13 - Nehéz eset

Sziasztok édes Olvasóim!

Köszönettel tartozom a még mindig tartó kommentelések, pipálások, feliratkozások, díjak miatt. Rengeteg erőt tudok mindegyikből meríteni, imádlak Titeket, hálás vagyok! Nálatok jobb olvasót el se tudnék képzelni, köszönöm, hogy vagytok!
A részt - mint mindig - most is fáradtan és sietősen írtam, ezért lehetnek benne hibák, nyugodtan szóljatok, hogy ki tudjam őket javítani!:)

Puszi, Azy

Az egész délután elmegy, szinte észre se veszem, az agyam teljesen kikapcsol. Fogalmam sincs miért, talán ez is Louis-nak köszönhető. Miután lenyugodok a konyhás jelenet után, megcsinálja nekem a kakaókat. Mindketten kicsit kifáradtunk a veszekedésben, éppen ezért végül a kanapén kötünk ki,  később el is fekszünk. Nem kell megbeszélnünk, mindketten tudjuk, hogy alvásra van szükségünk, éppen ezért kényelmesen elhelyezkedünk, fejünket alvásra hajtva. Nem kell sok idő, hamar ólomsúlyúak lesznek a szemhéjaim, a halk zajokat sem érzékelem már, ezt pedig a jól ismert szundítás követi.
Órákkal később lassan ébredek fel, de a szokásos lapos pislogásokat hamar értetlenkedők váltják le. Az ismeretlen környezet kiűzi az összes álmosságot a szememből, ijedten ülök fel. Nem kell sok idő, hogy eszembe jusson minden, és a lélegzetem újra egyenletes legyen.
Ujjaimmal a hajamba túrok, utána megdörzsölöm az arcom. Az első pillantásom az órára esik, ami este tizet mutat, a második azonban már Louis-ra téved. Arca nyugodtnak tűnik, halkan szuszogva terül el. Most azt kéne mondanom, milyen ritkán látom efféle helyzetben, de az igazság az, hogy már nem először fordul elő ilyen. De a hatás nem változik, minden alkalommal ugyanolyan. Legszívesebben még közelebb mennék hozzá, viszont azzal biztosan felébreszteném, és magyarázkodni sincsen kedvem.
Louis a hasáról az oldalára fordul, kezével ránt egyet a párnán, csak hogy jobban a feje alatt legyen. Egy percig azt hiszem, felébredt, viszont a csukott szemei nem erről árulkodnak. Halk sóhaj szökik ki belőlem, letolom magamról a takarót, és a kialudt tűzre nézek. Ezzel egy időben pedig a fogaim összekoccannak, a pokróc nélkül rettenetesen hideg van, ami nem csoda, hiszen este tízkor mit várjak?
Cipőmet újra magamra rángatva térdelek le a kandalló elé, a mellé kikészített fák közül behelyezek párat. Az asztalon hagyott tavalyi újságokból meggondolatlanul tépek ki oldalakat. Louis mocorog kicsit, de hála az égnek újra mozdulatlanná válik, és tovább alszik. A bent tartott levegőt megkönnyebbülten fújom ki. Bedobálom a kezemben szorongatott papírokat a fákra, majd az öngyújtót megkeresve lángra lobbantom őket. Valószínűleg a szemem most két dolog miatt csillog. Egyrészt visszatükröződik benne a tűz, másrészt pedig valamiért jól érzem magam. Nem boldognak, attól messze vagyok, de hosszú idő után ez az első olyan nap, mikor nevettem, és nem gondoltam folyamatosan anyára. És ez az elképzelés örömmel tölt el, mert egy olyan gondolat tűnt fel előttem, amit eddig saját vakságom miatt nem láttam. Talán egyszer túl leszek ezen.

A könyvesszekrényen egy külön van polc szentelve a Shakespeare műveknek, és mivel nincs más ötletem, amivel elüthetném az időt, keresek egyet. Ujjammal gyengén dobolva a könyvek gerincén olvasom el a címeket. A windsori víg nők, Macbeth, A vihar, Rómeó és Júlia, Othello, Lear király, A velencei kalmár, majd az abszolút győztes: A két veronai nemes. A többi már nem is érdekel, izgatottan emelem ki a többi közül a régi művet.
Magamhoz szorítva helyezkedek törökülésbe a kanapén, fellapozom az egyik kedvencemet. Már vagy ezerszer olvastam, főleg évekkel ezelőtt. Elmélázva futom át a sorokat, minden egyes szó hihetetlen érzelmet vált ki belőlem, eszembe juttat emlékeket. Észre se veszem, de az idő csak telik, talán két órán keresztül is elolvasgatom a könyvet, ha a tűz nem égne, nem látnék semmit. Zavartan az órára pillantok, fél óra és éjfél. Kicsit furcsán érzem magamat a nagy házban, kint minden vaksötét, a város fényei már messze járnak.
Louis-ra nézek, aki még mindig mélyen alszik. Mérlegelem magamban a lehetőségeimet. Vagy felébresztem, ezzel elkerülve a pánikrohamomat, ami perceken belül rám tör, ha kint a fák susogása nem csitul. Vagy hagyom tovább pihenni, mert biztosan kimerült.
Önző érdekeim akkor törnek csak igazán a felszínre, mikor az ablakra vetődik egy fa ágainak árnyéka. Akkor már képtelen vagyok csendes magányomban tovább olvasgatni, muszáj végre felkeltenem.
- Hahó, ébredj! - rázom meg finoman a vállát, mire csak mordul egyet. - Kérlek már!
Louis lassan kinyitja a szemét, hunyorítva pislog fel rám. Nem várom meg, míg a hasára fordulva tovább élvezi az álmok világát, kihasználva a cseppnyi éberségét, hadarni kezdek:
- Kint tök sötét van, ha nem tudnám mennyire biztonságos ez a hely, már bepánikoltam volna - zúdítom rá.
Összevonja a szemöldökét, pillantását köztem és az ablak között váltogatja.
- Vihar van? - kérdezi álmosan.
Próbálok elvonatkoztatni a "most keltem fel hangjáról", ami mélyebb, mint a szokásos. Csak megrázom a fejemet, kicsit nyugodtabban adok neki feleletet.
- Nincsen, csak a szél fúj. Egyedül lenni egy ekkora házban rémisztő - lépek kicsit távolabb tőle, zsebre dugott kézzel nézek körül a hatalmas nappaliban. - Hogy vagy képes elleni, ha nincs itt veled valaki? - ráncolom a homlokomat, elképzelem, amint Louis a maga lazaságával sétál fel-alá a sötétben, mindenféle félelem nélkül.
- Engem pont ezt békít meg - vonja meg a vállát, és végül felül. Beletúr kócos hajába, ásít még egy utolsót, fáradt szemei rajtam állapodnak meg. - Mennyi az idő?
- Fél tizenkettő.
- Most már ha akarsz se mész haza - jegyzi meg, és egy óvatos vigyor jelenik meg rajta. - Kizárt, hogy ilyenkor vezessek - teszi hozzá magyarázatképpen.
Majdnem kinyögöm, hogy nem állt szándékomban elmenni innen, túlságosan is rideg a gondolat, hogy otthon mi várna.
- Már írtam apának - ülök le a a kanapéra, a kezeimet kezdem mustrálni. Hosszú ideig egyikőnk se szól, Louis látja, hogy akarok valamit mondani, csak erőt gyűjtök hozzá. - Én...
A mondatom félbe marad, amit más esetben bosszankodva vennék tudomásul, azonban most csak ékes bizonyítéka annak, mennyire nehezemre esik beszélni.
- Nem akarok haza menni -bököm ki, szavaim ordításként hatnak a tűz ropogása mellett. Amint kimondom, meg is bánom, attól tartok, lavinát indítok el kijelentésemmel.
- Mi vár otthon? - üt meg Louis halk kérdése, furcsa, hogy nem azt kérdezi, mint mindenki más: Miért nem?
Néma percek, mégsem sietettet. Vár.
- Nem képes másról beszélni, csak róla - jelentem ki végül, szinte már suttogva. - Elegem van, mert nem akarom elfelejteni, viszont akárhányszor csak visszaemlékszem rá, úgy érzem... - A mondatok csak úgy jönnek a számra, nem is sejtettem, hogy ennyire ki kell engednem magamból őket. Lehet, ha még tovább fojtottam volna el az érzelmeimet, akkor az őrület széle közeli hely lenne számomra. - Csak azt akarom, hogy tépjék ki a szívemet, mert akkor nem kell szenvednem - Elfúló hangom kétségbeejt, de nem állít le. - Anya így, anya úgy, nem bírom! Emellett mindenkitől elvárások vannak, miközben rohadtul nem tudják mennyire szar nélküle! - A hangom ordításba vág át, az összes dühömet belesűrítem a következő beismerésembe: - Utálom, amiért elhagyott! Utálom, mert erről senki sem tehet, nincs kit hibáztatni!
Louis eddig mindenféle kommentár nélkül hallgatott, csak féltő tekintetével pásztázott. De mikor a végéhez érek, közbevág.
- Norina! - csitít el, félretolva a pokrócot, mezítláb szeli át a kettőnk közötti távolságot, leguggol elém. - Semmi baj, oké? - simít le egy könnycseppet, én pedig megrémülve állapítom meg, hogy megint az észrevételem nélkül sírtam.
- Jól vagyok, felejtsd el - törlöm le őket, elegem van, amiért Louis előtt többet keltem ki magamból, mint bárki más előtt.
- Ez hazugság, te is tudod - jelenik meg egy elnéző mosoly a szája szegletében. Aztán elkomolyul, aggodalmasan folytatja. - Nem kell tettetned semmit, teljesen rendben van minden, amit érzel.
Könnyes pilláimon keresztül bámulok bele biztató tekintetébe, ami talán csak egy pillanatig is, de elhiteti velem az igazát.
- Nem akarok többet erről beszélni - rendezem az arcomon elszabaduló gyengeséget, kissé hisztérikusan törlöm le könnyeimet. Idegesen állok fel, el akarok menni, csak minél messzebb tőle. Legalább addig, míg össze nem szedem magam. Elindulok a dolgozószoba felé, a legjobb az lesz, ha egyedül leszek.
- Norina! - hallom meg a hátam mögül a hangját, majd mikor nem reagálok, kezével megragadja az enyémet, ezzel megállásra kényszerítve.
Segélykérően fordulok vissza, kész kínzás, hogy nem hagy elmenni. Nekem most meg kell birkóznom a saját gondjaimmal, nem akarom belerángatni.
- Engedj! - kérlelem, a biztonság kedvéért megpróbálom kiszabadítani magamat. Mivel nem sikerül, türelmetlenül pislogok rá.
Louis zavartan méreget, úgy tűnik nem tudja eldönteni helyesen cselekszik-e. Mivel még a nappaliban vagyunk, arcát csupán a tűz játéka világítja meg. Hajában meg-megcsillannak a hajszálak, olyan mitha néhány aranyból lenne. Kékes szeme áthatóan szemlél.
- Nem szökhetsz el, akárhányszor csak akarsz - rázza a fejét, még mindig vasmarokkal fog.
- Te pedig nem mondhatod meg, mit csináljak!
- Beleegyeztél, hogy segítsek, de képtelenség, ha nem hagyod - magyarázza a tehetetlenség dühével hangjában. - Mikor veszed már észre, mekkora baromság falakat húzni magad köré, és senkit se beengedni?
Nyilvánvaló költői kérdése jobban szíven üt, mint gondolná. Hallottam már hasonlót, mindig ezt mondták rám. A tipikus zárkózott, csendes és magányos lány, aki nem engedi, hogy szeressék.
- Ne analizálj! - csattanok fel.
- Ne zárj ki! - vágja rá.
Ezután egyikőnk se nyitja szólásra a száját, én összehúzott szemekkel térképezem fel az arcát, míg ő inkább várakozva nyugtatja rajtam a tekintetét. Összeszorítom az ajkaimat, végül lehajtom a fejemet. A karomat pont ekkor gyengéden engedi el.
- Sajnálom, nem kellett volna ordítoznom veled, csak... - sóhajtja feszülten. - Jó nehéz eset vagy, ugye tudod? - nevet fel kínjában.
Louis lelkileg elfáradni látszik, attól tartok, nem bírja. Ha most még nem is, de egyszer képtelenség lesz számára elviselni a hangulatváltozásimat, amik anya szóba hozásától függnek.
- Mindent elcseszek - jelentem ki keserűen, felkavartan túrok bele szőke tincseimbe. - Eleged van belőlem, lehangollak, egyszerűen tönkreteszem azt, aki az utamba kerül - hadarom kétségbeesve, és folytatnám, de megszakít.
A következő pillanatban ajkai az enyémeken landolnak, finoman ízlelgeti azokat. A forróság szinte feléget, a szívem kétszázra kapcsol, és biztos vagyok benne, hogyha nem tartana a kezével, akkor összeesnék. És abban is, hogy még soha nem csókoltak meg ennyi féltéssel, szenvedéllyel, akarással és türelemmel együtt. 

46 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! :D erre vártam azt hittem már elfelejtetted. Aztán le kezdtem újra és újra tölteni az oldalt és egyszer a fejléc változik aztán a design. Én: " Jé akkor Azy itt van... yeaaah! " szóval tudtam hogy nem felejtettél el minket.. nagyon jó lett amúgy... és mindig meg akartam kérdezni hogy ki Norina testesítője.. nem jut eszembe pedig ismerős. Na mindegy szóval. Áhh végre el csattant az első igazi csók. Mármint inkább remélem hogy ez lesz. Imádtam mint a többit. Király vagy... és köszi hogy az előzőhöz nem kelett megegyet írjak pedig ám elolvastam még egyszer... és most mikor ezt írom még egy komi sincs de tuti én leszek kb a harmadik.. de ha nem és az első akkor Juhé. Amúgy egy hibát sem találtam benne. És igeeen kommentelni fogok amíg csak élek:)) várom a szombatot. És remélem jó volt az első heted... :D
    Puszi Dodge (bocsi ha vannak hibák)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dodge!

      Nagyon-nagyon-nagyon boldog vagyok, amiért írtál. Igen, benne voltam az átalakításban, közben néha írtam egy-egy mondatot, reméltem, hogy még éjfél előtt ki tudom rakni. Igazán örülök, ha tetszett a rész, ez sokat számomra. Mármint a színésznőre? Ő Ashley Benson, ha így értetted. Rettenetesen jó érzés a soraidat olvasni, szerintem nem is tudod mennyire jól esik, hogy így gondolod, elképesztő. Nem, Te lettél az első!:) Rengeteget jelentene, ha így tennél, de csak hogy tudd: nem várom el, ha nem tudsz vagy nincs időd, ilyesmi, nem kell, ugyanúgy imádni foglak. :)
      Ettől függetlenül természetesen alig akad nálam szerencsésebb bloggerina, akinek ilyen fantasztikus Olvasója van, mint Te! Köszönök mindent, hihetetlen vagy! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
    2. Azy... ott hagytad a Designos blogot? Most nézem hogy már nincs ott :(( ha igen hiányzni fogsz... ha nem akkor örülök mint mindig :) és köszi hogy meg mondtad ki a színésznő. Nagyon köszönöm és már várom az újat! :DD

      Törlés
    3. Igen, személyes okok és idő hiány miatt kellett, sajnos a tanulás mellett nem volt sok energiám tovább folytatni... Jaj, aranyos vagy, amiért ezt mondod! <3 Igazán nincs mit, én köszönök mindent!:')

      Törlés
  2. Drága Azy ♥!

    Fenomenális rész lett, csak úgy faltam a sorokat ♥ :D Feleslegesen szabadkoztál, mert nem találtam egy hibát sem... Csak egyet: először 10, pár mondattal lejjebb pedig 8 óra volt... DE ez nem nagy hiba :) Nina hangulatváltozásai elengedhetetlenek a részekből, így ezen már meg sem lepődtem :D Louis-t elképzeltem, ahogy alszik... Aranyos :3 Tetszett, hogy Tommo végre cselekedett valamit a vita lerombolása érdekében :D Ez a jelenet tetszett a legjobban :D

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥ :) További szép estét/éjszakát és a hétvége hátralevő részéhez pihenést és a sulihoz pedig kitartást kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Juj, ezt annyira felemelő érzés olvasni, el se akarom hinni. Hűha, köszönöm szépen, amiért szóltál, már ki is javítottam. Boldoggá tesz, amiért megint megörvendeztettél egy kommenttel, hatalmas mosollyal az arcomon válaszolok mindig. Ha egy kicsit jó kedvre tudott deríteni a rész, már megérte. Köszönettel tartozom, amiért ennyire kitartó és bámulatos vagy, hálás vagyok a folytonos támogatásod miatt! <3
      További pihenésben gazdag hétvégét kívánok, illetve sok-sok erőt az iskolához!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy.
    Az első szavam az hogy: ÁÁÁÁÁ....!!!Isten vagy ugye tudod!? Fantasztikus imádlak és a blogodat is! Isonyatosan várom hogy mit hozol nekünk legközelebb mert meghalok a kíváncsiságtól!!!!!!
    Millió puszi liza. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Liza!

      Te jó ég, iszonyatosan édes a reakciód, de túlzol! Ettől függetlenül természetesen hihetetlenül jól esnek a szavaid, el sem tudom mondani mennyire boldog vagyok, ha ilyet olvasok, ah, na most össze kell szednem magamat. Nagyon köszönöm, hogy írtál, azt is, hogy ennyire kedveset, nem is tudom mit kéne reagálnom! <3333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
    2. Nagyon jó rész lett! Várom a kövit!

      Törlés
    3. Köszönöm szépen, örülök, ha tényleg tetszett. :)

      Törlés
  4. Édes drága Azy bogyó!

    Hol is kezdhetném?
    Elsőnek is bocsánatot kérnék. Büntiben voltam, így csak most tudok kommentelni, illetve ma olvastam el az előző részt is, ami egyszerűen fantörpikus. Belemerültem az előző rész olvasásába, elindítottam egy zenét, de amikor elkezdtem olvasni szinte nem is hallottam, hogy a szám már nem is szól, teljesen belemerültem a történetbe és amikor vége lett elsőnek sokkban voltam, aztán amikor rájöttem, hogy még tovább is van, villám sebességgel kattintgattam, erre mi történik? Na mi? Természetesen a gépem lefagy. Na már most, ez úgy nézett ki, hogy -szerencsémre- senki sem volt itthon, így minden kontroll nélkül csapkodhattam a gépet, miközben ordítottam. Nem, nem néztem ki bolondnak egy cseppet sem, és köszönöm kérdésed remekül vagyok, nem kell diliházba mennem. Legalább is még nem. Bár ha sokáig váratsz a résszel, akkor még előfordulhat, hogy beleőrülök. Ja, már beleörültem, bocsi c:
    Na, most, hogy tisztáztuk, hogy elmebeteg vagyok, térjünk át rád, már eleget fecsegtem magamról.
    Egyszerűen káprázatos voltál. Felteszek neked egy kérdést. Miért van az, hogyha te sietve írsz valamit, abban akkor sincs helyesírási hiba, vagy szóismétlés és ugyanolyan mesés mint az eddigiek. Komolyan, milyen lenne a rész akkor, ha nem sietnél vele? Elsem tudod képzelni, de nem is kell, mert így is tökéletes. A fogalmazás, a jelenetek, a cselekmény, egyszerűen minden annyira egyedi, hogy azt elmondani nem lehet. Kiszámíthatatlan, egyedi, szinte ott vagyok velük, annyira valósághű az egész. Átérezzük az érzéseket, haljuk és látjuk azt, amiket ők is, és ez elképesztő, mert csak néhányan tudnak ilyen remekül írni, hogy ezt a hangulatot, ami itt van a történeted körül ők is áttudják adni, pedig hidd el; sokan próbálkoznak vele, de csak keveseknek megy. Harmadik napirendi pontként megszeretném köszönni neked, hogy vagy nekem/nekünk, írod a történetedet. És ha ez még nem lenne elég, bekel ismernem valamit. Nem, nem azt, hogy bolond vagyok, arról szerintem már mindenki tud. Igazából, csak azt akarom mondani, hogy te vagy az egyik példaképem és miattad (is) kezdtem el írni. Nagyon nagyon nagyon szejetjek :) <3 <3

    Ezerszer ölel és puszil: Rebi! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes drága Rebi bogyó!

      Jaj, már most sem tudom mit kéne mondanom, pedig jó hosszú kommentet akartam írni. Először is természetesen elképesztő, ha tényleg így történt, alig találok szavakat. Bár eléggé ijesztő, hogy őrjöngtél, én normálisnak titulállak. :D Mellesleg meg emiatt se tud lefagyni a mosoly az arcomról, nekem rengeteget jelent, hogyha bármiféle hatást ki tud váltani a blog - bármilyen formában -, és hogy akkorát, mint Tied! Hát hű, tényleg sokkoló, természetesen jó értelemben.
      Juj, ne viccelj, egyáltalán nem lett olyan, mint amilyennek Te gondolod. Ettől függetlenül természetesen lassan elsírom magamat a soraidat olvasva. Hihetetlen, azt sem tudom hogyan tudnám megköszönni rendesen, elképesztően sokat jelen minden, amit írsz. Te jó ég, annyira, de annyira sokat jelent, ha tényleg tudtam valamennyi ösztönzést adni, borzalmasan köszönök mindent, őszintén mondom, elsírtam magamat. Hálás vagyok, amiért írtál, imádlak! <333

      Ezer puszi & ölelés, Azy

      Törlés
    2. Édes Azy!

      Igen, sokan beleesnek ebbe a hibába. Azt hiszik, hogy normális vagyok, aztán amikor kiderül, hogy ez messze áll a valóságtól akkor koppannak egy nagyot. Dédelgetheted az álmot, hogy egyszer felérek az átlag emberek agyszintjére, ám kevés az esélye, hogy valóra válik. Ettől azért ne ijedj meg, általában normális vagyok, csak néha rám jön az öt perc. Akkor viszont menekülj, mert robban a bomba. Egy ilyen kitörés az, amikor a végére érek a részeknek, rádöbbenek, hogy vége és nem tudom, hogy pszichopata módjára rontsak rád és könyörögjek a részért, vagy éppen elszomorodjak, hogy ilyen hamar vége. Mivel nem akarlak megijeszteni így marad az a, terv amíg el nem szakítod azt a bizonyos húrt.
      Én köszönök mindent, nem te tartozol hálával, hanem én neked. Nagyon nagyon szeretlek <333
      Oké, akartam kérni tőled valamit, ám azok után, hogy rendesen megrémisztettelek ezzel a viselkedéssel inkább nem kérdezem meg, csupán megköszönöm, hogy még megtűrsz itt egy olyan diliházból szabadultat, mint én.

      Ezerszer ölel és puszil: Rebi! :)

      Törlés
    3. Édes Rebi!

      Rendben, akkor azt hiszem, hogy leteszek róla, úgysem változtatja meg azt a véleményemet Rólad, hogy iszonyatosan aranyos, kedves és tündéri vagy! Nem ijesztenél el, csak örömet okoznál, hogy ennyire szereted a történetet, ez elképesztő! Én is rettenetesen szeretlek, nem is tehetek mást, hiszen csodálatos vagy.
      Mit szerettél volna? Nyugodtan kérdezd meg, nem rémisztettél meg! :)) <333
      És még egyszer hihetetlenül köszönök mindent, amit Tőled kapok, nem is találok szavakat, mennyire fantasztikus vagy! Hálás vagyok mindenért, amit adsz nekem, legyen az támogatás,erő, szeretet. Köszönöm, hogy vagy, hogy írsz, mert rengeteget jelent! <3333

      Ezer puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  5. Drága Azym!

    Jaaaj, de örülök! :D nem igazán tudok mit mondani, már nagyon vártam ezt a részt! :) Kritikának annyi elég, hogy a fogalmazási készséged választékos, a történet cselekmény szálának vezetése fantasztikus és színvonalas... Nem folytatom, a rész természetesen magáért beszél. :)

    Ölel, Cordelia.

    P.S. Most vagy rosszul emlékszem, vagy tényleg megváltozott a blog kinézete? :D De szuper! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cordeliám!

      Ha Te örülsz, akkor én is, boldoggá tesz, amiért ezeket mondod, tényleg fogalmam sincs mit tudnék mondani, rettenetesen köszönök mindent! Iszonyatosan hálás vagyok, Te pedig borzalmasan édes vagy, hogy mindig írsz! <33

      Puszi, Azy

      UI: Nem emlékszel rosszul, tényleg megváltozott. :)

      Törlés
  6. Szia Azy!<3
    MEGCSOKOLTAAAAAAAAA! *-* Atya vilag..nem tudod,h milyen regota vartam mar ra..
    Na. Most akkor vissza terek az elejere.
    Szoval.. Faradt voltal amikor irtad,es megis egy fantasztikus reszt olvashattunk! Milyen az amikor nem vagy faradt?:o <3
    Bevallom oszinten.. Felek egy kicsit a kovetkezo resztol.. Attol tartok,h Nina ismet orjongeni fog a csok miatt.. Plussz.. Javits ki,de amikor Nina tuzett rakott,akkor azt Irtad,h meggondolatlanul tepte a lapokat.. Amiota olvastam ezeket a sorokat,ezen gondolkozom:D De ezektol fuggetlenul imadtam,es nagyon tetszett!
    Siess a kovetkezovel,mar most nagyon varom!

    Sok puszi,es oleles: Lizi*-*
    U.i.: Kinezet: PER-FEKT!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lizi!

      Iszonyatosan boldog vagyok, ha tényleg sikerült egy kis örömet okoznom, ez nekem nagyon fontos. Jaj, de édes vagy, hogy ezt mondod!
      Teljesen megértem, ha tartasz Nina reagálásától, remélem azért bármi is legyen a következő részben, tetszeni fog. Igen, azt írtam, de már ki is javítottam, hálás vagyok, amiért felhívtad rá a figyelmem.
      Én pedig Téged imádlak, elmondani is képtelen vagyok mennyire sokat jelent, hogy mindig írsz. Köszönöm szépen, hogy itt vagy, és megörvendeztetsz a kedves és túlzó szavaiddal, varázslatos vagy! <333333

      Sok puszi & ölelés, Azy

      UI: Köszönöm, örülök, ha tetszik!:') <3

      Törlés
  7. Úristen, Úristen, Úristen, Úristeeeeen!!! *-*
    Bocsi, hogy elmarad a megszólítás, de ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
    Amúgy engem is érdekelne ez, hogy fáradtan írtad, mégis ugyan olyan tökéletes, mint a többi... :D Velem is van ez, amikor van velem valami olyan, akkor odaírom, hogy ha valakinek nem tetszik, akkor legyen "kifogásom". :DDD DE ez ÉN vagyok. :))
    Én is félnék amúgy ott egyedül, szóval... Ilyen szempontból értem Norinát. :D
    Louis... <3 Elájultam.
    Viszont azért én is félek, hogy Nina ki fog borulni tőle... Akkor megkeresem, és megfenyegetem... öö... egy kocsikulccsal. Na. :D Meg kap egy csicskapofont, mert butuska. :D
    De azért megértem, valóban nehéz lehet neki mindez... Lou-nak úgy látszik, sikerült áttörni a falait... Vagy legalábbis megrepeszteni... :))
    Siess, imádom. <3
    xx. S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Stella!

      Juj, annyira édes ez a reakció, szerintem nem is sejted, mennyi könny gyűlik a szemembe, mikor ilyesmit olvashatok. Nagyon hálás vagyok, amiért ezt a részt még így is jónak titulálod, rengeteget jelent. Akkor ebben hasonlítunk, én is kifogásként jegyzem mindig fel az elején. :)
      Igen, bevallom én is félek, mert Norina szinte már annyira adja magát, hogy nem írhatok olyat, ami nem illik hozzá. Így remélem, hogy bármi is lesz, elfogja nyerni a tetszésedet, hiszen iszonyatosan boldoggá tenne.
      Elmondhatatlan, hogy mit érzek mindig, mikor látom, hogy írtál, nem is sejted mennyi erőt tudsz ezzel adni! Köszönettel tartozom mindenért, imádlak! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!
    Ne tudd meg, hogy mormoltam olvasás közbe, hogy 'csókold meg, csókold meg, csókold meg' és igeeen :DD Hihetetlen, azt hiszem ez lett a kedvenc részem ^^ oké, minden résszel így vagyok, szóval valószínűleg a következő is az lesz :DD
    nagyon várom a következőt, xoxo <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kikiih!

      Na, őszintén bízom benne, hogy akkor a rész vége nem okozott csalódást, sokat jelentene. Én leszek a legboldogabb bloggerina az egész világon, ha a következő fejezet tényleg tetszene! Köszönöm, amiért megint írtál, nem is tudom mivel érdemeltelek ki! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Gyönyörűm!

    Először is: az egyetlen dolog, amiért örülök, hogy suli van, mivel így gyorsabban telnek a napok, és hamarabb eljön a szombat, ami azt jelenti... pampamparam! ÚJ RÉSZ NÁLAD!<3
    Imádtam, akármilyen meglepő, de ismét imádtam!:D
    Teljesen érthető volt Norina kiborulása, velem is ez volt/van. Eleinte azt hittem, Louis feladja, és egyszerűen hagyja majd őt elmenni, de... ÁH! Éljen! Végre valahára megtörtént. Megcsókolta, én pedig végigvigyorogtam. Lenyűgöző! (óh, micsoda szavak jutnak eszembe:DDDDD)
    Ah, alig várom már a folytatást! Remélem túlélem ezt a hetet is.:3

    Puszi, Tina xx

    Ui.: Sok sikert a sulihoz! (így megkésve:$) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Szépségem!

      Te jó ég, ez annyira kedves Tőled, nem is tudom, hogyan tudnám illően lereagálni. Ha tényleg valamikor is örömet tudok okozni egy-egy résszel, már teljesen megérte. Imádom, hogy mindig írsz, imádom, hogy mindig ilyen kedveset, imádom, hogy folyamatosan támogatsz, és természetesen Téged imádlak a legjobban! Köszönök szépen mindent, édes Tinám, elmondhatatlanul boldog vagyok, amiért itt vagy! <3333333
      Neked is sok kitartást és erőt kívánok az iskolához!

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azym!

    Sokadjára írom már újra a kommentet, mert egyiket sem találtam igazán jónak ahhoz, hogy kifejezze, hogy mit is érzek pontosan. Lehet megint kicsit zavaros lesz, de tudd be annak, hogy ez is csodálatos rész lett.
    Megértem Ninát. Pontosan tudom, hogy mit érez és teljesen helyén való érzései vannak. Viszont Louis-nak mindig így kellene viselkednie vele. Ilyen gyengédnek és megértőnek, mert még ha nem is mutatja Norina, de erre van szüksége. Meg kell hagyni Lou érdekes megoldást választott arra, hogy végre Ninába fojtsa a szót, de szerintem nagyon hatásos volt! Végre valahára megcsókolta! Sokat vártunk már rá, de ez volt a tökéletes pillanat. Ha hamarabb megtörténik nem lett volna olyan hatásos. Fejezetről fejezetre az látszik, hogy minden pontosan ki van dolgozva és, hogy te fejben már tudod, hogy mi lesz a történet vége amit mellesleg nagy kíváncsisággal várok!
    Oda meg vissza vagyok attól ahogyan fogalmazol és ahogy az eseményeket csavarod. Sose lehet tudni, hogy mi fog a következő fejezetben történni ami persze csak jobbá teszi a történetet, mert biztos az, hogy az ember elfogja olvasni a friss fejezeteket.
    Most megint egy teljes hetet kell várnom azért, hogy tovább olvashassam az irományodat, de hidd el megéri! Csak így tovább!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordim!

      Tényleg nagyon drága vagy, ha veszed a fáradságot és többször újrakezdted a kommented, bár remélem tudod, hogy nekem az is elég, ha csak szimplán írsz! <3 De természetesen ez így rengeteget jelent számomra, nem is tudom úgy megköszönni, hogy átérezd mennyire hálás vagyok.
      Rengeteget jelent, ha megérted a szereplők érzéseit, a lelkivilágukat, számomra ez iszonyú fontos, boldoggá tesz, amiért azt mondod, sikerült valamit átadnom. Sokat adok a véleményedre, éppen ezért elmondhatatlanul örülök, amiért ennyire édes dolgokat írsz a részről.
      Azonban sajnos nem vagyok ahhoz elég előrelátó, hogy kidolgozzam a következő részeket, ezért írom sietve, hiszen még most sincs fogalmam arról, ma este mit tudok összehozni. Tudom, hogy ez valószínűleg nem a legjobb módszer, de úgy vettem észre, a spontán ötleteket sokkal jobban véghez tudom vinni...
      Én pedig érted vagyok oda meg vissza, mindig elkápáztat, hogy miképpen lehetsz ennyire kedves velem, nem is tettem semmit, Te mégis mindig mellettem állsz, erőt, adsz támogatsz. Erre nincs is szó, rettenetesen imádlak, hálás vagyok mindenért! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Hello!
    Rendületlenül vártam már az új részt, és végre elolvashattam. Mire a végére értem teljesen megfeledkeztem mindenről ami körbe vesz. Egyszerűen fantatsztikusan irsz, és ez a történet remek.
    Norina a hisztiejivel és kiborulásaival néha már engem is sirba visz, csoda, hogy Louis birja. És Louis, aki megbánta, amit tett és probál segiteni egy lánynak, akit, mondhatni nem is ismer. Számomra ez több, mint egy fanfic. Amikor olvasom a részeket, az olyan, mintha a kedvenc regényemet olvasnám.
    Fantasztikus rész volt. A végén majdnem felsikitottam a csóknál. XDXDXD
    Nagyon várom a folytatást.

    xxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule B!

      Ha tényleg minden megszűnt körületted, akkor nem találok szavakat, ez hatalmas bók számomra. Persze az is, hogy ilyen hihetetlen jelzővel illeted a történetet, és az írásomat is, elmondani is képtelen vagyok, mennyire sok erőt ad. Bevallom, el is sírtam magamat, mert az a mondat, hogy ez számodra több, mint egy fanfic minden várakozásomat felülmúlta, szeretném megköszönni, amiért leírtad nekem, rettenetesen meghatott. Szerintem pedig Te vagy a fantasztikus, hálás vagyok, amiért írsz! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága Azy!
    Épp most értem haza a moziból, és azonnal ide is ültem, hisz bár este láttam, hogy feltetted a részt, már nem volt erőm elolvasni, hiszen a másik blogon dolgoztam hajnali kettőig.
    Ez a rész borzasztóan király lett, és miután befejeztem, egy ideig el is időztem a gondolataimmal. Még most is, amikor ezeket a szavakat pötyögöm le a billentyűzeten, csak húzom az időt, hogy összeszedjem, kusza gondolataim sokaságát. Szeretnék neked egy értelmes kommentárt írni, egy olyat, ami segít a folytatásban, ami legalább olyannyira erőt ad neked, mint a te soraid nekem. <3
    Norina érzelmei, annyira, annyira igaziak. Teljesen beleéltem magam a helyzetébe, még a félelembe is, mely a szél miatt költözött szívébe. Olyan édesek Louisszal, és az a csók a végén... olyan jól összehoztad, hogy arra szavakat sem találok, pedig aki ismer, az tudja, hogy nálam ez nagyon ritka. A lány éppen olyan nehéz eset, mint én magam, hisz én személy szerint nagyon kevés embert emberek be azok mögé a bizonyos falak mögé. Úgy érzem, mintha részben az én érzéseimet írnád le, és ez, ez annyira megszerettette velem a történeted, hogy az hihetetlen. Minden sorát imádom.
    Tessék, hogy a te szavaiddal éljek, most én is elkezdtem ömlengeni, de nézd el nekem, hisz csak dicsérni tudlak.
    Apropó, szerintem egyáltalán nincs miért irigykedned, hiszen vagy olyan jó, mint mi, ha nem jobb <3
    A legjobb ellenség utolsó bejegyzéseibe írtam, hogy úgy érzem a történeted alatt sokat tanultam, és nem arra értettem, hogy hogyan kell kifejeznünk az érzelmeinket, hanem arra, hogy javult a fogalmazásom... szóval sokat köszönhetek neked. Remélem egyszer a mi blogunk is lesz olyan ismert, mint a tied <3
    Hatalmas gratuláció mindhez, és már alig várom a folytatás, hisz a vége igen izgalmas lett, mivel KISS KISS :)
    Millio puszi Xx <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!

      Na, ezután a komment én sem vagyok képes összehozni egy értelmes mondatot se... Úgy érzem, bármit is írnék, eltörpülne amellett, hogy mit érzek pontosan, nem fejezné ki rendesen mennyit jelent egy ilyen vélemény számomra. Na jó, mégis összekaparom a kavalkádból, amit mindenképpen szeretnék veled megosztani...
      Hálás vagyok. Amiért írsz, amiért ennyire jókat, amiért olvasol, amiért elmeséled mit gondolsz. Mindenért. Az, hogy talán sikerült eltalálnom az érzéseidet, még többet jelent, mit el tudnád képzelni. Jól esik a tudat, magadra ismertél egy kicsit, bár a mai világban az olyan lányok, akik nehezen megközelíthetőek nem kapnak annyi figyelmet, amennyi járna nekik, pont emiatt a tulajdonságuk miatt. Remélem ez alól Te kivétel vagy! <3
      Igen, emlékszem, már akkor is iszonyúan meghatódtam, amiért ilyet olvashattam. Talán mindenki álmodik arról, hogy valakinek segíteni tud, és ha tényleg sikerült, akkor már olyan mintha, révbe értem volna... Bár biztos vagyok benne, a fogalmazásod mindig is tökéletes volt, csak az idővel többet gyakoroltál, így még gyönyörűbb lett. Csak a Te érdemed! <3
      Hálás vagyok, amiért írsz nekem, olyan dolgokat mondasz el, amikre még csak gondolni sem mertem, imádlak, köszönöm, köszönöm, köszönöm! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azy :)

    Pislogás nélkül olvastam végig a részt, mert újból nagyszerűt alkottál :) Nagyon tetszett a rész. Nina érzelmi hullám völgyei adják meg az egész történet lényegét, és ez nagyon tetszik benne. Megint csak ismételni tudom magam, hogy egyszerűen elképesztő az a tehetséged, hogy úgy tudod le írni az eseményeket, olyan halál pontos megfogalmazással, hogy szinte magam előtt látom a történéseket. Pl. Louis alvása. Nagyszerű vagy, és hamar a következő részt :)
    Puszi Tami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tami!

      Jaj, aranyos, hogy ezt írod! Köszönöm, amiért ezt gondolod, örülök, ha tényleg elnyerte a tetszésedet a rész. Te jó ég, ne mond ilyeneket, mert kis híján elsírom magamat... Annyira, de annyira hálás vagyok, amiért ilyen Olvasóval áldott meg a sors, köszönöm, hogy vagy! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága Azym!

    Nézd el, ha kicsit hibás, amit írok, nehézkes napon vagyok túl.
    Annak ellenére, amit írtál, én nem találtam hibát egyetlen sem ebben a részben. Egyszerűen fantasztikus volt! :)) Mint mindig..
    Nem is tudom, mit írhatnék. Elképesztő vagy! Miközben olvastam, azt kívántam, bárcsak sose érnék a végére. Persze sajnos elérkezett az a nem kívánt pillanat is, amikor az utolsó mondat végére értem. :)
    Nagyszerű érzés volt olvasni. El tudtad hitetni velem, ha csak arra az időre is, amíg olvastam, hogy mindenkinek van esélye, mindenkiért eljön egyszer a herceg és megmenti a vártoronyból.
    Ez azért vicces, mert általában pont az ellenkezőjét vallom. ('Nem várhatsz arra, hogy jöjjön a szőke herceg fehér lovon és megmentsen! Neked kell megmentened önmagadat!' Tömören ennyi, most nem fejteném ki jobban)
    Nem biztos, hogy tisztában vagy vele, de az írók nagy része nem képes ilyesmire. Szerintem ez is csak azt mutatja, hogy mennyire tehetséges is vagy! Azt javaslom - javaslat, nem muszáj így tenned - hogy sose hagyj fel az írással! Mindig legyen valami, amivel foglalkozol, amit írsz, ami fejleszt. Az lényegtelen, hogy micsoda, csak élvezd és ennyi. :))
    Én komolyan hiszem, hogy egyszer híres író válhat belőled, ha te is ezt szeretnéd.
    Bocsánat, eléggé elkanyarodtam az eredeti témától, mint mindig. :D Szóval visszatérve a részhez.. Engem teljesen levett a lábamról. Nagyon hangulatos volt, és a történések is tökéletesek voltak!! Nagyoszerű érzés volt elmerülni Norina és Loius világában, tudod, ez nekem némi menedéket nyújt a hétköznapok szürkesége és egyhangúsága elől. :) Nagyon sokat jelentenek nekem az írásaid, bár ezt lehet, hogy korábban már mondtam. :)
    Csak így tovább!
    Eszméletlenül kíváncsivá tettél, és előre izgatottan várom a következő fejezetet!!!

    Ezer és egyszáz csók, Vi :*

    Ui.: Ez a komment se sikerült valami rövidre.. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vim!

      Minden egyes kommented lehengerel, de komolyan. Annyira sok mondanivalód van mindig, és én pedig annyira boldog vagyok, amiért megosztod velem a véleményedet. Ha valóban ilyen érzés volt olvasni, akkor én vagyok a legörömtelibb, hidd el, sokat jelentet, hogy sikerült valamit kihoznom belőled, pláne effélét!
      Jaj, a következő soraid pedig egyenesen elérzékenyítenek, szerintem nem is sejted, mennyit jelent, amennyiben tényleg így van. Azt hiszem mindenképpen megfogadom a tanácsot, már csak önző módon, magam miatt is, hiszen az írás a szenvedélyem, nem tudnám elképzelni, hogy nincs egy történet, amit vezethetek... Rettenetesen köszönöm, amiért ezt gondolod, annyira, de annyira csodálatos vagy, őszintén!
      Mindent köszönök Neked, drága Vi, fantasztikus vagy, és bármennyire is furcsán fog hangozni, de imádlak, még így bloggeren keresztül is! <333

      Ezer puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága Azym!

    Dodó vagyok, csak új nevem lett..úgy éreztem hogy kell ez a kis változás.
    És véééééégre itt vagyok. :D Mert volt vagy 2 heti lemaradásom..sajnos. Vártam hogy végre a TE blogodhoz érjek és lám 2 részt is elolvashattam ami még ígysem volt elég. xD Minnél többet megismerek Norina jelleméből annál jobbban rájövök hogy mennyire hasonlít rám, mármint ez a mindenkit eltaszít dolog, mert nem érzi magát jónak, sajnos ismerős. :I Remélem ezt nem magadról mintáztad, mert ha igen akkor drága sorstársam együtt érzek veled! Louis édes és drága volt. *--* Várom a folytatást!

    Dodó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Philippám!

      Akkor már el is kezdem az új nevedhez való hozzászokást, mellesleg nagyon tetszik, igazán szép! Egyébként megsúgom, hogy az elején nem jutott eszembe a névváltás, pedig már korábban is olvastam a kommentedet, és rémülten kezdtem keresgélni, hogy vajon írtál-e... Aztán annyira boldog voltam, mert rájöttem, hogy Te vagy! <3
      Az, hogy hasonlít Rád, nem is tudom, hogy elkeserít-e vagy boldoggá tesz. Egyrészt persze örülök, amiért magadra ismersz, de sajnos az ilyen lányoknak nehezebb sorsuk, általában kevés figyelmet kapnak, és ahogyan írtad, nem érzik magát elég jónak, egyszóval önértékelési gondjaik is vannak. Én viszont egészen biztos vagyok benne, hogy nagyszerű, fantasztikus, sőt tökéletes vagy, éppen ezért nem kéne ilyeneket gondolnod! <3
      Köszönöm, amiért most is itt vagy, és erőt adsz, támogatsz, mert rettenetesen hálás vagyok, nem is tudod mennyire! <333

      Ezer puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága Azym!

    Felesleges volt szabadkoznod az elején amiatt, hogy sietősen írtad ezt a részt, hiszen ez nálad semmit sem számít: hiszen ez a rész is csodálatos lett!
    Jézusom, azt sem tudom, hol kezdjem! Először is, a leírásaid egyszerűen fantasztikusak, de ez a szó talán kevés is ide. Akaratom ellenére ragadnak magukkal, mintha én magam ülnék a kandalló mellett, könyvet olvasva, mintha mellettem szuszogna Louis, és ezt egyszerűen imádom! Apropó, Louis...egyszerűen nem bírok betelni vele! Olvastam már egy pár Louis fanfictiont, de ez a megformálás egyszerűen teljesen levett a lábamról, annyira összetett és jól kidolgozott, gyönyörű munka!
    Annyira jó volt olvasni, hogy végre jól érzik magukat, kicsit elfelejtik a múltat, és a végén...a végén egyszerűen csak egy hatalmas "o" betűt formált a szám, majd pedig következett a szokásos vigyorom, miközben azt kiabáltam: VÉGRE! Végre egy őszinte, igazi csók!
    All in all, fantasztikus, zseniális, gyönyörű részt hoztál, ismételten, és alig várom a folytatást! :)

    Sok-sok puszi, Lily

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lilym!

      Te jó ég, tudod-e mekkora érzelem hullámot indítottál el bennem? Ha most látnád az arcom, biztosan meggondolnád, hogy bánsz a túlzó szavaiddal, körülbelül nem bírom abba hagyni a mosolygást, miközben a könnyeimmel küzdök. Hihetetlen, hogy pont Te olvasod a történetemet, remélem tudod, hogy hatalmas vagy a szememben, az egyik legtehetségesebb írónő, komolyan! És éppen ezért jelent annyit, ha tetszik, amit alkotok, el se hiszem! <3
      Rettenetesen köszönöm, a példaképem vagy, kimondhatatlanul imádlak, és csodállak, hálás vagyok, amiért megtisztelsz a kommentjeiddel! <333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  17. Draga Azym!

    Per-fect!!! Annyira jol letudod irni a torteneseket, hogy latom magam elott az egeszet. Imadom, es nem tudom elegszer hangsulyozni... Nina hangulatvaltozasai erthetoek szamomra, nem lehet konnyu neki. Louis elott pedig le a kalappal, hogy igy tudja kezelni ot. A csok a vegen pedig juuuuj. :))))<3
    Puszillak,
    Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biusom!

      Jaj, tényleg így gondolod? Ha igen, akkor nagyon nagyon köszönöm, boldoggá teszel! Sokat jelent, amiért még mindig nem hagytál fel a komment írással, hálás vagyok! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
    2. Nem is fogok felhagyni a komment írással, tudom mennyit jelent a blog írójának, ha kapja a visszajelzést és a támogatást. :)) ♥♥

      Törlés
    3. Igen, tényleg rettenetesen sokat jelent nem is rendesen kifejezni mennyire... De ha egyszer már nem akarsz, nem kell, én attól még ugyanúgy foglak szeretni, csak hogy tudd! <333

      Törlés
    4. Ez nem fog megtörténni. :))) ♥

      Törlés
    5. Jaj, de drága vagy, köszönöm! <3

      Törlés
  18. Édes Azy!

    Huhh, egyre izgalmasabb a kettejük között lévő kapcsolat. Új érzéseket, viselkedést váltanak ki egymásból, ami azt gondolom mindkettőjüknek meglepő lehet.

    Norinának nagyon nehéz lehet, hiszen a gyász kitölti a mindennapjait és otthon sem egyszerűbb neki a helyzet, amikor folyamatosan az édesanyjáról beszél az apja. Megértem, hogy magába zárkózik, falat húz maga köré és próbál menekülni. De Louis és az iránta érzett érzései elől nem tud, ami ez esetben nagyon jó.
    Boldoggá teszi a lányt Louis törődése, kiszakítja egy kicsit a komor világból, amiben jelenleg benne él. A srác is olyan sokat változott az idő alatt, ahogy megismerte Norinát. Kialakulnak az érzései, megtanul szeretni és kimutatni a szeretetet. Jó úton járnak és új dolgokat hoznak ki a másikból. Ez nagyon tetszik!

    Várom a folytatást izgatottan, jó egy kicsit, néhány percig elszakadni a világtól nekem is. A szürke hétköznapok néha felőrölnek, de a történeted mindig színesíti a napjaimat!

    puszillak, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes Cami!

      Tökéletesen látod a dolgokat, mint mindig. Egy ember sose tudhatja, a másik mit fog kihozni belőle, ezt anyukám mondta, és azt hiszem ő sem tévedett. Sajnos Norinára tényleg nehéz idők járnak, de bízzunk benne közösen, hogy Louis segítségével túl lesz ezen. Az a vicces, hogy nem is terveztem a történetbe halált, mégis akaratlanul ez hozza őket közelebb. Mindkettejüknek szüksége van a másikra. Louis a két nap alapján tényleg megváltozott, legalábbis Ninához máshogyan áll hozzá. Azt hiszem megértem, elégszer bántotta már meg, ideje óvatosabban bánnia vele.
      Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon köszönök neked mindent, drága Cami! Annyira kitartó és édes vagy velem, fogalmam sincs miért, de irtóra hálás vagyok. Mindig feldob a kommented, és ha tudok egy kis örömet okozni neked a részekkel, akkor boldog vagyok! <3

      Puszi, Azy

      Törlés