14 - Halvány, mégis különleges

Sziasztok Drágáim!

Nagyon nagyon nagyon hálás vagyok mindenért, amit kapok Tőletek, tényleg mindig annyi erőt és boldogságot adtok, te jó ég! Nem tudom mit tettem, amiért ennyire csodálatosak és aranyosak vagytok velem, de iszonyatos sok hálával tartozom, imádlak Titeket!
Gondolom észrevettétek, hogy a kommentekre sajnos hétköznap nem igazán jut erőm, ezért remélem nem okoz gondot, ha csak darabokban válaszolok, illetve késve... :(
Még egyszer köszönet mindenért, nálatok jobb Olvasókat tényleg még nem láttam, rengeteget jelent, hogy vagytok!

A világegyetem összes puszija, Azy

UI: Ha bármi hiba van benne, azonnal szóljatok, már javítom is! :)
UI:2. : Sajnálom a folytonos design váltást, le fogok állni!

Érezted már, hogy egyszer csak a szíved helyén bomba robban, és a mellkasod kis híján kiszakad a
helyéről? Volt már olyan pillanat az életedben, amit sose akarsz elfelejteni?  Ami annyira hihetetlen és csodálatos, és bárcsak örökké tartana... Aztán átfutott benned a felemelő érzések közben egy mérhetetlen fájdalom, ami mindent megkeserít? Akár egy méreg, az utolsó porcikádig eljut, nem tudsz előle menekülni.
Louis pár másodperc múlva elszakad tőlem, ajkamon még mindig ott ég a csókja.
- Ne haragudj - suttogja, de nem lép távolabb, arcunkat csak pár centi választja el egymástól. 
Nem jutok szóhoz, szaporákat lélegezve bámulok kékes szemeibe. Fejemben ezernyi gondolat merül fel. Akartam, hogy megcsókoljon? Ha nem is, bánom, amiért megtette? Haragudnom kell rá?
- Nézd, én már nem bírom ezt így... - lép végül el, hátat fordítva sétál vissza a kanapéhoz, aminek karfájára lerogy, fejét kezeibe temetve szitkozódik halkan. Tintafestéket nem tűrő káromkodások hagyják el a száját, utána nagy levegőt kifújva befejezi: - Elegem van! 
Ekkor török meg, az utolsó mondat visszarángat a valóságba, hirtelen rádöbbenek, hogyan is állunk. Nem csókoltam vissza, Louis feladta, én meg nem szólok semmit, csak egy helyben toporgok.
Lábamat mozgásra ösztökélem, egyenesen hozzá sétálok. Közben igyekszem szívem heves verését egyenletesíteni, lassabban lélegezni.
- Louis... - simítom meg a karját, de elrántja, amint észreveszi a jelenlétemet, felpattan, távolodik tőlem. Mindkét értelemben véve. 
- Ne! - rázza meg a fejét. - Nem akarom azt hallani, mennyire sajnálod, mert rohadtul nem igaz - emeli feljebb a hangját. - Mit vársz tőlem, mit tegyek még meg? Mivel tudnám elérni, hogy kicsit közelebb engedj magadhoz? 
Louis idegesen néz rám, úgy érzem, annyira megsértettem, hogy már képtelen türtőztetni magát. 
- Semmit sem várok - nyelek egy nagyot, próbálok égető könnyeimnek gátat szabni. Teljes testtel fordulok felé, több méterre állunk csak egymástól, mégis minta száz mérföld lenne közöttünk. - Csak meglepődtem, nem számítottam erre - vonom meg a vállamat, még mindig kissé elcsukló hangon. Mély lélegzet veszek, kifújom, bízom benne, hogy sikerül megmagyaráznom.
- Mi az, még nem csókoltak meg? - nevet fel egy merő gúnnyal a hangjában. 
Pontosan tisztában van vele, hogy rengeteg pasival volt már dolgom, viszont azt hiszem valamit még nem osztottam meg vele.
- De, megcsókoltak - mosolyodok el fanyarúan. 
- Akkor? - húzza fel a szemöldökét számon kérő stílusban, mellkasa előtt összefonja karjait.
- A gimiben végig a tanulásra koncentráltam, egy barátom volt, két hónapig se voltunk együtt. A fősulis ügyeimet pedig már ismered, nem igazán kerültem olyan helyzetbe, hogy valakit megszerethessek - zavartan simítok végig pulcsival védett karomon, őszintén bízom benne, Louis veszi a lapot, nem kell tovább folytatnom. Tévedek.
- És? A két hónapos barátod nem csókolt meg, vagy mi van? - röhög újra, értetlen képpel pásztáz.
- Kitartó volt, csak ezért jöttem össze vele. Meg nem akartam a piszkálódást, hogy nincs senkim - nyögöm, félve pillantok rá, csendes fohászt mormolok, hogy leessen neki. 
Néma percek telnek el, összevont szemöldökkel mustrál, végül karjai elernyedek, arcára döbbenet ül ki. 
- Ó - csúszik ki belőle kissé sokkoltan. - Nem szeretted? - kérdezi halkan. Némán rázom a fejem, szégyellem, amiért képtelen vagyok hazudni. 
- Nem - erősítem meg szavakkal is az állításom.
Erre már nem reagál, fejét elgondolkozva hajtja le. Semmi szükség arra, hogy hangosan is kimondjuk. Nem csókolt meg valaki olyan, aki sokat jelent nekem. Nem voltam szerelmes.
- De hát huszonegy éves vagy! - tör ki belőle mégis, zavart tekintettel.
- Tudom - kiáltom el magamat egyszeriben. - Tudom - ismétlem meg nyugodtan is, elkeseredetten túrok bele szőke tincseimbe. - Nem kell megmondani, mekkora lúzer vagyok, én is tudom - fojtom belé a mondanivalóját mikor látom, hogy szólásra nyitja a száját.
Ehelyett csak meglágyul az arca. Aztán elmosolyodik, amolyan titkon boldog, megkönnyebbült mosollyal. 
- Ne vigyorogj, ez inkább szomorú! - rontok rá mérgesen, idegesít, amiért kiröhög. Lassan átszeli a kettőnk közötti távolságot, pontosan előttem cövekel le. Még mindig dühödten pislogok fel rá. - Hallod?! 
Louis kezei egyszer csak a derekamra csúsznak, amit félve veszek tudomásul.
- Mit csinálsz? - suttogom szorongva, bár pontosan sejtem, mire készül. És hiába is próbálok ellen állni, közel húz magához. Kezeim védekezve csúsznak a mellkasára, fölösleges az igyekezetem, itt már nincs menekvés.
- Ha újra megteszem, megígéred, hogy viszonozod? - keresi meg a tekintetemet. Addig bámul bele, míg remegő fejjel nem bólintok. 
És akkor megtörténik. Louis ismét megcsókol. Kezei láncokként fogják a derekamat, szája óvatosan tapad az enyémre. Az arcom felforrósul, szívverésem egyre csak gyorsabb lesz, mégsem bánom. Mellkasáról lecsúsznak tenyereim, egyenesen a hajába túrok velük, ujjaim között könnyedén siklik ki puha haja. Lassan, de biztosan ajkaim elnyílnak, és onnantól kezdve minden érzelmem megkétszereződik. Louis-t nyakánál fogva tartom hajszálnyira tőlem, nem mintha el akarna menni. Belemosolyog a csókunkba, és abban a pillanatban elfogy a levegőnk, kissé zihálva válunk el. 
Homlokát az enyémnek dönti, ujjai finoman simítanak végig járomcsontomon. Érintése hatására akaratlanul pirulok el, ezért fejemet gyorsan vállába fúrom. Mélyen belélegzem ruháinak jellegzetes illatát, élvezem a meleget, ami öleléséből származik. 
-  Mutatok valamit - suttogja a fülembe, a hideg pedig rögest kiráz. 
Azt hiszem egy cseppet sem sajnálom sem a hideg éjszakát, sem a félelmetes házat, ha vele kell lennem. Egy kicsit sem zavar, mert nem vagyok egyedül. 

Az égen ezernyi csillag ragyog, körülölelik a Holdat, ami a legtöbb fényt adja. Mindegyik apró szikrázó pont tökéletessé teszi a képet, ami a szemem elé tárul.
- Te jó ég - kapom a szám elé a kezem, el se hiszem, hogy Louis házában egy csillagvizsgáló van! Más embereknél ez szokatlan lenne, de nála várhattam volna. Ettől függetlenül elképesztő különlegesnek érzem, magamat, amiért részem lehet benne. - Akkor ezért van az Naprendszeres térkép meg a hozzá hasonlók? - idézem fel csodálkozva, átkozom magamat, amiért már hamarabb nem jöttem rá.
- Igen - mosolyodik el,  boldogan figyeli, ahogyan újra belekukucskálok távcsőbe.
- Gyönyörű - ismétlem újra, nehéz hozzászokni a látványhoz.
Maga a torony, amiben ez fel van építve nem nagy. Egy csigalépcső vezet fel, aminek teteje a torony aljába nyílik. Egy kör alakú helyiség, a falon sok képpel, főleg Naprendszeres, bolygós és csillagosokkal. Rendben, nem értek ehhez, talán ezért tudom csak ennyivel jellemezni őket, nyilván mindegyik tudományos a maga módján. A föld egyszerű fából készült, de régebbi, mint a lenti parketta. Ez a részleg gondolom nem lett restaurálva. Apró ablakok vannak oldalt a falon, de erre semmi szükség, mert a tető, vagyis a kupola, egy karral kinyitható, így az egész égbolt a fejünk felett van.
- Elképesztő ez az egész - ámulok még mindig, próbálom keresni a szavakat, bár nem könnyű. - Gondolj bele, ha nem alszunk be délután, akkor ezt itt mind kihagyjuk - húzom a számat.
- Én már úgyis láttam ezerszer. - Hangjából tisztán érezhető, hogy vigyorog.
 - De nem velem - emelem el a látcsövet a szememtől, tetetett durcával pillantok rá. Ez egy perc alatt lehull rólam, komolyan bámulok rá. - Köszönöm, hogy elhoztál - fut át egy halovány mosoly az arcomon.
Nem mond semmit, de tudom, hogy sokat jelent neki, amiért már nem ellenkezem, megadtam magamat.
- Na, melyiket hozzam le neked? - köszörüli meg a hangját, nevetve kezdi a csillagokat nézni.
Én is felnevetek, még nem igazán poénkodtunk együtt, sőt. Azt az esetet leszámítva, mikor egy éjszakát nála töltöttem, nem is voltunk ennyire jóban.
- Melyiket hoznád? - kérdezek inkább vissza, megállíthatatlanul mosolyogva.
- Azt ott - mutat hirtelen egyre.
Követem az ujját, egyenesen egy halovány, kicsi csillag felé.
- Alig ad fényt - ráncolom a homlokomat, nem értem a választását.
- Szerintem különleges - rántja meg a vállát, majd mintha nem akarná feszegetni tovább a dolgot, témát terel. - Lassan mennünk kéne, nem gondolod? - vonja össze a szemöldökét, előcsúsztatja a telefonját a zsebéből. - Te jó ég, nagyjából hajnali kettő, holnap reggel pedig vissza kell mennünk a városba - húzza el a száját, mire én elkedvetlenedek.
- Akkor irány aludni - sóhajtok egy aprót, fáj a tudat, hogy nem tudom, mikor láthatok még egyszer ennyire fantasztikusat.
- Majd még eljövünk ide, ígérem - biztat, miközben már indul a lámpakapcsoló felé.
Az egész helyiséget elárasztja a fény, ezzel elvéve a varázslatát. Szerencsére csak pár perc erejéig, ameddig el nem pakoljuk a felszerelést. Louis visszahúzza a tetőt, ezzel végleg eltakarva előlem a csillagokat.
Mikor nagyjából mindent rendbe szedünk, elindulunk lefele, és mindenféle balesettől mentesen el is jutunk a hálószobáig.
- Csak egy ágy? - meredek le, mikor meglátom a hatalmas franciaágyat a szoba közepén.
A háló egyébként iszonyú szép, a maga régies módján. Hatalmas ablakok vannak, szám szerint négy, mindegyik fölig érő függönyével takarják el a kinti világot. A szőnyeg bordó, régies mintákkal tarkítva. Azonban más nem igazán található ezeken kívül, eléggé szerény a felszerelés.
- Norina - pillant rám jelentőségteljesen. - Már le is feküdtünk egymással, nem értem miért jelent problémát egy szimpla együtt alvás - tárja szét a kezeit, aztán az ágyhoz lép, ahonnan egy egyszerű rántással megszabadul a takarótól. Alatta láthatóvá válik a tiszta és érintetlen ágynemű.
- Részeg voltál, az nem számít - magyarázom hevesen, nem teszek egy lépést se beljebb.
Louis eközben kényelmesen fekszik le, úgy ahogyan van, ruhástul. A paplant igazítva megállapodik rajtam a tekintete, amolyan "ne csináld már" fejet vág.
- Pár órája megcsókoltalak, hagytad. Azt hittem rendben vagyunk - méreget, nem tudom eldönteni, hogy mérges-e.
- Tudom, csak ez így olyan... - motyogom.
- Egyértelmű? - fejezi be helyettem a mondatot, pontosan eltalálva mit gondolok. Csak bólintok, ajkamat harapdálva várom a dühkitörését. Azonban az elmarad, nyugalmat erőltet magára. - Norina, nem foglak megerőszakolni - rázza a fejét az ötlet abszurditásán.
Komoly ábrázattal fürkész, láthatóan nem tudja eldönteni, szórakozom-e vele. Persze, hogy nem, csak nem igazán volt még rendes kapcsolatom, és hiába jó Louis-val lenni, hiába jelent sokat nekem, egyszerűen nehezemre esik ezt kinyilatkoztatnom. Viszont, ha sokáig ellenkezem, elege lesz, amit pedig semmiképpen se akarok.
- Sajnálom - rázom meg a fejemet, a saját hülyeségemen elképedve. - Igazad van, rendben vagyunk - erősítem meg benne.
Megközelítem az ágyat, és bátorságot merítve, bebújok mellé. Nem tudom eldönteni, hogy mennyire messze feküdjek, mégis hogyan kezeljem ez a helyzetet? Hiszen Louis sem közölt velem semmit, lehet, hogy hiába csókolt meg, minden marad, nem lesz közöttünk több...
- Norina? - rángat ki a gondolatim közül. Gyorsan kapom felé a fejem, túlságosan riadtan. Vonásai meglágyulnak, amint tekintetünk találkozik.
Mindketten csak ülünk az ágyon, én teljesen elmerülve a rengeteget kételyem között, ő pedig... azt hiszem ő is az én kételyeimen rágódik.
- Hm? - birizgálom a halványkék paplan szélét, szememet lesütve fordulok el.
- Lefeküdtél a gimis barátoddal? - Kérdése minden előzmény nélkül csap arcon, egyáltalán nem számítottam rá.
- Tessék? - nyögöm, pillantásom kétségbeesetten szegezem újra rá. Nem hajlandó megismételni, pontosan tudja, hogy hallottam. Ezért csak vár, míg másodpercek elteltével bevallom. - Nem.
Az a "nem" késként hasítja végig a levegőt. Hiába nem vagyok már szűz, még mindig érintetlennek érzem magamat. Hiszen senki nem jutott még hozzám közel, bármennyire is bénán hangzik, de a szívemet még tényleg nem érintették meg.
- Gyere ide! - sóhajtja halkan, és karjait kitárja előttem.
Gondolkodás nélkül csúszok oda, engedem, hogy szorosan öleljen. Lassan lecsúszik a hátára, így már mindketten fekszünk. Fél kezével leoltja a lámpát, a szobára sötétség borul. Néma csönd van, csupán a kinti fák között süvít a szél. Azt pedig legalább annyira megnyugtató hallgatni, mint Louis egyenletesen, halk légzését. Szája egyszer csak a fülemhez ér, halkan suttogja bele a jól ismert becézést, ami nagyobb boldogsággal tölt el, mint ahogyan ő el tudná képzelni.:
- Jó éjt, angyalkám! 

42 megjegyzés:

  1. Azyy! Imádom. Sírok olyan aranyosak... olyan tökéletes az egész. Nem tudom mit írhatnák. Figyelek a helyesírásra nehogy valamit ne érts meg. Azt akarom hogy tudd... nem mindenki tudja. Ez... nem nem ez e blog.. hanem a másik is.. az is nagyon remekelt.. de nem a.blog fogott meg.. hanem az írásod. Tulajdonképpen te Azy! :) imádom ahogy írsz. És tudom hogy meg éri ezért várni egy hetet. Norinát és Louist olvasva szombaton mindig jobban alszok el. Csak az az egy baj.. hogy mindjárt lemerül a telefonomm. De attól még ezt közölni fogom veled is punk-tum. Ott hagytad a disignos/nes blogot? Vagy mi a baj? Amúgy minden rendben? Remélem igen... a folyamatos design váltásodnak is oka van. Jelzed hogy jelen vagy és nemsokára jön a kövi rész :D mármint én tudom... szerintem az eddigi összes mindenféle design mindkettő blogodnál (bocsi a harmadikban is nagyon jókat hoztál) szuper volt. Nem akarok regényeket írni de még az X - Factor közben is rád gondoltam. Nagyon örülök neked... meg mindennek :)) nem tudom mit irhatnák még. Egyszerűen azt nem lehet le írni. Remélem megint én leszek az első. Jó éjt angyalkám! :D
    Puszi Dodge (ha van hiba bocsi.. Amúgy neked nem vettem észre hogy lettek volna)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dodge!

      Jaj, de aranyos vagy, hogy ilyeneket írsz, komolyan nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy itt vagy nekem... Te jó ég, borzalmasan hálás vagyok, aztaaa, tényleg nem jutok szóhoz, annyira meghat minden amit mondasz, mert szörnyen sokat jelentenek a szavaid. Iszonyatosan drága vagy, őszintén mondom már folynak a könnyeim, rettenetesen édes ez a komment! Igen, sajnos a designes blogot ott kellett hagynom, mert nem volt rá már időm, de ettől függetlenül minden rendben van, kedves, hogy érdeklődsz... :))
      Nem is tudom már másképpen megköszönni neked a rengeteg támogatást, amit kapok, csodálatos, fantasztikus és hihetetlen vagy, köszönöm, amiért folyamatosan erőt adsz! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
    2. Én örökkön örökké erőt fogok adni... amíg csak élek és amíg csak élsz, meg ha blogolsz... vagy ha írsz. Én MINDIG itt leszek neked ha bármi baj van szólj lehet tudok segíteni. És igen ezt vagyis inkább ezeket a kommenteket ki érdemelted... mindennel. Veled áldott meg a jó Isten, mindannyian örülünk hogy itt vagy nekünk és mi, olvasók szerintem ugyanúgy éreznek mint én. Mi is itt vagyunk neked :)) mindig érdekelni fog mi van veled... és örülök hogy minden rendben. Legalábbis :D Örökkön örökké és még mindig :P
      Pusz Dodge... imádunk ♥(imádjuk a drága Bloggerinánkat)

      Törlés
    3. Te jó ég, álmomban se gondoltam volna, hogy ennyi szeretetet és támogatást fogok kapni egyszer, hálás vagyok, imádlak! Szerintem egyáltalán nem tettem semmit, amivel ilyen eszméletlen Olvasókkal áldott meg az Ég, mint Ti, hiszen nálatok jobb a világon nincsen! El sem tudod képzelni mit érzek most, irdatlanul köszönöm, amiért itt vagy, imádlak! <3333333 Sok puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!

    Már egy ideje frissítgetem az oldalt és már épp le akartan tenni a telomat de akkor végre megjelent! Nagyon tetszett a rész! Komolyan annyira jól írsz hogy minden egyes szót öröm olvasni!

    Imádlak és izgatottan várom a folytatást!

    Sok,sok puszi, Kriszti <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kriszti!

      Nagyon édes, amiért így teszel, és sajnálom, amiért megvárakoztattalak. Iszonyatosan boldog vagyok, ha valóban így van, köszönettel tartozom, amiért olvasol! Én is imádlak! <33

      Sok-sok puszi tőlem is, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!
    Egyszerűen eszméletlenek az olvasóid! Amint megláttam, hogy új részt tettél fel, azonnal olvasni kezdtem, de még így sem sikerült elcsípnem az első komit. Sajnos megint lekéstem, de majd legközelebb, hisz fő az optimizmus.
    A rész elején kicsit megijedtem, hiszen azt hittem, hogy Nina megint elküldi a búsba drága Louist, akinek a kitartása vetekszik a Mont Everest magasságának mértékével. Komolyan mondom, szerintem manapság nagy ritkaságba megy az ilyen, hisz a sok "plázacica" kis csajt egy hello után ágyba lehet vinni. Jó, persze az előző kijelentésemben volt egy kis túlzás, de én akkor is így gondolom. Remélem nem fárasztalak a hülyeségeimmel, hiszen ebbe a komiba a részedről kéne írnom, és én igencsak elkalandoztam, de sajnálom. Akkor visszatérve a fejezetre. Nem tudom, hogy vagy képes ilyen későn, mindig ilyen jól megírni a részeket, de minden elismerésem. Bevallom őszintén, a kedvenc jelenetem nem volt más, mint Lou egyik mondata, ami valahogy így hangzott: " Ha újra megteszem, megígéred, hogy viszonozod? " Hát nem édes? :$ Itt olvadozok, mint egy, a napon felejtett pálcikás jégkrém.
    Viszont, mindezek mellett a csillagvizsgáló is igen hívogató pillanatnak bizonyult *.* Még életemben nem láttam olyat, és szívesen megkukkantgatnám a fénylő égitesteket egy törődő pasi mellett. Tökéletes randi lenne. Amúgy, szerintem azért a halványan pislákolót választotta, mert emlékeztette a lányra. Engem legalábbis emlékeztetett.
    Na, záros is soraimat, hiszen úgy gondolom eleget beszéltem. Szerintem eszméletlen rész lett. Nagyon ügyes vagy <3
    Millio puszi Xx
    ui.: nekem minden designváltásod tetszik, úgyhogy eszedbe se jusson abbahagyni <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!

      Jaj, én is szoktam figyelni, hogy mikor írnak, és tényleg elképesztően fantasztikusak, imádom őket, ahogyan Téged is, hiszen Te sem várakoztatsz sokáig egy ilyen imádni való megjegyzéssel, már most köszönöm! :')
      Teljesen egyetértek veled, rengeteg könnyen kapható lány van sajnos, és akikért harcolni kell, már nem olyan népszerűek. Én mindig azt mondom erre, hogy megéri várni, aki tényleg érdeklődik, nem fogja feladni. Egyáltalán nem hülyeségek, és pláne nem fárasztasz vele, szívesen olvasom a véleményedet bármiről. :)
      Jaj, annyira jól esik ezt olvasni, hihetetlen, hogy minden megjegyzésedben akkora löketet kapok...! Hálás vagyok, amiért mindig ilyen hosszúakat írsz, és fáradságot nem sajnálva támogatsz, rengeteget jelent! Te pedig csodálatos, kitartó és elképesztő vagy, nem mellesleg iszonyat tehetséges író, imádlak! <33

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy.
    Ez fantasztikus rész lett IMÁDOM! Én is ott akark lenni és látni azt a helyet! Nagyon aranyos Louistól hogy még a csillagokat is lehozná Norinának! <3 Jó látni hogy legalább 1 napig kibírták veszekedés nélkül, de mikor veszekedtek mindíg kibékültek és miatt csak még jobban kötődnek egymáshoz és ez nagyon aranyos! :) Lou "jó éjt angyalkám" mondatától pedig egyenesen elolvadok! Alíg várom a következő alkotásldat!! Sok szerencsét a sulihoz! Remélem továbbra is marad időd a tanulásra/és a blogra is
    egyaránt mert nagyon jó olvasni az írásod és amúgy megéri várni rá egt hetet... Mert a szonbatomat így is úgy is mindíg feldobod az új részekkel! Nagyon tehetségesén írsz ez már az elején észre vettem!
    Millió puszi Liza! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Liza!

      Én pedig Téged, említettem már, mennyire örülök, ha látom, hogy írtál? Komolyan mondom, nem bírom abbahagyni a mosolygást (na jó, talán néha a sírást se), miközben a soraidat olvasom. Minden, őszintén minden, amit írsz, rettenetesen meghat, hihetetlen érzés, hogy valaki így gondolkodik a történetemről. Köszönettel tartozom, amiért megosztod velem, sok boldogságot okozol vele, remélem tudod! <33333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azym!

    Be kell vallanom, hogy majdnem egész nap a gép előtt gubbasztottam és vártam, hogy feltedd az új részt (persze tudtam hogy csak késő este hozod, mint mindig.). Alig vártam, hogy olvashassam. Csalódást okoztál. Még jobb lett ez a fejezet, mint vártam! :)
    Azt hiszem mindenkinek szüksége lenne egy általad megalkotott Louis-ra esetleg Zayn-re. Nekem legalábbis mindenképp. :D
    Nagyon tetszett, ahogy Norina fennakadt az 'egy ágyban alszunk' dolgon. Én is kicsit kiakadtam volna.
    Hibát csak egy-két helyesírásit találtam. Például az első mondatban 'Érezted már, hogy egyszer csak a szíved helyén bomba romban..'. Bocsánat, csak ezt jegyeztem meg.

    Igen, megértem, hogy nem jut annyi időd a blogra. A design, engem nem zavar ha váltogatod, ha nem, mivel mindig jól néz ki.
    Remélem azért minden rendben van veled, ha mégsem, akkor remélhetőleg minden hamar rendbe jön. :)

    Nagyon várom a következő részt!

    Ezer csók, vi :*

    U.i.: (Tudom, hogy már írtam párszor, és még fogom is.) Nem azért olvasom a blogod, mert 1D fanfiction, hanem azért mert nagyon szeretem ahogy és amiket írsz. :) További sok sikert!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. U.i. 2 : Ezt elfelejtettem még leírni, de most így külön még idebiggyesztem. Nagyon tetszett a kandallós jelent és az, amikor a csillagokat nézték. 'Halvány, mégis különleges' ez tetszett az egészben legjobban talán. Nagyon találó és szép is. :) Ezt még el szerettem volna mondani. ;)

      Törlés
    2. Drága Vim!

      Rengeteget jelent, ha valóban így volt, sajnálom, amiért tényleg csak este rakom fel őket, sokszor már felháborítóan későn. Nagyon boldog vagyok, ha tényleg így gondolod, szerintem már sejted: a véleményedre sokat adok, ezért boldoggá tesz, hogy sikerült elnyernem a tetszésedet. Köszönöm, amiért felhívtad a figyelmemet rá, már ki is javítottam. (Sejtettem, hogy valami nem stimmel, fura volt a szó, de rá nem jöttem mi a gond...)
      Jól vagyok, köszönöm szépen, mindent rendben van, egyedül a kevés szabadidő okoz problémát. :)
      Én pedig azt hiszem nem mondom el elégszer, mennyire örülök, hogy mindig írsz, főleg, mert a történet miatt olvasol, nem azért mert Louis a főszereplő. Hihetetlen, mennyi kitartással osztod meg velem a véleményed, folyamatosan erőt adsz, köszönöm! Hálás vagyok, amiért ismét itt vagy, nem is tudom miképpen tudnám rendesen kifejezni mennyire is! <333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  6. Draga Azy! <3
    *--------------*
    Az elso reakcio amikor meglattam az uj reszt! Istenkem.. Annyira tokeletes mar megint.. Nem talaltam hibat a reszben. Egyszeruen csoda! Es azthiszem,h az elozo kommentben felreertettel. En nem hibanak veltem,mikor azt irtam,h:' meggondolatlanul tepte a lapokat' :D Csak megijedtem,h ujra civakodas lesz..:( Na. Raterek a lenyegre. Az elejen egy kicsit megijedtem.. Nina nem csokolt vissza,Lou pedig bepoccent.. Aztan pedig kiderul,h Nina meg nem volt szerelmes..:( De a csok es a csillagos resz.. Annyira aranyos lett! Teljesen beleeltem magam:) Nagyon jo volt elkepzelni ezeket a jeleneteket!
    Mar fujjak a 'szerelem buborekot'!:') A vege pedig.. Ertheto volt Nina reakcioja.. :( De aztan Lou olyan jol kezelte.. Es a 'jo ejt ,angyalkam!' :') Letaglozott.. <3
    Nagyon varom a kovetkezo reszt! <3
    Sok puszi es oleles: Lizi*-*
    U.i.: Engem nem zavar,ha valtoztatod a kinezetet. Minden heten uj szint hozol a blogodba! Nagyon tetszik! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lizi!

      Tudod Te, mennyire jól esik, hogy így gondolod? Csak olvasom a soraidat, és nem tudom elhinni, ezeket mind én kapom, arról pedig tényleg sejtésem sincs, mivel érdemeltelek ki. Mindig elmondod, mit érezel a rész a kapcsán, ez pedig rengeteget ad nekem. Köszönöm, amiért itt vagy. Köszönöm, amiért támogatsz. Köszönöm, amiért olvasol. Köszönöm, amiért írsz. És legvégül: köszönöm, amiért ennyire aranyos vagy! <3

      Sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  7. Édes Drága Azy!

    Elsőnek is kéne egy kis segítség. Azon felül, hogy Louis és Norina mennyire cukik és, hogy te ezt mennyire csodásan leírtad az állam a földet súrolja az új kinézettől, valami elképesztő! Rendben, van egy kis szógyűjteményem a részedre: elképesztő, frenetikus, király, zsír, fantörpikus, perfect, káprázatos, tökéletes, pompás, remek, optimális, eszményi, ideális, kiváló, príma, kitűnő, makulátlan, kifogástalan, hibátlan, nagyszerű, példás, professzionális, perfekt, makulátlan,
    jó, csúcs, isteni, szuper, király, klassz, oltári, frankó, cool, zsír, sirály, tuti, tök jó, állat, pöpec, príma, baró, klafa, istencsászár, baromi jó, eszméletlen, haláli, brutál, faja, menő, ütős, fenomenális, pompás, nagyszerű, állati, fain, csúcsszuper, szupcsi, zsírkirály, kiváló, fantasztikus, pazar kircsi, űberkirály, karaj, okés, szupi, vagány, istenkirály, frenetikus, raj, csodás, remek, parádés és ez még csak egy része, de ennyit tudok leírni, hogy ne zavarodjak bele, bocsi :c
    Mindenesetre várom a folytatást, káprázatos író vagy és nagyon nagyon nagyon nagyon nagyoooooooooooooooooooooooon szeretleeeeek ^^ <3 <3 <3 <3 Ééééés SZIVECSKEÁRADAAAAAAAAAAAAAAAAAT <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3
    Igen, hivatalosan is megőrültem, gratulálok magamnak.
    A múltkor pedig csak a véleményedet szerettem volna kikérni a kis firkálmányaimról, ötletekről meg ismerkedni, duncsizni egy kicsit, ha szeretnél. Oké, szerintem a mostani színemet még egy paradicsom is megirigyelhetné.
    Hááát. Ez sem a legértelmesebb posztok közé fog tartozni, de azért remélem örülsz neki. :)

    Ezer puszi és ölelés; Rebi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elképesztő, csodálatos, fantasztikus, imádni való, drága, édes, bámulatos Rebi!:)

      Remélem valamennyire sikerült viszonoznom a rettenetesen édes felsorolásaidat, hihetetlen szókincsed van, le a kalappal! És természetesen elképesztően meghatott, ha valóban így gondolkozol a részről, nagyon, de nagyon sokat jelent! <3333
      Én is elképzelhetetlenül imádlak, annyira furcsa, hogy egyszer csak megjelensz, és ennyire sok szeretettel árasztasz el, nem is tudom elhinni! Hát nyugodtan, írj nekem, szívesen olvasom, mit írtál, illetve lelkesen beszélgetek is Veled! <3
      Hát hogy ne örülnék? Könnyeket csaltál a szemembe, csodálatos érzés, hogy az Olvasómnak mondhatlak! <3

      Ezer puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!

    I. M. Á. D. T. A. M. !. Erre nem tudok mit mondani. :) annyira jó érzés az, hogy Louis megérti, sőt elfogadja Norina múltját! Igazából, most, hogy viszonylagosan összejöttek a főszereplők, szoktak elkezdődni a problémák. Ki csalt meg kit, "nem az történt amit láttál" típusú dolgok... Szívből remélem, ezeket hanyagolni fogod, mert, szerintem, a történetek zömét elrontják vele. De te vagy az írónő, úgyhogy további, szép, ihlettel teli napokat kívánok! :)

    Ölel, Cordelia.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cordelia!

      Szerintem is nagyon aranyosak együtt, és ne aggódj, nem tervezem, hogy ilyesmi irányba fogom elvinni a történetet, azt hiszem, azok itt nem állnák meg igazából a helyüket. Boldoggá tesz, amiért megerősítesz benne, hogy nélkülük is jó lehet!:')
      Hűha, felemelő a gondolat, ha tényleg elnyerte a tetszésedet, köszönöm, amiért ezt elmondod, igazán sok örömet okoz. Illetve boldoggá tesz, hogy az összes rész alatt látom a neved, hálás vagyok! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Azym! ♥

    Engem nem zavar, hogy csak késve válaszolsz a kommentekre, az a lényeg, hogy veszed a fáradtságot, és válaszolsz. :)
    Ez a rész pedig úristen.. egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és jaaaaaaaaaaaaaj :) Imááááááádom! Örülök, hogy Norina kezd egyre jobban Louis felé húzni, enged neki, nagyon kis cukik együtt. ♥

    Puszillak,
    Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biusom! <3

      Megkönnyebbülés, ha tényleg nem baj a válaszolás késése. Jaj, az nekem egyáltalán nem fáradság, a legnagyobb szívvel viszonozom akár egy kicsit is azt, amit Tőletek kapok! <3
      Annyira fantasztikus ilyeneket olvasni, iszonyatosan hálás vagyok, amiért rendíthetetlenül velem tartasz, köszönöm! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azy!
    Csodálatos volt ez a rész! Varázslatos világba
    vezettél minket a különleges "kastély" és az éjszaka kettős játékával..
    Boldogsággal olvastam minden egyes sorodat. Fantasztikus volt látni hogy egyre inkább bomlanak le a védekező falak Norina körül. Izgalommal vártam ezt a rész amit te tökéletesen festettél meg nekünk!
    Ilvadtam amiket Loui mondott és azon hogy milyen lágyan de mégis férfiasan közelített Norinához. Elképesztő hogy mik történtek és hogy milyen őszinte tudott lenni Norina! Nagyon köszönöm ezt a részt!
    Ez lett a kedvencem! Remélem ez után is megmarad ezca viszony kettejük közt! Olyan tehetséges vagy! Nálad jobb blogíròt nem nagyon találtam még, és ezt sem nyalizásképpen mondtam,hanem Őszintén és a történtek hatására.
    Nagyon várom a folytatást!
    Puszi, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bius!

      Örömet okozol azzal, hogy így gondolod, sokat jelent. Azt is szeretném megköszönni, hogy mindig írsz, igazán hálás vagyok. Egy rossz szavad nincsen hozzám, tényleg nem tudom, mit tettem, amivel kiérdemeltem azt a rengeteg erőt és kedvességet, amit kapok Tőled! <3
      Aztán pedig... őszintén mondom álmomban sem reméltem, hogy valaki ezt fogja nekem mondani. Rettenetesen meg vagyok hatódva, fogalmam sincs miképpen lenne ezt illendő megköszönni... hálás vagyok! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Istenem, de imádom. *-*
    Louis meg fog ölni... Hát ez kész... <3
    Megértem Norinát (nagyon megértő típus vagyok egyébként :"D), és olyan jól le is írod, hogy teljesen olyan, mintha velem lenne ugyan az... Bele tudom élni magam. :D
    Elég nagy lépés Ninától ez az őszinteség, nagyon is nyit Lou felé, ahogy látom... :D Hurrááááááá ^^
    Jaj nagyooon várom a jövő hétvégét... Istenem. *-*
    Hihetetlen vagy, egyszerűen briliáns a történet meg a stílusod meg a karakterek kidolgozása és... uhh. Én ilyenre sose lennék képes. :DDD
    PER-FECT.

    xx. S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Stella!

      Remélem, hogy Louis-t pozitívan érted, és ha igen, akkor örülök, amiért örömet tudtam okozni. :) Annyira, de annyira, de annyira, de annyira, DE annyira sokat jelent, amiért ilyen édes dolgokkal bombázol részről-részre, köszönöm! Hát, ha tényleg várod, remélem nem fogok csalódást okozni. :')
      Jaj, ne mondj ilyet, hamarosan elsírom magamat...! Viszont természetesen borzalmasan köszönöm, imádlak! <33

      Puszi, Azy

      UI: Biztos vagyok benne, hogy jobbat is tudsz! <3

      Törlés
  12. Drága, éedes Azy!

    Meghaltam. Annyira nagyon, de nagyon jó volt ez a rész is. Hogy tudod ennyire lekötni a figyelmem azzal, amit irsz? Imádnzirok minden egyes szót, amit leirsz. Annyira szeretem ezt a dilis párocskát!
    Annyira jó volt olvasni, hogy Norina végre hagyta, hogy Louis megcsókolja, mert nagyon happy lettem. XD elmondhatatlanul várom a következő részt.

    xxxxx Jule

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes Jule!

      Jaj, komolyan mondod? Hűha, iszonyatosan boldoggá teszel, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Azt is rettenetesen jó olvasni, hogy szereted a párosukat, ez nagyon fontos számomra. Hálával tartozom, amiért mindig írsz! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azy ♥!

    Imádtam a részt, fantasztikus volt ♥! Csak úgy faltam a sorokat... Imádtam Louis viselkedését :) Annyira édes volt Norina-val... Örülök, hogy Nina kezdi közelebb engedni magához Tommo-t :D A csillagvizsgálós jelenet vitte nálam a pálmát, egyértelműen favorit :D Nem is tudom, mit mondhatnék még... Nouis végre kezd érlelődni ♥ :) A rész vége nagy mosolyt csalt az arcomra, Tommo annyira áhw :3

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép hétvégét, a jövő héthez pedig kitartást kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Jaj, igazán örülök, ha valóban tetszett a rész, sokat jelent. Ahogyan az is, hogy rendíthetetlenül megjelensz a fejezetek alatt, nem is tudom miképpen tudnám neked meghálálni. Köszönöm szépen, amiért elmondod mit gondolsz, és támogatsz, iszonyatosan hálás vagyok! <3
      Neked is további szép hetet és kitartást!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága Azy :)

    Megvallom neked, hogy vártam már egy ilyen részre, ahol nem csak veszekednek :)) Nagyon jó lett, és imádom, hogy amikor nem akarják megölni egymást, akkor.. csak egyszerűen imádni valóak. A csillagvizsgálós résztől egyszerűen elolvadtam, annyira szép volt, és már megint szinte magam előtt láttam azt a gyönyörű égboltot, hála neked, és tehetségednek :)) Imádom a blogot, és történeted, és így látatlanban téged is... <3
    Puszi Tami :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tami!

      Akkor nagyon bízom benne, hogy ez a kedvedre tett, bevallom őszintén, már én nagyon vártam egy ilyesmit. És igazán jól esik, ha neked is elnyerte a tetszésedet, nagyon sokat jelent, remélem tudod. Iszonyatosan köszönöm, amiért mindig írsz, csodálatos vagy! Én is imádlak! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága, Egyetlen Azy! :)
    Nem vagyok az az érzelgős fajta, nem szoktak engem az ilyen dolgok meghatni, de ezen a fejezeten bekönnyeztem. Olyan hihetetlenül aranyosak és annyira élethűek Norina érzései, mintha az én érzéseim is lennének egyszerre. Fantasztikus rész lett, annyira imádom az írásaidat. Na jó, nem tudok összefüggően beszélni, inkább hagyjuk, remélem azért megértettél valamit a foszlányaimból. :'DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Egyetlen Kikiih!:)

      Hűha, nem gondoltam volna, hogy ez a rész akár ilyesfajta hatást vagy ekkorát kiválthat bárkiből is, de természetesen elképesztően boldog vagyok miatta! Fantasztikus dolgokat írsz nekem, nem is tudom mit tettem érte, de hihetetlen érzés olvasni, köszönöm, köszönöm!:')) <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága Azym!

    Nem akartalak megtéveszteni az új nevemmel. :$ Azért is mondtam el rögtön, hogy ki vagyok mert én is megszoktam már hogy írok neked, és nekem is hiányoznál ha nem kommentelhetnék neked...nem beszélhetnénk, bevallom.
    Jól esett amit a válaszban írtál, nagyon aranyos vagy! <3 Nincs neked twittered?
    Ez a rész olyan OMG MÉGMÉGMÉG típusú volt mert sokszor felgyorsult a szívverésem meg minden, annyira beleéltem magamat. :$ Hihetetlen volt, a képzelőerőd hatalmas, emiatt olyan egyediek a történeteid! Oda vagyok ezért is, olyan édesek voltak együtt, jó hogy végre megtudta Louis hogy miért ilyen Norina.:) Köszönöm Neked ezt a rész Azy! Bearanyoztad a napomat. ;) Nekem is kellene egy ilyen Louis. :D
    Legyen csodás heted!!

    Pippád

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippám!

      Nehogy még te szabadkozz, én voltam a figyelmetlen. :) Jaj, annyira örülök, ha Te is így vagy vele, már én is iszonyatosan hozzá szoktam ahhoz, hogy beszélhetek veled, minden egyes ilyen rettenetesen sokat jelent számomra, ezért voltam elkeseredve, hiányoztál. De boldog vagyok, amiért csak névváltás volt, és most itt vagy, köszönöm! <3
      Van, csak éppenséggel nagyjából két éve fel se mentem rá...:( Miért?
      Hűha, nem számított rá, hogy ilyen édes reakciót váltott ki belőled, de természetesen hihetetlen érzés olvasni, köszönöm, amiért ezeket leírod nekem, mert rengeteg erőt ad! Én köszönöm, amiért elolvastad, Te pedig ma az enyémet, komolyan! <333
      Neked pedig csodás hónapod!:')

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága Azy!
    Erre nem lehet mit mondani, egyszerűen csodálatos. Imádom, ahogy írsz, gratulálok a rengeteg olvasódhoz, és kívánok neked még többet.:)
    Üdv: L*encii.~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága L*encii!:)

      Jaj, annyira boldoggá teszel, amiért ezt írod, köszönöm, köszönöm, és még ezerszer is köszönöm! Köszönöm szépen, de az Olvasóim nem az én érdemem, az Övéké, és a Tied is, mert Te is olvasol, amiért iszonyatosan hálás vagyok!:') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  18. Drága Gyönyörűm!

    Először is: sajnálom, hogy csupán most írok, de teljesen el voltam havazva, túl sok dolgot vállaltam egyszerre.
    Ami a részt illeti: nincs rá szó!
    Az elején beparáztam, hogy megint összevesznek, de amikor már Nina sikeresen visszacsókolta Lout, esküszöm, indiántáncot lejtettem. Végre! Szerintem annyira jól mutatnak együtt. Tök husik.:3
    És ez a megfogalmazás... Írásban, kitartásban egyértelműen példaképem vagy <3

    Csóközön, vigyázz magadra!:)

    Puszil: Tina xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Szépségem!

      Egyáltalán ne kérj bocsánatot, boldog vagyok, amiért írsz, ez rettentően sokat jelent számomra! Ráadásul teljesen érthető, ha elfoglalt vagy, de vigyázz, nehogy tényleg túlterheled magadat!
      Jaj, de aranyos vagy, köszönöm, köszönöm! Annyira hihetetlen, hogy ezt mondod, imádlak! <3333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  19. Legdrágább Azym!

    Nagyon röstellem, hogy csak most jutottam el idáig de sűrű a hetem ami érthető hisz iskola van.
    De elég belőlem! Térjünk rá a részedre amire már tényleg nehezen találok szavakat! Imádtam! Talán ez lenne az ami a legjobban kifejezi azt amit gondolok és érzek!
    Megindító volt az a jelenet amikor az előző szerelmekről és az első csókról szólt. Tetszik, hogy Norina valamilyen szinten megtartotta magát a nagy ő-nek csak sajnálom, hogy bizonyos dolgok miatt ez nem lehet teljességgel igaz. Tetszett ahogyan Louis irányította a dolgokat mind az elején mind a végén.
    "Halvány de különleges" - szerintem nem kell kifejteni, hogy miért ez lett az egyik kedvenc mondatom a fejezetből és a blogból is. A másik természetesen a "Jó éjt Angyalkám"!
    Bocsánat ha összevissza hablatyoltam de komment írás közben a német szavakat tanulom és kicsit kuszák a gondolataim amit a részednek köszönhetünk!
    Fantasztikus! És ettől tényleg csak a fent említett fejez ki most! Gondold.e mellé az összes szinonímáját és megvagyunk! Várom a folytatást! Már előre izgulok hogy fog folytatódni!

    Puszil, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legdrágább Jordim!

      Nem kell röstelkedned semmi miatt, tökéletesen megértem, nekem is sok időt elvesz az iskola! És ha véletlen nem tudnál írni, attól még ugyanúgy szeretni foglak! <3
      Annyira elképesztő ezt olvasni, tényleg nehezemre esik elhinni, hogy így gondolkozol a részről, iszonyatosan boldoggá teszel! Nagyon hálás vagyok mindenért, remélem tudod, egy ilyen komment teljesen elvarázsol, fogalmam sincs miképpen tudnám viszonozni ezt a sok támogatást. Imádlak, komolyan mondom, minden résznél erőt adsz, amit nem tudok kellően megköszönni! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  20. Drága Azym!

    Először is annyira sajnálom, hogy csak most sikerült időt szakítanom a részre, de egyszerűen el voltam havazva! Talán egy kis öröm az ürömben, hogy legalább egyszerre két részt is végigolvashatok. ;)
    Nos, kitérve erre a részre, egyszerűen nem tudok újat mondani az előzőkhöz képest. :) Louist itt egyszerűen megtudtam volna zabálni, agyonölelgetni, annyira édes volt, és ezzel egyszerűen nem tudok betelni. Őszintén megmondom, azt hittem, A legjobb ellenség-es Zayn Malik karakternél nem lesz nagyobb favoritom, erre megalkotod a magad kis Louis Tomlinson-ját, aki igencsak veszélyezteti Malik helyét! :) Számomra annyira tökéletesen megformált karakter Louis, amellyel csak kevés történetben találkozom, és ez is mit bizonyít? Amit már oly sokszor elmondtam: remek író vagy, sőt, egyre jobb- csak nem tudom már hova jobb.:)
    Annyira gyönyörűen írod le a mozzanatokat, minden apró kis momentumot, mozdulatot, hogy nincs arra szó. Egyszerűen nem lehet betelni vele, sajnos túl hamar elfogynak a sorok.:)
    Nem egyszer mondtad már azt, hogy a példaképed vagyok, amivel milliószor csaltál könnyeket a szemembe, szóval most én jövök. Aki itt példaképének tekintheti a másikat, az én vagyok, hiszen olyan sikereket értél már el, amiket csak kevesen, és nem ok nélkül. Csodálatos az, amit alkotsz, egyszerű, mégis nagyszerű, amivel sohasem fogok betelni!:)
    Na most pedig rohanok elolvasni a következő részt! ;D

    Millió puszi, Lily

    VálaszTörlés