12 - Közelebb

Sziasztok drága Olvasóim!

Szeretném megköszönni a rengeteg támogatást, amit Tőletek kapok, elmondhatatlanul sokat jelent! Köszönök szépen mindent, csodálatosak vagytok!
Mindennemű hibáért szólni ér!:)

Puszi, Azy


Nem akartam. Egyszerűen véget szerettem volna vetni annak, ami éppen lezajlik benne. Hiszen szemmel látható volt, hogy komolyan beszél, gyűlöli magát. Félreértés ne essék, sokszor kívántam neki rosszat, hogy azt érezze, amit én, mikor lekurvázott és visszaütött. Viszont most, amikor ez történik visszaszívnék mindent, csakhogy védjem.
- Ne! - suttogom halkan, kétségbeesetten rázom a fejem. - Nem kell így érezned! 
Szavaim süket fülekre találnak, olyan, mintha nem is hallaná mit mondok. De még ha eljutna a tudatáig sem mozdulna meg. Nem hajlandó rám nézni, pedig jelen pillanatban majdnem meghalok, hogy így tegyen. Ha újra találkozna a tekintetünk, megértené. Megértné: nem ezt akartam. 
- Hazaviszlek - olvad ki végül a meredtségéből, viszont úgy áll fel a helyéről, hogy egy kósza pillantást sem vet rám. - Szedd a cuccod, kint várlak a kocsinál - köti a cipőjét, láthatóan szabadulni akar. Előlem, előle, előlünk.
- Azt ígérted, elmesélsz valamit, amitől jobb lesz - ülök feljebb, előre dőlök, csak hogy közelebb legyek. Nem érdekli a könyörgésem, egy szempillantás alatt hajtogatja össze a takaróját, a tüzet is oltaná el, de végső elkeseredettségemben felemelem a hangom. Semmi kérés, keményen szólok hozzá:
- Nem megyek sehová! - határozom el magamat.
- Norina, kérlek! - sóhajt fel türelmetlenül, vége valahára szembe fordul velem, tekintete dühös. 
- Louis, kérlek! - utánozom idegesen, aztán arca láttán inkább komolyabban és óvatosabban folytatom. - Maradj miattam - ereszkedik le a vállam, megadóan pillantok rá. 
Hatott. Louis vonásai szép lassan ellágyulnak, állkapcsát megfeszítve hajtja le a fejét. Nem válaszol, nem mondja, hogy "persze, érted mindent", de nem is kell. Nekem elég a tudat.
- Mesét akarsz? - fújja ki a levegőt lassan, hangja kicsit feszült. - Rendben - sóhajt barna hajába túrva. Leereszkedik mellém a kanapéra, előre hajol, térdén megtámasztja a könyökét.  - Volt egyszer egy lány meg egy fiú, akik nagyon szerették egymást, tökéletesen boldogok voltak együtt, de tényleg. 
Visszafojtott lélegzettel figyelem, amint minden szóra megfeszül. Fogalmam sincs mi váltja ki ezt belőle, viszont biztos vagyok benne, hogy nem sokat kell várnom a válaszra.
- Mi történt? - nyelek, lehetetlenség megállnom a közbeszólást. 
Hosszú, óráknak tűnő másodpercek telnek el, Louis semmibe bámuló ábrázata már nem rémít meg, hiszen pusztán türelmesen várnom kell. Beszélni fog, csak nem könnyű neki. Sejtésem beigazolódik, hamarosan rekedtes hangon, keserűen fejezi be.
- A lány egyik hétvégén elment a családjához - szakítja el a tekintetét a falról, földet kezdi pásztázni. - A padláson rászakadt egy rozoga gerenda - suttogja, kezeibe temeti az arcát elfúló hangon mondja ki a "mese" végét. - Azonnal szörnyethalt.
Az utolsó mondatnál nem bírom, szám elé kapom a kezemet, könnyes szememet lesütöm, képtelenség felfognom, hogy ezek szerint Louis pontosan azon ment keresztül, mint én. Elvesztett valakit, aki iszonyúan közel állt hozzá. 
- Sajnálom - mormolom.
- Nem kell - szedi össze magát, fejét rázva áll fel a helyéről, felkapja a cipőjét, hátat fordítva indul el kifele. Én pedig nem követem. És miért nem? Tulajdonképpen most avatott be, miképpen érte élete egyik legnagyobb csapása. Nem akarom hülyeségekkel teletömni a fejét, vagy azt éreztetni vele, hogy én átérzem. Ugyan, pontosan tisztában van vele ő is, és ha velem akarna éppen lenni, itt maradt volna. A  másik meg: úgyis vissza fog jönni.

Egy óra telik el, Louis sehol. Őszintén, én türelmesen vártam mindeddig, nekem is volt mit feldolgoznom, de nyilván könnyebb lenne, ha többet is tudnék. Mikor történt ezt? Hogyan sikerült túl lennie rajta? Neki mit tanácsoltak? Azért mondta el, hogy tudjam: tényleg tisztában van vele, mit érzek? Ezeken kívül még megannyi kérdés, egyedül mégis csak találgatni tudok. 
Félrelököm a takarót, magamra kapom a csizmám, és a dolgozószoba felé indulok. Tulajdonképpen csak a fürdőt keresem, mégis bennem van a kíváncsiság, hogy mi van fönt. Azt mondta, csak akkor, ha végig hallgatom. Megtörtént, most már szabad utam van. 
Lassan lépkedek felfelé a lépcsőn, minden fokkal közelebb vagyok. Hogy mihez azt még én se tudom pontosan. Szőke tincsem az arcomba hull, a fülem mögé tűröm, ezzel egyidőben pedig megérkezek az emeletre.  Hosszú folyosó van nekem keresztbe, mindenhol ajtók sorakoznak. A padló itt is parketta, a falak fehérek, és nincs rajtuk semmi. Hiszen mindkét oldalon bejáratok sokasága van, amik mögött talán egy kicsi Louis is. Legalábbis reményeim szerint. 
Ezzel a gondolattal nyitok be a hozzám legközelebb esőbe, ami jelen esetbe a lépcső felőli, bal oldalon lévő. A rézkilincsen van a kezem, mikor hirtelen léptek zaját észlelem. Összerezzenek az emeleten megjelenő Louis-ra.
- Jellemző - hagyja el csalódott motyogás az ajkamat. Pont időben érkezett...
- Mit csinálsz? - mosolyodik el halványan, amitől melegség tölt el. Ezek szerint megérte várni, nem lesz depressziós. Már féltem tőle, túlságosan maga alá temetik az emlékek.
- Unatkoztam - rántom meg a vállam, elmerengek vonásain. - Itt hagytál - pillantok rá, bár semmi neheztelés nincs bennem.
- Sajnálom, csak... - kezdene bele, de félbemarad.
- Mindegy - nyugtatom meg. 
Mivel nem mozdul egyikőnk se, megtöröm a csendet.
- Hazamegyünk? - kérdem halkan.
- Csak ha ezt szeretnéd.
Szuper, diplomatikus egy válasz. Ajkamat harapdálva kezdem fixírozni a földet, gyorsan végig futtatom a fejemben a lehetőséget. Hazamegyek, magyarázat nélkül lépek be a házunkba, hiszen apa nyilván észre se vette az eltűnésem. Elkezdek főzni, megcsinálom a vacsit, apával együtt eszünk. Megjegyzi, hogy anya kedvence is ez volt, mire ideges leszek, és szinte belehalok az említésébe. Félrelököm a tálat, szó nélkül megyek aludni. Vagy... nincs vagy, minden jobb az első opciónál.
- Képtelen vagyok visszamenni -  sütöm le a szememet, fejemet rázva dőlök neki finoman a falnak.
Louis fürkésző tekintetettel mustrál, de mielőtt megszólalna, közbevágok.
- Csinálunk kakaót? - pislogok rá kérlelően.
Lenyeli a mondandóját, elmosolyodik.
- Gyere!
Int a fejével, elindul a másik irányba, egy szép királykék ajtó mögé vezet, ami a konyhát rejti maga mögött. Kicsi szoba, velem szemben ablak van, elég fényt ad, hiszen lassan délután kettő fele lehet. Észre se vettem, hogy ennyi idő telt el. A bal oldalon egy pult, felette tölgyfából készült szekrények. A másik falhoz egy hűtő van tolva, illetve egy vékonyabb és kisebb szekrény.
- Ebben mik vannak? - mutatok a két ajtós bútordarabra.
- Többek között ezek - nyitja ki, majd elővesz kettő méretes kerámia bögrét.
Vannak még rajtuk kívül üvegpoharak, tányérok, serpenyők és lábasok.
- Kanál? - fordulok felé, mire kihúz egy fiókot, benne a kanállal. Ezután könnyedén belerakja őket a bögrébe, és felém tolja.
- A többi a te dolgod - vigyorodik el, elkényelmesedve dönti neki a csípőjét a gránit pultnak.
Egyébként az egész konyha barátságos, főleg a meleg színek miatt. Sárga függöny húzódik az ablak szélénél, közepén egyszerű fekete zsinórral összekötve. A szekrények mind fából, a padlókő pedig kék, és halvány absztrakt minták vannak belekarcolva. Otthonos.
Láthatóan minden neheztelés nélkül keresem meg a kakaót a polcok sokaságán, de közben akaratlanul ötlik fejembe a bosszú gondolata. Louis mit sem sejtve dobol a lábával, szórakozottan piszkálja a kéztörlőből kilógó címkét.
Ilyenkor talán mások a nyakon öntenék a kéznél lévő kakaóval, vagy ki nem hallott még a jó kis lisztes kalandokról? Aranyhaj pedig a serpenyőt alkalmazta előszeretettel. Azonban én mást akarok, sutba vágva az összes elcsépelt ötletet, keresgélni kezdek. Mikor megtalálom a keresett tárgyat, már előre élvezve szorítom a kezem közé.
A következő pillanatban Louis fejéhez egy kissé kiszáradt, kemény zsömle ütődik. Igazából nem fáj neki annyira, egy felszisszenésen kívül csak egy értetlenkedő nyögés kúszik ki belőle.
- Mi a...? - masszírozza finoman a fejét, csodálkozva pillant rám. - Egy zsömle? Ez most komoly? - mereszti ki a szemeit.
- A többi már foglalt volt - teszem szét tehetetlenül a kezeimet.
Talán egy másodperc töredékéig egyikőnk se szól semmit. Louis a földre verődött kőkemény élelmiszert bámulja, ahogyan én is.
- Oké, nem volt a legjobb ötlet - sóhajtok egy nagyot, belátom, hogy kicsit abszurd volt a terv.
Találkozik Louis-val a tekintetünk, utána egyszerre szakad ki belőlünk a nevetés. Hangosan, felszabadultan röhögünk, konkrétan majdnem összegörnyed, nekem pedig már egy idő után fáj a hasam. Kifulladva hagyjuk abba, lassan levegőért kell kapkodnunk.
- Ilyet se láttam még, basszus - túr bele hitetlenkedő nevetéssel a hajába.
- Rég nem szórakoztam ilyen jól - vigyorgok még mindig, de nem sokáig, hamar megmeredek.
Kijelentésemre lelkiismeret furdalás kezd gyötörni, olyan, mintha megsérteném anya emlékét. Nem tehetem ezt vele.
- Hé, minden oké? - érkezik egyszer csak közelről Louis hangja, ami rádöbbent arra, mennyire megfeledkeztem magamról. Karomat szorosan összefonva magam előtt állok támaszkodva, szemem könnyekkel teli. - Norina - jön közelebb, megsimítja a karomat, de ellököm magamtól.
- Ne érj hozzám! - sziszegem dühösen. - Miattad van az egész! - húzódom el még jobban, idegesen méregetem a valójában semmiről sem tehető srácot.
- Mégis micsoda? - kérdezi összezavarodva.
- Itt nevetek meg minden, miközben... - kapok a fejemhez, keserűen folytatom: - Nem ezt érdemli...
- Norina, te is tudod, mennyire örülne, ha azt látná boldog vagy - győzköd, nem is kell érdeklődnie kiről van szó. - Több, mint három hónapja történt!
- És? - üvöltök rá. - Senkinek sem volt joga ezt tenni, őt szerettem a legjobban a világon!
Észre sem veszem, de a könnyeim már eláztatták az arcomat, gyorsan folynak végig, hogy helyet adjanak az őket követőknek.
- Elhiszem, de ha ordibálsz, az nem segít, kérlek fogd fel! - próbál meggyőzni, sikertelenül.
- Elvették tőlem, érted?! - kiabálok még mindig. - Nem kell elfelejtenem! - nyomatékosítom a mondanivalómat.
- Senki nem mondta, hogy el kell - sóhajt Louis fáradtan, más módszert választ. - De ezzel csak a saját életedet nehezíted meg - néz rám komolyan, belém fojtva a szót. - Mindenkit hagytak már el - hívja fel rá a figyelmem. Keserűen térképezi fel az arcomat, csalódottan mondja: - Azt hittem ezt megértetted, mikor meséltem neked Miáról.
Ahogyan kimondja a lány nevét, valóságosabbá válik a történetük is. Louis ugyanúgy elvesztette valakijét, akit szeretett, mint én. Mégis itt van, nevet, és képes tovább élni. Nekem is ezt kéne tennem, csak nem olyan egyszerű.
- Engeded, hogy segítsek? - fut át rajta egy halvány mosoly, amint látja rajtam az enyhülést.
Csak nagyot bólintok, félve pillantok nyugodt arcára. Bármennyire is félek beismerni, de többet tud, mint én, és szükségem van rá. 

40 megjegyzés:

  1. Drága Azy ♥!

    Egyszerűen fantasztikus fejezet lett, imádtam ♥ :) Norina hangulatingadozásain egyáltalán nem lepődtem meg, Louis kis titkán viszont igen :/ Szörnyű lehetett neki elveszteni a barátnőjét, akárcsak Nina-nak az édesanyját :( Kíváncsi vagyok, Louis hogyan tudok majd segíteni a lánynak :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! Tovább szép estét és pihenésben gazdag hétvégét kívánok ♥! A sulihoz pedig kitartást és erőt ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Azt hiszem fel sem fogod mennyire jó mindig látni a nevedet a részek alatt, ezúton is szeretném megint megköszönni, csodálatos vagy! Hálás vagyok a támogatásodért, és sokat számít, hogy mindig megosztod velem a véleményed! <33
      További szép hetet, és rengeteg erőt az iskolához!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy :)

    Ígéret szép szó ha be tartják úgy jó :) Szokták mondani :) Remélem tudod mire értem :)
    Be kell vallanom nagyon meg érintett ez a rész, hiszen én is tudom milyen érzés elveszteni egy számodra fontos embert! Kifogástalanul írtad le Norina érzéseit, Louisnak pedig tipikus fiús reakciói vannak; düh, majd el rohanás. Ismét nagyon jó lett a rész és kíváncsian várom, hogy Louis hogyan fog segíteni Nina-nak :)
    Puszi Tami <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tami!

      Igen, tudom, és nagyon nagyon nagyon köszönöm, boldoggá tesz, amiért tényleg itt vagy! Iszonyat jó érzés olvasni, ha érzelmeket sikerült belőled kiváltanom, sokat jelent, amiért ezt leírtad nekem. Örömet okoztál most nekem! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Az első felében majdnem elbőgöm magam, mig a második fele már sokkal vidámabb, felszabadultabb. Jó volt Louist végre egy kicsit is boldognak látni, és Norina-t is. Hihetetlenül fantasztikus rész lett. A suli kezdetével lett még egy okom ami miatt jobban fogom várni a hétvégéket, mégpedig az új részek.
    Rémelem , hogy hamar egymásra találnak, vagy legalabb bevallják önmaguknak, hogy szükségük van a másik társaságára, támogatására.

    Nagyon várom a következő részt!

    xxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule B!

      Bármennyire is furcsa, boldog vagyok, ha tényleg sikerült belőled érzelmeket kiváltanom. Elmondhatatlanul csodálatos dolog, hogy esetleg örömet tudok okozni egy-egy résszel, fantasztikus érzés, köszönöm, köszönöm, köszönöm! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Azy! Végre eltudtam olvasni! Folyton le fagyott ez a szar telefonom :/ ma még Szandi koncert volt itt xD bulii volt meg mindjárt elalszom... tesóm barátnőjének az apjával nagy spanok lettünk de csak azért mert részeg volt :D
    Amúgy nagyon király lett ez a rész is... bocs még nem tudtam értelmezni mert ittam rozét... :)))) kövit! Asszem tudom mikor hozod!! És ha ki aludtam magam normálisan el olvasom és írok tiszta fejjel még egy komit! :DDD
    Bocs csak ennyire telt Dodge

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dodge!

      Sajnálom, ha a telefonod akadályozott az esetleges olvasásban, ellenben mégis itt vagy, amit nagyon szépen köszönök. Juj, örülök, ha jól érezted magadat, vicces olvasni, hogy mik történetek Veled. Igazán nem kell írni még egyszer, én ezzel is megelégszem, köszönöm szépen, amiért még kótyagosan (?) is szántál a részre időt! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Szia Azy! <3
    Nagyon tetszett! <3
    Nina es Lou csak meg inkabb hasonlitanak a szememben,mert mind a ketten elvesztettek egy szerettuket.
    Az elso fele,szomorkasra sikeredett. Enis meglepodtem Lou torteneten. Erezni lehet,h meg mindig faj neki,ami a baratnojevel tortent. :(
    Orulok,h a kozepe vidamabb lett.:) Nagyon jot nevettem a zsemles reszen!:DDD
    Szegeny Nina..:( Remelem,h Loui tud neki segiteni:)!
    Nagyon varom a kovetkezo fejezetet! <3
    Sok puszi,es oleles: Lizi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lizi!

      Ha valóban így van, az sokat jelent számomra. Hihetetlen örömet okoz, amiért elmondod nekem mit gondolsz a részről, szeretném megköszönni! Illetve azt is, hogy már annyiszor írtál, csodálatos vagy! <3

      Sok puszi és ölelés Neked is, Azy

      Törlés
  6. Legdrágább Azym!

    Előre bocsánat ha kicsit zavaros a kommentem de még mindig a rész hatása alatt vagyok meg már kezdek egy kicsit fáradni is! Szóval kezdjük az elején...
    Jó volt meg tudni egy kicsit többet Louis múltjáról. Gondoltam, hogy valami rossz történt vele a múltban de ennyire szörnyűre én sem számítottam. Viszont ez jó példa lesz Ninának mert ahogy ő ismegjegyezte ha Lou tovább tudott lépni és együtt tudott élni ezzel akkor neki is sikerülhet ha Lou segít neki! Szükségük van egymásra és végre valahára erre ők is rá jöttek maguktól!
    Szerintem Louis azért is volt ilyen tartózkodó mert elvesztette Miát és azzal hogy Nina íránt is érez valamit megsértené az emlékét de a végére szépen rájött hogy ő is azt akarná hogy boldog legyen! Remélem jó hatással lesznek továbbra is egymásra és segítenek majd egymásnak a tovább lépésben!
    A zsemlés részről csak annyit hogy fenomenális volt. Megmosolyogtam azt mikor végig vezette magában hogy ki mit szokott ilyen esetben használni. Ritka az olyan lány mint Nina és ezt nem csak erre az esetre mondom. Erős jelleme van de azért hatalmas szíve van amit szerintem már sokan kihasználtak és összetörtek. Csak reménykedni tudok abba hogy Louis nem fog ezek az emberek közé tartozni!
    Összegzés ként nagyon esemény dús rész volt főleg inkább belsőleg! Fantasztikus vagy és egyszerűen imádom ahogy írsz! Várom a folytatást!!

    Puszil, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legdrágább Jordim!

      Én jó jelnek veszem, ha a rész ezt váltotta ki belőled, remélem nem bánod. Igen, mint mindig, most is tökéletesen látod a történetet, valamilyen szinten jó, hogy Louis-val is történt már hasonló, így legalább tud segíteni a lánynak, illetve példát is tud mutatni. Ilyen helyzetben én nem hiszem, hogy rajta kívül más meggyőzőbb lenne. Louis valóban ilyesmit érez, hiszen nehéz lehet Norinát közel engednie magához, miközben Mia mindig is ott volt a szívében, valószínűleg részben ott is marad. Boldogság tölt el, amikor azt olvasom Norinát különlegesnek tartod, ez nekem rengeteget jelent, köszönöm, amiért ezt leírtad.
      Illetve azért is hálával tartozom, mert részről-részre hosszú kommentet hagysz magad után, és talán nem mondom elégszer, de borzalmasan sok erőt ad. Én pedig Téged imádlak, fogalmad sincs mennyire! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azym!

    Fenomenális rész lett! Ha egy ételről lenne szó, azt mondanám, ilyen finomat még nem ettem, és gratula a szakácsnak... De ez nem étel, és te nem vagy szakács, hanem a világ legjobb Írónője! Azt hiszem, teljes bizonyossággal kijelenthetem ezt, és sokan fognak egyetérteni velem... És (ha nem gond) én ezt egy előszülinapi ajándéknak vettem, mert ilyen jó dolgot már rég nem kaptam bárkitől is...! Remélem hamar hozod a következő részt, várom már a hétvégét! :]

    Ölel, Cordelia.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cordelia!

      Jaj, édes vagy, hogy ilyen dolgokat írsz, el sem tudom mondani mennyire meghatódom a soraidat olvasva, fogalmam sincs hogyan kéne rendesen meghálálnom, hiszen sokkal többet érdemelsz, mint egy nyamvadt komment tőlem. A legnagyobb szívvel hozom a részeket, ha ez valamennyire boldogságot tud okozni. Hálás vagyok, amiért ennyire kedvesen vélekedsz, hihetetlen vagy! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Nagyon fantasztikus rész lett :) elképesztő ahogyan leírtad h hogyan is éreznek :) és remélem hogy a következő rész is ilyen fantasztikus lesz ;) mondjuk persze hogy az lesz hiszen rólad van szó ;) remélem a suli majd nem fog nagyon kimeríteni :) sok sikert a sulihoz :) remélem könnyen veszed majd az akadályokat ;) <3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Mindig a legnagyobb örömmel veszem, ha látom a neved, most sem volt másképpen. Köszönök mindent, hiszen kitartó vagy, amit nagyon nagyra értékelek, hálával tartozom azért is, amiért ilyen imádni valóakat írsz, fantasztikus olvasni! <3333 Köszönöm szépen, neked is rengeteg erőt kívánok hozzá! :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Dága Azy.
    Ó édes istenem....Ez fantasztikus!!! Imádom! Nagyon tehetséges vagy!! Alig várom hogy olvashassam a következő részt! Nagyon imádom a blogodat...Sok sikert kívánok a sulihoz mivel sajnálatos módon az is kezdődik...De remélem ha nem is minden hétvégén,de tudsz majd részt hozni mert én bisztosan várni fogom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Liza!

      Jaj, ne mondj ilyeneket! Ettől függetlenül borzalmasan köszönöm, csodálatos érzés, ha tényleg így gondolod, köszönöm! Én pedig Téged imádlak, fogalmam sincs mivel érdemeltem ki, hogy mindig írsz, hálával tartozom! <33 Neked is sok sikert az iskolához! :)

      Puszi, Azy

      UI: Ígérem, mindent megteszek, hogy a hétvégén hozhassam őket, nem lesz kivétel. :)

      Törlés
  10. Kedves Azy!
    Nem találok szavakat, jó azért igen, de valószínűleg össze-vissza fogok írogatni. Szóval nagyon-nagyon jó rész lett.
    Az eleje egész...egyszerűen elképesztő majdnem elsírtam magam, nagyon durva volt ahogy Lou elmondta és látszik, hogy még mindig nagyon fáj neki.
    Nina pedig nem volt semmi, a zsemelés részen nagyon röhögtem.
    A vége pedig nagyon szép volt, szóval... ohhh.
    Nagyon kíváncsian várom a következő fejezetet.
    puszi, Abby

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Abby!

      Hűha, iszonyatosan nagy szó számomra, ha tényleg sikerült valamiféle hatást kiváltani belőled. Tényleg nagyon boldog vagyok, amiért megint írtál, nem is sejted mekkora öröm olvasni a soraidat, pláne, hogy ilyen kedves vagy! <333 Köszönöm szépen!

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága Azy!
    Bevallom, eddig mindig elbizonytalanodtam a sok megjegyzésed láttán, és mindig úgy gondoltam, hogy a enyémre már igazán nincs szükség, sőt, talán el is veszik a tömegben, és csak egy szürke, halovány emlékként marad meg, ha megmarad egyáltalán. De aztán ma reggel felkeltem, és láttam, hogy te, TE írtál hozzánk, és olyan aranyos volt tőled, hogy tényleg benéztél, hogy eldöntöttem, hogy az a legkevesebb, ha én is leírom neked, minden egyes rést után, a bennem megfogalmazódott érzelmeket, és nem csak egy kattintással/pipával ajándékozlak meg.
    Nekem, személy szerint nagyon tetszik a történet, és mivel eddig nem írtam, ezért az egészről alkotnék kommentet. A legaranyosabb húzás az volt, amikor megemlítetted Deont. Amikor még nem volt vége a legjobb ellenségnek, és azt írtad, hogy Deon hiánya miatt szomorkás Zayn, én azt hittem, hogy végleg szakítottak, és már nem is lesznek együtt, de aztán amikor már vége lett, és megint szóba jött a lány, nagyon megörültem neki. Komolyan, hisz nem szokásom a hazudozás. Őszinte embernek tartom magam. Norina (Nina) és Louis kapcsolata elég hullámvölgyes, hisz borzalmasan kezdődött, és rengetegszer vártam, körmöm rágcsálva a folytatást, és reménykedtem, hogy mikor fognak már kibékülni. Jó ötletnek tartom, hogy belecsempészted Lottie-t is, mint egy aggódó barátnőt és húgot. Roppant eredeti, és még szinte sosem olvastam róla, pár sornál többet.
    Aztán ott van Mia, akit nagyon sajnálok, és már értem Louis miért fojtja a bánatát alkoholba. Borzalmas lehet elveszteni valakit, akit ennyire szeret, ahogy egy anya elvesztése sem lehet felemelő, még annak számára sem, aki nem ápol az édesanyjával felhőtlen kapcsolatot. Pedig Nina őt szerette a legjobban a világon, hogy a te szavaiddal éljek.
    A zsemle tényleg vicces és abszurd, sőt béna volt egyszerre, mégis megnevettetett, ilyen kora reggel. Igen, tisztában vagyok vele, hogy lassan délután két óra, de most keltem fel, és hát, nekem ez még hajnal számba megy.
    Összességében, imádom a blogodat - ezt is -, és már alig várom a folytatást, hisz remélem, hogy Norina engedni fogja a fiúnak, hogy segítsen neki.
    ui.: majd' elfelejtettem. Most, akkor már Norinának van pénze, és sosem kell a testét árulnia? Mert remélem jól szűrtem le :) Nem volt olyan jó élete, ahogy a sulira kapargatta össze a pénzt... Ó, és pénz. Azt is kihagytam, amikor Louis "kifizette".... na az durva volt, meg az is, hogy a fiú nem jött rá, hogy ezzel bizony megbántotta, vagy mi :/
    Millio puszi Xx szerecsendio

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!

      Annyira örülök, hogy most mégis írtál, rettenetesen sokat jelent, de tudnod kell, hogy nálam egyik komment se veszik el, mindenkire emlékszem, hiszen hogyan felejthetnék el valakit, aki kedves velem és sok erőt ad?
      El se tudod hinni mit érzek mikor a soraidat olvasom, olyan, de olyan boldog vagyok, komolyan mondom! Felemelő, hogy tudom mit gondolsz a történetről, nem tudom eléggé megköszönni, hogy időt szakítottál az írásra, és ennyi aranyos dologgal leptél meg, fogalmam sincs miképpen tudnám meghálálni.
      Azt hiszem teljes sokkban vagyok, csak annyit vagyok képes mondani, hogy csodálatos vagy, köszönöm, köszönöm, köszönöm! <33333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  12. Kedves Azy!
    Fantasztikus rész lett, ismét. Azt hiszem mindig csak magamat ismétlem, de egyszerűen minden részed valami tökéletes. :) Nina hangulatingadozásait annyira jól írod le, más íróknál annyira értelmetlen, de te ezt is olyan pontosan írod le, hogy minden teljesen tiszta. A leírásokat is nagyon szeretem, nem untató, és teljesen oda tudom képzelni magam, ahogy Nina megdobja Louist egy zsömlével. :))
    nagyon várom a következőt, xoxo <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kikiih!

      Nagyon sokat jelent, ha tényleg így gondolod, köszönöm. Kis híján sírva fakadok, amiért ezeket írod nekem, nem érdemlem meg... Ettől függetlenül természetesen rettenetesen hálás vagyok, borzalmasan sok erőt ad a kommented, köszönöm! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Kedves Azy!
    Végre elolvastam ezt a részt, s nem csalódtam. Sajnáltam Louist, méghozzá nagyon. Szegény:/
    Remek fejezet lett, élmény volt olvasni a szép leírásaidat!
    Siess a következővel ^^"
    Puszi,
    Lizi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lizi!

      Örülök, hogy ezt olvashatom, én vagyok a legboldogabb, ha tényleg tetszett a rész. Köszönöm szépen, hogy újfent írtál, mindig jó érzés látni a nevedet! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága Azy!

    Már mióta vártam erre a részre! Hú!
    De te jó ég! Szegény Louis! Uram isten, teljesen átérzem, szörnyű lehet, mint neki, mint Norinának. Remélem, ez a 'közös dolog' közelebb hozza őket, megenyhülnek végre, és megpróbálnak boldogok lenni.
    Gyönyörűen megírtad, egyszerűen csoda!
    Alig várom a folytatást!<3

    Puszi, Tina x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tina!

      Akkor remélem örömet tudtam vele okozni. Hálával tartozom, amiért megint írtál, rettenetesen kitartó vagy, fantasztikus érzés, hogy mindig támogatsz, köszönöm! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága Azym!

    Nagy élvezettel olvastam a várva várt új fejezetet az iskola kezdés előtti utolsó nyári estémen. (Direkt arra tartogattam.)
    Az elején mintha egy kicsit döcögősen indult volna a történet, de ez teljesen mellékes mivel maga a részt fantasztikus volt!
    Nem tudom, hogy csinálod, de a mostani fejezeteid egytől-egyig tökéletesek! Persze egy-egy helyesírási hiba becsúszott, de ezt annak tudtam be, hogy siettél vele, hogy minél hamarabb olvashassuk. És persze ennyi belefér. :)
    Gratulálok, nagyon ügyes vagy!
    Nagyon jó volt olvasni, ahogy Louis és Nina egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Jó volt megtudni valamit Louis múltjáról is.
    Izgatottan várom a következő részt!!

    Ezer csók, Vi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vi!

      Megint csak írtál, aminek ugyanúgy örülök, mint mindig. Sok erőt ad, hogy ezeket mondod, nem tudom hogyan tudnám rendesen kifejezni mennyire is hálás vagyok. Köszönöm! Valószínűleg nem egyértelmű, de a részek alatti kommentjeid mindig hasznosak, ami előrébb lök az írásban. Ezt is köszönöm! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Édes Azy! :D

    Ne nézz így, kellett valami úúúj megszólítás, na. :D :3
    Százmillió másik komment után én is itt vagyok, kicsit késve. :) Igazából már láttam, mármint hogy fent van a rész, csak nem volt se időm, se erőm, így hagytam... aztán most már nagyon kíváncsi voltam, és... Itt vagyok. :) Háááát láv it szó mács *-* <33
    Oh God. Louis <3 :( <3 :D Szereteeem. :D <33
    Juj, nagyon siess, úgy várom már. *-*

    xx. S
    Ps.: yy-t írtam először xdddd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes Stella!

      Nekem nagyon tetszik, örülök, amiért így hívsz. Tökéletesen megértem hogy vagy ezzel, hiszen velem is ez van, egyszerűen semmi erőm nem volt visszaírni, vagy bármit is intézni. Nagyon boldoggá tesz, ha elnyerte a tetszésedet a rész, köszönök minden, többek között azt is, hogy olvasol! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága Azym!

    Annyira ááááá... imádom. A zsömlés részen jót nevettem, nem tudom honnan jött Norinának ez az ötlet. :D Örülök, hogy nem akart hazamenni, helyette inkább Louis-val maradt. :)
    Nagyon várom a folytatást! ♥

    Milliószor puszillak,
    Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biusom!

      Én pedig Téged imádlak, rengeteget jelent minden egyes szavad, köszönöm szépen! Hálás vagyok mindenért! <33

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  18. Az első gondolat, ami eszembe jut, hogy örülök annak, hogy lassan, de egyre közelebb kerülnek egymástól. Louis új arcát mutatja meg. Teljesen más mint először, amikor egy bunkó majom szerepében tetszelgett. Kezd érzelmeket kimutatni, még ha nehezen is megy neki.

    Hatalmas lépés, hogy mesélt egy fájó pontról az életében. Arról, hogy pontosan tudja mit érez a lány, mert ő is elveszített valakit, akit szeretett. Ez még közelebb hozza őket egymáshoz, hiszen megvan a közös, tragikus pont az életükben. Egy szeretett személy elvesztése.

    Norina is változott Louis-val szemben, ő is megmutatja a kedves, szeretetreméltó arcát, aki elesett, akinek szüksége van a törődésre, a támogatásra. Kezdenek igazán egymásra találni. Norina nehéz hónapokon megy keresztül, megviseli az édesanyja halála, de Louis képes volt arra, hogy megnevettesse és ami a legfontosabb, példát mutat, hogy egy tragédia után is lehet élni, túllépni rajta és újra nevetni. Egy nagyon fontos.

    Tetszett ez a rész is, nagyon szépen építgeted a történetet, jó, hogy nem sieted el a kettejük közötti kapcsolatot és lassan alakul ki a szerelem. Mert ebből biztosan az lesz. Fantasztikusat alkottál!

    Várom a folytatást!

    puszillak, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cami!

      Pontosan, Louis a következő részekben egy teljesen új arcát mutatja meg, remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. Eléggé nehéz lehet, hogy mindketten elveszítettek valakit, de pont ez az egyik oka, amiért képesek megérteni a másikat. Norina és Louis igazán hasonlóak, többek között ezért is voltak ellenszenvesek egymásnak, nehéz lehet magadra ismerni. Most is jól látod, fontos, hogy Louis segítse és ne még lejjebb taszítsa, ilyenkor minden rossz mozdulat mély sebeket hagyhat.
      El se tudom mondani, hogy mit jelent a folyamatosan támogatásod, rettenetesen köszönöm, amiért ennyire csodálatos és kitartó vagy, hiszen ezen a blogon is támogatsz, illetve erőt adsz! Nem tudom mivel érdemeltelek ki, de rettenetesen boldoggá tesz minden kommented! Hálás vagyok! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  19. Drága Azym!

    Annyira sajnálom, hogy csak most tudtam időt szakítani az olvasásra, de egyszerűen semmi szabadidőm sem volt! Na de elég is a panaszkodásból, jöjjön aminek jönnie kell!:)
    Talán felesleges lenne megint taglalnom, hogy mennyire csodálatosan írsz, de úgy érzem, minden egyes résznél muszáj elmondanom, nehogy elfelejtsd.:) Louis vallomásánál könnyek gyűltek a szemembe, annyira szívbemarkoló volt olvasni a fájdalmát. Annyira csodálatosan írod le a bennünk kavargó érzelmeket, hogy nem találok rá szavakat, egyszerűen öröm olvasni a soraidat.
    Imádom, hogy nem sieted el a történetet, hogy minden apró részletnek megvan a hatása, hogy minden mozzanattal egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz Norina és Louis, és nem tudod elképzelni mennyire várom a percet, hogy egymásra találjanak!:)
    Még mindig fantasztikus az, amit alkotsz, de ez már meg sem lep.Gyönyörűen írsz,és ezt nem tudom elégszer elmondani.:)

    Elmondhatatlanul várom a folytatást! :)

    Sok-sok puszi, Lily



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lily!

      Jaj, ne viccelj, én érzem magamat megtisztelve, amiért írsz, az végképp nem számít, hogy ezt mikor teszed! Komolyan nem tudom szavakba önteni mit érzek, mikor a soraidat olvasom, el sem hiszem, hogy pont Te vagy az, aki ezeket írja nekem, annyira lenyűgöző! Boldoggá tesz, ha egy kis örömet is tudtam okozni a résszel, rettenetesen sokat jelent számomra. Köszönök mindent, csodálatos vagy, azt hiszem képtelen vagyok rendesen kifejezni mennyi hálával tartozom! <333

      Nagyon sok puszi, Azy

      Törlés