16 - Pringles-zabáló

Drága Olvasóim!

Ismételten szeretném megköszönni, amiért ennyire támogattok, és ennyi erőt adtok, komolyan nem is tudom miképpen lehettek ennyire édesek! Köszönettel tartozom a sok díjért, feliratkozóért, véleményért, de a legjobban a szeretetért! Azért is jelent nekem annyit az írás, mert általa megismerkedhettem Veletek, és rengetegszer, mikor éppen magam alatt vagyok, csak elolvasom a soraitokat. Azonnal jobb kedvem lesz tőle! Hálás vagyok, és imádlak Titeket, fantasztikusak vagytok! 

Sok-sok-sok puszi,  Azy

UI: Már rengeteg oldalra voltam feliratkozva, ezért úgy döntöttem, hogy a félbehagyott, befejezetlen, illetve csak meghívóval elérhető blogokról leiratkozom. Remélem senki nem bántódik meg, ha esetleg az övé is közte volt, tényleg sajnálom!

UI.2: Rengeteget szenvedtem ezzel a résszel, egyszerűen megrekedtem az írásával, éppen ezért nem tudom milyenre sikerült, előre is bocsánat! :( 

UntitledFejemben ezer és ezer lehetőség merül fel, én pedig a legrosszabbtól tartva akaratlanul szorítom erősebben a karját.
- Louis, ez fáj - rángat vissza a valóságba a hangja, kérlelően bámul rám kék szemeivel.
- Ne haragudj - engedem el finoman végig simítva a bőrén. - Mi történt? - kérdezem meg újra, próbálok normálisan viselkedni.
Norina velem szemben áll, immáron egy barna vékony felsőben, lábait kiemelő fehér farmerben. Haja kicsit kusza, tincsei minduntalan belehullanak arcába.
- Később elmondom, de előbb szeretném megnézni, mennyire vagy ügyes modell! - nevet fel, hangja mégsem cseng őszintén.
- Ígéred, hogy utána beavatsz? - biztosítom be magamat, nem akarom, hogy véletlenül elfelejtse.
- Igen - mosolyog.
- Rendben - hagyom rá, bízom benne, ha azt mondja, én elhiszem neki. Tényleg el fogja mesélni mi történt. - A nappali alkalmas lesz? - térek át rögtön a másik témára, kíváncsi vagyok hol szeretné majd a fotózást.
- Igen, legtöbbször úgyis csak az arcod fog látszani - húzza le a pulcsit, mintha attól kevésbé ölne meg belülről az idegesség. Bemegyek előtte a nappaliba, ott megállok, szembe fordulok vele.
- Máris kezdjük? - vonja fel zavarodottan a szemöldökét.
- Miért, szeretnél előtte még csinálni valamit? - csodálkozom el, nem is számítottam rá, hogy esetleg másra gondolt.
- Azt reméltem nincs itthon kajád, és főzhetünk valamit - fut át rajta egy mosoly, várakozóan tekint rám. 
- Szeretek enni - vigyorodok el. - De csak egy kaja van, amit meg tudok csinálni - húzom el a számat tettetett sajnálattal. 
- Mégpedig? - sétál át a konyhába, ahová én is követem. 
- Hamburger - rántom meg lazán a vállamat. 
Norina éppen a szekrényekben kutat, alapanyagot keresve, de a "hamburger" kijelentésemre összeráncolt homlokkal pislog ki.
- Az nem is kaja - rázza meg végül a fejét, akaratlanul felnevetve. - Egyébként pedig miért van itt ennyi chips? - takarja el újra fejét a nyitva lévő ajtó. 
- Hm?
- Louis, ez... - fog a kezébe négy doboz Pringles-t, mind-mind csípős, ami a kedvencem. - ...nem normális - vágja őket kissé hevesebben le a pultra, elképedve néz vissza a polcokra. - Öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy - sorol tovább, végül az összes finom édességet a pultra lehelyezve pislog. 
- Most mi van? - tárom szét a kezeimet értetlenül. 
- Egyedül élsz, nem tudsz főzni, és ahelyett, hogy rendelnél valahonnan magadnak rendes kaját, te ezt... - hagyja a félbe a mondatot, kitágult szemekkel mutat a pulton heverő dobozokra. - Te ezt eszed? 
- Nézd, gyakorlatilag mindig máshol ebédelek meg vacsorázok - védekezek némi idő után, jobb érv nem nagyon jut az eszembe. - Ritkán szorulok rá a főzésre, akkora viszont tökéletes - lépek közelebb az dobozokhoz, az egyiket felnyitva veszek ki nagyjából tíz darabot. Mielőtt Nina ellenkezhetne gyorsan bekapom mindet, hangosan hümmögve fejezem ki véleményemet. - Megveszek érte! 
- Te nem vagy komplett - röhög végül fel, még mindig meghökkenve váltogatja a szemét köztem és a rengeteg chips között. 
- Na, mit főzzünk? - dobom fel újra a kérdést, az összes Pringles-t biztonságba visszahelyezem a szekrénybe, mielőtt még Norina keze véletlenül a kuka felé hajítaná őket. 
- Pizzára gondoltam - pillant rám, kérdően várja a véleményem.
- Sajtos sonkás? - vigyorodok el, felidézve az emléket, mikor Norina és én a konyhában vacsoráztunk.
- Tökéletes - zárja be végül a szekrény ajtaját, boldog arccal fordul felém. - Te is emlékszel?
- Nehéz lenne elfelejteni - nyúlok hirtelen a keze után, azokat összekulcsolva húzom magamhoz közelebb. Arca ismételten csak centikre van az enyémtől, amit láthatóan ő is észrevesz, látható a zavara. 
- Viszont csak egy feltétellel vagyok hajlandó segíteni - nyúlok szabad végtagommal az arcához, élvezettel veszem tudomásul, hogy mindenféle közeledésemet egyelőre félelemmel kezeli. Örülök, mert talán én leszek neki az első, akibe szerelmes. 
- Mi lenne az? - teszi fel a kérdést meglepődve. Egy szót sem szólok, csak bámulok rá, idegtépően, hátha az őrületbe tudom kergetni. - Na! - noszogat, apró kezével kicsit meglöki a mellkasomat.
- Szerintem tudod te - hajolok egy kicsit közelebb, a kettőnk közötti érezhető szikrákat tanulmányozva.
Norina abban a szent pillanatban már el is pirul. Kis habozás után, de végül eleget tesz a kérésemnek, puha ajkait lassan az enyémeknek nyomja. Finoman ízlelgetjük a másikét, majd kezemmel közelebb húzom magamhoz, óvatosan simítok végig a derekán, hogy aztán a fenekén megállapodjak. Nem tudom eldönteni, hogy bánja-e, mindenesetre megszakítja a csókot, arcát a nyakamba fúrva ölel át.
- Miért csinálod mindig ezt? - nevetek a fülébe.
- Mire célzol? - ér el hozzám a hangja, nem igazán tisztán.
- Rögtön elbújsz, miután megcsókoltalak - magyarázom meg neki, egy csepp neheztelés nélkül. Vékony derekánál húzom inkább magamhoz, nem szeretném a határait feszegetni.
- Fogalmam sincs - sóhajtja, mély levegőt vesz, majd immáron nyugodtan húzódik el tőlem. - Miért, bánod? 
Szőke tincse az arcába hull, kék szemeivel úgy bámul rám, mintha tizenhat éves lenne, nem huszonegy.
- Egyáltalán nem, aranyos vagy - nyugtatom meg, majd visszahúzom, csak, hogy még egy kicsit ölelhessem. 

A főzés viccesebben sül el, mint először sejtettem. Norina a megfelelő alapanyagokat előkészítve megcsinálja a tésztát, amiben én nem igazán tudok segíteni, különben is magára vállalta. Azonban a sonkák apró darabra vágása, a sajtreszelés már mindenképpen az én feladatkörömbe tartozik, szerinte "még egy olyan Pringles-zabáló is képes megcsinálni, mint én". 
A vagdosás egészen jól megy, itt-ott megeszek párat belőle, ami Ninának is feltűnik, és is nem hagyja szó nélkül. Őt idézve "nem kapok egy falatot sem, ha nem vagyok képes leállni a feltét pusztításával". Igazán mégis csak akkor gurul dühbe, mikor a sajt fele a földre szóródik, illetve onnan - jó humorérzékemnek hála - a szőkeség hajába. Reményeim szerint sikerül is kihoznom belőle egy felszabadultabb Ninát, aki a tésztát egyenesen a képembe nyomja, és szépen lassan elkenve a bőrömön, élvezettel nevet. Csuklóját gyorsan megragadom, hogy véletlenül se tudjon ellenállni. Egyszerű mozdulattal megragadom, felültetem fel a konyhapultra, és ott forrón megcsókolva engesztelem ki bénaságom miatt. 
Mikor elengedem, tekintetem megakad lila kezén.
- Kérlek mond el mi történt - komolyodok el rögtön, a vidám konyhai hangulat egy perc alatt a semmibe száll. 
- Csak egy pasi nagyon akarta, hogy vegyek tőle valamit - rántja meg a vállát, mintha semmiség lenne. - Nincsen gond, el fog múlni - jelenti ki magabiztosan, bátorságot erőltetve magára. Már megint a tipikus maszk. 
Kezem ökölbe szorul, dühösen pillantok fel rá, csendesen figyelem megkeményedett vonásait, hajában elszórtan nyugodó sajtdarabkákat. Aranyos látvány, mégsem tud jobb kedvre deríteni. Aztán állát aprón megemelve esik le neki, hogy a téma részemről koránt sincsen még lezárva. 
- Szóval, tisztázzuk - emelem fel a hangom. - Van egy kurva fickó, aki nem hagyott békén, megszorongatott, és szerinted ez így oké? - vonom fel a szemöldökömet. Hiába próbálok békésnek tűnni, kis híján felrobbanok.
- Nem azt mondom, hogy oké, de mit tudtam volna tenni? - sóhajt nagyot, arca ráncokba szalad. - Louis, ha nem fizetek neki, estig ott állhatok - magyarázza nyugodtan, nem is sejtve, hogy mondanivalójával csak még inkább felhúz.
- Várj, még fizettél is neki? - tör ki belőlem, fejemet fogva hitetlenkedem.
Norina ajkát beharapva süti le szemeit, minden bizonnyal csendesen átkozza magát.
- Igen, de nem léphetnénk tovább? - ugrik le a pultról, kissé feszülten méreget. - Ez van, felejtsük el, úgysem megyek többet oda! - szökik ki a száján.
- Nem, nem léphetünk! - kiáltok magamból kikelve.
- Semmi se történt - bizonygatja.
- Ja, mert a csuklód semmiség! - ordítok rá, pedig igazából nem is rá vagyok dühös.
- Hajlandó lennél lenyugodni esetleg? - dörzsöli meg gyengén a halántékát.
- Hajlandó lennél vigyázni magadra esetleg? - utánozom, dühösen pillantgatok rá.
- Éppen azt tettem, te idióta! - hördül fel, arcán értetlenség és méreg kettős keveréke játszik, ajkát erősen összeszorítva igyekszik nem nekem esni. - Rosszabb is lehetett volna, ha hülye vagyok és ellenkezem!
Norina is felhúzza magát, csak éppen rossz indokot hoz fel. Elképesztő, hogy ő is tudja, másképpen is elsülhetett volna a dolog. Akkor miért viselkedik így?
- Szerencséd van, amiért nem lett - csóválom a fejem indulatosan.
- Meg tudom védeni magamat, nem kellenek a jó tanácsaid - háborodik fel.
- Tudod mit? - röhögök fel kínomban. - Akkor menj, és tedd ezt! Gyerünk, kívül tágasabb! - kiabálok.
Azzal, hogy visszautasít, egyben meg is sérti a büszkeségemet. Nem fogom kimutatni, mennyire aggódok, ha nem engedi, hogy féltsem és vigyázzak rá. 
- Nem mondhatod komolyan! - csattan fel, elképedve pislog.
- Halálkomoly vagyok, tipegj el, ha nincs szükséged rám! - lépek tőle távol, hátat fordítva hagyom el a konyhát. Mikor már biztos vagyok benne, hogy nem látja mit csinálok, öklömet a falba ütöm, olyan erővel, amilyennel még soha. Mutatóujjam halk reccsenéssel válaszol erre, a fájdalom pedig hirtelen hasít belém.
- Baszki! - őrjöngök, és hasonló szitkozódások hagyják az a számat. - Nem hiszem el! 
- Mi történt? - siet ki a konyhából Norina, mikor pedig megpillant a kezemet szorongatva, megrémül. - Válaszolj már! - rázza meg kicsit a vállamat, kétségbeesetten igyekszik segíteni. - Mit csináltál? 
- Csak belevertem a falba a kezem - válaszolok bunkó stílussal, és hiába szakad le kis híján az ujjam, még van erőm Norinát szapulni. - De ne merészelj aggódni értem, semmiség! - ironizálok, gúnyosan vigyorodok el.
- Ugye nem szándékosan csináltad, hogy kvittek legyünk? - lök rajtam egy aprót, elhűlve pásztáz.
- Nem vagyok őrült, nem gondoltam bele, mi lesz - vágom hozzá undok hangnemben. - De azt hiszem eltört a kibaszott ujjam - szisszenek fel, dühös ábrázattal kikerülöm, és a konyhába megyek némi jégért. 
Hallom, amint jön utánam, valószínűleg bűntudat mardossa. 
- Biztos, hogy eltört? - suttogja ijedten, szemében igazi félelem csillog. 
- Nagy rá az esély - szorítom hozzá erősen a mélyhűtőből csempészett jeget. A konyhában kettő félig kész pizza hever, rajta elszórva sonka és sajt. Úgy látszik, hogy nem fogunk egyhamar enni belőle.
- Akkor menjünk el röntgenezni - jelenti ki, bizonytalanul mellém lép, óvatosan simít végig az ujjamon. Utána tekintetét felemeli, egyenesen a szemembe néz. Némi habozás után, alig hallgatóan kérdezi meg: - Szerinted miért esünk egymásnak, mikor ugyanolyanok vagyunk?
Nem ér meglepetésként, hiszen hasonlókon jár nekem is az eszem. Mi is az oka annak, hogy olyan tulajdonságaira ugrom, amik bennem is megvannak? Van magyarázat arra, hogy akárhányszor felismerek rajta egy kis Louis-t, egyből furcsa érzésem lesz?
- Pont ezért - fújom ki a bent tartott levegőt. 
Norina egyből megérti, halványan mosolyodik el. Még egyszer felpillant arcomra, ösztönösen röhögi el magát. Összeráncolt szemöldököm nyilvánvalóan jelzésértékű, nem sokat vár, engem is beavat mi olyan vicces. És mikor megosztja velem, én se bírom ki, hogy hangosan ne nevessek, legyen bármennyire reménytelenül is béna a helyzetünk.
- Még mindig tésztás vagy.

41 megjegyzés:

  1. Drága Azy!
    Hagy kezdjem először a kinézeted véleményezésével, ami ismételten gyönyörűséges. Olyan szépeket szoktál készíteni, hogy élvezet betérni erre az oldalra.
    Aztán, a Pringles zabáló, és a nekem sosincs semmi bajom, és sosincs senkire szükségem lány édes pillanati. Annyira cukik, amikor szeretgetik egymást, és bár nem értek egyet Lou kiabálós módszerével, a helyében én is számon kértem volna Ninát. Egyáltalán nem semmiség, hogy egy idióta árus kis híján összezúzta a kezét, hiszen a lila folt arról árulkodik, hogy maradandó sérülést okoztak neki. Viszont, ez a kiabálás, és az, hogy kerek perec haza paterolja a lányt, akit minden kétséget kizárólag szeret. LOUIS! Legszívesebben megrángattalak volna, hogy térj észhez, mielőtt olyat teszel, amit megbánsz, és megint elveszted ŐT. Na mindegy, azért nagyon szép rész volt. Teljesen élethű, és személy szerint még mindig benne van a top ötben, hiszen az a tésztás mondat a végén. Határozottan feltette a pontot az i-re.
    Összességében, annak ellenére is sikerült hoznod a formád, hogy nem nagyon volt hozzá ihlet, ezért pedig mindenképpen plusz pont jár *.* Nagyon szeretlek <33 ahogy a történeteidet is <33 Csak így tovább! Remélem sosem fogod abba hagyni (csak azért mondom, mert mostanában egyre több bloggerina hagyja itt a Bloggert lásd: Noricii) Nem szeretném, ha eltűnnél :( Szóval addig biztatlak, ameddig csak tudlak <3
    Millio puszi Xx Szép álmokat ezekben a késő órákban :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!

      Jaj, köszönöm szépen, igazán örülök, amiért a kinézet elnyerte a tetszésedet, kicsit féltem tőle, hogy az általam alkotott fejléc nem igazán szép... Viszont, ha te megbarátkoztál vele, akkor nem aggódom! :)
      Tényleg annyira, de annyira sokat jelent, amiért írsz nekem, felnézek Rád, iszonyú tehetséges vagy, így ezek a szavak Tőled hihetetlen megtisztelőek! Örömmel olvasom a soraidat, el se tudod képzelni mennyire jó tudni, mit is gondolsz. Jó érzés, amikor írod, hogy megrángatnád Louis-t, Nina aranyos, és ilyenek, mert ezek sokat adnak hozzám, mint ember és mint (ha szabad ezt mondanom) író!
      Én is elmondhatatlanul szeretlek, szerintem nem is sejted mennyi erőt, energiát, bátorítást és támogatást adsz! Nem szeretném abba hagyni, és már csak azért sem, mert akinek ilyen elképesztően édes és drága Olvasója van, mint Te, az nem teheti meg! <3333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  2. Liebe Azy! :)

    Képzeld el, sikerült wifi-t találnom! Úgyhogy itt vagyok. :) Nem kell aggódnod, semmi baj nincs ezzel a résszel. Ugyanolyan nagyszerű, mint az előzőek! :) Fura Louist ilyennek látni, valahogy nehezebben tudom elképzelni a dühös, tomboló Louist, mint a kedvest, a viccest, vagy a romantikust. De ez embertől függ. Inkább nem fecsegek tovább, azt hiszem, aludnom is kéne néhány órát... Jó éjszakát, és szép hétvégét kívánok, Elmshornból.

    Ölel, Cordelia.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cordelia!

      Hűha, ennek iszonyatosan örülök, boldoggá tesz, amiért itt vagy! Köszönöm szépen, amiért ez mondod, hihetetlenül megnyugtató. Nem igazán tudom, hogy ez most jó vagy rossz dolog, mindenesetre remélem, hogy annyira mégsem idegen Tőled ez Louis, és majd sikerül megszokni!
      Nagyon szépen köszönöm, amiért még Elmshornból is írsz, ez igazán jól esik, boldoggá tettél vele! <33
      Tényleg pihenj, és érezd jól magad! :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Naggyyyon jooo. Minél hamarabb hozd a kövit mert megöl a kiváncsisàg:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon örülök, ha tetszett, köszönöm szépen! Jövő szombaton érkezik!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azym :))

    Egyáltalában ne agyalj azon, hogy bármi baj is lenne ezzel a résszel, hiszen az egyszerűsége miatt nagyon jó és a kedvenc részeim közé került. Imádom mikor ilyen aranyosak egymással, és valamiért előre látom, hogy hatalmas szerelem fog köztük kialakulni. Legalábbis remélem :) Louis hevességét még mindig imádom, főleg ahogy te írod le. Érdekes, hogy a rajongók azt tudják Louisról, hogy ő a legviccesebb banda tag, de valamiért az írásod miatt eltudom róla képzelni ezt a személyiséget, szerintem a való életben is illene hozzá ez a hevesség és káromkodós típus. Nina pedig nagyon jól teszi, hogy nem hagyja, hogy Louis következmények nélkül kiabáljon vele. Nagyon jó rész lett Azym, ISMÉT!!! <3
    Azonban lenne hozzád egy hatalmas kérésem, ha nem veszed tolakodásnak. Elkezdtem egy újabb történetet és szeretném ha benéznél és ha esetleg tetszik neked, akkor segítenél egy kicsit népszerűsíteni. Tudom nagy kérés, de a nagyon aranyos válaszaidból következtettem arra, hogy egy nagyon édes, és aranyos személyiség lehetsz, és nem fogsz megharagudni ezért a kérésért. Ne haragudj, hogy itt írtam le, de egyenlőre én nem tudom, hogy megy ez a csere-bere dolog :$
    Remélem nem haragszol meg rám a kérésem miatt. <3 Itt lenne a link: http://lanasbucketlist.blogspot.hu/
    A kinézet ismét csodálatos, és te is és az írásod is az <3 :)
    Puszi Tami :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tamim!

      Jaj, nagyon kedves vagy, amiért ezt mondod, szerintem nem is sejted, hogy mennyit jelentenek a szavaid. Azért volt nehéz megírni ezt a részt, mert úgy éreztem bármiről is fogok írni, az nem lesz elég. Ha szerinted ez nem így van, akkor nagyon hálás vagyok, köszönöm! Illetve Louis személyiségmegalkotásával is vannak kétségeim, pontosan ahogy mondod, nem így lehet ismerni, éppen ezért nehéz másképpen írni róla. Viszont, azt mondtad, el tudod hinni róla ezt is, ami rettenetesen jól esik, fogalmam sincs miképpen tudnám rendesen meghálálni! Csodálatos vagy, ahogy az is, hogy folyamatosan támogatsz, illetve megosztod velem a véleményedet. Hihetetlenül köszönöm! <3
      Azta, annyira kedves vagy, elképesztően drága, hogy ilyesmi következtetést vontál le, hálás vagyok, de azt hiszem tévedsz!
      Ne viccelj, egyáltalán nem tolakodás, természetesen már raklak is cserének! És eszemben sincs haragudni, Rád képtelen lennék! <333

      Puszi, Azy

      UI: Köszönöm szépen, tényleg! <3

      Törlés
  5. Drága Azy !

    Szörnyen szégyellem magamat azért mert rettentő régen írtam neked .

    Te ihlet nélkül is remekül írsz ! Nincs ezzel a résszel semmi baj , ugyan olyan tökéletes mint az előzőek :) Imádom azt , ahogyan kialakítottad Nina és Louis személyiségét . Én is nehezebben tudom elképzelni a dühös Lou-t , de ettől (is ) olyan remek a történeted , hogy nem olyannak írod le amilyennek sokan elképzelik őt .
    Egyszerűen oda vagyok a blogodért és már most nagyon várom a következő részt :)

    Hatalmas nagy puszi : V.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vanessa!

      Pedig igazán nem kell, hiszen akkor írsz, amikor ráérsz és szeretnél! :)
      Szerintem nem is sejted mit érzek, mikor ilyen pozitív dolgokat olvashatok, irdatlanul jól esik, köszönöm, köszönöm! Az egyik legjobb dolog, hogy neked is sikerült elfogadnod Louis viselkedését, személyiségét, ez iszonyatosan megnyugtató! Én pedig érted, hálás vagyok, amiért újra írtál!:') <3

      Egy halom puszi, Azy

      Törlés
  6. Istenem!!!
    Hát ez irtó cuki!!! Jajj, Lou már megint túlzásba vitte az aggódást de mint mindíg, most is egyből kibékültek.Na de akkor most ki nem tud vigyázni magára? Remélem Lou-nak nem lesz maradandó baja... Nagyon, Nagyon vártam már a hétvégét! És megérte. Nagyon Cuki ez a rész! Tűkön ülök annyira várom már a következő rész!!
    Millió puszi Liza. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Liza!

      Örülök, ha elnyerte a tetszésedet, ezt jól esik olvasni, illetve azt is, hogy vártad a hétvégét. Köszönettel tartozom, amiért részről részre megjelensz és támogatsz, írsz! Ez sokat segít, de tényleg! <333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azym!

    Bocsánat, ha hibák lesznek benne, de mostanában valahogy nem találom a szavakat.
    Ma reggel olvastam a részt és az volt az első benyomásom, hogy nagyon aranyos lett - főleg az eleje. Kíváncsi lennék, hogy a hasonló emberek, tényleg miért mindig azon veszekednek, ami mindkettejükben megvan.
    Remélem, erre majd fény derül. :)
    Az előbb azt mondtam, hogy aranyos lett ez a fejezet, de azért ironikus is egyben. Mindketten azt mondják, hogy tudnak vigyázni magukra, pedig nem. És mindketten a másikra akarnak vigyázni, amit az meg nem enged.
    Nagyon tetszett ez a fejezet. És a Pringles mánia.. :'D Eszméletlen.

    Kíváncsian várom a következő részt!

    Ezer és egy csók, Vi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vim!

      Semmi gond, nekem az számít, hogy írsz, nem azt, hogy hibával vagy anélkül. Eszméletlenül örülök, amiért az 'aranyos' jelzőt használtad és nem az 'unalmasat', amitől féltem. Próbálom majd megadni a választ, hogy ne maradj kétségekkel. :)
      Köszönettel tartozom, amiért bepótoltad az előző részre is a választ, nagyon megörültem neki! És most itt vagy, nem is tudom mivel tudnám rendesen meghálálni, fantasztikus vagy! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!
    Annyira édes rész volt, nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak, aztán a veszekedésnél, hogy kétségbe ne essek. Egyszerűen imádtam. Annyira jó, hogy amikor egy másik karakter szemszögéből írsz, akkor az látszik, szóval nincs hasonlóság az előző szemszöggel, hanem egy teljesen más meglátásból látom a dolgokat, és mégsem idegen. Fantasztikus vagy, ennyit tudok mondani. :)
    Nagyon várom a következőt, millió puszi <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kikiih!

      Akkor már megérte! Én vagyok a legboldogabb, ha örömet tudtam okozni vagy megmosolyogtatni! Nagyon jó érzés azt olvasni, hogy ez a szemszög is valamennyire elnyerte a tetszésedet, köszönöm! Szerintem Te vagy a fantasztikus, és a hihetetlen édes kommentjeid, köszönöm őket! <33

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Azy! <3
    Aha,szóval megrekedtél és sokat szenvedtél ennek a csodálatos résznek a megírásával.. Szerintem ugyanolyan,mint a többi. FANTASZTIKUS! Nagyon tetszett az eleje*-* Pringles.. Nem baj Lou.. Mi így szeretünk<3:D.. Aztán a sütés.. Elmondhatatlanúl aranyosak voltak. Olyan beütése volt,mint két fiatal házaspárnak akik élvezik,hogy ilyen fiatalok. Sajnálom Lou kirohanását.. Nem tudom mi lett volna,ha Nina tényleg kiment volna az ajtón.. Szerintem megcsapkodtalak volna,Tomlinson.
    Nagyon várom a következő részt! <3 Pihenj sokat! <33
    Sok puszi és ölelés: Lizi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kinézet: Imádom! <3

      Törlés
    2. Drága Lizi!

      Aaaaaahw, irtózatosan aranyos, hogy ezt mondod, köszönöm, édes vagy! Nekem pedig jól esik, ha Louis elnyerte a tetszésedet, pedig pont az ellenkezőjétől féltem! Hálával tartozom, amiért ismét itt vagy, boldoggá teszel! <333

      Sok puszi & ölelés, Azy

      UI: Én pedig Téged! <3

      Törlés
  10. Kedves Azy!

    Végül csak sikerült rávennem magam, hogy írjak neked kommentárt pedig eddig minden részt elolvastam! Ezért ne haragudj, hogy eddig vártam ezzel.
    A történetben nem csalódtam mivel az előző történeted is fantasztikus volt! Ez a blog talán még annál is jobb! Remekül felépíted a karaktereket és a történeteket is! Egyszerűen imádom! A kinézet pedig egyszerűen fantasztikus!! Ha te készítetted akkor csak gratulálni tudok! Esetleg nem vállalsz teljes blogátalakítást?:$
    Alig várom a következő fejezetet!!
    xoxo,
    Ana J.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ana J.!

      Hűha, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Annyira örülök, amikor valaki új ember ír nekem, aki előtte még nem! Iszonyatosan hálás vagyok az aranyos szavaidért, el sem tudod képzelni mennyire boldoggá teszel! <333
      Köszönöm szépen, az is örömmel ölt el, ha tetszik a blog kinézete, pedig tartottam tőle, hogy béna lett... Ha szeretnéd, akkor természetesen megpróbálok, írj az emailemre nyugodtan, mit is szeretnél. Viszont előre szólok, hogy nem csináltam még ilyesmit! :) <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. ooo jeeeehhhh...El se tudod kepzelni mennyire vartam ezt a reszt. Ééés ismet szupeszonikus lett.Imadlak, imadlak, imadlak ,imadlak....ÁÁÁÁÁ annyira varom mar a kovit <3 <3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én is nagyon imádlak, örülök, amiért írtál és a rész is tetszett! Köszönök szépen mindent! :') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Hello, Azy!

    Hol is kezdjem?1: Imádom ezt a két őrült, dilist! Annyira, de annyira passzolnak egymáshoz, hogy az már szinte fájdalmas. :P Nagyon tetszik, hogy egyik pillanatban még minden rendben, a másikban pedig dúl a "világháború" :P:D Szeretem az ilyen részeket, ahol ez a kettősség megvan, mert jobban megismerhetem őket. Remélem még sok ilyen rész lesz.
    2: Hogy lehet már Louis ennyire cuki? :D:D:D:D "... talán én leszek neki az első, akibe szerelmes." Ennél a mondatanél elolvadtam, és ahhw... :D Nőjjön be a fejük lágya és ismerjék be, hogy szeretik egymást, ez minden kivánságom. :)
    Már nagyon várpm a következő részt. Remélem Louis hagyni fogja, hogy Norina segitsen neki, és félre teszi a büszkeségét. Siess! :D:D:D:D

    xxxxx Jule



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Én pedig annyira, de annyira boldog vagyok, amiért ezt mondod, köszönöm szépen! Rettenetesen sokat jelent, hogy pozitív gondolataid vannak, hihetetlenül megnyugtató! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Köszönöm szépen, amiért itt vagy, és megosztod velem a véleményedet, mert sokat adok rá! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Azy Azy Azy :D
    Cseppet sem örültem a mai napomnak de végül jól telt el. És eltelt hál' az istennek. Tegnap tudtam hogy hozod a részt de amúgy nem tudtam mi van már. Nagyon vártam de elaludtam. Olyan sok mindent kell mindig nekem csinálnom :/ jó nem nem sajnáltatni akarom magam megint vagy ilyesmi, de én igenis szerencsétlen vagyok. Egy szar élettel, de egyszer úgyis vége lesz. Mikor meghalok :( de amúgy igen, tegnap is gondoltam rád. Hogy most én leszek az első komizó, erre elalszok mert nincs miért tovább fárasztanom magam pedig ám van, nagyon jó érzés elsőnek lenni. De inkább hagyok mást oda. Úgy sem érdemlem meg ezt. De ugyanaz a véleményem a részről mint a többieknek. Megint ugyan olyan jó lett mint a többi. Imádtam. És sajnálom hogy, tudod mit, semmit. Hagyjuk már úgy sem érdekel téged. Nem azért mondom mert nem vagy kedves vagy jó szívü. Az vagy, szeretnek is téged, én is. De nagyon rossz érzés 16 - 17.- nek írni. Tudom... én csak is az utolsó lehetek. Nem lényeg. Élvezd ki a vasárnapot.
    Szomorú Dodge. Béke :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, imádni való Dodgém!

      Nagyon, de nagyon szomorúan olvasom, hogy rossz volt a napod, illetve, hogy ennyire szerettél volna első lenni, de nem ment. Elhiszem, hogy rengeteg dolgot van, éppen ezért teljesen megértem a helyzeted. Véletlenül se gondold azt, hogy azért, mert mondjuk 16.ként írsz, nekem mást jelent. Egyáltalán nem! Felőlem utolsó is lehetsz, nem számít. Csak az, hogy itt vagy, támogatsz, erőt adsz. Nem számít milyen formában. Ne mondj olyanokat, hogy egyszer úgyis vége lesz az amúgy szar életednek! Sajnos nem tudom, milyen életet élsz, éppen ezért nem is akarom megítélni, de abban biztos vagyok, hogy nem így kell hozzáállni! Fiatal vagy, rengeteg jó dolog van még előtted, szóval fej a fejjel, ha most rossz is, biztosan következni fog egy iszonyatosan boldog korszaka is az életednek! Hidd el! <3
      Semmiért sem kell bocsánatot kérned, soha nem is kell majd! Iszonyatosan kedves, amiért azt feltételezed, hogy mások szeretnek, jól esik. Viszont az nem, amit Te írsz. Kérlek ne gondold, hogy utolsó vagy, a szavaid pár kommenttel később is ugyanannyit érnek! <3333333
      Köszönök szépen mindent, szeretlek, imádlak, és fel a fejjel, a legjobb még csak ezután fog jönni! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága, Azy ♥!

    Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy imádtam ♥ :) Annyira jó volt olvasni, hogy Nina és Lou nem marták állandóan egymást, hanem úgy viselkedtek, mint egy szerelmespár :) Totálisan összeillenek, efelől semmi kétség :D A sütés igencsak viccesre sikeredett, főleg a Pringles-s jelenet :)) Imádtam, hogy Tommo szidta az árust, látszik, hogy védelmezni akarja mindentől és mindenkitől Nina-t :DD Én is megijedtem, amikor Tommo beleütött a falba, kísértetiesen emlékeztetett Zayn hasonló cselekedetére a való életből :D

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a jövő héthez sok sikert s kitartást kívánok ♥!

    U.i.: Imádom az új designt ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Remélem én se azzal, hogy én mg Téged! Mindig örömmel futom át a kedves soraidat, sokat jelent, amiért elmondod mit is gondolsz egy-egy fejezetről! Köszönöm, amiért ennyire kitartó vagy, hálás vagyok! <3 Neked pedig kellemes hétvégét és jó hetet! :

      Puszi, Azy

      UI: Köszönöm! <3

      Törlés
  15. Drága Azy!

    Annyira sajnálom, hogy csak most értem ide. Pótoltam a lemaradást, és most el is mondom a véleményem.

    Először is, ha dicsérjem meg az új design-t. Annyira szép, letisztult és elegáns. Nekem nagyon tetszik. Szerintem piszkosul illik a bloghoz! :)

    És hát a történet egyszerűen fantasztikus. Mindig izgatottan kezdek bele az olvasásba. Kifejezetten tetszenek az olyan sztorik, ahol a két főszereplő hosszú részek alatt szeretnek egymásba és ismerik meg egymást.
    Norina és Louis kapcsolata is nehézkesen indult és lám mi lett belőle. Persze ezt sejteni lehetett, sőt inkább úgy mondanám, hogy minden olvasó ezt remélte. De még ha tudjuk is, hogy egymásba szeretnek, akkor is a legfontosabb az út, amelyen mindketten keresztül mennek, hogy eljussanak ahhoz a bizonyos felemelő érzésig.
    Kicsit furcsán írtam ezt le, remélem érthető a lényeg.

    Louis egy erős, karakán ember, aki a makacssága lévén nem könnyen alkalmazkodik. Neki van egy élete, amit kialakított magának és talán ritkán enged be másokat, legalábbis túl közel és mélyen. Norina viszont a bájával, a hasonlóságával, amit a rész is taglal, elvarázsolta őt és képtelen ennek ellenállni.
    Louis nagyon kedveli ezt a lányt, de láthatóan nem mindig tudja kezelni az érzéseit. Értem ezalatt a szorongatásos esetet. Bármennyire is aggódik Nina miatt, nem kellene ilyen agresszívan reagálnia. Talán ez nem fog megváltozni sosem, de a lány kedvéért gyakorolhatna egy kis önuralmat. Ijesztő lehet ezt végig nézni!

    Szeretem a szemszögek váltakozását. Érdekes különböző nézőpontokat olvasni, vizsgálni. Azt, hogy ki hogyan vélekedik a másikról, milyen érzéseket táplál a másik iránt. Ami lehet szeretet, harag, aggódás, félelem... Érdekel, nagyon!

    A Norina és az édesapja közötti kapcsolat pedig nagyon szép, és megható volt olvasni, hogy együtt mentek a temetőbe, illetve, hogy segítenek egymásnak túllépni a gyászon. Jó lenne, ha mindenki így segítené a rokonát, hogy könnyebben túl tegye magát a fájdalmán. Hiszen egy cipőben járnak! Igazán tanulságos!

    Fantasztikus dolgot alkotsz, ezt tudnod kell. Szeretem a történetet és mindig látok benne egy kis tanulságot, örömet, amiért tudom, hogy ezt bizony olvasni kell, hiszen nagyon is megéri!

    Várom a következőt, igyekszem nem lemaradni!

    millió puszi, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cami!

      Már most bánom, amiért nem lesz annyira hosszú a kommentem, mint amilyen megérdemelnél! Először is hadd szögezzem le, hogy rengeteget adok a véleményedre, és mikor a soraidat olvasom, kicsit kívülről látom a karaktereket, a történet alakulását. El se tudod képzelni mennyire segít, hogy összegzed ezeket a dolgokat, sokkal könnyebb átlátom merre haladnak a cselekmények. Az is elképesztően jól esik, hogy talán látsz benne egy kis értelmet is, hihetetlenül sokat ad hozzám, ha nem csak lóg a levegőben a történet lényege.
      Szeretném megköszönni a töretlen támogatásodat, elképesztő vagy, és még ha le is maradsz, én imádlak! <333

      Millió puszi, Azy

      UI: Az utolsó előtti kis bekezdésed megsiratott, köszönöm, köszönöm, köszönöm! <3

      Törlés
  16. Drága Azym! ♥

    Nagyon tetszik az új design, a mostani fejléc pedig a kedvencem eddig. :)
    Térjünk át a mostani fejezetre. Örülök, hogy Louis szemszögéből írtad. ♥ Imádom, hogy Louis ennyire törődik Ninával, és mindenképpen tudni akarja, hogy mi történt - jelen esetben - a kezével. A chipses és a pizzás rész nagyon édes volt, ahogy szórakoztak egymással, és Nina húzta őt a chipsmániájával. :) Imádom, hogy Louis ennyire heves természetű, és ennyire aggódik minden miatt, ami Nina körül történik. Remélem, hogy Louis kezének semmi baja nem lesz, amiért belevert a falba. Szóval ismét csak azt tudom elmondani, hogy imádtam, imádlak, mint mindig. ♥

    Puszillak,
    Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biusom!

      Nagyon szépen köszönöm, nem számítottam rá, hiszen én készítettem! Illetve a nagyon kedves szavaid miatt is hálás vagyok, jól esik tudni, hogy ez a rész édesre sikerült és nem unalmasra, amitől annyira tartottam. Én pedig imádom, hogy minden egyes rész alatt feltűnik a neved, és leírod a gondolataidat. El se tudom képzelni, hogy ehhez mennyi kitartás kell, köszönöm szépen, drága vagy, imádlak én is! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Kedves Azy!
    Ne haragudj, hogy mostanában nem írtam, de kicsit össze folytak a napjaim. Ma reggel fél hétkor a buszon suliba menet olvastam el ezt a fejezetet. Eszméletlen ahogy megírtad ismét. Mikor már azt hiszem minden oké akkor hirtelen megint semmi nem lesz oké és mindig egy felcsigázott várakozást érzek, ha történik valami :) Sikerült a közepe táján egy véleményem szerint ironikus részt bele tenned egy kis nyers humorral ez nem tudom menyire tudatosan volt de zseniálisan csináltad :) Nem tudom, hogy vállalsz-e kritika írást, de ha igen szeretnék kérni majd egyet :)
    Millió puszi és nagyon siess a következő résszel GI :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves GI!

      Semmi gond, tökéletesen megértem, ne aggódj! Jaj, aranyos, ha egy reggeli időpontban votl erőd az én firkálmányomat olvasni, ez hihetetlenül jól esik! Ahogyan az is, hogy nyers humort és iróniát érzékeltél a közepén, bevallom, észre se vettem, de hihetetlen kedves, amiért neked elnyerte a tetszésedet! Nem igazán vállalok, mert egyrészt nem hiszem, hogy mérvadó lenne a véleményem, illetve utálom, hogy esetleg megbánthatok embereket a szavaimmal. Azonban az ígéretem ellenére elmondom a véleményemet, így ha mindenképpen szeretnéd hallani, írj egy emailt!:))
      Még egyszer hálás vagyok mindenért, örömet okoztál! <333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  18. Drága Azym!

    Annyira bánom, hogy csak most sikerült végre teljesen elolvasni a fejezetet, de legalább volt valami, ami feldobta az unalmas péntekem.:)
    Annyira hihetetlenül édes volt ez a rész, az egészet fülig érő mosollyal olvastam végig. Olyanok voltak, mint egy házaspár, és ez olyan meghitt hangulatot adott az egész fejezetnek. Imádom ezt a "diszharmónikus harmóniát" közöttük, ettől válik olyan kerek egész EGYEDIVÉ ez a sztori, ez az a plusz, amiért azt mondom: még, még még!
    Louis védelmező, néha már-már túlságosan is óvó karakterével pedig egyszerűen nem bírok betelni, annyira hihetetlenül jól eltaláltad ezt a jellemet, imádom!
    All in all, ismételten minden megvolt a részben ami kellett, a maga nyugalmával ismételten remek lett! :)
    Nem győzőm elégszer taglalni és bizonygatni, hogy remek, csodás, eszméletlen az, amit csinálsz, és remélem tisztában vagy azzal, hogy csodás író vagy, egyszerűen csak tisztellek amiatt, amit itt a blogger világában művelsz. Lenyűgőző. :)

    Tűkön ülve várom a folytatást :) <3

    Millió puszi, Lily

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lilym!

      Ne bánd, az számít, hogy most itt vagy, ami így is egy világgal ér fel számomra. Szerintem pedig Te vagy hihetetlenül édes, szerintem nem is sejted, mekkora boldogságot vagy képes okozni csupán pár kedves szóval! Eszméletlenül felnézek Rád és tisztellek, éppen ezért a soraid elképesztően meghatnak, el is sírtam magamat! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Azt hiszem még nem mondtam, de soha nem gondoltam volna, hogy olvasni fogsz, ez megtisztelő! Persze, tudd, hogy nem kell. Ha egyszer már nem szeretnél írni, nem kell félned, ugyanúgy az olvasód leszek! <3
      Imádlak, komolyan nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy ilyen jókat gondolj a blogomról, esküszöm, bármit megadnék, ha most tudnád mit érzek! Hálás vagyok a mérhetetlen boldogságért, amit okoztál! <3333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  19. Drága Azym!

    Azt se tudom, hogy hol kezdjem. Fantasztikus lett ez a rész is és komolyan mondom ittam minden egyes sorodat és az érzelmeket amiket megfogalmaztál át éltem! Nagy hatással volt rám ez a rész bár még magam sem értem miért, de biztos vagyok abban, hogy az egyik ok a profizmusod!
    Louis aggódása és féltése szerintem nagyon édes! Én tuti olvadnék ha valaki ennyire figyelne rám és plusz úgy, hogy szeret is! Norina egy nagyon szerencsés lány, hogy rá talált Lou-ra aki egy nagyon szerencsés fiú, hogy rátalált Niná-ra.
    Hát a sütés nem ment olyan zökkenő mentesen, de azok a dolgok amik megakadályozták érthetőek és elfogadhatóak voltak. Mondjuk egy olyan kaja csatás rész meg néztem volna. Főleg Lou fejét mikor tésztával terítik be...
    Louis már igazán megtanulhatná, hogy ha erőszakoskodik és idegességében beleveri a kezét a falba valószínűleg baj lesz belőle. Ennyi idősen már igazán lehetne annyi esze, de nem baj mi így szeretjük!
    Nina reakciója a csók után ultra cuki volt! Nem nagyon tudok rá ettől kifejezőbb szót, de szerintem ezzel mindent meg magyaráztam!
    Nagyon várom már a folytatást és remélem, hogy Louis kezének nem lett nagy baja és hamar meg fog gyógyulni. Azt is várom már, hogy elkezdjék a fotózást. Biztos ott is lesznek még érdekes jelenetek! Fantasztikus vagy!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordim!

      Azt hiszem pontosan tudom, milyen mikor nem tudsz mit írni, hiszen én minden kommented után ezt érzem. Azt, hogy egyszerűen mondjak bármit is, nem vagyok képes átéreztetni veled, mit okozol. Tudom, hogy mindig azt írom, örömet és boldogságot okozol, de hiszen ez így is van! Nem tudom máshogyan kifejezni! Meghatódom, elsírom magamat, mert tökéletesen emlékszem arra, mikor még senki sem szólt hozzá a pocsék történetemhez. És összehasonlítva ezt a kettőt, azt se tudom miképpen tudnám rendesen meghálálni! <3
      Mindent, komolyan mindent köszönök neked, szerintem éppen Te vagy a fantasztikus. Lehengerlő, hogy részről részre hosszú mondatokkal adsz erőt a folytatásra! Csodálatos ember és Olvasó vagy, imádlak! <3333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  20. Szervusz Napfény! :) - kezdek belejönni:'D -

    Megint kicsit elmaradtam, de a lényeg a lényeg, idejutottam!:3
    Eszméletlen vagy, te nő! Hogy lehet ilyen gyönyörűen, érthetően, elképesztően fogalmazni? Mindig meg tudsz lepni!
    Ami a Louis és Nina párost illeti: egymásnak vannak teremtve! Tökéletesen összehoztad.:)

    Csók, Tina x

    Ui: Csodás az új kinézet is!:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, drága Tinám! <3

      Igen, igazad van, az a fontos, hogy itt vagy! Köszönöm is! Jaj, de aranyos vagy! De ne mondj ilyeneket, mert kis híján még jobban elkezdek sírni. Mindenesetre hálás vagyok, amiért még mindig nem hagytál el, el se tudod képzelni mennyire fontos ez nekem! <33

      Puszi, Azy

      UI: Nagyon örülök, ha tetszik, és köszönöm!:')

      Törlés