01 - Glossy Rose Hotel

Large
Fáradságom következményeképpen elnyomok egy hatalmas ásítást, majd magamra rángatom a szobalány felszerelésemet. A fekete szoknya és hozzá tartozó fehér kötény egyáltalán nem a kedvenc ruhadarabom, tulajdonképpen utálom. Csak azért vagyok hálás, hogy ilyen, mert legalább nem egy zsákba bujtatnak el, hanem valamennyire azért kihangsúlyozza az alakom. 
Kifújok egy szőke tincset az arcomból, majd egy hajcsattal tűzöm félre. Nem kell, hogy takarítás és kiszolgálás közben zavarjon.
Kilépek a kis öltözőből, ami direkt a személyzetnek van fenntartva. Világos, a szálloda vörös színeivel ellátott folyóson haladok végig. Befordulok balra az egyik sarkon, és egyenesen a raktárhoz megyek, ahol a tisztítószerekkel, törlőrongyokkal és hasonlókkal telepakolt kocsik vannak. 
Kihúzom a sajátomat, ami egy kis Norina Spencely felirattal van felcímkézve. Visszamegyek az előbbi úton, de most a másik irányba tartok tovább, egyenesen a liftig. Szokás szerint az ötödik emelettel kezdhetek, ahol a lakosztályok vannak. 
A személyfelvonó halk csilingeléssel jelzi, hogy a kívánt szintig jutottam. Az aranyszínben csillogó ajtó kinyílik, és a szemem elé tárul a széles folyosó a maga elegáns bájával. A falon vörös festék virít, azon ízléses és művészi képek, a padlót egy fekete padlószőnyeg borítja. Hogy még inkább sznobnak hasson a hely, arany csillárok lógnak végig az úton. 
Fintorogva tolom végig a kocsit egészen nekem kirendelt 493-as szobáig, ahol megállok. Kopogok kettőt a mahagóni ajtón, várom a választ.
- Szobaszerviz - kiáltok be, de úgy tűnik, hogy nincs bent senki. 
Előveszem a kártyámat, benyitok a lakosztályba, ahol tényleg egy árva lélek sem tartózkodik. Kérte a takarítást minden délután, így gondom most nincsen itt, hogy nyugodtan dolgozhassak.
Ha azt mondom, hogy kicsit rumlis a helyzet, akkor elég erősen hazudok. Nem egyszerűen kosz és szemét van  mindenhol, de ez még meg van spékelve tonnányi szétszórt ruhadarabbal. A bőröndben nem számlálok meg sok ruhát, viszont azok is csak úgy bele vannak dobva. Takarítást vállaltam, nem azt, hogy újra lakhatóvá teszek egy szemétdombot. 
A felforduláson kívül az egyik kedvencem a hely, bármilyen drága is legyen. Modern és elzárt. Fogalmam sincs, hogy ki vehette ezt ki, de biztos vagyok benne, hogy ügyel arra, hogy senki ne lásson be. Hatalmas ablakokkal van felszerelve a szoba és nagy erkéllyel, de minden be van sötétítve, egy huncut fény nem tör át. Az biztos, hogy benézni itt lehetetlen. Vagy paranoiás az illető vagy nagyon népszerű. 
Értetlenkedve állok a történtek előtt, de nem sok időt szeretnék elpazarolni. Minél előbb végzek a munkával, annál hamarabb mehetek ma el. Kezdésnek elhúzom az összes függönyt, hogy legyen világosság. A szoba szaga is borzasztó, ezért kinyitom az erkélyajtót, hogy friss levegő jöjjön be. Remélem nem hűl le teljesen, mire visszaér. Majd ügyelek rá.
A kötény zsebéből előveszem a gyűrött papírom, amin rajta van, hogy ez a szoba pontosan milyen szolgáltatásokat kért. Huh, úgy tűnik, hogy igényt tart arra, hogy minden rendben legyen. Ezek szerint még a ruháit is össze kell szednem, és kimosva visszahoznom azokat, amelyek koszosak. Oké, de melyik szennyes innen egyáltalán?
Szemöldökömet ráncolva szánom el magamat a hatékony és gyors munkára. Összeszedem magamat, kiveszek a kocsi aljából egy fehér műanyag kosarat. A nappaliban felkapom a földre vágott pólót.  Igazándiból sok vicces felső akad a kezembe, és könnyen meg lehet állapítani, hogy nem olyan idős férfi uralja itt a terepet. Bár, a szagból is rájöhettem volna erre. 
Amint a nappaliból eltüntetek mindent jöhet a hálószoba. Szerencsére a saját részét gondosan tartja, így pár papírgalacsin összeszedésén és az ágynemű cserén kívül nem sok dolgom akad. Tekintve, hogy a bőröndöt kidobta a nappaliba.
A szemét és a szennyesek összegyűjtése után készen állok, hogy takarítsak is. Ekkor már jó levegő járja át a szobát, így gyorsan becsukom az erkélyajtót. Port törlök, felporszívózom a padlót, és beágyazok helyette. Nem tudom eldönteni, hogy azért van itt ekkora felfordulás, mert az illető trehány vagy csak nem nincs ideje rendet rakni maga után.
A tévé távirányítóját egy fél óráig kutatom, mikor végre megtalálom az egy fotel mögé beesve. Odarakom a készülék mellé, hogy megtalálja. A kanapén a helyükre rakom a párnákat, letörlöm a kajától ragacsos asztalt. Az ezüsttálcát és a ráhelyezett poharakat, tányérokat berakom a kocsi egyik polcára, hogy majd úgyis kirakom a konyhánál, ha megyek lefele. A fürdőszobát rendben találom, csupán a törülközőket és szappanokat cserélem le.
Éppen a függönyöket húzom vissza a helyükre, hogy mégis csak úgy legyen, ahogyan a vendég akarja, mikor mögöttem az ajtó kitárul.
- Nem szükséges - hallok meg egy idegen hangot, mire összerezzenek. Gyorsan fordulok meg, ahol valószínűleg a lakó áll. Barna haja felzselézve áll, vékony vágású szemei érzésmentesen néznek rajtam végig, arca nyúzott és fáradt. Egyszerűen van felöltözve, egy farmert és egy sima fekete felsőt visel. Ahhoz képest, hogy híres, nem is öltözködik úgy, hogy mutassa, hogy mindent megvehet magának.  Már én is hallottam a népszerű bandáról. Londonban ki az, aki még ne tette volna? Ezért tudom, hogy eléggé sokat keres, nyugodtan megengedhet magának drágább ruhákat is.
Egyébként szeretem is a zenéjüket, de egyáltalán nem vagyok rajongó. Nem gyűjtök mániákusan minden cikket, még csak poszterem sincs róluk. Azt hiszem az én életemet és koromat tekintve már rég kinőttem ebből. 
Mindenesetre kötelező közömbösként kezelnem, hiszen egy vendég. Ha bennem is egy újabb fanatikust látna, nem lennék jó személyzet. Muszáj, hogy egy egyszerű takarítónőnek nézzen, csak így tudja kellemesen érezni magát, és ebben a szakmában ez az első. Ezt a munkát muszáj megbecsülnöm, sokat segít. Ha Dorothy keresztanyám nem juttatott volna be ide, akkor azt hiszem még ennél is rosszabb körülmények között élnék. Hálásnak kell lennem, és úgy viselkednem, hogy ne veszítsem el az innen származó keresetemet.
- Ahogy óhajtja, uram - válaszolok kellő illedelmességgel, és úgy hagyom a függönyöket, ahogyan voltak.
- Tegezz már a francba is - jegyzi meg fáradtan, megdörzsöli a homlokát. Lazán odasétál a kanapéra, és hanyatt vágódik rajta. Benyúl a kanapé mögé, de kezét üresen húzza ki. Kérdő tekintettel fordul felém, aki mint valami béna bábu csak állok, és nézem. - Hogy hívnak? - vonja össze a szemöldökét.
Egy pillanat erejéig elmerengek rajta, hogy vajon most is hozzám szól, de nincs más a lakosztályban rajtunk kívül, így mindenféle lehetőség kizárva.
- Engem, uram? - kérdezek vissza, de gyorsan észbe kapok, már csak Louis lenéző tekintete miatt. Tegeznem kell. - Öhm, Norina - simítok végig idegesen a ruhámon.
- Oké, akkor Norina hova tetted a távirányítót, ha szabad kérdeznem? - vonja fel a szemöldökét várakozva. Válasz helyett a tévéhez sietek, és felkapom a mellette elhelyezett keresett tárgyat. Odaviszem a kényelmesen döglő fiúhoz, és a kezébe adom. - Lekötelezel - mormolja az orra alatt.
Az első gondolatom, ami eszembe jut róla, hogy egy öntelt popsztár. Tudom, hogy azért vagyok itt, hogy kiszolgáljam, de egy köszönömbe eddig még senki nem halt bele. Aztán eltöprengek, hogy röpke két perc alatt akarom elítélni, miközben fogalmam sincs arról a világról, amiben él. Nagyon úgy tűnik, hogy csupán eléggé rossz napja van. Mindenkinek lehet, toleránsnak kell lennem vele.
Mivel végszóra esett be, és nincs már más dolgom, távozni készülök.
- Óhajtasz még valamit? - állok meg segítőkészen mellette, és még egy barátságos mosolyt is felvarázslok az arcomra, hogy ne tűnjek gorombának.
Ennek ellenére csak mintha szívességet tenne, rám néz. És be kell vallanom, hogy ekkor kiráz a hideg egészen a karomtól a lábamig. Nem azért, mert annyira lenyűgöz, pont ellenkezőleg. Nem látok mást a zöldeskék szempárban, mint megvetést. Csak fogalmam sincs miért.
- Olyat biztos nem, amire mások szoktak kérni - mosolyodik el gúnyosan, és feláll a kanapéról. A televíziót bekapcsolva hagyja. Elindul a kis bárpult felé, ahonnan elemel egy sört. Hangos pisszegéssel nyílik ki a fémdoboz. Nagyokat kortyol belőle.
Én meg csak állok ott. Megalázva, de legfőképpen értetlenkedve. Az eszem és az indulataim harcolnak egymás ellen. Hagyjam szó nélkül? Hiszen egy vendégről van szó, nem keveredhetek konfliktusba vele. De mi ez a "mindent tudok rólad" kifejezés az arcán és a megjegyzése? A lenéző pillantásáról már ne is beszéljünk...
- Ne haragudj, de ezt most hogy értsem? - ugrik fel pár oktávval magasabbra a hangom, miközben megközelítem én is az egyik saroknál kialakított minibárt.
- Ahogy akarod - rántja meg a vállát egy adag nemtörődömséggel a hangjában.
Kilép a pult mögül, kikerülve újra a kanapéhoz megy, de ahelyett, hogy most elfeküdne rajta, csak leül, lábát keresztbe felrakja az asztalra. Az ott elhelyezett sósmogyorós tálat az ölébe veszi, és enni kezd.
A szívem a fülemben dobog, el sem hiszem, hogy ez tényleg velem történik meg. Eddig soha nem volt semmiféle nézeteltérésem a munkám miatt, erre egy éppen nálam csak kicsit idősebb srác gondolja úgy, hogy felborítja ezt. Sietősen a tévé elé lépek, hogy ne tudjon másra nézni, csakis rám.
- Mit akarsz?! - fortyan fel idegesen, és meg sem próbál a mögöttem lévő focira kukucskálni. Tudja, hogy nincs értelme, úgy tud megszabadulni tőlem, ha válaszokat ad.
Minden erőm ellenére mégsem tudok határozottnak tűnni. Inkább kétségbeesetten nézek rá.
- Magyarázd el, hogy miért mondtad! Hogy értetted, hogy arra biztosan nem kérsz, amire mások?
- Jaj, szerintem te is tudod. Olyan lány vagy. - Végignéz rajtam, de undoron kívül semmit nem tudok kiolvasni a tekintetéből.  A vér az arcomba tódul, a pulzusom az egekbe szökik, mégis próbálok hidegvérűen viselkedni.
- Honnan tudod? - suttogom elcsukló hangon. Nyilvánvalóan ennek én sokkal több jelentőséget tulajdonítok, mint ő.
- A pasas az emeletről eléggé sok készpénzt nyomott a kezedbe tegnap, gondolom nem azért, mert olyan szépen törölgettél port - mosolyodik el gunyorosan. - Mellesleg ha láttad volna magadat, biztosan neked is leesett volna, hogy mi folyt annak a szobának falai között.
A hasam apróra zsugorodik, fogalmam sincs, hogy most mit fogok erre mondani. Hogy lehettem annyira hülye, hogy belementem egy vendéggel? Nem lett volna szabad, és most bármelyik pillanatban elveszíthetem a munkámat Louis és a saját figyelmetlenségem miatt.
- Nem tudsz rólam semmit - rázom a fejemet hevesen. - Fogalmad sincs arról, hogy miért csinálom, tehát megtisztelnél, ha nem néznél rám ennyire megvetve.
- Köszönöm, nem kellesz már, elmehetsz - int az ajtó felé, mintha meg se hallotta volna a szavaimat.
A szememet égető könnyek egyszerre törnek ki, végigszántva az arcomat. Elfordulok, hogy ne lássa meg őket, de félek attól, hogy már késő. Kézfejemmel sebesen tüntetem el az árulkodó jeleket. A kocsimhoz lépek, és néma csendben hagyom el a 493-as szobát. 

26 megjegyzés:

  1. Drága Azy!

    Elképesztő, mint mindig!
    Azért Louis-nak igazán nem kellene ennyire elítélnie Norinát, hisz még semmit sem tud róla. Bár ez manapság már csak így van. Elítélünk kinézet, cselekedett, félreértés alapján.
    Mindenesetre nagyon tetszett, már alig várom a folytatást, hogy mit hozol ki ebből még!:)

    Puszi, Tina xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tina!

      Juj, ennek nagyon örülök, boldog vagyok, hogy tetszett. Egyetértek, és abban is, hogy az emberek könnyen ítélkeznek. Legalább egy kicsit ezzel fel is tudom hívni mindenki figyelmét arra, hogy ezt nem kéne. Köszönöm szépen, hogy írtál!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Azy!
    Ez eszméletlen jóó!!Nem hiszem el,hogy képes valaki ilyen jó történetet kitalálni.??Ahhww :3 Amikor a végére értem annyira nem akartam elhinni,hogy nincs tovább.Úgy olvastam volna még!!Remélem minél előbb eljön a jövő szombat!*_*Sok sikert a kövi részhez!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Huh, ha tényleg így gondolod, akkor az nagyon jó, sokat jelent! Jaj, nem kell túlozni, de borzalmasan örülök emiatt, köszönöm szépen, el nem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok! <3 Köszönöm szépen!

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Ez valami elképesztő!:)) Nagyon egyedi és már most imádom! Kíváncsian várom a folytatást. xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm, és boldog vagyok, hogy tetszett.:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Szia!:)

    Megleplek ha azt mondom, hogy az állam a padlón van? *___* Fantasztikus lett ez a rész IS.
    1. Nekem a legjobban az tetszett, hogy teljesen máshogy mutattad be Louist mint ahogy az összes többi blog. Igaza van az előttem szólónak nem kellene elítélnie Norinát hiszen nem is ismeri. Nem tudja mit miért tesz? Az persze eszébe se jut, hogy esetleg azért teszi mert csak így tud megélni? Könnyebb ítélkezni. Remélem azért idővel megváltozik Louis véleménye.
    2. Louis ennyire trehány?:D:D:D És még ő van felháborodva mert a helyén van a távirányító.:D
    Már most elvonási tüneteim vannak, szóval siess a következő fejezettel!:))

    Puszi, Vanessa :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:))

      Igen, meglepsz, de iszonyatosan boldog vagyok! Komolyan, hihetetlen, hogy miket írsz, meg se érdemlem őket! Juj, tényleg nem tudom ezt most hogyan reagálni, egyszerűen le vagyok döbbenve, hogy ilyen édes dolgokat írsz nekem! Köszönöm szépen, rengeteget jelent! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy ♥!

    Kíváncsi voltam, hogy Louis milyen karakterű lesz és az a vicc, hogy egyáltalán nem gondoltam ilyen bunkó stílusú srácra :$ Imádtam a részt, semmi kétség, csak meglepett ez a fajta Tommo :) Norina a maga módján aranyos, ám határozott és erős volt :D Én is kiakadtam volna, ha ilyen rondaságokat vágtak volna a fejemhez :$ Wháó...teljesen ledöbbentettél és mégis elvarázsoltál ♥!

    Tűkön ülve várom a folytatást itt és A legjobb ellenségen is ♥! További szép estét és kellemes hétvégét kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Én se ilyenre szerettem volna, de ahogyan szokott lenni valahogyan önállósodott, és magától adta magát, hogy most ilyen lesz. És örülök, hogy Norina karaktere elnyerte a tetszésedet! Köszönöm szépen, hogy írtál, mindig örülök neki! Hamarosan megyek olvasni a Stay with me-re!:)
      Neked is kellemes napot! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!

    Meg kell valjam meglepett Louis viselkedése. Valamilyen szinten számítottam rá, hogy bunkó lesz, de hogy ennyire lenézze Norinát mikor nem tud róla semmit, meglepett. Norinának erős jelleme van és viselkedéséből is meglátszik, hogy bátor és kimer állni magáért. Nagyon sajnáltam mikor Louis a fejéhez vágta azokat a mondatokat úgy hogy nem ismeri a hátterét a dolgoknak!
    Kíváncsian várom, hogy ebből mit fogsz ki hozni!
    Amint tudod hozz új részt!

    Ölel, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordi!

      Nem tudom, hogy most jó-e az, hogy meglepett vagy rossz, de remélem, hogy inkább csak furcsán ledöbbentél. Örülök, hogy elnyerte Norina karaktere a tetszésedet, hiszen Ő az egyik főszereplő, így szeretném, ha kedvelnétek. Hozom, és nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, sokat jelent! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Draga Azy! :)
    nem sok ujdonsagot tudok irni, mint eddig. tetszett a resz nagyon :) louis bunkocska stilusa nagyon bejon :DD varom a folytatast! :)
    puszillak, bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bius!

      Juj, jó olvasni, hogy jó résznek tartod. Ez nekem sokat jelent. Annak pedig, hogy Louis stílusa bejön neked kifejezetten örülök. Köszönöm szépen, hogy írtál!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!

    Ez a rész...fúú mit is mondhatnék? Hol is kezdjem? Már az elején is lenyűgözött a leírásod aztán mikor beindultak az események akkor egyre nagyobb kedvvel olvastam, annak ellenére, hogy mindjárt elalszok itt. xD De tetszik Louis karaktere, olyan valóságos, Norina erős jelleme is, aki igyekszik egy szebb jövőt teremteni magának! Nem döbbentem meg Louis beszólásain, ilyesmit vártam. :) Minden tetszik!

    Dodó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dodó!

      Elképesztő dolgokat írsz, nagyon szépen köszönöm, rengeteget jelent, hogy így gondolod! Bár csak az első rész, próbáltam azért már cselekményeket belevinni, örülök, hogy nem siettem el. Boldog vagyok, hogy Norinát megszeretted, Louis-t pedig...elfogadod. Iszonyatosan köszönöm, hogy írtál! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Na jó, ide is megjöttem. :D
    Bruce... -_- Pfuj.
    Hát Louis... Sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz. :{o Tényleg elég valóságosak a karakterek, nem rossz. :D (na, jó, nagyon jó és imádom, csak nem akarom, hogy a fejedbe szálljon ;D) Úúú siess! Meg a másik bloggal is siess wááá!! :D <3
    xx. S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Haha, én se kedvelem jobban, de ne aggódj nem fog többet szerepelni!:D Juj, de édes, hogy ezt írod! Nem fog a fejembe szállni, azt hiszem nekem százszor is mondhatnád, nem hinném el!:') Hálás vagyok mindenért, köszönöm! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Istenem ez valami zseniális :) Úr isten gyorsan kövi részt!!!! Nagyon ügyes vagy, egészen elképesztő :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm, boldog vagyok, hogy tetszett, sokat jelent!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Jézus!Nagyon furcsa ilyen szemszögből látni Louist!Nekem ő a kedvencem a bandából,de így még soha nem olvastam rólad!Nagyon nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra és nagyon tetszett!!!Alig vártam hogy tőled legyen több blog imádom ahogyan írsz!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jaj, nem tudom hogy most ez jó vagy rossz. Elhiszem, hogy furcsa, de remélem, azért meg lehet szokni. Boldog vagyok azért, hogy valamennyire más, mint a többi, ez volt a célom. Iszonyatosan köszönöm a szavaidat, sokat jelentenek!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. ááááá :D el sem hiszem h új blog van :D nagyon imádom már most :) már a történet bevezetője megfogott, és az első rész is fantasztikus volt :) már nagyon várom a kövit <3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Juj, tényleg? Ezt irtózatosan jó olvasni, sokat jelent!:) Köszönöm szépen, hogy írtál! <3

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  13. Szia Azy! Nagyon jó ez a rédsz.Egyébként mikor lesz új rész?? A 'legjobbellenség'-et is olvasom és meg öl a kiváncsiság.....nagyon nagy vagy 2 blogot is írsz és mind 2 tök jó.Csak így tovább...;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Nagyon szépen köszönöm, ami azt illeti már kint is van. Juj, iszonyatosan sokat jelent, hogy így gondolod, köszönöm szépen! <3

      Puszi, Azy

      Törlés