15 - Elengedni

Sziasztok Drágáim!

Nagyon, eszméletlenül és irtózatosan szeretném megköszönni, hogy még mindig itt vagyok nekem, el se tudom mondani mit érzek, mikor a soraitokat olvasom. Rengeteget jelent, mindegyik segít, el se hiszem, miképpen lehettek velem ennyire édesek és kedvesek, imádlak Titeket! Csodálatosak vagytok, fogalmam sincs mivel érdemeltem ki a végtelen szeretet, amit kapok! Hálás vagyok, köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Millió puszi, Azy

UI: A következő ismét Louis szemszögű!

Google képkeresési találat: http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20130524170202/prettylittleliars/images/thumb/9/90/Hanna-3-hanna-marin-29972782-500-500.gif/240px-Hanna-3-hanna-marin-29972782-500-500.gifA fák gyorsan suhannak el mellettünk, a rádió halkan szól, a szélvédőre esőcseppek zúdulnak, mégis mosoly nyugszik arcomon. Még az eső sem képes elmosni azt az érzést, ami Louis mellett hatalmába kerít. Talán csak az keserít el egy kicsit, hogy nem maradtunk tovább. Viszont neki dolgoznia kell, és ami azt illeti, nekem is.
- Lou? - töröm meg a hangszóróból szűrődő énekesnő hangját. Rám pillant, szintén örömteli mosollyal az arcán. - A segítségedet szeretném kérni - nyögöm ki, gyenge kétség van bennem, mit szól fog szólni az új tervemhez. 
- Miben? - kérdezi, és olyan, mintha azonnal megtenné, amit szeretnék.
- Azt hiszem még nem mondtam, de profi fotósnak tanulok a főiskolán - kezdek bele. - Tudod, főként érzelmeket szeretek megörökíteni, leginkább embereken - vonom meg alig érezhetően a vállam, ajkamba harapva térképezem fel arcát. - Szerencsére már nem kell dolgoznom, de arra gondoltam... - birizgálom idegesen a pulcsim ujját.
Louis talán pár másodpercig vár csak, nyugodt arccal, utána ez mind lehullik róla, mikor észreveszi a zavaromat. Abban a pillanatban lecsap rá, szórakoztatása céljából kínozni kezd.
- Feszülten hallgatlak - vigyorodik el, véletlenül se segít. 
- Ne már, csak sejted mit akarok - bámulok rá kérlelően, mindhiába.
- Én? Ugyan, fogalmam sincs -  játszik rá, szemmel láthatóan élvezi.
Összehúzom a szemeimet, szúrós tekintetemet rajta nyugtatom, mégis titkon boldog vagyok, amiért jól mulat.
- Szeretnék egy saját sorozatot. Már régebb óta terveztem, de nem igazán volt egy olyan gépem, amivel érdemes lett volna - veszek mély levegőt, úgy döntök, csak minél előbb legyünk túl rajta. Ha nemet is mond, az élet megy tovább. 
- Bármilyen fényképezőt megkapsz, amit csak akarsz - jelenti ki hirtelen, teljesen összekavarva. 
- Mi?
- Nézd, az ilyen nem akadály, csak mond meg, milyenre van szükséged - rántja meg a vállát halál lazán, miközben én a homlokomat ráncolva gondolom végig szavaimat, hátha rájövök, miképpen jutott ennyire tévútra.
- Te jó ég, nem gép kell! - kiáltok fel hitetlenül, mikor megvan a válasz. - Louis, ugye nem gondoltad komolyan, hogy egy ilyen dolgot elfogadnék tőled? - nézek rá kétségbeesetten.
- De, miért is ne tennéd? - húzza össze a szemöldökét, zavarodottan pillant le egy percre az útról, hogy engem ajándékozzon meg a tekintetével. - Eddig mindenbe belenyugodtál, amit adtam.
- Igen, de azok... - sóhajtom, nehezemre esik kimondani, annyira bénán hangzik. - Nézd, engem nem érdekel a pénzed, teljesen más miatt vagyok most is itt - rázom a fejemet. 
- Tudom, hogy nem arra hajtasz, viszont nem vágom, egy fényképező miatt miért ellenkeznél - kezével idegesen dobol a kormányon, komolyan néz rám.
- Nem a pénzed kell, sokkal több - kerülöm ki inkább az egyenes választ, nyugodtan jelentem ki.
- Oké, akkor most mi van? - emeli fel egy kicsit a hangját, nem dühös, csak értetlen. - Nem a pénzem, sokkal több? Ennek semmi értelme, mi az a több?
- Minden, amit a milliódon kívül benned van, te idióta - reagálok egy kicsit már én is idegesen, de csak azért, mert felfoghatatlan, mennyire nem érzi, mire akarok célozni. Ahogyan kijelentem megfagy a levegő, én várok, ő pedig azt hiszem végiggondolja a mondandómat. Éppen ezért én folytatom, halkan, parányit félve adom a tudtára: - Te kellesz.
Louis anélkül, hogy elemelné az útról a figyelmét, kezével megkeresi az enyémet, összekulcsolja a kettőt. A szívem rögtön kétszer gyorsabban ver, amikor pedig rászorít, a hasam apróvá zsugorodik össze.
Hálásan fordítja felém a fejét, valami furcsa fénnyel a szemében méreget. Ezt pedig nem tudom rendesen kezelni, torkomat megköszörülve terelem vissza a témát.
- Azt szeretném, ha a sorozatban majd te szerepelnél - töröm meg a csendet, eredeti szándékomat tudtára hozva.
- Én? - csodálkozik el, nem tudja megállni, hogy újra felém ne kapja kékes szemeit. 
- Tisztában vagyok vele, mennyire nem érsz rá ilyenekre, hiszen nem egy alkalomról lenne szó, de akkor csináljuk, mikor neked megfelel - szabadkozok gyorsan. 
- Az se baj, ha az mondjuk túl korán vagy késő este van? - húzza fel a szemöldökét, látszik rajta, mennyire kételkedik benne, hogy ez jó lenne nekem.
- Semmi se gond - mosolyodok el, elképesztően örülök, amiért belement. Annak pedig még inkább, hogy ez idő alatt végig velem lesz. 

Margaret mindig ezt mondja, Margaret azt nem szereti, Margaret soha sem csinál így... Anya, anya, anya. Apa nem változott, de én igen. 
- Hiányzik neked? - Hosszú napok teltek el mióta hazaérkeztem a hétvégéről, de csak most szántam rá magam, hogy végleg beszéljek apával hogyan tovább. 
Arcát felém fordítja, megáll a kanál a kezében. Anya mellett rettentő fiatalnak tűnt, azóta éveket öregedett. Lassan visszaejti az evőeszközt a levesbe, a székén hátradőlve néz rá. Szomorúan, elhagyatottan, kétségbeesetten.
- Örökké hiányozni fog - ejti ki a szavakat nehézkesen. - Ha beszélek róla, olyan, mintha még élne - dörzsöli meg az arcát. - Lassan fél éve, mégsem vagyok képes elengedni.
- Én se - suttogom, lábaimat felhúzom magam elé a széken, átkarolom őket, államat a térdemen nyugtatom. - Mikor lesz jobb? - Apa arca keserűen fintorodik el, mintha ezzel azt akarná mondani, ne kérdezzek ilyet, fogalma sincsen. Nem válaszolok rögtön, csendesen jár az agyam. - Nem akarunk ma elmenni a sírjához? - próbálkozom meg végül.
- Az jó lenne. - Némi habozás után erőltetett mosolyra húzza a száját, mintha betudna csapni.
És így történik, hogy körülbelül egy háromnegyed óra múlva ott állunk ketten, vastag kötött sállal a nyakunk körül, kipirosodott arccal a szél miatt, egy-egy ezüstfenyő koszorút szorongatva. Anya kedvenc növénye volt, imádott a kertünkben lévő fa alatt olvasgatni.
Nem szólunk semmit, de tényleg egy szót se, csak bámuljuk a sírkőt, amin a neve, és a dátum szerepel, illetve egy csodálatos idézet.
Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon mit szólna, ha most fentről látna minket? Biztosan boldog lenne, amiért együtt jöttünk el, és nem felejtettük el. De annak örülne, hogy mindketten ennyire szenvedünk? Valószínűleg nem... Viszont miképpen léphetünk anélkül, hogy végleg elengednénk?
Apa vállára hajtom a fejemet, kezemet átkarolom a derekát, csendesen viselem el az arcomba hulló tincseimet, és a szél állandó zúgását.
- Menjünk - fogja meg a kezemet, magával húzva indul meg a kijárat felé. Léptein azt érzem, csak minél gyorsabban.
- Maradjunk - cövekelek le, egy lépést sem teszek. Apa fájdalmas arccal néz rám, nem értem miért siet ennyire. Eddig ő hozta fel anyát, és most mégis menekül. - Azt gondoltam, örülsz, ha eljövök veled - vallom be, kicsit csalódott vagyok.
- Tudod mire jöttem rá? - sóhajt nyúzottan, megáll, így a közöttünk lévő távolságot csak kezünkkel győzzük le. - Hiba beszélek róla, nem fog visszajönni - csóválja a fejét lassan, arca eltorzul. - Soha sem fog.
- Ezt én is tudom - bólintok egy aprót. - Ezért kell elengedünk.
- Ha az olyan könnyű lenne... - hördül fel, azonban az én kedvemért eltekint a további negatív kijelentésektől.
- Sok időbe fog telni, igaz - ismerem el, próbálok mosolyt varázsolni magamra. - De itt vagy nekem, sikerülni fog - pillantok rá biztatóan, közelebb megyek, majd a karjai közé bújok. - Szeretlek -suttogom halkan, igazán remélem, hogy használ.
- Én is, kicsim - nyom egy puszit a fejemre, tényleg úgy érzem, sokat segít rajta, amiért képes vagyok normálisan kezelni az anya témát.

Három hét telik el, én az iskolán kívüli szabadidőmet állandóan apával töltöm. Ő nekem segít tovább lépni, míg én neki. Beszélgetünk anyával, az összes emléket felidézzünk, miközben a szobájából az igazán felesleges cuccokat kipakoljuk, és elajándékozzuk. A legfontosabbakat meghagyjuk, a többi pedig a pincébe megy. A szoba teljesen kiürül, úgy érezzük, ez a legjobb megoldás. Észre se vesszük, azonban minden egyes közös beszélgetés arról, milyen is volt vele, segít egy darabkát szélnek ereszteni a fájdalomból.
Louis eközben gőzerővel dolgozik, úgy érezzük, ha én is túl vagyok ezen a dolgon, és ő is visszatér a munkájába, megérdemelten találkozhatunk újra. És minél később történik ez meg, annál jobban várom. Legalább ez az idő rádöbbent arra, milyen sokat jelent a jelenléte, hiszen tényleg pozitív hatással van mindenre maga körül, rám is.
Gondolatim közül a telefonom csörgése rángat ki, izgatottan pillantok a képernyőre. Az ő neve villog a kijelzőn, ami azon nyomban mosolygásra készet.
- Szia!
- Szabad az egész napom, mit szólnál, ha megbeszélnénk azt fotósorozatot? - szól bele jókedvűen.
- Komolyan, hogy érted el? - csodálkozom.
Befordulok a sarkon, egyenesen a Starbucks felé indulok. London utcái vasárnap reggel zsúfolva vannak, mindenki megy valahova, a legtöbben már előre a karácsonyi ajándékokért harcolnak. December eleje van, mégis már az egész város zsong. Pedig még csak hó sem esett.
- Azt hiszem, jobb, ha nem tudod - röhög fel, ami miatt én is elvigyorodom.
- Nagyjából fél óra, és ott is vagyok - tájékoztatom, majd egy gyors köszönés után le is zárom a beszélgetést.
Gyorsan beugrom még két kávéért. Szerencsére, mikor Louis házánál - vagy ahogy én hívom, kastélyánál - voltunk, megtanultam hogyan issza, ugyanis reggeli közben rám maradt az elkészítése.
Kabátomat erősen összehúzva magamon sietek a metróhoz, majd éppen csak elcsípve, dideregve ácsorgok pár megálló erejéig. A tömeg szinte agyonnyom, kis híján kiejtem a kezemből a poharakat.
Aztán pusztán megyek az emberek sokaságával, tulajdonképpen azt se tudom merre, valahogyan elfeledkezem arról: nekem más irányba kell tartanom. Teljesen azon gondolkozok, mire képes nagyjából egy hónap, és mennyivel jobban érzem magamat, mint régen. Éppen ezért már csak arra eszmélek fel, hogy idegen terültre érkezek, ahol csak úgy nyüzsögnek az emberek, kiáltozás van, mindenki tolakszik. Egyszóval egy piac kellős közepén kötöttem ki. Gyors terepszemle után megállapítom, hogy London egy szegényebb részébe keveredtem, egy bolhapiacra. Nyilvánvalóan Louis nem erre lakik.
- Fenébe - szökik ki a számon, idegesen fordulok meg, kezem között a már langyos kávékkal.
Éppen megfordulnék, mikor valaki megérinti a karomat, maga felé húzva erőszakoskodik.
- Szép hölgy, nem akar egy szép kesztyűt? - esik a pillantása a fedetlen kézfejemre.
A pasas talán csak öt évvel idősebb nálam, arcán borosta, feje tarkopasz, szeme hideg kék és szúrós. Nagy darab kretén. Idiótán vigyorog, már mutatja is a bódéját, ahol rengeteg kesztyű, sál, sapka, kabát van.
- Köszönöm szépen, nincs szükségem rá - húzódom arrébb.
- Jól fog még az jönni, és most igazán olcsó - akaratoskodik, csuklómat körbefonva kezd vonszolni.
- Nézze, sietek, sajnálom - igyekszem kiszabadítani magamat, de mivel a kávékat is szorongatom eléggé nehéz.
- Csak egy perc - nyomja tovább, és egészen rászorít a kezemre, mire felszisszenek.
Az emberek nem figyelnek fel semmire, hihetetlenül sokan vannak.
- Nem tudok, bocsánat - nyomatékosítom szavaimat, minden igyekezetem ellenére is megrémiszt, amiért nem hagy békén.
- Higgye el, nagyon megéri! - hajtogatja rendületlenül, a markolása pedig csak még jobban erősödik.
Percek alatt gondolom végig a dolgokat, és valamiért amellett döntök, hogy nem kellene rontanom a helyzetemen, inkább fizetek.
- Húsz font, csak engedjen el - veszem át a másik kávét is a kezembe, így kitudom halászni a zsebemben lévő összes pénzt. A kezébe nyomom, ami abban a pillanatban lehullik rólam.
Megkönnyebbülten hagyom ott, hátra se nézek, sietős léptekkel megyek minél messzebb. A legközelebbi metróállomásnál felszállok, és ameddig Louis utcájába nem érek, eszemben sincs elbambulni. Pontosan arra figyelek, mikor kell lefordulni, hol szükséges átmenni, hogy megérkezzek.
- Bárhogy is számolom, ez hatvan perc volt, nem harminc - nyit ajtót egy kedves üdvözléssel Louis, mire csak bocsánatkérően elmosolyodom.
- Sajnálom - rántom meg a vállam. - Cserébe hoztam kávét - nyújtom felé.
- Szuper - vigyorodik el, szeme felcsillan. Félreáll, így be tudok menni. Lerakom a poharat az előszobai komódra, és megszabadulok a kabátomtól.
- Ez jéghideg - fintorodik el, mikor beleiszik.
- Te jó ég, tényleg - kapok észbe. - Ne haragudj, elfelejtettem szólni - dörzsölöm meg gondterhelten a homlokomat.
- Mindegy, azért kösz - nevet fel, majd tekintetét megállapítja rajtam.
Farkasszemet nézünk, azt hiszem mindketten vártunk arra, hogy újra lássuk a másikat. Nem is kell kimondani, de tudom: örül, amiért itt vagyok. Nekem se megszólalnom, pontosan tisztában van vele, hogy az ő segítségével lettem jobban.
Először én kapom el a fejemet, megkeresem a kávámat, a melegítés szándékával nyújtom Louis felé.
- Meg lehetne menteni?
Észre se veszem, de Louis arca elkomorul, idegesen kapja el a karomat. Tekintete feszült és dühös, bár érteném miért. Követem a tekintetét, ami megállapodik a csuklómon. Az árus ujjainak nyoma piroslik, néhány helyen kékülésnek kezdett. Ajkamba harapva nézek újra Louis-ra, aki számonkérően bámul.
- Mi történt? 

49 megjegyzés:

  1. Drága Azy!
    Remélem ezúttal az elsők között leszek, hiszen nagyon vártam már ezt a részt, és amikor krsizty96 szólt, hogy feltetted, azonnal megnyitottam a blogodat, hogy nekikezdhessek az olvasásnak.
    Az eleje, amikor Louis nem értette, hogy nem pénz kell Ninának, bevallom megmosolyogtatott, hisz számítottam rá, hogy előző hibáiból sem tanulva, egyből a zöldhasúakra fog gondolni. Tipikus.
    Aztán ott volt a temetős jelenet. Majd megszakad a szívem, ahogy elengedték, mégis megmosolyogtatott a tudat, hogy együtt képesek a továbblépésre. Nagyon édes csalási pillanat volt, és az egész fejezetben a saját kis kedvencem.
    Ú,és utána az a piaci zűrzavar. Hihetetlen, de igaz, hogy vannak ilyen erőszakos árusok. Anyával néha én is el szoktam menni ezekbe a vásárokba, és hát a lökdösődés és a tömeg... sosincs kedvem a szombat reggelekhez. Mostanában nem is megyek.
    Jó volt olvasni, hogy Louis és Norina ennyire kijönnek egymással, ahogy azt is, hogy igazán fontosak a másiknak. Hisz tényleg Lou segített a lánynak elindulni az elengedés felé, és azt is neki köszönheti, hogy nem depressziós. Nos személy szerint úgy gondolom, hogy Louis még most is inna, ha nem lenne Nina. Határozottan jó hatással vannak a másikra. Kell ennél több?! Szerintem nem.
    Összességében, megint egy király rész lett, nagyon tetszett, és megint alig várom a folytatást. Sok sikert a hétköznapokhoz, és élvezd ki a vasárnapot <3
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!

      Igen, Te lettél az első, bár már az is hihetetlen, hogy egy éjfél után érkező részt még valaki megnéz... Szörnyen jó érzés olvasni, ha tényleg így volt, ez rengeteget jelent, köszönöm!:') Annyira hihetetlen, hogy mindig leírod mit gondolsz, hogyan vélekedsz a részről, ez eszméletlen sok erőt ad, folyamatosan támogatsz, hálás vagyok! Talán nem is sejted mekkora mosoly van az arcomon, már akkor, mikor meglátom a nevedet. Imádlak, csodálatos vagy, nem is tudom miképpen tudnám viszonozni ezt a sok kedvességet! <3333
      Neked pedig sok kitartást az iskolához, és tömérdek pihenést is!

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  2. Azy!
    Azhittem el felejtetted ar részt mert úgy szoktam meg hogy változtatól valamin és most nem. Úgy negyed 12-kor frisstlitettem utoljára de akkor még nem volt kint az új rész. 21:19 ekkor csuktam le a szemem hogy egy kicsit alszok majd félkor frissítem lehet jöttél :P hagytam hogy megkaparincsák az első helyemet. De nem lényeg, nyugodtan ugyse fontos. A fejezet vagy részről szerettem volna írni. De most örömömben és álmosságomban hisz reggel 5 óra lesz... én sem tudom miért vagyok ébren. Egy kicsit bánt hogy most nem én olvashattam el elsőként sőt már biztos vagyok vagy a 4. Sőt még nem is komiztam... akkor mikor kettőkor véletlenül meg tudtam nézni és bele olvasni a sorokba. Olyan ügyes vagy hogy az már nem tudom le írni, olyan Imádom ezt a történetet és ahogyan egyesek szokták írni "Tűkön ülve várom a folytatást." Egyszerűen nem lehet betelni vele azzal ahogyan írsz ahogyan kifejezed Nina érzéseit meg aggodalmát meg minden és Louis, ő rá nagyon kíváncsi vagyok. Meg arra a bizonyos folytatásra. Remélem nem felejted el. És hogy minden rendben, jól megy a suli és rá fogy érni :D
    Dodge aki nagyon örül annak hogy nem felejtettél el, meg az új résznek és várja a szombatot! :) (bocsi lehet van benne hiba [a tiedben nem vettem észre] hajnal van vagyis inkább reggel:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dodge!

      Igen, ígéretemhez híven most nem nyúltam hozzá a kinézethez, sajnálom, ha ez megzavart. A másik pedig, hogy annyira kicsúsztam az időből, hogy éjfél után pár perccel sikerült csak kiraknom, tehát hivatalosan vasárnap publikáltam. Sajnálom, nem így terveztem...:(
      Hűha, eléggé későn írsz, nem is értem miképpen vagy képes eddig fent maradni, olvasni, sőt még kommentelni is. Ez elképesztő! Hihetetlen vagy! :)
      Ezeken kívül pedig annyira kedves és aranyos, fogalmam sincs miért vagy ennyire édes velem, de örökké hálás leszek, minden egyes szavad meghat, sokszor a sírás szélére is üldöz. Szeretném neked ezeket megköszönni, hiszen fantasztikusan kitartó vagy, sokat jelentesz nekem! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Azy, Azy, édes, drága! :)

    Egyszerűen nem fér a fejembe, hogyan, mily módon tudsz így írni? Vannak írók, bloggerek, bloggerinák, akiknek a története, történeteik sablonosak, s nem tudják átadni azokat az érzelmeket, melyekre egy olvasó vágyik. A részeket olvasva én ilyet még soha sem tapasztaltam Nálad! A részt olvasva rengeteg érzelem járt át, csak azalatt az idő alatt, míg a végére értem. Boldogság, ábrándozás, félelem, harag, ragaszkodás, szerelem... Mindössze egyetlen egy részben. Ehhez csak gratulálni tudok, mert minden más, amit mondanék, elveszne a Te világodban... :) További szép vasárnapot kívánok, s kitartást a következő héthez! :) Sok puszi :)

    Ölel, Cordelia.

    P.S Kedden hajnalban elutazok Hamburg mellé, s nem tudom, mikor fogom látni a következő részt, mert csak október 3.án jövök haza... Cserediák program. :) De remélem hamar "viszont látjuk egymást"...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cordelia!

      Te jó ég, őszintén mondom, elsírtam magamat a soraidat olvasva. Soha, de komolyan soha nem gondoltam volna, hogy valaki ehhez hasonlót, pláne ilyet fog írni! Iszonyatosan sokat jelent, ha tényleg valamilyen érzést sikerült átadnom a történeten keresztül, ez számomra hatalmas bók, nem is tudom miképpen kéne illendően lereagálnom. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Rettenetesen hálás vagyok, amiért ezeket megosztottad velem, boldoggá tettél! <333

      Puszi, Azy

      UI: Előre is jó utazást kívánok, biztosan gyönyörű lesz, érezd jól magad! Én is őszintén bízom benne, hogy hamarosan újra tudunk beszélni! :)

      Törlés
  4. Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon ügyesen írsz :D imádom a blogodat......Nagy tehetséged van az íráshoz .Már varom a következő részt >D>D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Te pedig nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon aranyos vagy, örülök, ha valóban így gondolod, köszönöm!:')

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Édes drága Azy!

    A rész. Hm. Mit is mondhatnék még róla? Azt, hogy elképesztőenfantasztikusanfenomenálisanhiperszuper? Vagy, hogy hihetetlen, hogy mennyire jól letudod írni a jeleneteket? Esetleg, hogy a cselekményed milyen kiszámíthatatlan, káprázatos és nem erőltetett? Mármint. Az ember nem tudja, hogy mi fog következni, az anyuka halála egyáltalán nincs erőltetetten megírva, inkább természetes hatást kelt és az olvasó is érzi azt amit ők, legalább is; egy töredékét mindenképp. A karakterek is olyan élethűk, sokan beleesnek a hibába, hogy egy karakter "rossz" tulajdonságát túl hamar lerendezik és megváltoztatják egy adott esemény alapján. Rendben, ez így bonyolult, de sosem magyaráztam jól. Csak arra akarok utalni, hogy Louis-nak ezt az "agresszív" oldalát nem tünteted el egyből, úgy ahogy más, nem változott meg egyből, egy csapásra, csak mert szerelmes. Idő kell ezeknek a dolgoknak, te pedig ezt jól kezeled és előnyt kovácsolsz belőle. Ez pedig keveseknek megy, ami miatt hihetetlenül csodállak. Elképesztő vagy, egyszerűen frenetikus. Hihetetlenül szejetjek, ezt csak így utóiratként közlöm, most pedig. SZÍVÁRADAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAT. <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3
    Hogy normális vagyok-e? Nem, nem hiszem, hogy az lennék, de nem vonulhatok diliházba, mert lehet, hogy nem lenne net és akkor, hogy olvasnám a blogod? Váááááááááá. Na, akkor igazán bedilinyóznék. Na nem mintha most normális lennék, de... Oké, ezt inkább hagyjuk, nem rizsázok feleslegesen. A lényeget szerintem már elmondtam és megvolt a szokásos felesleges mondandó is, illetve a szeretet áradat, szóval szerintem ennyi elég is volt belőlem.
    U.i: Küldtem egy Mail-t, nem tudom, hogy észrevetted-e, gondolom sok leveled van az időd pedig kevés, de azért ha észrevetted kaphatok a benne lévő novelláról, ha nem gond.

    Ezer puszi és ölelés: Rebi! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos, drága, édes Rebim!

      Ahw, eszméletlen dolgokat írsz, komolyan hogy jut eszedbe ennyi fantasztikus gondolat? Ha csak a fele is igaz, én már felhőtlenül boldog vagyok. Hatalmas örömet tudsz okozni, már azzal, hogy írsz, de hogy ennyire édeseket? Te jó ég, komolyan fogalmam sincs mivel érdemeltem ezt ki, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Következik az én szíváradatom: <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3
      Én eddig sziklaszilárdan hittem benne, hogy normális vagy, de a soraidat olvasva lehetséges, hogy túlzószindrómában szenvedsz! Köszönök mindent, amit kapok Tőled, iszonyatosan hálás vagyok! <333
      Igen, láttam, hogy írtál, de sajnos még időm nem volt végig olvasni. Viszont ígérem, hogy a hét folyamán feltétlenül válaszolok!:))

      Ezer puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!

    A fejezet valami eszméletlen lett! Gratulálok hozzá, tényleg nagyon tetszett! Olyan édesek együtt, hogy megáll az ész! *-*

    Úgy sajnálom, hogy csak most tudtam írni és hogy ilyen keveset, de a tanárok és a házi adagjuk nem kevés..

    Szóval még egyszer gratu a részhez! :)

    Sok-sok puszi, Kriszti <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kriszti!

      Nagyon örülök, amiért ezt mondod, sokat jelent, ha talán örömet tudtam neked okozni! Egyáltalán nem kell bocsánatot kérned, megértem, pláne, hogy velem is ez a helyzet!:)) Még egyszer borzalmasan köszönöm! <3

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  7. Szia Azy!<3
    Mar megint elgondolkodtat a kerdes.. Hogyan tudsz te ilyen jol irni? Milyen jo jelzovel nem illettem meg az irasod? Hmm. HIPER SZUPER FANTASZTIKUS reszt lett! Annyira aranyos volt az autos jelenet! Szamitottam arra,hogy Lou a fenykepezo gepre fog gondolni:).. Vegul Nina kijelentette: "Te kellesz" *-*
    Temetos jelenet.. Orulok,h Nina es az apukaja valami szinten elengedtek Margaret-et:) !
    Akaratos,kreten eladok.. Szegeny Nina.. Remelem,h a kovetkezo reszben minden rendben lesz a 'csuklos uggyel'..:)!

    Izgatottan varom a kovetkezo reszt! <33 Addig is,pihenj sokat! <3
    Sok puszi es oleles: Lizi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lizi! <3

      Jaj, de drága vagy! Tudod te mit okozol velem? Talán nem is sejted, mit érzek, mikor ilyesmit olvashatok. Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm. Fogalmam sincs mivel tudnám egy picit is viszonozni ezt a sok kedvességet...Hálás vagyok, irdatlanul sokat jelent, amiért megosztod velem a gondolataidat, élvezet őket olvasni! Te is pihenj sokat, és még egyszer köszönöm a csodálatos kommentedet! <333

      Sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!

    Fantasztikus! Ès fantasutikus!

    Nem hiszem el hogy ennyire csodálatos részeket hozol mindig! Nagyon tetszik érzelmek a kicsi mozdulatok, cselekvések és az időjárás együttes hatása. Nagyon örülök higy Norinának és az apjának sikerült megbeszélni a dolgokat és elengedni az Mararetet.
    Az hogy Loui és Norina még közelebb került egymáshoz boldoggá tesz. Olyan cuki volt a lány amikor elmondta Louinak hogy Ő kell neki. Azt hiszem én is elolvadtam. Ès ez a fotòzás nagyon tetszik!!! Alig várom.
    Szegégy lány, nagyon megilyedtem attòl a pasastòl aki szorongatta a kezét. Loui meg hogy észre vette. Milyen édes hogy fel tudja idegesìteni ha nincs minden rendben Norinával. Nagyon megszerettem Louit is!
    Köszönöm ezt a részt is!
    Nagyon vátom a folytatást!

    Puszi,Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bius!

      Te vagy a fantasztikus, őszintén hogyan vagy képes ennyi örömet okozni egyetlen kommenttel? Köszönöm, amiért leírod mit gondolsz, hogyan vélekedsz, ezek sokat jelentenek nekem, fontos a véleményed. Hálás vagyok a folytonos támogatásod miatt! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Azy!
    Még mindig felfoghatatlanok az írásaid számomra. Komolyan, úgy falom a soraidat, hogy amikor végzek egy fejezettel azt mormolom magamba, hogy 'Miért van vége?' 'Én még olvasni akarom.' Komolyan, minden előttem van, az utca zsongása, a tél hidege, Louis kék szempárja, minden. Egy másik világba csöppenek ahogy a történetedet olvasom és segít kikapcsolni. És szeretem, hogy a történeteid nem sablonsztorik, és a te stílusoddal megfűszerezve valami varázslatos. :') Nagyon várom a következőt, addig is sok puszi! Kikiih

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kikiih!

      Számomra pedig az megdöbbentő, hogy így gondolod, rettenetesen hálás vagyok, amiért ezeket írod, teljesen le vagyok sokkolva, köszönöm! Irtózatosan sokat jelent, ha igazak a szavaid, hihetetlen számomra! Nagyon nagyon, de nagyon hálás vagyok, elképesztő érzés, amit Neked köszönhetek! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Drágaságos Azy ♥!

    Egyszerűen-fantasztikusan-fenomenális részt hoztál nekünk ♥ :) Annyira magával ragadott, teljesen beleéltem magam a jelenetekbe :) Kezdve Nina és Louis rövid eszmecseréjét a fényképezőgépről és a fotózásról :3 Aztán jött Nina és az apukája, ami nagyon de nagyon elnyerte a tetszésem :D De a legjobb szerintem az a jelenet volt, amikor az árus erőszakoskodott Nina-val :3 Izgalmas volt, imádtam ♥ :) A vége azonban mindent vitt :D Aggodalmas Tommo színre lépett :DD Kíváncsi leszek, Nina mit talál ki a csuklóján éktelenkedő foltok okozatának kimagyarázására :D :3

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép délutánt, hétvégét és a jövőhéthez sok sikert kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Jaj, annyira boldog vagyok, amiért ezt mondod! Hatalmas bók számomra, ha tényleg sikerült beleélned magadat, hálás vagyok, hogy megosztottad ezt velem, mert iszonyatosan nagy örömöt okozol vele! Úgy összességében mindent köszönök, boldog vagyok, amiért mindig itt vagy! <33
      További szét hetet, és sok erőt az iskolához! :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága Azy!

    Ez a rész is akárcsak a többi fantasztikus lett.
    Annyira de annyira jól írsz, hogy példát lehet rólad venni. Én nagyon szeretnélek megismerni, esetleg nem küldenéd el a facebook profilod linkjét -persze ha van fb-d- ? De ha nem az sem baj :)
    Imádlak téged is és a blogod is.

    Puszi: Malik*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Malik*!

      Nagyon örülök, amiért ezt mondod, köszönöm, elmondhatatlanul boldog vagyok, ha így gondolod! Igen van, bár nem sokszor vagyok fent. Ide nem szeretném belinkelni, de írj az emailcímemre, és ott szívesen megadom! :))
      Én is imádlak! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Szia Drága!
    Nagyon jó lett!! :) Mond hogy nem vesznek újra össze! Nem tetszett annak a pasasnak nem tetszett a modora mert nagyon erőszakos volt. Pont ezért illett ide! Nagyon remélem hogy Lou nem fog kiakadni és jól fog sikerülni a fotósorozat! Nagyon várom hogy újra olvashassalak!!
    Millió puszi liza. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Köszönöm, boldog vagyok, ha elnyerte a tetszésedet a rész, ez sokat jelent számomra. Én pedig nagyon nagyon várom, hogy újra elmond a véleményed - már ha megteszed - mert hatalmas erőt ad az olvasása. <3

      Millió puszi, Azy

      Törlés
    2. Kedves tőled hogy számít neked avéleményem! Megteszem-e még szép hogy megteszem mert imádom a blogod és téged s!
      Millió puszi Liza <3

      Törlés
    3. Én is imádlak, köszönöm, köszönöm! <3

      Törlés
  13. Drága Azy! :)

    Sietnem kell, szóval megpróbálom most gyorsan leírni a gondolataimat... Kezdjük az elejénél akkor. :D
    Nagyon, de nagyon-nagyon aranyos volt. :D Louina :DDD :3
    Jajj elképzeltem azt az árust... úú, én ilyenkor úgy be tudok sza... izé szóval össze tudom csinálni magam... áhh. ><
    Uhh, Lou azt hiszi, Nina visszatért a munkájához vagy miii? :O Hát bár... akkor nem lenne a csuklóján szorítás, vagyis... Na.
    Megyek, mert anyu bármelyik pillanatban felrángathat és eltoloncolhat a szobámba... :D

    xx. S
    Ps.: Még egyszer bocsi a tömör fogalmazásért, sietnem kellett. ://

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Stella!

      Először is hálás vagyok, amiért megint írtál, mindig annyira szívesen olvasom a soraidat! Köszönettel tartozom, nem is kevéssel, mert annyira aranyos vagy, hogy folyton írsz, nagyon nagyon hálás vagyok! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága és egyetlen Azym, aki nélkül szürkébbek lennének a napjaim!

    Tudod mit szeretek annyira benned no meg persze a történeteidbe? Hogy mindig csempélszel bele valami olyan dolgot ami miatt egyedinek és személyesebb a történeted! Még mindig emlékszem, hogy a másik blogodban Deon szerette nézni a Micimackót, most pedig Nina szeret fényképezni, Deon rajzolni szeretett - hm gondolom te is szereted a művészetet - szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy nekem így sokkal jobban tetszik az egész! Remélem nem voltam zavaros.. :$
    Örültem, hogy Norina az apukájával együtt feltudta dologzni a halálesetet és teljesen jól írtad le azt, hogy azzal hogy beszélnek róla " azonban minden egyes közös beszélgetés arról, milyen is volt vele, segít egy darabkát szélnek ereszteni a fájdalomból." Na ezt valami csodásan írtad le...egyszerűen fantasztikus, kedvenc mondatom lett! Mert velem is ez van, ha nagyapáról beszélek akkor jobb...hiába nem gondolja így senki se..mert általában mindenki kerüli ezt a témát velem. :( na mindegy.
    Aztán Louis olyan aranyos volt Norinával együtt ketten ahw a tökéletes pár,és milyen drága hogy aggódott érte...nem tudom miért írtad le azt a kis jelentet de biztos okkal! Várom a folytatást! Csodás hetet neked! <3

    A te Pippád! :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legdrágább Pippám, aki rengetegszer ad erőt az íráshoz!

      És Te tudod, hogy mit szeretek benned? Hogy folyamatosan írsz, erőt adsz, egyszerűen elképesztő érzés ilyen édes dolgokat olvasni, köszönöm!
      Igen, azt hiszem egy kicsit elhúzódtam ebbe az irányba, nem is vettem észre, ameddig fel nem hívtad a figyelmemet rá. Nem voltál zavaros, pontosan értem, hogy mire célzol, és ígérem, hogy próbálok több ilyet beletenni, hogy boldoggá tegyelek! Ez a minimum, hiszen annyira sokat jelent a támogatásod! <3
      Iszonyatosan rossz érzés, hogy elveszítetted a nagyapádat, tényleg fel sem tudom fogni, mennyire nehéz lehet... Éppen ezért irdatlanul sokat jelent, ha egy mondattal ki tudtam fejezni egy érzést, ami talán kicsit hasonlít a Tiedre!
      Még egyszer szeretném megköszönni, amiért soha nem hagysz cserben, fogalmam sincs mit tettem, hogy egy ennyire kitartó és csodálatos ember olvas! <333
      Neked is gyönyörű hetet kívánok!

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága Azy!

    Hát a szívem szorult össze attól, ahogy apa és lánya a temetőben viselkedtek egymással. Nagyon szépen megírtad!! Ismét nagyon jó részt írtál. Már nagyon várom azokat a részeket ahol azok a fotók fognak készülni :))
    Imádlak <3
    Puszi Tami :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tami!

      Jaj, köszönöm szépen, amiért ezt mondod, örülök, ha elnyerte a tetszésedet! El se tudod képzeni mennyit jelent, hogy ilyen kedveseket írsz, hálás vagyok miatta, én is nagyon imádlak! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága, egyetlen Azym!

    Nem is tudom , hol kezdjem, annyi minden kavarog most a fejemben, szóval először össze kell szednem a gondolataimat ezután a csodás rész után!:)
    Először is, őszintén, kezdek rád megharagudni, teljesen kimeríted a "fantasztikus" szó szinonimakészletét, már amit ismerek!:) Egyszerűen csodálatos, fantasztikus, hihetetlen, lehengerlő ez az egész történet, és nem azért mert minden részben valami extra történik. Nem azért mert minden részben veszekednek, kibékülnek, elüti egy autó, drámázás, miegymás. Attól tökéletes ez a történet, hogy életszerű, hogy apró, mégis jelentőséggel bíró mozzanatokkal színezed ki, melyektől bele tudom magam élni a történetbe. Át tudom érezni az örömet, a fájdalmat, a boldogságot, a csókot, az ölelést, a szellőt, a napsütést, MINDENT, amit a szereplők éreznek, és EZ TESZI CSODÁLATOSSÁ. Éreztem a fájdalmat a sírnál, Louis édes szavai mintha nekem szóltak volna, az a szörnyű árus mintha engem zaklatott volna. Annyira tökéletesen írod le ezeket, minden fajta bonyodalom nélkül, csupa egyszerűséggel, a végeredmény mégis olyan csodás, hogy néhány írót is megszégyenítenél vele!
    Köszönöm, hogy ilyen csodás bloggal színesíted a blogger világát, fantasztikus vagy, te lány! :)<3
    Tűkön ülve várom a folytatást! :)

    Millió puszi, Lily

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes Lilym!

      Én is hasonlóképpen vagyok, amikor ennyire kedves dolgokat hallok Tőled, nem is tudok rendesen reagálni! A "fantasztikus" szóról nekem pedig nagyrészt Te jutsz eszembe, illetve a műveid, hiszen azok lehengerlek! Ezért is jelent annyit, amikor ennyire pozitívan gondolkozol a történetről, ez hihetetlen számomra, köszönöm! Annyira hálás vagyok, amiért minden kommenteddel ekkora löketet adsz a folytatásra, támogatsz! Én tartozom köszönettel, amiért itt vagy, és olvasol, nem is jutok szavadhoz! <33333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága Azym! ♥

    Amikor Norina megakarta kérni Louis-t hogy szerepeljen a fotósorozatban, és Louis nem is sejtette, hogy valójában nem pénzbeli dolgot kér tőle, csak hogy szerepeljen a képein, és Louis egyből a gépet ajánlotta fel neki, ebből is látszik, hogy bármit megtenne érte, mert annyira szereti őt. :)
    Amikor a sírnál volt Norina az édesapjával, azt a részt megkönnyeztem, és teljesen áttudtam élni a fájdalmukat a leírtak alapján.
    Amikor Norinát megrángatta az a pofátlan árus, hogy vegyen valamit, legszívesebben belevertem volna a képébe. Az a szomorú, hogy az életben is vannak ilyen emberek, mindenképpen rád akarják tukmálni a cuccaikat. Az ilyen útszéli árusok borítanak ki leginkább. Erről jut eszembe, mikor régebben hetente kétszer jártam egy bizonyos úton, alig bírtam átverekedni magamat egy részen, mert mindig ott voltak ezek az idegesítő árusok. :D Na jó, kicsit eltértem a történettől, bocsi.. :D
    Egyszóval: IMÁDTAM! Ismét. Bár gondolom már nem meglepő. :3 ♥

    Puszillak,
    Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biusom!

      Elképesztően örülök, ha komolyan elnyerte a tetszésedet a rész, mert tényleg iszonyatosan boldoggá teszel a szavaiddal! Rengeteget jelent, komolyan sok erőt adsz, hiszen hihetetlenül hálás vagyok! Köszönöm, köszönöm, köszönöm szépen! Jó érzés olvasni, hogy mit gondolsz a történetről, még egyszer nagyon köszönöm! Én pedig Téged imádlak! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  18. Drága Azy!

    Végre elolvashattam a részt. Mint mindig, most is fantasztikus volt. Muszáj minden alkalommal elmondanom, hogy imádom a történetet. XD
    felüdülés olvasni az új részeket. Most minden olyan nyugodt, és békés a galambocskáim között, de van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig. Valahol mélyen várom az újabb konfliktusokat. XDXD Jajj, nagyon várom már a folytatást, mint egy kisgyerek!

    xxxxx Jule

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Nagyon boldog vagyok, ha tényleg így van. Nekem pedig muszáj mindig elmondanom, hogy Téged imádlak, komolyan hihetetlen, hogy mennyire kitartóan írsz, hálás vagyok! Köszönök mindent! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  19. Drága Azym!

    Fantasztikus lett ez a rész! Tetszik nagyon az, hogy nem sietik el a dolgokat Nináék és annak ellenére, hogy vonzódnak egymáshoz és vágynak a másik jelenlétére, élik tovább az életüket normálisan és nem töltenek minden időt együtt annak ellenére, hogy azt szeretnék.
    Louis hozta a formáját. Szerintem már az elején tudta, hogy Norina mire akar kilyukadni, csak húzta azzal, hogy értetlenkedik. Viszont ettől a jelenettől még inkább meghittebb és személyesebb lett a hangulat, mert az ilyen apró dolgok hozzák még jobban össze az emberek és a humor mindig segít abban, hogy jobban kijöjjenek egymással.
    Az a jelenet amikor Nina és az apukája elmentek a temetőbe nagyon megindító volt. Biztosan nehéz lehetett oda menni és elengedni Őt. Azonban biztos vagyok benne, hogy ezek után könnyebb lesz a tovább lépés.
    Az a pasi a piacon vagy hol már kezdett nagyon kiakasztani, hogy miért nem száll le a lányról és már a fantáziám kezdett bekapcsolni és hidd el már minden rossz eszembe jutott aztán végre elengedte. Louis mérhetetlenül édes volt, hogy ennyire aggódik Nina miatt. A kávés jelenettel picit oldódott a Ninában felgyülemlett feszültség azonban miután Lou rákérdezett a foltra gondolom, hogy megint ideges lett. Kíváncsi vagyok, hogy Louis hogyan fogja lereagálni a dolgot és annak kifejezetten örülök, hogy az ő szemszögéből fogod írni!
    Mindig öröm olvasni az írásodat és minden egyes szombatot nagy izgalommal várok, hogy megtudjam hogyan folytatódik a történeted. Feldobod a hétvégém ezekkel a csodálatos fejezetekkel! Megint nagyon izgatott vagyok, hogy mi lesz. Sajnálom, hogy csak ilyen későn tudtam kommentelni, de mint említettem az iskola mellett elég nehéz géphez ülni. Remélem a következőnél már hamarabb tudok írni!
    Csodálatos vagy és elképesztő amit alkotsz hétről - hétre! Sok sikert és kitartást!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordim!

      Ha tudnád mennyit jelent, amiket írsz, te jó ég, azt se tudom mivel érdemeltem ki, pláne nem azt, hogy miképpen tudnám viszonozni! Hálás vagyok! De komolyan, hihetetlen mennyi szeretet adsz nekem, imádlak! Elképesztően jól esik, amiért részről részre itt vagy, elmondod mi a véleményed a részről, mit gondolsz. Hatalmas megkönnyebbülés ez számomra! És eszedbe se jusson bocsánatot kérned, ha esetleg nem tudsz kommentelni vagy későn, nem számít! Amikor tudsz, mindig örömmel veszem, de ha nem, attól még semmi se fog változni! <3
      Köszönök mindent, fantasztikus vagy, hálás lehetek, amiért olvasol, rengeteget jelent! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  20. Drága Azy!
    Sajnálom hogy az utobbi részeknél nem láthattad a nevem de mindig két dolog közt olvastalak, hétvégéim is olyanok hog reggeltől estig van mit csínálni, valamint mindig elfelejtettem el kénne olvasni, hétköznap pedig az előző részhez szertem volna komizni tanulás után csakhogy megírtam és a teplefonom kicseszett velem, így inkább kimentem lovakat etetni.
    De most itt vagyok és pöttyögők egy kicsit neked.
    Fantasztikus lett mindegyik rész, hihetetlen milyen ügyes vagy, csodás hogy így értesz hozzá.
    Louis és Nina remélem hamar össze jönnek vagy lezel olyan idegtépő mint a Legjobb ellenségnél és a végén rakod össze őket hivatalossan. Ami megkell hogy mondjam nagyon jól oldottad meg. Örülk hogy ilyen jobba lettek, és valobban Louis elfelejtette hogy Nina legutobb is a zöldhasùak miatt vitázott.
    Pompás apukájának valamint maga Ninànal is lelkiálapott színten hogy jobban vannak.
    Imádtam gyorsan következőt!:*
    ezermilliopuszi&oleles, Dotti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dotti!

      Ne kérj bocsánatot, elsődlegesen azért nem, mert tökéletesen megértem az időhiányt, sajnos én is abban szenvedek. Másodszor pedig, ha tengernyi időd lenne se lenne kötelező írnod nekem. Tudd, hogy nekem az is sokat jelent, ha néha elmondod a véleményedet!
      Ez pedig... Hűha, nagyon szépen köszönöm, komolyan mit tudok erre mondani? Köszönöm! Irdatlanul meghatódom, amiért így gondolod, ez rengeteget segít nekem! Mindenért hálás vagyok, és akkor írsz, ha tudsz, nem kényszer! <3

      Ezermillió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  21. Nagyon jooooo. Minél hamarabb hozd a kövit:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, ha tetszik, köszönöm szépen! :)))

      Puszi, Azy

      Törlés
  22. Drága Napsugaram!

    Sajnálom, hogy megint az utolsó pillanatban írok.:(
    A rész egyszerűen: Csodálatos!
    Nagyon sajnálom Ninát, szörnyű lehet egy anya elveszítése, viszont örülök, hogy Louisnak hála kicsit sikerült kilábalnia a gödörből. Ami a piacos pasast illeti, megijedtem! Azt hittem, bántani fogja Norinát, és esetleg valami komolyabb baja is születik ebből a ballépésből.
    Ami pedig Louis hirtelen reakcióját illeti: Hűnahát!
    Ez azt jelenti, hogy aggódik? Ó, alig várom már a folytatást! <3

    Csóközön, Tina xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes Tinám!

      Ne sajnáld, a lényeg, hogy írsz, el se tudod képzelni mennyit segít! Ismét jó érzés olvasni, hogyan is vélekedsz a részről, folyton mosolygok, miközben haladok a sorokkal! Hihetetlenül köszönöm, amiért még mindig kitartasz mellettem, drága vagy, én pedig iszonyatosan hálás! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  23. Drága Azym!

    Bocsánat, hogy csak most írok. Igazság szerint már múlt héten olvastam a részt, de még nem tudtam neked írni. Bocsánat. :S
    Ebben a részben mindenből volt egy kicsit. Louis és Nina, a férfi az utcán, aki nem hagyta békén Ninát.. Mikor elolvastam a részt már alig vártam, hogy feltedd a következőt.
    Tök jó, hogy megtudtunk valamit Nináról, hogy fotózást tanul, vagy nem tudom, hogy szokás ezt mondani. Louis-al nagyon aranyosak együtt. :)
    Nina nagyon szerencsés, hogy ott van neki Louis és fordítva is. Remélem, ennek a történetnek is 'Happy End' lesz a vége.
    Csak így tovább!

    Ezer csók, Vi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vim!

      Semmi gond, ezért sose kérj bocsánatot, megértem, amiért nincs időd, az iskola nem nagyon enged sok választási lehetőséget...:(
      Nagyon hálás vagyok, amiért utólag mégis pótoltad ezt, hiszen rettenetesen sokat jelent a véleményed, köszönöm! Boldog vagyok, hogy itt vagy, kedves tőled! <3

      Puszi, Azy

      Törlés