19 - Halálos ítélet

Drága Olvasóim!

Először is sajnálom, amiért egy napot csúsztam, nem így terveztem, de remélem a kicsit hosszabb rész kárpótolni fog Titeket. Még mindig hatalmas köszönet mindenért, amit Tőletek kapok, hihetetlen mennyi erőtök van még így az iskola kezdésével is együtt! Külön hálás vagyok, amiért átléptük az 50,000 oldalmegtekintést, ezt hatalmas szám, irdatlanul köszönöm! Imádlak Titeket, nálatok jobb Olvasók nem is léteznek, remélem tudjátok! (Ígérem a kommentekre még a mai nap végéig válaszolni fogok!)
Aztán eldöntöttem, hogy valószínűleg 25 részes lesz ez a blog, úgyhogy még hat rész és vége!

Aztán valami más... Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy szeretnék egy új történetbe belekezdeni, ez pedig nem más lenne mint egy Avril Lavigne és Chad Kroeger fanfiction, remélem örömmel fogjátok fogadni, bármennyire is ismerjétek a Nickelback-et vagy éppen a szőke énekesnőt. :)
ENGEDJ EL!

Millió és még annál is több puszi, Azy

Lottie megjelenése igazán jól esett, egyszerűen nem hagyta, hogy rosszul érezzem magamat. Mindig nyafogott valamiért, legyen az egy új ruha, gumicukor, vagy amit a legjobban imádott: egy ölelés. Ha éppen próbáltam volna elszívni egy cigit, Lotte megjelent a semmiből, kivette a kezemből, elnyomta, hozzám bújt, majd közölte, hogy szeretne kimozdulni. Sajnos nem értette meg, hogy az én szabadidőmet nem mindig társaságban szeretem tölteni. Úgyis kevés van belőle. 
- Szombat van, ne csináld - könyörög.
- Te ne csináld, nem akarok elmenni - nézek rá kétségbeesetten, kicsit megrázva a fejemet.
Iszonyúan hideg van, nem véletlen vagyok vastag pulcsiban, kapucnival a fejemen. Charlotte a Forever21-es új összeállításában ül, valószínűleg le sem fogja már venni.
Fejem közvetlen Lottie lábánál van, abból, hogy egyedül fekszem a kerti hintaágyon, hirtelen az lett, hogy ő rágja a fülemet.
- Oké, akkor játszhatok a telefonodon? - sóhajt, kezét már nyújtja is a készülékért.
- Ha leszállsz rólam, akkor tessék - csúsztatom ki a zsebemből, megkönnyebbülve nyújtom át neki.
Szemet lehunyom, élvezem a csípős hideget, amitől az orrom nyilvánvalóan már Rudolféra hasonlít. A hinta gyengéden ringat, azt hiszem Lottie lába hajtja.
- Mi a kódod? - kérdezi hirtelen, mire tekintetemet rászegezem.
Le vannak védve az üzeneteim, képeim, a beállítások, egyszóval szinte minden.
- Azt mondod játszol, minek az neked? - vonom össze a szemöldököm.
- Meg akarom nézni a képeid - jelenti ki egyszerűen, kék szempárját az enyémbe fúrja. - Kérlek már, csak nem titkosak!
Ami azt illeti, nem éppen örülök, amiért kutakodik a cuccaim között, már kezd az agyamra menni, hogy mindenről tudomást kell szereznie.
- 493 - sóhajtom, és látom, Lottie ujjai már sebesen írják is be. - Az őrületbe kergetsz!
- Szeretlek - mondja, kellő dallamossággal a hangjában, hogy ismét megmutassa, mennyire aranyos is tud lenni.  Igen, tényleg cuki, mikor megkapja, amit akar.
- Én is - rázom meg egy kicsit a fejemet, aztán újra pihenni igyekezek. Ha lehetne...
- Louis, mikor keresed fel Ninát? Azt ígérted neki a barátja leszel - nyaggat tovább, hideg ujjaival az arcomat kezdi piszkálni.
- Tudom - zárom rövidre a témát, még mindig csukott szemmel válaszolok.
- Akkor? Legalább egy hete történt, és még nem is beszéltetek - folytatja.
- Lottie, majd találkozom vele, ha akarok - nyomatékosítom. - Meg majd ha képes vagyok csak barát lenni - teszem hozzá halkabban.
- Miért ne tudnál? - veszi automatikusan ő is lentebbre a hangerőt.
- Te tudnál Martiné lenni? - teszem fel a költői kérdést, a reakció pedig csak néma csönd. - Na, látod!
Lottie hogy kérdezhet ekkora hülyeséget? Mégis hogyan lehetnék Nina barátja? Mit csinálnánk együtt? Elmennék kávézni, moziba, vagy egyáltalán semmit? Annyit jelentene ez a dolog, hogy a képei elkészítése közben hozzá sem érhetek, mert az már mást jelentene? Van ennek bármi értelme?
- És mit érzel most iránta? - suttogja Lottie, a legnagyobb érdeklődéssel a hangjában.
Muszáj ezt tennie? Komolyan, nehéz lenne csak pár percre kiűzni a fejemből a szőkeséget? Annyit akarok, hogy ne jelenjen meg előttem az arca, hogy ne utáljam magamat, amiért képtelen vagyok nem szeretni. És hogy őt se.
- Elegem van belőle - közlöm mégis, kellő fájdalommal a hangomban. - Utálom.
- Louis - szól rám erélyesen Lottie, felháborodva erőszakolja rám, hogy felüljek.
- Ez van - rántom meg a vállamat, a háttámlának dőlök.
- Csak azért mondod, mert nem lehet a tiéd, és így állsz bosszút? - vonja fel fél szemöldökét.
- Nem - csóválom lassan a fejemet. - Azért, mert nem tudja eldönteni mit akar, folyamatosan hangulatingadozásai vannak. Nehéz eset a legrosszabb értelemben.
- Ja, hiszen neked sosincsenek - méreget szúrósan. - Nem könnyű időszakon megy keresztül, barom vagy, ha pont most hagyod magára - vágja a fejemhez. - Ha még emlékszel, az elején éppenséggel te voltál a problémás a folyamatos ítélkezéseddel!
- Az teljesen más... - kezdek védekezni rögtön.
- Egyáltalán nem!
Egy percig talán egyikünk se szólal meg, a szél fújásán, a levelek zizegésén kívül nem igazán lehet mást hallani.
- Van különbség. Mikor én eldöntöttem, hogy érdekel, nem hátráltam ki - pillantok a mellettem ülő húgomra.
Erre nem tud mit mondani, kétségbeesetten pásztáz. Valószínűleg nem tudja eldönteni, tényleg nekem van-e igazam.
- Rendben, de ezért utálni? - tör ki belőle végül, zavartan vakargatja a homlokát.
- Belefáradtam, hogy azt lessem mit akar - rántom meg a vállamat. - Hagyjon békén, és kész!
- Meg fogod bánni, de legalább majd a képedbe vághatom, hogy én megmondtam! - áll fel kissé idegesen, láthatóan most neki van elege belőlem.
- Nem érdekel - kiáltok még utána, amint felszabadul a hely, visszafekszem.
Bármennyire is próbálom elfelejteni, nem megy. Talán ezért is utálom ennyire. Mert hiába tudom, hogy szüksége van rám, képtelen vagyok ott lenni mellette, mert nem engedi. Nem enged közel magához még engem se, és ez lesz az oka, amiért rövidúton feladom.

Charlotte egész délelőtt a szobájában duzzogott, ebédelni se jött le, pedig reméltem, hogy csatlakozik Pringlest enni. Csalódnom kellett, kedvesen visszautasított. Lassan kezd olyan érzésem lenni, mintha nem Norináról mondtam volna le, hanem róla is.
Három körül úgy döntök, nem várok rá tovább, hagyom, hadd duzzogjon csak. Írok egy cetlit, miszerint elmegyek fiúkkal, majd valamikor jövök. Azt hiszem jobb, ha kicsit egyedül van, talán lenyugszik.
Vezetés közben a fejemben rengeteg kétely merül fel, miszerint talán mégis fel kellene keresni a szőkeséget, és még egy újabb próbát tenni vele. Aztán ezeket olyan gyorsan elhessegettem, amilyen gyorsan jöttek. Mindent megtettem, vége.
Idegesen markolok rá a kormányra, az eszem hangosan tiltakozik, hogy "nem, még nincsen". A remény erősen tör utat, folyamatosan győzköd, és erősen fejemhez vágja, mennyivel könnyebb kitáncolni ebből a kapcsolatból, ami még jóformán nincs is.
- A fenébe már - nyomom tövig a féket egy pirosnál, amin kis híján áthajtottam. Fejemet ütemesen a kormányba verem, fogalmam sincs mit tegyek. Szememet felemelve veszem tudomásul, hogy bizony ha balra lefordulok, Norináék lakásához jutok. Most kell döntenem.
Vált a lámpa, és legyen bármekkora is az akaraterőm, képtelen vagyok egyenesen tovább hajtani. Tudom, hogy balra kell. Ha nem is járok sikerrel, le kell zárnom ezt, különben beleőrülök.
Nem is veszem észre mennyire gyorsan hajtok, az egyetlen célom, minél előbbre. Végül hevesen parkolok le a kihalt utcarészlegen, a kutyáját sétáltató öregúron kívül nincs senki. A házak még mindig ijesztően szegények. Csendesen feljegyzem magamnak, hogy a következő alkalommal valami ilyesmi alapítványt  is támogassunk.
Zavartan sétálok a neves aszfalton a kertkapu felé, fogalmam sincs, mit tegyek, ha esetleg Nina nincs is itthon. Már nyomnám a csengőt, mikor tekintetem a kapu belsejében lévő reteszre esik. Furcsállva vonom össze a szemöldökömet, bizonytalanul húzom el, hátha. Ezután szó szerint egyenes út vezet előre, úgy érzem, bármennyire is bunkóság egyszerűen csak így betörni, muszáj, különben el lennék küldve.
Ahogyan közelebb érek, kiáltozásra leszek figyelmes, pontosítva Norina kiáltásra. Veszekszik valakivel, és nem kell zseninek lenni, hogy kitaláljam, az apja lehet a másik fél. Ettől függetlenül kopogok az ajtón, elvégre a tényleges bejáraton már csak nem fogok bepofátlankodni. Válasz nem érkezik, talán nem is hallják. Megismétlem, most erőteljesebben és hangosabban. Mikor erre sincs reakció, úgy döntök inkább felhívom magamra a figyelmet a jelenlétemmel.
Lenyomom a kilincset, kissé idegesen lépek beljebb a házba, ahol még sose jártam. Előszoba nincsen, rögtön a nappali érkezek. Szedett-vedett minden, a földön papírhalmok, csekkek, egy váza összetört darabjai állnak ki a kukából, a fehér falon képek nyomát látom. Ezek szerint ide költözött miután kitették az albérletből.
- Nem teheted ezt! - rángat ki Norina ordibálása a gondolataim közül,
- Elnézést - szabadkozom rögtön, pillantásomat végül a lányra emelem, aki ennek a káosznak a közepén áll.
- Hogy kerülsz ide, Louis? - sápad el, szemében mégis harag csillog.
- Ki ő? - kérdezi fél pillanattal később az apja, ujjával rám mutatva kéri számon Ninát.
- Senki - rázza a fejét, még mindig engem bámulva.
- Sajnálom, csak beszélni szerettem volna veled - váltogatom a pillantásomat közöttük.
Megfagy a levegő, ott állunk, egy bő háromszöget alkotva, egymást pásztázva. A fiatalos apja értetlenkedve próbálja felmérni mi is lehet közöttük, míg az egyszerű farmert és fehér ruhákat viselő Nina legszívesebben megfojtana egy kanál vízben.
Nem szól egy szót sem, de látom rajta, hogy a két rossz esetből választva inkább velem ordibál. Idegesen karon ragad, maga előtt tolva vezet át egy folyosóra, aminek oldalából szobaajtók nyílnak. Betuszkol az utolsón, határozottan közli:
- Maradj itt!
Egy mozdulattal megfordul, rám zárja az ajtót, és visszamegy, gondolom lerendezni a dolgokat. Bár, valahogyan az az érzésem, nem egyszerű apa-lánya nézeteltérésről van szó, sokkal nagyobb gondokkal küszködnek.
Hatalmas sóhaj szökik ki belőlem, kíváncsian forgatom a fejemet a szobában, ami nyilvánvalóan a szőkeséghez tartozik. Egy halványkék színt választott, ahhoz illő takaróval. A sarokban az íróasztal áll, rajta papírok halma, többet között ismét csak felszólítások, csekkek. Ijedten olvasok bele, minden igyekezetem szerint fejszámolással adogatom össze a tartozásaikat. Azt hittem már sikerült lerendezni a pénzügyeiket...
- Mégis mi folyik itt? - suttogom magamnak, ujjaimmal gyorsan végigpörgetve a számlákat.
- Én is ugyanezt kérdezem! - kiált Norina a hátam mögül, mire sebesen megpördülök. Döbbenten és mérgesen csodálkozik, utána egy könnyed mozdulattal közelebb jön, és kitép mindent a kezemből. - Hogy van bátorságod? - képed el, idegesen vágja vissza az asztalra őket.
- Emiatt akarsz csak barát lenni? - tárom szét a kezemet sokkolva.
- Az ujjad miatt, már mondtam - védekezik rögtön, még mindig sínbe helyezett ujjamra esik a pillantása. - Ezt okoznánk csak egymásnak!
- Ugyan már, ezt még te se hiszed el magadnak! - csattanok fel.
- És meg mert nem állok készen, én még nem... - kezd bele, egyre jobban elveszik abban a sok kételyben, amit saját maga kreált.
- Nem fogok fájdalmat okozni, ha ettől félsz - biztosítom halkan.
- Nem, nem, nem - rázza a fejét összezavarodottan. - Nem lehetünk együtt, és kész - hajtogatja. - Nem tehetem meg veled!
- Elegem volt a nemekből! - nézek rá nyomatékosan.
- Akkor sem - nyel egy nagyot, könnyekkel telt szemekkel pillant rám. - Sohasem foglak magammal terhelni - suttogja saját magának.
Rengeteg kérdésem lenne, többek között az, hogy mégis mi a francról beszél?! Mióta teher nekem az, hogy törődnöm kell vele? Soha nem volt az.
- Norina, komolyan nem fogod fel, hogy mégis mit jelentesz nekem? - nevetek fel keserűen, a helyzet abszurditása már az őrületbe kerget.
- Menj el, kérlek! - törik meg, arcán végigfolynak a könnyek.
- Figyelj már arra, amit mondok! - rázom meg a vállát, próbálom rávenni, koncentráljon rám. - Szeretlek, érted?
És igen kimondtam, és ezzel aláírtam a halálos ítéletemet. És hogy miért? Mert Norina nem mond semmit, sírva fordítja el az arcát, száját összeszorítva intézi hozzám azokat a szavakat, amiket soha többé nem akarok hallani.
- Én viszont nem. Úgyhogy most menj és felejts el!
Abban a pillanatban valami összetörik belül, ami hiába indult már hanyatlásnak, most végleg megszűnik létezni. És ezzel együtt minden szertefoszlik, amiben hittem, amit reméltem. Ostoba voltam, amiért akár egy percre is azt képzeltem, hogy képes lenne szeretni. 

57 megjegyzés:

  1. Drága, drága Azy!

    Eddig még soha nem kommentáltam de már a Legjobb ellenség óta követlek és a blogjaidat egyaránt! Úgy érzem most érkezett el a pillanat hogy írjak. A blogod valami elképesztő és te is az vagy. Elképesztő ahogy írsz ahogy átadod az érzelmeket, ahogy jelen esetben Louis-Nina páros hangulatváltozásait, kirohanásait, érzelmeit fejted ki. A részek, fejezetek szinte mindig pozitív érzéseket táplálnak bennem. Így születnek a Bestseller írók:) Csak Gratulálni szeretnék és sok sikert az életedben, a jövődben. :) Kíváncsi vagyok az Avril-es blogodra is előszeretettel várom;)
    Köszönöm neked a szép pillanatokat amiket okoztál és még remélem fogsz is :)
    xx Gréta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, drága Gréta!

      Juj, akkor most nagyon örülök, amiért elszántad magadat az írásra, iszonyatosan boldoggá teszel vele! Te jó ég, annyira aranyos vagy, amiért ilyeneket írsz nekem, nem is tudom hogyan reagáljam le! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, rettenetesen hálás vagyok a kedves szavaidért! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Ezt nem teheted velem!!! Nem, nem, nem, nem, nem és nem!!!! Mondtam már, hogy nem? Verem a fejem a falba, ez nekem már sok(k)! Egyszerűen imádlak, amiért ezt megcsináltad, tényleg, díjat is kaptál, ráadásul most lehet én leszek az első kommentelő, és ez annyira jó, de mégis! A hajam tépem, hogy ezeknek mennyi gondjuk van! Mégis mit csinálsz velem, Azy? Megőrjítesz!
    *nyugodt állapotban* Puszi: Madison Alias Rebii
    U.: sajnálom, még a hatása alatt vagyok, nem ez lesz a legértelmesebb komment.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Madison!

      Hűha, nem reméltem, hogy ekkora hatást ki fog váltani belőled a részt, de természetesen jól esik, mégha nem is tetszik a cselekmények iránya! Én pedig Téged imádlak, egyszerűen nem tudom rendesen meghálálni ezt a rengeteg támogatást! A díjat pedig nagyon nagyon, és még annál is jobban köszönöm, drága vagy! Sajnálom, amiért jelen pillanatban elégedetlen vagy, remélem azért ettől függetlenül jó volt olvasni! <33333
      Még egyszer köszönök mindent, lehengerlő a kitartásod! <3

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  3. Uh!Erre nem számítottam!Remélem hogy minden jóra fordul!
    Egyébként imádom amit írsz!Várom a kövit!
    Somebody xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Nem tudom, hogy most jó dolognak vegyem-e a meglepettségedet, de remélem azért tetszett a rész! Sokat jelentene! Köszönöm, amiért írtál! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Wow. Meglepett de fantasztikus volt! Várom a akövit!!! Remélem Louis nem adja föl hogy együtt legyenek! :)
    Puszi:Jázmin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hűha, ezt elképesztő érzés olvasni, köszönöm, amiért elmondtad nekem. Én is remélem, és tényleg hálás vagyok! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy!
    Megsirattál...a végére folytak a könnyeim...annyira jo lett ez a rész de Nina..Nina....Miért hazudik saját magának??? Hiszem én biztos vagyok benne hogy szereti Louist..remélem össze jönnek és nagyon várom az Avriles blogod.:))
    Puszi:Judit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Judit!

      Jaj, te jó ég, nem szerettem volna, ha elsírod magad, de egyébként ettől függetlenül jó érzés olvasni, hogy hatást váltottam ki belőled. Remélem azért ettől függetlenül élvezet volt olvasni, mert borzasztóan örülnék neki. Köszönöm, amiért figyelmet szenteltél a részre, illetve az új blogomra is benéztél, sokat jelent! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Szia Azy!<3:)
    .. Mi az hogy nem szereti?! Ekkora hazugsagot.. Ajjha.
    Igy utolag vissza gondolva.. Egyenesen kellett volna menni..
    Amugy a resz fantasztikus lett,mint mindig:') <3 Az eleje.. Iszonyat cuki*-*
    Lottie-Lou beszelgetesek.. Mintha a batyamat es engem latnank :'D

    Pihenj sokat!<33:-)
    Izgatottan varom hogy mi sul ki ebbol<33:)!
    Sok-sok puszi: Lizi*-*

    U.i.: 25?:( Nem szeretnem ha vege lenne<3
    U.i.2: Kinezet: *1000000000000<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lizi! <3 :)

      Szeretném azzal kezdeni, hogy tényleg megdöbbentő a kitartásod, iszonyatosan köszönöm, amiért folyamatosan írsz, mindig mosolygok, mikor a soraidat olvasom! Őszintén bízom benne, hogy tetszett a rész, boldoggá tenne! Hálás vagyok mindenért, és hidd el, én se szeretném... :( <3333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  7. Úristen Azy! Ez fantasztikus lesz, csak egy kérdés Norina drága mért hazudsz magadnak? Hmm, drága?
    A mi kis testvérpárünk hihetetlenül aranyos. Két tojás.:)
    Imádtam! xoxo.!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dotti!

      Juj, el se tudod képzelni mekkora öröm ezt olvasni, köszönöm, hogy leírtad! Remélem Norinát meg fogod érteni a blog végére, az nagyon fontos lenne számomra! Én pedig Téged imádlak! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Nagyon jó lett, várom a következőt! :)

    xoxoNana.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, ha tényleg tetszett, köszönöm, amiért írtál! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Azym!

    Amikor Norina kimondta, hogy nem szereti... Kizárt. :( Egyetértek Lizivel, így utólag visszagondolva tényleg egyenesen kellett volna menni... :(

    Sajnálom, hogy már csak ilyen kevés rész van hátra, de természetesen ott leszek a következő blogod nyitásánál is, és utána folyamatosan. :)

    Várom a következő részt! :)

    Ölel, Cordelia.

    P.S Sorry, amiért megint névtelen. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cordeliám!

      Jaj, sajnálom, amiért nem tetszik, hogy ilyen irányba haladnak az események, de remélem ettől függetlenül tetszett! Én is nagyon sajnálom, viszont azt hiszem ennek a blognak most nem tud több jutni... Jaj, annak nagyon-nagyon örülnék, köszönöm, amiért már előre ennyire bízol bennem, rettenetesen nagy támogatást jelent! <333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága, Egyetlen, Azym!
    Sajnos mostanában nem volt időnk beszélni, amit én személy szerint nagyon bánok, de most itt vagyok, hiszen ismételten imádom a részedet. Lehet, hogy csak én látok bele túl sok mindent, de úgy gondolom, hogy Lottie nem csak képeket akart nézegetni. Sokkal inkább üzeneteket, vagy hasonlókat, bár lehet, hogy tévedek.
    Norina és az apja beszélgetése, vagyis veszekedése pedig nagyon durván hangzik, és bár én is szoktam vitatkozni a szüleimmel, nem is kicsit, de azért erre nem számítottam. A temetői jelenet meghittsége után meg pláne nem! Az a sok tartozás, ... attól félek, hogy az apjának valamiféle káros szenvedélye, betegsége van, amivel adósságba keverte őket, de lehet, hogy ismételten csak a hatalmas fantáziám miatt gondolom tovább a dolgokat, amikben amúgy nem lenne semmi vészes. Mindenesetre mérges vagyok Norinára, amiért nem szereti Louist. Miért nem szereti? S ha szereti, akkor miért hazudik? Annyi kérdés, amire szeretnék válaszokat kapni *.*
    Ui.: nagyon szomorúan vettem észre, hogy már nincs sok a történetből, az új blognak viszont örülök. Én azt hittem, hogy azt fogod újra kezdeni, amit töröltél, de ez sem érint kevésbé jól (már fogalmazni sem tudok).
    Millio puszi Xx imádlak <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Pótolhatatlan szerecsendiom!

      Jaj, akkor ne is gondolj bele, én mit érzek, rettenetesen sajnálom, csak tényleg semmi szabadidőm nincsen! De attól függetlenül hálás vagyok, amiért írsz, hihetetlen vagy! <3
      Nem szeretném benned sem megerősíteni, sem elvetni ezt az ötletet, mindenesetre annyira élvezem olvasni mit gondolsz!
      Jaj, jó úton jársz mindenféle szempontból, viszont egyelőre nem nem árulom el, hiszen hamarosan úgyis fény fog derülni mindenre. A fantáziád pedig egyszerűen lehengerlő! Elhiszem, hogy a kérdésekre választ szeretnél kapni, és a lehető leggyorsabban szolgáltatom is őket!
      Én is borzalmasan sajnálom, hogy már csak ennyi van hátra, de azt hiszem kár lenne már folytatni... Lehetséges, hogy azt a blogot folytatni fogom, még nem tudom, de örülök, ha szívesen kezdenél neki újra az olvasásának!
      Nagyon nagyon, elképzelhetetlenül, és még annál is jobban köszönöm, hogy rendíthetetlenül írsz és támogatsz, a kedves szavaid, és a sok szeretet, amit Tőled kapok, egészen egyszerűen csodálatos, mint ahogyan Te is! Hálás vagyok mindenért, drága szerecsendio! Én is imádlak! <33333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága Azy :)
    OMG most nagyon megleptél :OOOO mi az hogy nem szereti??? te jó isten hát én ezt nem értem :/ de a lényeg h imádtam :D nagyon jó rész volt :) viszont a szívem szakad meg, h ez a blog rövidebb lesz a másiknál :( el sem hiszem h mindjárt vége :(( imádlak <3 várom a kövi részt :) és a következő blogodat is majd <3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drágám!

      Az elején kicsit megijesztett a reakciód, de ha ettől függetlenül tetszett, te jó ég, nagyon boldog vagyok, iszonyatosan számít a véleményed! Ne is említsd, nekem már most hiányzik! Viszont azt hiszem nem lenne értelme tovább húzni a dolgokat, ez így lesz kerek!:)
      Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Köszönök mindent, amit adsz, mert minden soroddal örömet okozol, remélem tudod! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága Azy!

    Először muszáj megjegyeznem, hogy szomorúan vettem tudomásul, hogy már csak 6 rész van hátra. Annyira szeretem ezt a történetet és vele együtt téged is. Bár nem ismerlek személyesen, a válaszaidból biztosan leszűrtem, hogy egy fantasztikus ember vagy, tele kedvességgel és elfogadással.
    A történet pedig egyszerűen csodálatos. Szeretem a szereplőket, a helyzeteket, az írói stílusodat, Számomra ez nem csupán egy blog. Ez nekem többet jelentett. A tavalyi évem katasztrófa volt, és a Zayn.Deon történettel minden héten egy kis boldogság költözött a lelkembe. Most rendben vagyok, szerencsére, de akkor is hatással van rám az, amit írsz. A sok munka és tanulás mellett jól esik leülni pár percre olvasni, majd véleményt írni! Imádom, egyszerűen ez van!

    Na de elég az ömlengésből, hiszen te sem erre vagy kíváncsi, hanem a véleményre. :)

    Nos, Lottie kitartóan nyüstöli Louis-t, attól függetlenül, hogy láthatólag elege van a lány nyaggatásából. Louis abszolút makacs, bár ahogy olvastam ezt a részt, rájöttem, hogy kezdem őt megérteni. Norina nincs tekintettel a fiú érzéseire, mert szerintem éreznie kell, hogy szereti őt a srác. Nina egy erős, karakán személyiség, és valóban sok a zűr vele és hát köztük sem mindig rózsás a helyzet. De ilyen rövid időn belül is sok mindenen átmentek együtt és támogatták a másikat. Szóval megértem Louis-t, amiért tagadja az érzelmeit és nem akar a lány barátja lenni. Részben viszont megértem Ninát is, bár ez a zűrös kapcsolat valószínűleg egy kifogás és több van ez mögött.

    Örültem, hogy Louis úgy döntött elmegy Ninához és elmondja mit is érez iránta.
    A kialakult helyzet, ami a fiút várta ledöbbentett. Úgy tűnik Norina és az apja közötti kapcsolat sem éppen felhőtlen. Érdekes, vajon mi állhat ez az egész mögött?!
    Az viszont hatalmas meglepetés volt, sajnos rossz értelemben, mondhatni csalódás, hogy Norina ennyire elutasító és azt mondta Louis szerelmi vallomására, hogy ő ebből nem kér és nem szereti. Ezt nem hiszem el,mint mondtam ez mögött teljesen más áll, de ezt így kimondani hatalmas bátorság. Nem értem őt, nem tudom miért csinálja. De ezzel az egyetlen szóval (NEM) összetört egy érző lelket. Ezeket a darabokat nehéz lesz újra összerakni... Ha később mégis akarná..

    Tetszett, nagyon! Kellemes esti olvasgatás az ágyban! Köszönöm szépen, szebbé tetted az estém!

    Várom a folytatást! :)

    puszillak, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cami!

      Engem is borzasztóan elszomorít, hogy már csak ennyi van hátra, hidd el hiányozni fog. Azonban úgy gondolom, rossz lenne már tovább húzni, az ő történetüknek most ennyi jár. Te jó ég, ez rettenetesen kedves Tőled! (Bár tévedsz.) Én is iszonyatosan megszerettelek így neten keresztül is, hiszen borzasztóan kedves, kitartó, drága és türelmes vagy, aki hihetetlen sok szeretet, támogatást és erőt tud adni nekem! Őszintén a mai napig nem tudom, hogy mivel érdemeltem ezt ki, viszont hálás lehetek, amiért írsz nekem! Köszönöm szépen, csodálatos ember vagy, ezt már tudom! <3
      A történetre kitérve ismét feltöltődés volt olvasni a gondolataidat, megint csak köszönettel tartozom, amiért megosztottad velem őket! Tömören: Te vagy az egyik legfantasztikusabb Olvasó a világon, nem is tudom mit tudnék még mondani, ami kifejezi mennyit jelentesz nekem! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Hello, drága Azy!

    A legelső, amit eltudok mondani, az az, hogy most összetört a szivem, ahogy a Louis-é is. Hogy mondhatta Nina, hogy ő nem szereti, mikor igenis szereti? Annyira nagyon sajnálom most Louist. Egészen biztos vagyok benne, hogy megy és jól berug, hogy semmit se kelljen éreznie. :c
    Most egész héten azon fog kattogni az agyam, hogy mennyire szomorú lesz majd Lou. :cc
    Jajj, na! Az őrületbe kergetsz, de jó értelemben. :P Mindig megéri várni az új részekre, mert ahogyan leirod a szereplők érzéseit, az olyan mintha magam előtt látnám őket. Szinte látom Lou mosolygos, dilinyós arckifejezéseit, és... wáááá, mintha személyesen ismerném.
    Imádlak! Ha kiadnál majd egy könyvet, dobj egy üzit és az elsők között veszem majd meg. Eddig nem volt kedvenc irom, de mostmár van! TE!!! xD

    Nagy-nagy ölelés, Jule

    UI: Magadhoz lácoltál, szóval nincs menekvés, és nem is szeretnék elpártolni. xxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága Jule!

      Bocsánatot szeretnék kérni, ha valóban így van, nem szerettem volna összetörni a szívedet, ahogyan Louis-ét sem, egyszerűen úgy éreztem ennek most így kell lennie. Viszont öröm olvasni, hogy az őrületbe kergetlek, mert ezek szerint van hatása, ami számomra az egyik legnagyobb bók! El sem tudom éppen ezért hinni, hogy így gondolod! Jaj, és a könyves, illetve a kedvenc írós gondolat! Te jó ég, nem is tudom mit mondjak, annyira meghat, amiért ezt mondod, sosem reméltem ilyen kedves szavakat! Mindjárt elsírom magamat, remélem tisztában vagy vele! Köszönök szépen mindent, imádlak! <333333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága Azy!

    Te direkt kínzol bennünket?
    Miééért? Miért kell mindent túl bonyolítani?:D Aaaah... legyenek vére együtt, erre várok már az első fejezet óta.:3
    Annyira eszméletlen vagy!
    Sajnálom, hogy szegény Louisnak semmi sem jön össze. Valamiért nincs szerencséje, és ezért ismét egy hatalmas pacsit kap tőlem. Véletlenül nem rólam formáltad meg?:3 (ennek a mondatnak van értelme???)
    Szörnyű a viszonzatlan szerelem, a saját bőrömön tapasztaltam. Remélem, ez csak egy rossz vicc, és Nina nem gondolta komolyan.
    Ha pedig igen, sebaj!:D Keblemre, Louis... én itt vagyok neked!:3
    (bocsi, valami volt a sütiben)
    Imádtam, akármilyen meglepő!:D

    Csókollak, Tina xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tina!

      Ó, dehogyis! Sajnálom, valahogyan minden írásomhoz hozzátartozik, hogy szeretem túlbonyolítani a dolgokat, sőt, a legvégsőkig tesztelni a szereplőimet, de remélem azért ettől függetlenül tetszett a rész! Annyira, de annyira aranyos, amiért ezt mondtad, köszönöm szépen, de tévedsz! <3
      Szeretném, ha tudnád, mennyire boldoggá tesz, hogy részről-részre itt vagy, és írsz! Boldoggá teszel a kommentjeiddel, csakhogy tudd! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága Azy ♥!

    Egyszerűen fantasztikus volt a rész ♥ :) Csak úgy faltam a sorokat, totálisan bepörögtem tőle :33 Louis köcsög volt, már elnézést a kifejezésért :/ Fhú, nem is ismertem rá... Ráadásul a húgával is... Nem elég, hogy Norina-éknál is áll a bál, megy Tommo és keveri a szart :// Azért az hatalmas döbbenetet okozott, hogy Tommo szerelmet vallott és Nina elutasította :(( Azért remélem, Norina belátja, hogy megbántotta Tommo-t és mély sebet hagyott a lelkében :/

    Tűkön ülve várom a folytatást és az új sztorit is ♥! További szép estét, a jövő héthez pedig sok sikert s kitartást kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Boldog vagyok, ha tényleg eképpen gondolod, és így volt! Úha, furcsa, amiért így gondolod, szerintem itt nem Louis volt a hunyó, sőt egyikük sem, a körülmények nem megfelelőek, ennyi az egész. Viszont rettenetesen köszönöm, amiért megosztod velem Te hogyan látod a dolgokat, mert hidd el, sokat jelent! És ismételten köszönöm a támogatásodat, nem is tudom mivel érdemeltem ki, hálás vagyok! <3333
      Neked is sok kitartást a jövő héthez! :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Szia Azy!
    Ne csináld velem ezt lécci! Tűkön ülök hogy mikor jönnek össze, és már a végefelé jár ez a történet... :(
    Az új blogod is olvasni fogom :)
    De ebbe már várom az új részt!! :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Adrienn!

      Úúú, elnézést, nem idegesítés céljából csinálom én ezt, szimplán valahogyan mindig így alakulnak a cselekményszálak...Nagyon örülök, ha tényleg így van, és köszönöm a bizalmat!:') <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Nagyon-nagyon jooo. Hamar a kövit lécci:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon-nagyon örülök, ha tényleg így van, és sietek, ahogyan tudok!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  18. Drága Azym!

    Kérésednek eleget téve folytatom őszinte vélemény mondásomat. Elnézést, ha kicsit össze csapok lesz, de épp informatika órán ülök, de nem bírtam ki, hogy el ne mondjam a milyen hatással volt rám irományod. Imádtam! De komolyan, annak ellenére, hogy az egyik legszomorúbb rész volt amit olvastam ebben a blogban, megszerettem. Az ahogyan megformáztad a kialakult szituációkat, elképesztő volt. Látszik, hogy sokat dolgoztál azon ahogy leírtad Louis gondolataid és nekem tetszett, hogy már csak azért is utálja a lányt, mert szereti. Viszont nagyon kíváncsi lettem arra is, hogy Lottie, miért vette ennyire a szívére dolgot. Remélem majd kiderül. Aggódom érte nagyon viszont tetszik, hogy ennyire gondoskodik Louis-ról.
    Azonban az, hogy Norinának mi baja van, nem tudom. Elbizonytalanodtam a felől, hogy boldog vége lesz a blognak, de mivel már csak 6 rész van, ötletem sincs és kezdek kétségbe esni....
    Fogalmam nincs, hogy mi lesz a továbbiakban, de abban biztos vagyok, hogy bármi is lesz Te tökéletesen megfogod oldani és fantasztikusan fogod leírni. Nagyon izgatott vagyok és kíváncsni, hogy megtudjam, hogy Nina miért taszítja el magától Louis-t és arra is, hogy a fiú, hogy fogja feldolgozni az őt ért csalódást.

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordim!

      És én ezért nagyon hálás is vagyok, hidd el, fontos számomra, hogy mit gondolsz igazából, és még ha az negatív is, szükségem van rá. :)
      Én pedig Téged imádlak, szerintem egyáltalán nem hozom a tudomásodra sokszor, de borzasztóan boldog vagyok, amiért olyan Olvasóm van, mint Te! Komolyan kincset érsz az őszinte véleményeddel, hozzászólásaiddal, támogatásoddal. Köszönettel tartozom mindenért, már akkor mosolygok, mikor meglátom a nevedet! Elképesztően kitartó és kedves vagy, én meg tényleg hálás! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  19. Kedves Azy!

    Itt vagyok ismételten. Teljesen döbbenten.
    Alig vártam már a pillanatot mikor Louis elmegy Nornia-hoz erre tessék mi történik. Be kell vallanom, hogy a cím egy pillanatra megijesztett, de szerencsére nem az történt amire én számítottam a címből. Mégis Norina viselkedése számomra még mindig érthetetlen, de van egy olyan érzésem hogy nem sokára kiderül, hogy miért is ilyen amilyen. Az is nagyon kíváncsivá tett, hogy Lottie miért viseli ennyire szívén Norina és Louis sorsát. Van egy olyan érzésem, hogy valamit tud Lottie Norina-ról. Szegény Louis-t annyira sajnálom, hogy ennyit kell szenvednie.
    És végül el sem hiszem, hogy már csak 6 rész van hátra. Annyira szeretem ezt a történetet, hogy el sem tudom képzelni, hogy hamarosan vége. És remélem nem helyes az előérzetem afelől, hogy nem lesz boldog vége a történetnek.

    sokszor ölel,
    Anastasia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anastasia!

      Először is nem szerettelek volna megijeszteni a címmel, sem ledöbbenteni a rész tartalmával. Ellenben természetesen örülök, mert valamilyen hatást sikerült elérnem, ami borzasztó sokat jelent számomra. Igen, én is ebben reménykedem, szuper érzés lenne, ha mindenkinek sikerülne megérteni Nina nézőpontját. Ó, tudom! Már én is nagyon sajnálom, hogy vége lesz, de úgy érzem, a történetnek ennyi jár, be kell fejeznem... A végéről nem szeretnék elárulni semmit, de őszintén bízom benne, hogy tetszeni fog a dolgok alukálásától függetlenül! :)
      Iszonyúan, és még annál is jobban hálás vagyok a támogatásod miatt, tudd, hogy rengeteget jelentenek a biztató szavaid, köszönöm őket!:') <3333333

      Sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  20. Drága Azym!

    Végre kimondta hogy szereti!! Nina egy idióta..imádom a csajt de akkor is. Ez a rész fantasztikus lett akár a többi. Már suliban matekon -nem jött tanár- elolvastam és azóta gondolkodom mit kellene írnom. Nem jutok szavakhoz. A fogalmazásod és maga a történet PER-FECT ahogy Leeroy mondaná :D. Lottie meg Louis is annyira édesek.
    A másik blogodat pedig már most imádom! Sok sikert az írásához!

    Puszi: Gabriella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui: Meglepi nálam http://dark-zaynmalik.blogspot.hu/p/dijak.html

      Törlés
    2. Drága Gabriellám!

      Igen, tényleg kimondta, csak sajnos nem az lett, amit remélt... Nagyon boldog vagyok, amiért ezt mondod, sokat jelent, hogy Norina nézőpontját is megérted! Jaj, ez kedves! Iszonyatosan hálás vagyok, amiért írtál, egyszerűen boldog lettem miatta! Én pedig Téged imádlak, köszönök mindent ! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  21. Drága Azy!!
    Mint minden rész ez is fantasztikus lett csak így tovább ;) :* <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nati!

      Köszönöm szépen, amiért ezt írod, örülök neki! <333 :')

      Puszi, Azy

      Törlés
  22. Drága Azy!

    A Bloglovin értesítésben a címet látva lesokkoltam, próbáltam koncentrálni a törire, de nem ment... Aztán mégis, és most elolvastam és itt vagyok. :D
    Lottie szinte teljesen olyan Lou-val, mint én a bátyámmal... :DD Én is folyton idegesítem, és körülbelül ilyen módon... :') És - mint legtöbbször nekem is a bátyámmal szemben xd - Lottie-nak megint igaza van. Bár Louis-nak is, és én is berágnék Ninára, mert csak akkor értem meg őt (jó, még akkor se teljesen), ha próbálkozom... de úgy, hogy vért izzadok belé. :DDDD
    A végén eszembe jutó egyetlen gondolat - előre is bocsánat a szóért: Baszdmeg.
    De csak mert már legszívesebben felképelném Ninát és ráordítanék, hogy szinte értelme sincs annak, amit csinál. Jó, oké, nem pontosan így (mostmár), mivel pszichológusnak készülök, de... na. Magamban megtettem és kész. :P
    Nagyon-nagyon siess *-*
    xx. S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Stella!

      Hűha, nem szerettelek volna sem megijeszteni címmel, sem elvonni a tanulástól! Természetesen ettől függetlenül iszonyúan hálás vagyok érte! <3
      Én pedig imádom írni az ő részeiket, hiszen szerintem is nagyon aranyosak, minden testvérpárnak olyannak kéne lennie, mint Ők! Jaj, nagyon örülnék neki, ha a következőkben majd sikerülne megérteni Ninát, hihetetlen sokat jelentene!
      Ugyan, ne fogd vissza magad!:D Sajnálom, amiért így érzel a lány irányába, komolyan őszintén bízom a véleményed változásában!
      Aztán.... Te jó ég, megint csak kevés lenne egy szimpla "köszönöm" szó, annál sokkal többet érdemelsz! Hálás vagyok mindenért, imádlak, amiért ennyire kitartóan olvasol, írsz! <333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  23. Azt a budos gdudjbgdkjdhudkbhdidn mindenit!!! Ez jehkdnbdjhdgvjs jooooo!! IMADOM!?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon aranyos ez a reakció, hatalmas öröm olvasni! :') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  24. Drága Azy!
    Egyszerűen imádom a blogod.
    Kedvenc *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Alison!

      Ezt borzasztóan jó érzés olvasni, köszönöm, amiért megosztottad velem! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  25. Drága Azy.
    Kicsit elszomorít a hír hogy ilyen hamar befejezed a blogot, de ez a te döntésed. Most már tényleg nagyon sajnálom Lou-t. Norinának muszáj volt ezt mondania?Na jó tudom hogy igen, mert különben Lou soha nem fogja feladni mivel szemmel láthatólag nagyon szereti a lányt. De Nina és az apja közti veszekedés elég durván hangzik, meg az a sok tartozás... Elképzelni nem tudom hogy lesz ez után. Lottie tényleg igazi jó testvér! Ahogy látom nagyon jó hatással van Louisra. Vicces hogy Lottie bármit kér mindig megkapja Louistól és mint de azért ők is összekapnak néha de szerintem gyorsan kibékülnek mert a testvérek általában ezt teszik...De azért remélem Nina és Lou is hamar kibékülnek,mert nem jó így "látni" őket. De a rész igazán ügyes! Még mindig imádlak, és alig várom hogy újra olvashassalak.
    Puszil Liza. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Liza!

      Én is nagyon sajnálom, de azt hiszem ennek így kell lennie, ennek a történetnek ennyi jár. Ahj, rossz ilyeneket olvasni, hiszen ettől úgy érzem, most Nina a gonosz! Viszont remélem, amikor az ő szemszöge érkezik végre, akkor megfogod őt is érteni, mert az rettenetesen jól esne! Lottie karakterét én is nagyon szeretem, a maga cserfes módján a világ egyik legjobb húga! :)
      Én mégjobban imádlak, lenyűgöző, hogy mindig meglepsz egy ilyen édes kommenttel, nem is tudom mivel érdemeltem ki! Köszönettel tartozom mindenért, csodálatos vagy, komolyan imádlak! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  26. Drága Azy!

    Neked egyáltalán nem kell sajnálkoznod csak nekem. Most is szerdán kommentelek hol ott már vasárnap felkerült az új rész. A részről csak annyit,hogy ugyan lyan szuper lett,mint többi. Alig várom,hogy összejöjjön Nina és Louis. Fantasztikusan irsz. Sajnálom,hogy már csak 6 rész lesz,de gondolom a sok dolgod miatt nem tudod hozni. Kérle,ha ennek a blognak vége lesz, NE hagyd abba az írás,mert iszonyatossan hiányoznál. Oké,most tuti hülyének nézel,mert nem rég találtam rá a blogodra,és nem is ismerjük egymást.Ugyhogy nekem ez lenne a kérésem,és megrtem,ha nem tudnád teljesíteni,de kérlek,mert ilyen jó blog író nőt soha nem találnék,mint te vagy! <3 Egy szó,mint száz várom a következő részt. Csodálatos vagy,de tényleg. Azt viszont tudom,hogy a fiúk is szivessen olvasnák a sztoridat! Bocsi,hogy nem lett olyan hosszú most a kommentem,de kb ugyan azt irnám le amit az előzőkben,hogy fantasztikus vagy,várom a következőt,beletudnám képzelni magamat a történetbe....stb. Gondolom ezt te se szivessen olvasnád! :) :D Na mind1 is. Vigyázz magadra. Kitartást erre a pár napra (nem tudom mikor lesz neked szünet)..


    Sokszor puszil tégedet: Dórci<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dórci!

      Jaj, akkor én most mit mondjak? Már kint van a következő rész, és csak most írok... Borzasztóan sajnálom, egyszerűen nem volt rá időm, viszont remélem nem haragszol! <3
      Aaanyira boldog vagyok, amikor azt olvasom, hogy tetszett a rész, szinte mindjárt elsírom magamat a kommentedet olvasva, de tudnod kell, hogy túlzol! Nagyon-nagyon túlzol! Mindenesetre köszönöm, amiért ilyen biztató dolgokkal támogatsz, szerintem nem is sejted mennyit jelent! Rettenetesen meghat, amiért nem szeretnéd, ha abbahagynám az írást, de ne aggódj, nem fogom! Imádlak, komolyan, már azt se tudom mit tudnék írni neked, hogy érezd, mennyire örülök, amiért itt vagy! <333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  27. Drága, Utánozhatatlan Azym!

    Az egész résznél olyan nyugodt volt a hangulatom, nevettem a két testvér közötti kapcsolaton, ami egyben megmosolyogtatott. Igazán szeretek róluk olvasni. De a vége. :( Büszke voltam Louisra, hogy lenyelte a büszkeségét és elment Norinához, erre meg mit tett vele? Az utolsó reményét is elvesztette, kegyetlen szavakat mondott ki, amit még ő maga sem gondolt komolyan - merem remélni!!!! A jó kedvemnek annyi lett, hirtelen már én is mindent rossznak, reménytelennek látok. :( Sajnálom...de nagyon szomorú lettem, túlságosan is bele éltem magamat. :I
    Akkor tudsz így is rendesen írni? Na ennek nagyon örülök, ja és szívesen fogom olvasni a másik blogodat is! ;) Nekem kicsit sok most a suli, a tanulni való, emiatt nem is nagyon tudok írni, de azért megvagyok. Puszii <3

    Pippád :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Édes Pippám!

      Ú, nem szerettem volna, ha a rész miatt elszomorodsz, de viszont valamennyire örülök is neki, hiszen akkor valamilyen hatása volt, ami nekem iszonyatosan sokat jelent! Illetve az is, hogy megint írsz, ezzel hihetetlen mennyiségű erőt adva! Nem is tudom, hogyan háláljam meg, annyira boldoggá teszel, köszönöm, köszönöm, köszönöm! <333
      Hát, mondjuk azt, hogy igen, bár eléggé macerás, de a világért nem adnám fel...:) Pihenj sokat! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  28. Drága Azym!

    Megint csak megkésve írok, bocsánat. Tudom, hogy az előző kommentem kicsit összecsapott lett meg valószínűleg ez is elég zavaros lesz, de kicsit el vagyok havazva a dolgaimmal mostanában.
    Szóval a rész. Azt hiszem, hogy az eleje ugyanúgy, mint az előző nagyon édes. :) A veszekedésük pedig.. Lottie-nak igaza van, de Louis szempontja is érthető. Azt hiszem Louis a húga segítsége nélkül már rég feladta volna Ninát. És a fejezet vége után, ha Lottie nem segít neki, akkor ki fog?
    Nina kegyetlen. Szörnyen kegyetlen tud lenni. Pont azt teszi Louis-szal, amitől ő is fél. Hogy megbántják. Remélem később többet megtudunk arról, hogy miért mondja azt Louis-nak, hogy nem szereti.
    Nagyon illúzió romboló volt a rész vége. Mint, amikor eltörik egy tükör és a hangos robaj visszarángat a valóságba. Nem tudod, hol jártál, vagy miért, már csak annyit látsz, amint a sok apró szilánk a földre hullik.
    Néha szükség van ilyenre is. :)
    Kíváncsian várom a következő részt!

    U.i.:Remélem, a következő hozzászólásaim már összeszedettebbek lesznek és hamarabb érkeznek. :) Bocsi, ez most nem lehet nagy segítség..:S Mindenesetre nekem nagyon tetszett. Csak így tovább!

    Ezer és egyszáz csók, Vi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vim!

      Hiszen tudod, hogy akkor írsz, amikor kedved van és időd, nem kell emiatt soha szabadkoznod! Igen, Lottie felbukkanása szinte mindig hordoz magával egy tucat édességet, és sajnálom, amiért ez ennyire rosszba fordult a rész vége felé. Ígérem, hogy mikor Norina szemszögénél fogok tartani, megmagyarázok mindent, így talán érthetőbb lesz az ő szempontjából is. A hozzászólásidra kitérve, nekem mindegyik ugyanannyit jelent, hiszen itt vagy, támogatsz, és ezt köszönöm! Rettenetesen drága vagy, amiért megteszed! <3333

      Ezer puszi, Azy

      Törlés