06 - Segélykiáltás



Nagyon szeretném megköszönni a rengeteg kommentet, feliratkozót, illetve a díjakat is! Szerintem nem is sejtitek mennyi erőt adtok ezzel. Rettenetesen hálás vagyok, köszönöm, imádlak Titeket!
Fogalmam sincs, milyen lett Louis szemszöge, azért remélem, hogy tetszeni fog a fejezet, bár mindenképpen más!:)

Merengve állok az ablakom előtt, élvezem az itthon töltött napokat. Erre most szükségem is van, túlságosan kikészített a rengeteg forgatás napközben. Az egyetlen dolog, ami miatt sajnálom a Glossy Rose Hotel elhagyását az Norina.
Elég időt hagytam neki, hogy felkeressen az éjszaka után. Meg akartam vele beszélni a történteket. Erre minden ok nélkül rám csapja a telefont, utána még a levelemre se válaszol. Mégis mi a francot tudok tenni, ha ennyire kerül? Pedig tisztán megmondtam neki, hogy nem folytatást szeretnék, csak megadni neki, ami jár. 
- A picsába is már - rántom be a függönyt dühösen, egyenesen a szekrény felé megyek. Kiveszek egy üveg vodkát, majd nem fáradva pohár keresésével, a palack torkát a számhoz szorítom. Merengve bámulom az áttetsző folyadékot. Ha megiszom, valószínűleg nem tudok majd tisztán gondolkodni. Én pedig Nina észjárását akarom követni, ahhoz még a józan ész is kevés lesz. 
Keserűen teszem vissza az italt, majd gyors léptekkel indulok a telefonomért. Kikeresem a névjegyzékből Norina Spencely-t , utána feszülten várom, hogy beleszóljon az ismerős női hang. 
- Szia, nem vagyok elérhető, kérlek hagyj üzenetet - válaszol helyette a rögzítő, nekem pedig kedvem lenne a falhoz vágni a telefonomat.
Vagy nyolcszor újra tárcsázom, de egyik alkalommal sem veszi fel. Az idegeim cafatokban lógnak, mérgessé tesz a figyelmen kívül hagyása. Legalább arra vehetné a fáradtságot, hogy több nap elteltével ad valami jelet. A halántékomat dörzsölve járkálok a hatalmas bézs színű nappaliban, miközben mindjárt felrobbanok. Jogom van tudni, miért döntött így. 
Akaratlanul is a kabátomért nyúlok, aztán sietősen bezárom a házat. Kiérve megállapítható, hogy az idő már eléggé későre jár. Nem rég múlt tizenegy, és szép lenne azt mondani, hogy csillagok ragyogják be az eget, de London-ról beszélgetünk, így ez totális képtelenség. Bepattanok a fekete kocsiba, majd a biztonsági övre magasról téve farolok ki a garázsból. A gázra taposva szelem az utcákat, aztán a hoteltől pár sarokra leparkolok.
A kis lakóházba gond nélkül bejutok. A liftet használni most nem lenne türelmem, így inkább a lépcsőt választom. Kettesével szedem a fokokat, hamar fel is érek, azonban várok egy kicsit, hogy a lélegzetemet legalább valamennyire csitítsam. 
Mély levegőt veszek, az ajtó elé állok, majd határozottan kopogok rajta. Csendesen várok egy ideig, hallgatózok, hátha meghallom kis termetének lépteit, azonban semmi. A csengővel is megpróbálkozok, de próbálkozásaim hiábavalóak. Idegesen toporgok a szűk folyosón, fogalmam sincs mi tévő legyek. Úgy gondoltam, Norina ajtót fog nyitni, és végre beszélhetek vele. 
Magamban szitkozódok egy sort, feldúltan indulnék el a lift felé, amikor sikítás jön a lakásból. Olyan hamar halkul el újra minden, hogy kétségeim vannak jól hallottam-e. Viszont mivel józan vagyok, nem írhatom az alkohol számlájára a képzelgéseimet. Rögvest visszamegyek, a fülemet erősen szorítom oda. Amikor egy ismételt kétségbeesett kiáltás hangzik fel, nem tétovázok tovább. Feltépem az ajtót, ideges tekintettel pásztázom a nappali sötétjét. Kapkodva kitapogatom a villanykapcsolót, így fényességet borítva mindenhova. Mivel sehol sem látom a szőkeség kis törékeny alakját, a hálószoba a következő tippem. A torkomban dobogó szívemmel szaladok, ezúttal azonban nem tévedek. Itt is egy gyors lámpaoltás után, felmérem a terepet.
Norina az ágyon fekszik, egy szál fehérneműben, a ruhája a földön hever. Rajta egy huszas éveiben járó srác, kezeivel erőszakosan matat Nina melleinél, aki már könnyeivel küszködve próbálja lelökni magáról.
- Mondtam, hogy nem akarom - csapkodja a mellkasát, fejét elfordítva igyekszik kitérni a kutató nyelv elől.
- Hagyd békén - ordítok fel, úgy érzem belül szétvet az ideg, amiért szemtanúja vagyok ennek.
A franciaágyhoz lépek, leszakítom róla a félmeztelen férfit. Pillanatok telnek csak el, én mégis egy évnek érzem, amint feltérképezem az arcát. Tévedtem, nincs még húsz éves se, arcán mégis kaján mosoly játszik. A méreg elönti a testem, az kezem ökölbe szorul, aztán könnyed mozdulattal éri el a srác szeme alatti területet.
- Takarodj innen! - mutatok a kijárat felé, és hozzávágom a földről felkapkodott ruháit. Mivel meglepettségében nem reagál, noszogatásképpen nyomatékosítom a szavaimat. - Most!
- Tied lehet - röhög fel lenézően, és egy megvető pillantást vet Norina felé. Ujjait sziszegve érinti a kialakuló monokli helyére, aztán undorodva méri végig a ma esti "partnerét". - Kurvának se vagy jó - veti neki oda lazán.
- Ha még egyszer így mered szólítani, esküszöm félholtra verlek - szűröm ki a szavakat a fogaim között. Rengeteg akaraterő kell ahhoz, hogy ne essek neki.
Kisétál, de mivel nem bízom benne, követem, egészen az ajtóig, ahol hangosan vágom be utána. Próbálom lenyugtatni magamat, de nem megy, felment bennem az adrenalin. Indulatosan térek vissza a hálóba, ahol mindenféle gondolkodás nélkül kezdek el kiabálni.
- Mégis mit képzeltél? - eresztem szabadjára minden feszültségemet. - Ráadásul még az ajtódat sem csuktad kulcsra - tárom szét a kezeimet idegesen, aztán szerencsére észbe kapok, és végre meglátom, amit hamarabb is meg kellett volna.
Norina arca könnyektől nedves, szemét szorosan lehunyva szorítja erősen magához a takarót. Egész testében remeg, mézszőke tincsei az arcába hullanak. Aztán kinyitja a szemét, mélykék íriszeiben rémület és bűnbánat tükröződik.
- Sajnálom - suttogja, mikor kicsit csitul a sírása.
Ledermedve állok, nem fér a fejembe, hogy miképpen voltam képes így ráförmedni, miközben kis híján megerőszakolták az imént.
- Basszameg, de barom vagyok - sziszegem, aztán tétova léptekkel közelebb megyek. Leülök az ágya szélére, így eléggé közel kerülök hozzá. Tágra meredt szemeit rám emeli, ezzel egy időben rászorít a takaróra. - Jól vagy? - tűröm a haját a füle mögé.
Kicsit visszariad a kezemtől, amit tökéletesen megértek. Keserűen húzom el a számat, mégsem adom fel, hogy megnyugtassam.
- Vegyél egy fürdőt - javasolom, amit csak egy apró bólintással reagál le. Furcsa így látni, mindig büszkén és erősen viselkedik, azonban most védtelen és... gyenge. - Nem lesz semmi baj, megígérem, oké? - mosolygok rá biztatóan.
- Oké - mondja halkan, és minden erejét összeszedve kel ki az ágyból. Egy szó nélkül indul kifelé a nappaliba, én pedig pár lépéssel lemaradva megyek utána. A takarót nem tekerte rendesen maga köré, így a feneke kilátszik. Minden más esetben megbámulnám tökéletes idomait, azonban a tisztesség győz bennem. Akarom, de nem ilyen helyzetben.
Még mindig reszkető kézzel keresi elő a pizsamáját. Mikor megtalálja, bevonszolja magát a parányi fürdőbe. Amint a zár kattan, visszatér belém az élet. Megrázom magamat, és visszatérek a hálószobába. A függönyöket behúzom, így a holdfény már nem jut be. A  földön heverő ruhákért nyúlok, így akad a kezembe Norina éjszaka viselt sárga mini ruhája. Nem csoda, hogy a pasi egy idő után már nem bírt magával. A többi dolgot inkább már nem szemlélem meg, csak egy kupacban dobom be a szennyesbe, ahogyan az ágyneműt is. Tisztát veszek elő helyette, azt teszem fel.
Norina még mindig áztatja magát, gondolom próbálja túl tenni magát az estén. Egy ideig tehetetlenül ácsorgok, aztán a konyhába indítványozom magamat, és főzök egy finom teát. Mivel fogalmam sincs cukorral, mézzel esetleg simán issza, úgy hagyom. Éppen egy bögrébe töltök ki neki, mikor kattanás üti meg a fülem. Kijön a fürdőből, hatalmas pára száll utána.
Haját copfba fogta, arcáról minden sminket eltüntetett, mégis szép. Egy melegítő van rajta és egy fekete pulcsi, amin fehér 'Fuck everything' felirat szerepel. Igen, ez történetesen az enyém. Ha az egyértelmű hasonlóság mégsem győzne meg, a méret igen. Sokkal nagyobb Norinánál, így a térdéig majdnem leér.
Muszáj elmosolyodnom.
- Csináltam teát - nyújtom felé rendezve arcvonásaimat.
Félénken pillant rám, szerencsére már nyugodt mozdulattal tudja kivenni a kezemből a bögrét.
- Köszönöm.
- Hogy vagy? - követem a tekintetemmel, ahogyan lerakja a teát a kis asztalra, és neki kezd az "ágya" megvetésének. - Majd én - termek ott, és lazán kihúzom a kanapét. Elveszem tőle a cuccokat, örömmel nyugtázom, hogy hagyja is.
- Szarul - lép félre, ezzel megelőzve a könyököm fájdalmas érintkezését a bordáival. Helyrerázom az utolsó párnát, büszkén mutatok az általam elkészített helyre.
Halvány mosoly fut végig az arcán, befészkeli magát a hatalmas dunyhák közé. Én nemes egyszerűséggel megkerülöm a fekhelyét, majd a kanapé másik oldalára huppanok le. Norina épp a teájáért nyúl, csak akkor vesz észre, mikor a szájához emelné a gőzölgő folyadékot.
Látom az arcán, hogy meglepődik, azonban szokásától eltérően nem küld el a francba. Kicsiket kortyol az italból, egészen addig, míg arca nem torzul egy grimaszba.
- Talán cukorral szereted? - érdeklődök, de egy laza oltással elintéz.
- Cukorral vagy anélkül, ez borzalmas - fintorog, a bögrét rögtön visszahelyezi a kis asztalra. - Meg akarsz ölni?
- Téged nem lenne nehéz- vigyorodok el, de egy pillantással belém fojtja a szót, a mosoly lefagy az arcomról. - Bocs, ez erős volt - sütöm le a szemeim hitetlenkedve. Mivel nem szólal meg, bátorságot veszek, hogy megkérdezzem mi volt ez az egész. - Elmondod mi történt?
Egy ideig nem is válaszol, arca megkeményedik. Remek, kellett nekem újra felhoznom a történteket. Csendesen figyelem, látom a benne lejátszódó érzelmeket, ahogyan igyekszik legyűrni magában a félelmet.
- Most nem - szegezi a tekintetét a pulcsi hosszú ujjára, idegesen babrál vele.
- Rendben, akkor én most inkább elhúzok- bólintok, és felállok a helyemről. - Ha kimentem zárd kulcsra az ajtót, egyáltalán nem vagy így biztonságban.
Csak helyeslően megrázza a fejét, tekintetét még mindig nem emeli rám. Elnyomok egy feltörni készülő sóhajt, és az ajtó felé veszem az irányt. Már a kilincsen a kezem, mikor felcsendül valami. Az idegeim megfeszülnek, a karom automatikusan zárul ökölbe. Soha többé nem akarom hallani.
Az izmaim elernyednek, a vállam leereszkedik, lassan fordulok meg. Nyugodt léptekkel indulok visszafele, és sejtésem beigazolódik. Norina sír. Lábait magához szorítva zokog, megállíthatatlanul és keservesen.
Nem mondok semmit, de a látványtól nyugtalan leszek. Visszasétálok a bejárathoz, és a megfelelő kulcsokkal zárom be a lakást. A cipőmet lazán lerúgom magamról, a kabátomat is felakasztom az előszobában található tükör melletti fogasra.
Leoltom a lámpákat, behúzom a függönyöket, aztán a kanapéhoz sétálok. Norina láthatólag magán kívül van, nem érzékeli a jelenlétemet sem. Ezt kihasználva ülök le mellé teljes nyugodtsággal. Óvatosan megsimítom a haját, mire felkapja a fejét. Megszeppenve néz rám, ezért úgy érzem, muszáj megszólalnom.
- Nem foglak egyedül hagyni ilyen állapotban - közlöm vele határozottan.
Ajkát harapdálva néz rám, azonban könnyeinek nem tud gátat szabni, azok még mindig megállíthatatlanul folynak.
- Louis, én... - kezdene bele, de félbeszakítom.
- Holnap - hallgattatom el.
Beleegyezően biccent, és lejjebb csúszik, így már fekvő helyzetben van. Én is hasonlóképpen teszek. Hosszú perceken keresztül csak fekszünk mind ketten, Norina idővel álomba sírja magát, azonban én meredten bámulom a plafont, képtelen vagyok aludni. Hirtelen csak azt érzem, hogy a fejét a mellkasomra hajtva szuszog tovább. Édes látványt kelt, így akaratlanul simítom végig az arca vonalát, hogy aztán a kezem megállapodjon a derekánál, ezzel közelebb vonva magamhoz. Elmosolyodom, és halkan motyogom ugyanazt, mint első itt alvásom alkalmával.
- Jó éjt, angyalkám! 

37 megjegyzés:

  1. Drága Azy ♥!

    Kíváncsian vártam, hogyan írsz majd fiú szemszögből... Azt kell hogy mondjam, le vagyok nyűgözve ♥ :) Sok író számára kihívás a másik nem szemszögéből írni, de te vetted az akadályokat :) Fantasztikus volt, egyszerűen nem jutok szóhoz :$ Louis milyen kis harcias volt már, atya-gatya :$ Szegény Norina, cseppet sem irigylem :( Azért vehette volna a fáradtságot és felhívhatta volna Tommo-t, hogy megkapta a levelet vagy ilyesmi... :") A rész vége volt számomra a favorit, imádtam ♥!

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép éjszakát kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Juj, el se tudom mondani mennyire boldoggá tesz, hogy ezt mondod!:') Köszönöm, köszönöm, köszönöm! <3 Igen, tényleg kicsit vehemensen vette a dolgot. Én sem irigylem, és a következőben megbeszélik a levél ügyet is!:)
      Rengeteget köszönhetek neked, igazán hálás vagyok! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. :oo Imádom Louis szemszögéből is, nekem bárhogyan megfelel csak te írd!:)♥ Siess a kövivel!:$♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Igazán megkönnyebbülök, mikor olvasom a kommenteidet, rengeteget jelentenek!:') <3 Köszönöm mindent!

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Azy!
      Nos, elég gyér, de még mindig nem tudok mást mondani, mint hogy fantasztikus vagy! (Majd kitalálok még valamit, hogy ne mindig ugyanazt írjam..) Nagyon tetszett ez a rész is. Ami kicsit furcsa volt nekem, az a beágyazós és teafőzős rész volt. Nem tudom miért. Nem vagyok fiú szóval nem tudok teljesen helytálló dolgokat mondani.. Olyan tyúkanyó érzést keltett bennem egy kicsit, ami fiúknál nem jellemző, inkább a védelmező nem is tudom mi, most nem jut eszembe bocsánat.:S Jesszus, kicsit nehezen megy most a fogalmazás, ha rájövök, mi az, megírom. :) Szóval nekem ez az egy volt, ami kicsit kilógott az összképből.
      De ettől függetlenül, meg ezzel együtt is nagyon tetszett ez a rész! Jól írtad le Louis szemszögéből, remélem, még sok ilyen lesz. :D
      Ajánlom figyelmedbe (nem tudom, hogy olvastad-e) a Tökéletes Kémiát, és még inkább a Vonzás Szabályai c. könyveket (első és második kötet). Szerintem ott jól vannak leírva a férfi szemszögek, úgy hogy az író nő. :)
      Mindezt amolyan építő kritikának szántam és segítségnek.
      Még mindig imádom az írásaidat és a blogjaidat. :)) Fantasztikus vagy! ;)
      Érdeklődve várom a következő fejezetet.
      Puszi Vi :*

      Törlés
    2. Szia Vi!

      Egyáltalán nem kell újat kitalálni, nekem ez is rengeteget jelent, köszönöm! Illetve azért is hálás vagyok, hogy ezekre felhívtad a figyelmemet. Én sem vagyok fiú, talán tényleg tyúkanyósra sikeredett, mindenesetre a következőben erre jobban fogok ügyelni. :)
      A Tökéletes kémia c. könyvet olvastam, a második részét azonban már nem. Igazad van, sokat segíthet, majd előtte belelapozgatok. :)
      Juj, ennek igazán boldoggá tesz, amit írsz, köszönöm! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!

    Szerintem ez a rész eddigi legjobb munkáid közé sorolható. Nagyon tetszett az ahogyan Louis szemszögéből írod a dolgokat és megtudhattuk, hogy mit is gondol és hogyan érez Ninával kapcsolatban. Az a rész mikor lerakta a piás üveget és inkább elment Ninához, szerintem egy forduló pont, mind Lou életében, mind a Ninával folytatott kapcsolatban. Lehet, hogy hülyeség, de szerintem innentől javulást fogunk észlelni Louis életében.
    Mikor megmentette Ninát és ahogyan gondoskodott róla, az egyik legédesebb dolog amit valaha olvastam és amit egy fiú tehet egy lányért. Tetszik, hogy van egy ilyen oldala is és remélem nem utoljára tűnt fel.
    Tudom, hogy mindig ismételgetem magam, mikor azt mondom, hogy fantasztikus meg csodálatos, de tényleg nem találok rá jobb szavakat. Nehogy azt hidd, hogy csak azért írom mindig, mert ez egy sablonszöveg, mert ez nem igaz. Tényleg nagyon szeretem az írásaidat olvasni és tényleg fantasztikus leírásaid vannak amiket élvezet olvasni.
    Remélem hamar tudod majd hozni a folytatást!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordi!

      Jesszus, ez iszonyatosan sokat jelent számomra, köszönöm! <3
      Valóban fordulópontnak számíthat, elvégre az alkohol helyett Ninára gondolt, és nem követte el a nyilvánvalóan hibának számító cselekedetet. Igen, szerintem is hihetetlenül édes volt, amit tett, és ne aggódj, számíthatsz a jövőben még ilyen részekre.
      Én pedig tudom, hogy én is csak folyamatosan azt írom, hogy fantasztikus, elképesztő Olvasó vagy, de én is halálosan komolyan mondom! Köszönök mindent, nem is sejted mennyi támogatást jelentesz számomra! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy!

    Szerintem nagyon, de nagyon jól sikerült az első Louis szemszög. A fiú érzéseibe is bepillanthattunk, és hogy tulajdonképpen, mennyire visszafogta magát, és nem verte félholtra azt a srácot. Ami Lou és Nina kapcsolatának bonyolódását illeti, egyszerűen imádom. Örülök, hogy Louis végül is nem hagyta ott Norinát, és kitartott a lány mellett. Remélem ezáltal kicsit közelebb kerülnek majd egymáshoz.
    Annyira tehetséges vagy!<3

    Puszi, Tina x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tina!

      Húha, igazán boldoggá tesz, amiért így gondolod. Igen, Louis szemszögéből azért kicsit jobban látni mit érez Nina iránt, viszont még semmi konkrétat nem jelentett ki, így azt hiszem kicsit homályos számomra is mi lesz.
      Elmondhatatlanul sokat jelent, az, hogy tehetségesnek gondolsz, köszönöm, köszönöm! :') <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Draga Azy!:))
    Fantasztikus lett Louis szemszoge,es eszmeletlen lett a resz!*-*<3
    Az elejen oszinten szolva,remegtem.:O Bele sem merek gondolni abba,h mi lett volna,ha Louis nem keresi fel Norinat ujra..:S De a vege fele annyira: ahhw:$ Nagyon orulok,h Louis nem hagyta magara a lanyt..:')) <3
    Tudod,h erre a reszre mit tudok mondani?:D nos.. : IZGALMASAN CUKII:')<3 es persze fantasztikus!<3 Nagyon tehetseges vagy!:))<3
    U.i.: Sajnalom,de ha a te iromanyodrol van szo, akkor keptelen vagyok kritikat allkotni..<3:'D
    Rengeteg puszi: Lizi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lizi!

      Jaj, annyira édes vagy! Tökéletesen egyet értek veled, és Norinának szerencséje van, amiért Louis ott volt. Iszonyatosan köszönöm a kommentedet, rengeteget jelentenek a szavaid, és erőt adnak! Rettenetesen aranyos dolgokat írsz nekem, hálás vagyok! <333

      Rengeteg puszi, Aty

      Törlés
  7. Azy!
    Újra egy csodálatos rész!!Az írásoddal nem tudok betelni!
    Louis nagyon cuki volt(még idegbetegen is :DD), főleg ahogy megmentette Norinát!És még aranyosabb volt, hogy ott maradt vele, hogy megvédje :'))Odavoltam!!!Csak így tovább!!!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Én pedig veled! Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki, hogy kitartasz mellettem, és folyamatosan írsz! Köszönöm, köszönöm! :') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Nagyon nagyon nagyon nagyon jó lett! Totálisan imádom. Szerintem ez az eddigi legjobb blog, amit olvasok! Nagyon várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jesszus, ennek igazán örülök, boldoggá tesz, hogy ezt mondod. Köszönöm szépen!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. OMG :DD hát imádtam :D nagyon király rész lett :D Komolyan mondom minden héten egyre jobban várom h végre olvashassam az írásaidat :D egyszerűen fantasztikusak :D de erre már tényleg nincsenek szavak :) iszonyatosan imádom és téged is ;) <3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én pedig Téged imádlak, de tényleg! Elmondhatatlanul sokat jelentesz, nem tudom eléggé meghálálni, hogy ennyire édes vagy!:') Köszönöm szépen! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azym!

    Egyik kedvenc részem lett ez, ez már egészen biztos! Louis annyira aranyos volt, tetszik ez a gondoskodó énje, nagyon! Norinát sajnáltam, szerencséje volt hogy Lou ott volt és tudott segíteni rajta...mert ki tudja mi lett volna. :( Az utolsó modtan nagyon tetszett, órákig olvastam volna még az írásodat, mert tökéletes. Remélem nem vagyok elfogult veled. :D DE minek tagadni, nagyon megszerettelek. <3

    Dodó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dodóm!

      Juj, ez igazán boldoggá tesz, sokat jelent, hogy jónak gondolod. Szerintem is aranyos Louis, és még szerintem meg fogja mutatni ezt az oldalát. Te vagy a tökéletes, esküszöm, iszonyatos édes vagy, és én is borzalmasan megszerettelek! Köszönök neked mindent! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Kedves Azy!
    A blogod eszméletlenül jóóó...:)
    IMÁDOM! ;)
    kérlek szépen siess a folytatással nagyon...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Juj, rettenetesen örülök, amiért így gondolod. Csütörtökön jön, ígérem!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága Azy! :)
    Majdnem elolvadtam Louis-tól, olyan kis gondoskodó. :33 Cuki volt. :)
    Jaj, engem ne próbáljon etetni, hogy "akarja", emberek, többről van szó: SZE-RE-TI :D *-* <33
    Nagyon siess! :)
    xx. S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Iiigen, szerintem is roppant aranyos oldalát mutatta meg. Haha, hát erre nem mondok semmit, lehet, hogy igazad van. :D Köszönöm szépen, hogy írtál! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azy!
    Erre csak egy dolgot tudok mondani: Oh my f***ing God!!! IMÁDTAM, egyszerűen, imádtam!
    Talán ez a legjobb rész, amit ezen a blogon közzétettél! Tájékoztatlak, hogy nem kell aggódnod, Louis szemszögéből is tökéletesen írsz. Imádtam, hogy egyre jobban kezd kibontakozni a kapcsolat párosunk között, és a karakterek is fejlődnek, megismerjük őket. Louis iszonyat édes volt ebben a részben, és volt pár eszméletlen jó aranyköpés is. :D
    Tudod, jó úton haladsz, hogy íróknak nevezett embereket, gondolok itt Leiner Laurára például (no offense) megszégyenítő módon fogalmazz. :D
    A lényeg, hogy most konkrétan megőrülök, annyira várom a következő részt! Talán jobb is, hogy fejezetenként posztolsz, és nem mindent egybe, mert akkor még aludni is elfelejtenék!
    Love,
    Soph Palmer

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sophie!

      Te jó ég, ennek én örülök a legjobban, rengeteget jelent! Húha, de aranyos vagy, rettentően boldog vagyok, amiért így látod. Szerintem nem is sejted, mit érzek, mikor látom, miket írsz, egyszerűen majdnem megőrülök! Durva túlzásokba esel, és az, hogy szerinted Leiner Laura írása bármiféle fejlődési iránykép lenne számomra, már alapjában hatalmas megtiszteltetés. <3 ( Már ha valahogyan így értetted...)
      Húha, szeretném még egyszer elmondani - és még el is fogom egy párszor -, hogy mennyire hálás vagyok, rengeteg támogatást jelentesz, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm és még ezerszer köszönöm! :)

      Puszi, Azy

      Törlés
    2. Nem túlzok, és amúgy úgy értettem, hogy számomra Leiner Laura szépen is szólva nem valami jó író, és Te már rég túlszárnyaltad a csodálatos fogalmazásmódoddal. :D
      És én még fogok párszor kommentet írni! :D

      Törlés
    3. Húha, akkor viszont csak még jobban boldog vagyok, hiszen én nagyon szeretem Leiner Laura írását, és ha szerinted már valamiben jobb vagyok nála... Hát, hű! Azt sem tudom mit mondjak, elképesztő vagy!
      Egyébként én azt hittem, Te is szereted, ezért félreértettem! <3
      Köszönöm szépen, de tényleg ! Rendben, szeretettel várom!:') <33

      Törlés
  14. Szia Azy!!!

    Ez a rész eddig a kedvencem! Olyan nagyszerűen írtad le Loui érzéseit, hogy sokszor kedvem lett volna megölelgetni mert olyan cuki volt! Nagyon jókor érkezett és rendes volt, hogy ott maradt Norinával! Remélem hamarosan elmondja neki a lány mi is történt.
    Nagyszerűen írsz!

    Nagyon várom a foltatást, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!

      Igazán örülök, amiért ezek szerint ennyire tetszett a rész. Húha, elhiszem én is szoktam késztetést érezni. Köszönöm szépen, talán nem tudod, de rengeteget jelent, hogy így gondolod! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Draga Azym!
    Orulok, hogy Louis szemszogebol irtad meg ezt a reszt, fantasztikus volt! Ahogy megvedte, majd gondoskodott rola, olyan szivmelengeto volt. :)
    Puszillak, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biusom!

      Ez hatalmas megkönnyebbülést jelent számomra, féltem, hogy nem fog tetszeni, de most iszonyatosan boldog vagyok! Köszönöm szépen a kommentedet! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Válaszok
    1. Szia!

      Sajnos nem volt energiám és időm folytatni, és a három közül az járt a legelején, így azt zártam le. Sajnálom... :(

      Törlés
  17. Szia
    Ez a rész is iszonyatosan tettszik és gratulálok Lou-szemszögéhez szupi lett nagyon nagyon ügyes vagy csak így tovább...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jaj, nagyon örülök, amiért elnyerte a tetszésedet!:') És köszönöm! <3

      Puszi, Azy

      Törlés