20 - Amit a tükör mutat

Drága Olvasóim!

Először is sajnálom, hogy még nem válaszoltam a kommenteitekre, illetve azt is, hogy ilyen későn hoztam a részt. Nem így terveztem, egyszerűen semmi időm nem volt, de ígérem, hamarosan már kint lesznek a válaszaim! :)
Nagyon szeretném megköszönni, amiért az előző részhez annyian írtatok, egyszerűen fantasztikus érzés olvasni a soraitokat. Boldoggá tesznek, és mindig erőt adnak a folytatáshoz! Rettenetesen hálás vagyok mindenért, imádlak Titeket, komolyan!

Millió puszi és bocsánatkérés, Azy

UI1.: Ez a blog utolsó Louis szemszögű része.
UI2.: Mindennemű helyesírási hibáért szóljatok kérlek, javítani fogom!


Egy könnycsepp sincs. Lelkem legmélyén mindig is tartottam tőle, hogy még egyszer elveszítek valakit. Féltem, dührohamot kapnék. Féltem, egyszerűen a fájdalmamat képtelen lennék elrejteni. De az igazság az, hogy minél jobban szenvedek, annál jobban próbálom takargatni. Belül legszívesebben felvágnám az ereimet, kívül mégis egy kifejezéstelen arcnál többet nem mutatok. Nem szabad, nem szabad, nem szabad. Nem szabad még egy valakinek megtudnia mit érzek, többet már nem bírnék ki. Ha más sem tudja, talán elfeledkezhetek róla.
Üres lényként lézengek a saját testemben, fel sem fogom, hogy több órája megérkeztem Norinától, és meg sem szólaltam. Ajkaim szorosan préselődnek össze, kiszáradt torkomon egy hang sem jönne ki. Némán fekszek a saját ágyamon, a fehér plafont bámulom. Hiába reméltem azt, majd itthon kitörik belőlem az a rengeteg fájdalom, ami a hetek alatt felgyülemlett bennem, mégsem így történik. Valahogyan még magam előtt sem vállalom fel, mi történt. Nem, mert ha megtenném, szembe kéne néznem vele. És nem vagyok rá képes.
- Elegem van ebből - tör be hirtelen a szobámba Lottie. 
Fejemet oldalra fordítva mérem fel a helyzet súlyosságát. Haragos tekintet, karbafont kéz és legvégül kemény arckifejezés.
- Kelj fel most rögtön, és szedd össze magad! - emeli fel a hangját.
Igazából vicces látvány lenne, mert igen apró termetű, mégis ő felesel, nem nevetek. Ezért csak megrázom a fejemet, újra a plafonra szegezem a tekintetemet. 
- Nem viccelek, vendégeket hívtam, gyerünk! - tapsol hármat a kezével, az ajtót becsapva maga mögött jön közelebb. Felugrik mellém az ágyra, megmarkolja a karomat, minden erejével próbál felhúzni. Elhúzódok, mérges pillantással jutalmazom. 
- Még arra sem vagy kíváncsi kik lesznek itt hamarosan? - húzza fel szemöldökét, kicsit megenyhülve néz rajtam végig. Mozdulatlanul reagálom le mondanivalóját, ezért sóhajt, inkább ösztönözni próbál. - Nem mondod el mi történt, oké, értem. Viszont a húgod vagyok, Norina pedig a barátnőm, szoktam vele beszélni. Nagyjából képben vagyok - tűr egy tincset a füle mögé.
Kicsit megráz, hátha képes szóra bírni. Úgy tűnik aggódik, sőt némi kétségbeesést is felfedezek a szemében, mégsem tudok mit kezdeni vele. Nincs erőm megszólalni, és félek, hogy a hangom túl sokat árulna el rólam.
- Hiába tudom mi vele a helyzet, nem tudom meggyőzni arról, mennyire rosszul cselekszik - meséli tovább, halkan, mintha titkot súgna meg. - Viszont el sem mondhatom, megkért rá...
A bennem lapuló kíváncsiság feltámad, csak annyira, hogy fakó árnyalatú szemeimet rá emeljem. A késői sötétedésre tekintettel pusztán egy asztali lámpa ég. Sárgás fénye oldalról világítja meg húgom arcát. A takaró repedéseivel játszadozik, ez mégsem amolyan vidám, cserfes viselkedés, sokkal inkább keserű és kétségbeejtő. 
Lottie végre felnéz, egyenesen rám, tekintetünk találkozik. Talán más nem értené meg, amit szememmel üzenek neki, de ő már olvas bennem, akár egy nyitott könyvben. Látja, hogy nem ellene szól hallgatásom, csupán lehetetlen a nyílt beismerés. Felismeri, mekkora fájdalom van bennem, de ettől függetlenül szükségem van rá és a segítségére egyaránt. 
- Szeretlek - mosolyodik el halványan, puszit nyom borostás arcomra, majd lefekszik mellém. Fejét mellkasomra hajtja, száján halk sóhajtás szökik ki. - Mihez kezdenél nélkülem?! 
Megsimítom a kezét, közelebb húzom magamhoz, élvezem, hogy mellettem van, és támogat. Hogy sose adja fel, mindig küzd. Ő az én vidám, idegesítő, szerethető, lojális és utánozhatatlan húgom. 
- Húsz perced van elkészülni, utána érkezik a segítség - nyújtózkodik fel végül, hamar megtörve a barátságos momentumaikat. Még az ajtóban visszanéz, mosolyt varázsol magára, biztatóan önt belém lelkem: - Minden rendbe jön, a szavamat adom rá! 
Az ő kedvéért hajlandó vagyok felkelni, lassú, megerőltető lépésekkel elkúszni a tükörig. Bágyadtan mérem fel magamat, elkeseredetten állapítom meg, hogy egyáltalán nem vagyok jó formában. Hajam kócos, tekintetem üveges, bőröm sápadt és fakó. De ami a talán legjobban hiányzik az a mosolyom.  Kék melegítőm, és halványlila felsőm némi színt ad, viszont még így is keveset.
Úgy tervezem, hogy még egy utolsó pillantást vetek magamra, mégis akaratlanul jut eszembe Norina és vele együtt minden emlékem. Mikor először láttam, és elítéltem a prostituáltsága miatt. Aztán amikor minden kérés nélkül segített nekem, önzetlenül, a büszkeségét félretéve. És szép lassan felelevenedik bennem a mosolya, az illata, szemének kékes ragyogása, a maszk, amit mindig viselt, ha attól tartott, sebezhető. Az is, hogy a nyakamba borult a csókok után, mert egész egyszerűen szégyellős volt.
Az események rohamosan rohamoznak meg, végigpörög bennem az összes érzelem, ami valaha hatalmába kerített, ha a közelembe került. Bénítóan kellemes visszagondolni. Olyan, mikor tudom, mennyire fájni fog utána, de egyszerűen képtelen vagyok véget vetni. Mintha már függő lennék...
- De nem szeret - emlékeztetem magamat halkan.
Nem. Nem szeret, és hiába próbálnám meg utálni érte, már nem tudom. Mert tökéletesen megértem. Ezzel kellett volna kezdenie, nem játszadozni. Fel sem merül bennem, hogy nem komolyan gondolta, hiszen ez magyarázat lenne mindenre. Azt hitte lesz ebből valami, rájött, nincs is semmi, és a barátság ötletet feldobva próbált menekülni előlem. Ez az egyetlen oka, amiért így viselkedett. A tartozások, és az apjával való rossz viszonya nyilván rátett egy lapáttal.
- Louis, jól vagy?
Charlotte felbukkanása szinte már meg se lep, szokása a semmiből előtűnni. Oldalra fordítom a fejem, mesterkélt mosolyt villantok felé. Nem szabad elhagynom magamat többet. Szüksége van arra, hogy újra a bátyja legyek és ne egy zombi.
- Kik a vendégek? - kérdezem inkább csendesen, torkomat megköszörülve találom csak meg hangomat.
- Mindjárt meglátod - vigyorodik el. - Azt hiszem örülni fogsz nekik - dörzsöli össze finoman a kezét, majd int egyet. - Gyere, már várnak!
Hatalmasat sóhajtva távozom a szobámból, igyekszem némi lelkesedést mutatni Lotte ötlete felé, nem szeretném, ha neki is annyira rossz lenne, mint nekem. Ő is most szakított, viszont velem ellentétben, úgy tűnik itt boldog. Inkább nem is emlékeztetem, hogy holnap reggel megy haza...
Lassan slattyogok le a lépcsőn, engedelmesen engedek Lotte ráncigálásnak, aki már alig várja a leérésünket. Nem kell sokat várnom, hogy megtudjam, kik érkeztek hozzánk, ugyanis a hangjukból és szóváltásukból, már rögtön le tudom venni. Utánozhatatlan egy párocska, annyi biztos.
- De már hányszor elmondtam, könyörgöm? - Zayn hangja kissé ideges, ámde mégis aggodalommal teli. - Csak ennyit kértem, nem nehéz!
- Jól van, nyugi már! - csattan fel Deon, idegesen túr bele hosszú hajába.
Ha jól tudom, már jó ideje növeszti, lassan a fenekéig is leér. Vékony alakját egy fekete csőnadrággal emeli ki, krémszínű hosszúujjút visel egy fehér sállal. Amint érkezésünkre megfordul, azúrkék szemei felcsillannak, mosolyogva üdvözöl.
- Á, jó újra látni, Louis! - hagyja a kanapénál a még mindig feszült barátját. Elém repül, akár egy kis tündér, szoros ölelésben részesít. - Állítsd le, mert leütöm! - kér meg halkan, mire automatikusan mosolyodok el. Azt hiszem a makacs és heves természete miatt szerethető ennyire.
- Mi az már megint? - sóhajtom, miközben elengedem, tekintetemet kettejük között váltogatom.
- Folyamatosan nekimegy mindennek, néz meg a fejét! - pattan fel Zayn, erősen gesztikulálva magyaráz, miközben Deon fejére mutat. - Szerinted mi történt, hm?
Homlokán egy piros horzsolás éktelenkedik, nem annyira vészes, csupán furcsa.
Lottie csendesen nevetve figyeli a jelenetet, azt hiszem eldöntötte, hogy hagy beszélni, pedig pontosan tudja, mennyire nehezemre esik. Viszont azt hiszem, ha velük nem tenném meg, mással még kényelmetlenebb lenne.
- Lefejelt valamit? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet.
- Nem! - kiabál kicsit hangosan, fejét hitetlenkedve rázza meg. - Nekiment az ajtófélfának!
Zayn nem bír magával, láthatólag teljesen kikészíti a téma, pedig nem is őt érinti a dolog. Deon eközben felnevet, kezével tapasztja be Zayn száját, szemét forgatva kér bocsánatot.
- Oké, nem ezért vagyunk itt, pofa be! - engedi el végül, mire a másik fél felhördül.
- Vigyázz magadra, csak ennyit kérek - ismétli önmagát, morcosan csóválja a fejét.
- Rendben - mosolyog rá Deon, hozzá bújik, mire Zayn lazán fél kezét átlendíti a vállán.
Charlotte  mosolyogva figyeli a jelenet, míg én is kipréselek magamból valami hasonlót. Az igazság mégis az, hogy kínszenvedés látni, mennyire boldogok együtt. Fáj nézni őket, de mégis soha sem akarnék nekik rosszat. Eleget bénáztak az elején, tökéletesen kiérdemlik, amit kaptak.
- És miért jöttetek?
Jó, hát a kérdés nem a legilledelmesebb, de barátok közt belefér, nem?
- Hű, ez de kedves - jegyzi meg gúnyosan Zayn, de a félmosolya meggyőz arról, hogy nem veszi komolyan. És amúgy is, mintha túlságosan kedves lenne magához képest. Azt hiszem Lottie túlreagálta a helyzetet, és olyasmivel tömte a fejüket, hogy legalábbis a halálomon vagyok.
- Beugrottunk megnézni, mivel töltöd a szabadidőd - rántja meg a vállát Deon. - Remélem, nem zavarunk...
- Nem, dehogy - előz meg Lotte, pedig tulajdonképpen nem is akartam őket elküldeni. De jól esik a feltételezés.
- Öt óra van, mégis mit akartok csinálni? - tárom szét a kezemet, ezúttal mindhármukra nézek. Még nem nagyon voltunk így együtt, sőt, ami azt illeti, fogalmam sincs Lottie mióta van velük ilyen jóban. Már találkoztak, hiszen a fiúk sokszor kísértek el Doncaster-be, csak éppen nem sejtettem, hogy a húgom szép lassan ennyire bekúszik a londoni életembe is.
- Arra gondoltam, vonat helyet a te kocsiddal mennék haza, még ma - néz rám Lotte, félénken pásztázza az arcomat, vajon mit szólok. - Ők pedig velünk tartanak - mutat Zayn-re és Deon-ra, akik nyilvánvalóan már tudták, hogy ez lesz, mivel meg sem szólalnak, ugyanúgy a reakciómra várnak.
- Mi? - nyögöm ki ledöbbenten, teljesen meglep, amiért már ma el kellene búcsúznom tőle. Charlotte szomorúan csak bólint egyet, láthatóan ő is nehezen szánta el magát erre a döntésre. Agyamban a kerekek csak úgy mozognak, ezek szerint én vihetném haza. A fejemben megjelenik Doncaster, a családom, az ottani barátaim. Egy perc honvágyam lesz. Hazamehetnék... - Viszont akkor ott is alszunk - szögezem le.
Lotte reakciója igazán aranyos, jó testvérhez híven a nyakamba ugrik, azt hiszem ezzel nem csak magamnak szerzek örömet, hanem neki is.
- Anya, apa és a lányok odáig lesznek - lelkendezik, majd elereszt.
- Nagyjából három óra kocsikázás, nem éppen rövid idő - suttogja Zayn Deon-nak, mintha nem hallanám! Az orrom előtt! - Ráadásul ott is fogunk akkor aludni!
- Tudom, de megleszünk - nyom egy csókot a szájára, majd a pofátlanságukat megkoronázva hozzáteszi: -Feltéve, ha Louis nem ötvennel hajt, mint a múltkor - nevet bele Zayn fülébe, aki erre szintén felröhög.
Eközben én tátott szájjal bámulok rájuk, hihetetlen, mennyire poénos kedvükben vannak! Élvezet lesz velük az a három óra.
- Ne már - tiltakozik vigyorogva Lottie. Büszkeséggel pillantok rá, jól esik, amiért megvéd. Már szólásra nyitnám a számat, hogy kijelentsem, mennyire hálás vagyok, de rögtön becsukom, hiszen tévedek. A húgom pusztán tovább gúnyol. - A múltkor már hatvannal is mert menni - csap finoman karon, jóízűen kacarászva.
Elképedve figyelem, amint jól mulatnak rajtam, és egy perc erejéig úgy gondolom, hogy a bunkóság határait súrolják, és nem pont most kéne piszkálni, mikor rájövök, hogy jobb alkalmat keresve se találtak volna. Elterelik a figyelmem, megmosolyogtatnak, kedvesen kezelnek, de mégis úgy, mintha semmi se történt volna. Elnézik a mogorvaságomat, mert tudják, nem ellenük szól. Piszkálnak, mert ha folyamatos sajnálkozást kapnék csak, mély depresszióba zuhannék. És éppen ezért mindannyiuknak hálás vagyok és leszek is.
- Három óra veletek... - sóhajtom tetetett elégedetlenséggel. - Lehet vezetni helyettem, ha akartok.
Persze ekkor már egyikük se ellenkezik az ellen, hogy én legyek a sofőr. Határozottan nyugtázom, hogy a témát lezártuk, majd mielőtt felmenjek az emeletre lehozni Lottie bőröndjét, még hozzáteszem:
- Aki két perc múlva nincs a kocsiban, gyalog jön!
Amint már nem látják a mosoly lefagy az arcomról, és újra elkomolyodok. Nem vagyok képes hosszabb úgy tenni, mintha semmi se lenne, mert bármennyire is jófejek velem, én tudom: felejteni nem egy nap alatt fogok.
Az egyetlen örömömet mégis az jelenti, hogy végre hazamehetek a családomhoz, ahol talán végre kicsit boldogabb lehetek.

42 megjegyzés:

  1. Louis.:( annyira de annyira sajnálom Louist:/ Nina meg ..hàt Nina .jó hogy nem volt enne ebbe a részbe mert csak felzaklatná Louist .. De bármennyire is "rossz" most Norina remélem együtt lesznek :)) mert együtt Kell lenniük:)
    Fantasztikus rész lett .:)) Imadom Lottiet :)) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én is borzalmasan, és teljesen egyetértek veled, Norina jelenléte csak olaj lett volna a tűzre. Remélem, azért a következőkben Őt is jobban meglehet érteni. Köszönöm szépen, amiért megint írtál, öröm volt olvasni, drága! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!
    Egyszerűen feldobtad a reggelem, ugyanakkor elis szomorítottad, szóval gratulálok, remekül letudod írni az érzelmeket. No nem mintha eddig nem jöttem volna rá, csak gondoltam közlöm a nyilvánvalót.
    Egyszerűen imádom Lottie-t, igazán jó húg ként viselkedik, ami ebben a helyzetben igazán nehéz, ő mégis képes rá. Ezért is szeretem annyira! <3 Hűséges, kedves és makacs, mint az öszvér, csak úgy, mint a bátyja.
    És ha már Louis-nál járunk, egyszerűen lecsapnám! Jó, mondjuk megértem a gondolkozását, tipikus férfi, és jó, hogy ennyire hisz neki, de az isten szerelmére is! Arrrgg. Csak...Legyenek együtt, oké? Ígérd meg, Azy! Illetve a vezetés. A fiúkkal megy ötvennel-hatvannal, de képzeld el, hogy akkor hány óra alatt teszi meg az amúgy három órás utat? Szerintem úgy 6 óra, mert ugye eleve megy vagy hatvannal, meg akkor még ott van El is és ki tudja mik zajlanak abban a kocsiban. Egy kis ez, egy kis az.
    Illetve még Zayn és Deon is annyira ariii. Amúgy. Én is lefejeltem már az ajtófélfát, ez jó?
    Az írásod pedig mint mindig, egyszerűen frenetikusak, káprázatosan, elképesztően hiperszuper! Imádom! Nagyon, nagyon, nagyon tehetséges vagy és sokan -köztük én is- csak álmodik róla, hogy olyan jól írjon, mint Te! <3 <3 <3
    Ezer puszi és ölelés: Madison Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Madison!

      Te jó ég, wáo, végigolvastam, amit írtál, és egészen egyszerűen nem találok szavakat. Mindig azon gondolkozom, hogy mi a francot tettem én, amiért ilyen csodálatos emberek támogatnak? Komolyan iszonyúan hálás vagyok, most pedig már sírok is, mert soha, de tényleg soha nem reméltem, hogy valaki ilyet fog nekem írni! Imádlak, amiért ennyi szeretet és erőt adsz nekem, imádlak! Jaj, még szeretnék valami szépet írni, de kifogytam a szavakból, és nem is lenne megfelelő kifejezés arra, mit érzek jelen pillanatban! Sajnálom, hogy soha nem érhet a nyomába az, amit én adok, annak, amit Te nyújtasz, de remélem tisztában vagy vele, mennyire boldoggá tesz, hogy olvasol! Köszönök mindent, én pedig téged imádlak! <33333333333333333333

      UI: Rengeteg dologban tévedsz és túlzol velem kapcsolatban, de imádlak! <3

      Ezer puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!

    Mérhetrenül sajnálom Louit! Hála utánozhatatlan fogalmazásodnak megértettem hogy Loui milyen fájdalmat érez. Elképesztően tudod leírni az érzéseket.
    Hát én olyan boldog vagyok hogy Deont és Zaynt ùjra belecsempészted a törtébetbe és végre hallhattam ròluk. Ùjra felelevenedett bennem a történetük. Jò látni milyen jòl megvanak! Rendesek hogy jöttek Louit felvidìtani!
    Remélem Ő is hamarosan ilyen boldog lesz mint ők. Hátha otthon megvigasztalòdik egy kicsit.

    Nagyon ügyes vagy, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bius!

      Veled együtt én is sajnálom, amiért Louis maga alatt van, de sajnos a történet alakul így, már nem is én irányítom!:P
      Jaj, örülök, ha tényleg tetszett a rész, egészen egyszerűen felemelő érzés! És hihetetlenül köszönöm a drága szavaidat, bár egyáltalán nem érdemlem meg őket, hálás vagyok! <33333

      Te pedig nagyon kedves, Azy <3

      Törlés
  4. Drága Azy.
    Louis most eléggé le van törve...És nagyon sajnálom is.De Lotti mindig ott lesz neki hogy támogassa.Istenem olyan jó hogy megint beleírtad Zayynt és Deont annyira hiányzik a Legjobb ellenség! Annyira cukik ahogy próbálják felvidítani Lout. Nagyon jó látni hogy így kijönnek egymással. Deon az ajtófélfát? Hogyan sikerült azt összehozni? Mindegy.Nagyon cuki, vicces, és IMÁDNIVALÓ ez a rész. Egyszerűen imádtam! Nagyon várom már a következő részt!!
    Ölel Liza. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Liza!

      Hidd el, nekem is nagyon sajog miatta a szívem, de igazad van, ott van mellette Lottie is! Juj, akkor örültél neki? Azt hiszem így egy kicsit saját magamat is gyógyítgattam, hiszen imádtam írni azt a blogot, és Deon és Zayn már iszonyatosan hiányzik...
      Nagyon nagyon nagyon köszönöm, amiért ehhez a részhez is írtál, mert rettenetesen sokat jelent, drága Liza! Köszönöm, amiért folyamatosan erőt adsz, hálás vagyok, imádlak! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Szia Azy!:) <3
    Szegeny Loui:( <3 Nem hiszem el hogy Nina nem szereti..:( Orulok,hogy Lottie mindig ott van vele es felviditja!:)
    Zeoooooooon*-* Oszinten.. En a fiukra szamitottam:) Foleg amikor olvastam Zayn nevet.. :D Deon es az ajtofelfa.. Nem baj.. Mi igy szeretjuk:DD <3 A sok szomorusag utan, jo volt egy kis nevetes:)
    Nagyon tetszett ez a resz is*--*<3
    Siess a kovetkezo resszel*-*:)
    Pihenj sokat<33 Kellemes szunetet kivanok Neked!:)<3
    Sok puszi es oleles: Lizi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lizi!

      Ugyanúgy sajnálom, ahogyan Te, és remélem, hogy mikor Norina szemszögét olvasod, tökéletesen meg fogod érteni, mit miért tett. Igen, már annyira hiányoznak, néha muszáj őket belecsempésznem ebbe a történetbe is...
      Nagyon örülök, amiért ismét írtál, nem is tudom hogyan tudnám rendesen megköszönni! Komolyan hálás vagyok, Te pedig hihetetlen! <33333333333 Neked is pihentető, kellemes szünetet kívánok! <3 :)

      Sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  6. Kedves Azy!
    Mint mindig, ez a rész is fantasztikus lett! Lotte olyan kis aranyos, hogy segíteni akar Louis-nak. Talán így majd Louis nem gondol picit Norinára, hogy a családjával lehet. Remélem azért majd összejönnek és boldogok lesznek.
    Nagyon várom a következő részt! :)
    UI.: Imádom ahogy írsz, és amint lesz időm, elolvasom az első blogod is! <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Adrienn!

      Csodálatos érzés ilyeneket olvasni, köszönettel tartozom, amiért megosztod velem! Én is nagyon bízom a jó végben, de már nem én irányítom a történetet, hanem a szereplők!:P
      Nagyon drága vagy, amiért ismét írtál nekem, mert sokat jelent! Az első blogom pedig nagyon hosszú, és ami azt illeti béna is, így egyáltalán nem kell, de drága a gondolat, köszönöm, köszönöm! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Nagyon -szuper joo. Hamar a kövit lécci:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, ha tetszett, és köszönöm!:')

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Húúú... Ez nagyon jó lett!!! Már várom a következőt :) Szegény Lou remélem majd rendbe jönnek a dolgok Ninával, és persze Lottie is felejtse el azt a bunkót. Mégegyszer kösziiii...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Boldoggá tesz, amiért így gondolod! És én is hasonlóképpen vagyok vele, hidd el!:) Köszönöm, amiért írtál, jó érzés tudni, hogy jónak ítéled a részt! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága, Egyetlen, Édes Azy!
    Hűha, így elsőre hirtelen nem is tudom mit mondhatnék.Igazából sajnálom, hogy nem bírtam fenn maradni addig, amíg kitetted a részt, de ez így, ebben a pillanatban is tökéletes volt. Amit pedig az elején írtál.. sajnálom, hogy lassan vége és azt is, hogy ez az utolsó Louis szemszögű rész, mégis, belül izgatottan várom Nina gondolatait is. Kíváncsi vagyok, mit miért tett.. Miért hagyta el olyan csúnyán Lout? Én komolyan, száz százalékig biztos vagyok benne, hogy szereti. Vagy lehet, hogy csak én reagálom túl a dolgokat, és vagyok ennyire romantikus (ne tévesszen meg a mondat, élőben nem vagyok romantikus alkat, sőt, néha már a hideg is kiráz a nyálas dolgoktól) Hupsz, kicsit elkalandoztam, és olyan össze-vissza írtam az előbbi mondatokat, hogy senki nem nézné ki belőlem, hogy én is blogot vezetek, nem is egyet.
    Nagy levegővétel, és egy kis gondolkodás...
    Szóval, akkor kezdem elölről. Nekem nagyon tetszett ez a rész, és szívesen olvastam volna tovább, úgy érzem, túl hamar lett vége. Deon és Zayn annyira aranyosak együtt, az pedig, hogy Zayn ennyire félti szerelmét. Mesébe illő komolyan mondom. S minden kétséget kizárólag humoros egy népség. Szerintem tökéletesen el tudják terelni Lou gondolatait, és bár a felejtéshez nem elég egyetlen röpke nap (és szerintem az örökkévalóság is kevés hozzá), azért jó úton haladnak. Azért pedig külön piros pont, hogy nem éreztetik vele, hogy mennyire rossz a helyzet. Nem sajnálkoznak, így meglátszik, hogy igazi barátok.
    Remélem nem lett túl zavaros a kommentem, csak egyszerűen nem találtam a megfelelő szavakat, annyira a fejezeted hatása alá kerültem. Nagyon jól leírtál mindent és ez az eddigi kedvenc részem *.* <333 Nagyon tehetséges vagy és csak így tovább! Várom a folytatást Xx
    Millio puszi és sok-sok ölelés, nagyon szeretlek <33333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Édes, Pótolhatatlan, Egyetlen szerecsendio!

      Én pontosan így vagyok, mikor válaszolnom kell a Te kommentedre, annyi minden kavarog bennem ilyenkor, és nagyon nehéz mindent leírni, amit szeretnék, anélkül, hogy valamit kihagynék.
      Szóval, egyrészt a nagyon jó olvasni, hogy mit gondolsz a részről, felemelő látni, hogyan látod a dolgokat. Igen, én is érzem, hogy nem egészen tiszta a kép ezt illetően, éppen ezért várom már Norina szemszögét. Remélem akkor már érthető lesz minden! Dehogy, tökéletesen átlátható volt számomra, ne aggódj! <3
      Én pedig nagyon örülök, ha így van, sokat adok a véleményedre, és ha neked tetszett, az borzalmasan jól esik nekem! A megfigyeléseid tökéletesek, nem is fűznék hozzá semmit mást!
      Nem, nem lett, sőt, tökéletes! Szeretném megköszönni, hogy ismét írsz, támogatsz, és itt vagy, nem is tudom mivel érdemeltem ki a kitartásodat.... Rengeteg, de tényleg rengeteg erőt ad egy ilyen komment, mint a Tied, el se tudod képzelni...:') <3 Nagyon nagyon nagyon szeretlek én is, legtehetségesebb Bloggerinám! <33333333333

      Millió puszi & annál is több ölelés, Azy

      Törlés
  10. Drága Azym!

    Könnyeket csalt a szemebe az, hogy Louis milyen egyedül és elveszetten érzi magát, valamint az is, hogy ez az utolsó rész az ő szemszögéből. Valamilyen szinten örülök neki, mert legalább kapok lehetőséget arra, hogy megértsem Ninát.
    Nagyon sajnálom, hogy Louis-ban ilyen érzelmek kavarognak, de remélem hamarosan talál valaki (vagy lesz valaki aki meggondolja magát) aki összeilleszti a darabokra hullott részeit. Viszont az tetszett nagyon, hogy Lottie nem hagyta hogy a bátyja magányosan érezze magát. Annak is örültem, hogy megjelent Deon és Zayn. Nekem személy szerint tetszik, hogy össze kapcsoltad a két blogot. Így még különlegesebbé teszi az egészet! Remélem Louis hamar rendbe jön. És teljes mértékben egyet értek vele, nekem is hiányzik a mosolya!
    Remekül írtad le az érzelmeket, drágám. Nem tudok neked újat mondani csak azt, hogy így tovább és fantasztikus vagy! Reménykedem benne, hogy ha ennek a blognak vége lesz, nem hagyod abba az írást és nagyon megörültem mikor láttam, hogy elkezdtél egy másikat a Let Me Go-t. Rettentően kíváncsi vagyok a folytatásra!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordim!

      Bármennyire is furcsa, de örülök neki, ha sikerült valamilyen fajta hatást kiváltanom belőled, ez fontos számomra! Én is nagyon várom már, hiszen minden áron szeretném megértetni az ő nézőpontját is! <3
      Nem ígérhetek semmit sem a folytatással kapcsolatban, de őszintén bízom benne, hogy tetszeni fog! Deont és Zaynt pedig tényleg muszáj volt beleraknom, egészen egyszerűen már sajog utánuk a szívem...
      Na, te jó ég! Annyira meghat, amiért ezt mondod, komolyan rengeteg jelent, és tudom, hogy sokszor úgy tűnik, mintha mindig csak ugyanazt ismételgetném, viszont képtelen vagyok máshogyan kifejezni! Hihetetlenül sok hálával tartozom neked, szerintem soha nem fogom tudni viszonozni, de minden erőmmel próbálkozni fogok! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Nagyon jó rész,de szomorú,hogy Norina mindig elutasítja... :/ Nagyon ügyi vagy imádlak ;) Így tovább! <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Szerintem is szomorú, de remélem azért Norina szemszögét is meg fogod érteni a következőkben! Te pedig túlzol, de én is Téged! És köszönöm! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága Azy!

    Fantasztikus rész volt, mint mindig. Imádlak! Az egyetlen dolog, ami elszomorit az az, hogy ez az utolsó, a Louis szemszögéből irt rész. Imádom azokat a részeket, amik Lou szemszögéből iródnak. Nagyon viccesek, érdekesek és tökéletesek.
    Nagyon rossz volt Louit szomorúnak látni, hiszen ő az, aki mindig vidám és élettel teli. :( Ő a mókamester, mindig vidám és boldog. De ennek a résznek öszönhetően rájöttem, hogy azok az emberek tudnak a legszomorúbbak lenni, akik alapvetően vidámak.
    És... wááááá! Zayn meg Deon. Imádtam a történetüket. Nagyon jó, hogy ebbe a történetben is belefűzted őket. Hihetetlen, hogy Deon még mindig olyan kis "szerencsétlen", de nagyon cuki volt Zayn kiakadása xDDD ebből is látszik mennyire szereti Deont.
    Nagyon várom már a folytatást! Sok sikert hozzá, és a sulihoz is!

    Nagy-nagy ölelés, Jule

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Jaj, én pedig Téged, megint annyira édes vagy, komolyan képtelenség már ennyire! Iszonyatosan hálás vagyok, amiért megint írtál, hiszen számít a véleményed, és jól esik, hogy hétről-hétre olvashatom!
      Én is sajnálom, de azt hiszem jobb lesz, ha Norina szemszögét is mostmár megismeri mindenki. Deont és Zaynt pedig most már nagyon bele kellett raknom, hiányoznak!:( Viszont örülök, ha neked is felemelő volt olvasni róluk! <3
      Még egyszer szeretném elmondani, hogy iszonyatosan lenyűgöző a kitartásod, imádlak is miatta, minden egyes kommenteddel erőt adsz, hálás vagyok! <3333333333333333

      Nagyon nagyon sok puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azy ♥!

    Le vagyok nyűgözve, mint mindig :) Imádtam, egyszerűen hibamentes és t-ö-k-é-l-e-t-e-s rész lett, egyetlen egy szavában sem csalódtam :D Bámulatos, milyen hibátlanul tudsz fiú szemszögben írni :3 Nagyon jól átadtad Lou érzéseit, gratulálok ♥! Lottie a kedvencemmé vált, nagyon megszerettem őt :33 Látszik, hogy törődik a bátyával és ez fordítva is kölcsönös :DD A legjobban nekem a Zeon pillanatok tetszettek, már hiányoltam őket :) Deon-n meg sem lepődtem XD Zayn mint mindig, most zabálnivalóan édes volt :3 Kíváncsi vagyok, Louis jobban lesz-e az otthoni levegőtől vagy ugyanolyan magába forduló marad :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és kellemes szünetet kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Egy ilyen komment után pedig én vagyok lenyűgözve, így hirtelen nem is tudom mit mondjak... Egyszerűen képtelen vagyok visszaadni azt a sok szeretet, amit kapok Tőled, pedig megérdemelnéd! Hálás vagyok, hogy folyton írsz, támogatsz, erőt adsz, ráadásul már a kezdetektől! Imádlak, komolyan! <33333
      Kellemes hétvégét, és kitartást a jövő héthez! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága Azym!

    Feldobtad a pocsék napom végét, azaz az estémet. Imádtam ezt a részt, akár a többit. Fantasztikus volt.
    Louist annyira sajnálom :( ha Nina-val szeretik egymást akkor miért nem jönnek végre össze? :'(( ebben a részben azt imádtam a legjobban, mikor kiderült, hogy Deon és Zayn a vendégek. Deon még mindig olyan kis ügyetlen, Zayn pedig az aggódó barát. Olyan jó, hogy őket is belerakod néha...már kezdtem hiányolni Deon-t annyira, hogy tegnap újra elolvastam a Legjobb ellenség-et.
    Mint mondtam, fantasztikus rész volt.
    Nem tudom, hogy hány éves vagy, de van az íráshoz tehetséged az biztos.

    Puszi.: Gabriella

    Ui.: ha valami hiba, elírás van a megjegyzésemben akkor bocsi. Csak telefonról írtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gabriellám!

      Húha, ez elképesztően sokat jelent számomra, imádok örömet okozni, így ha azt mondod sikerült! Te jó ég, borzalmasan boldog vagyok most emiatt, köszönöm!
      Én is nagyon hiányolom már őket, ezért is írom ebbe a történetbe kicsit tovább a szálukat... Viszont, wáo! El sem hiszem! Én mióta megírtam egyszer se olvastam végig, pedig lehet, hogy kéne, egészen furcsa lenne... Na, de elképesztően megható, ha valóban végigolvastad, köszönöm, köszönöm, köszönöm! <33333333

      Puszi, Azy

      UI: Iszonyatosan édes, hogy ezt mondod, nem is tudom mivel érdemeltem ki, de hidd el, hogy nincsen tehetségem hozzá, túlzol! <333333333333

      Törlés
  15. Azy!
    Úristen nagyon régóta nem írtam, és annyira sajnálom.!!Sajnos nincs időm blogot olvasni, de majd a téli szünetben megint írok:DD
    A részek elképesztőek, teljesen átjöttek az érzelmek, az egészet láttam magam előtt, nagyon ügyesen írsz.! Majd megvesznék, hogy olvashassam tovább,nagyon várom a következő részt:)) Sajnálom Louis-t, remélem nem lesz depressziós, /vagy legalábbis nem sokáig/ és hogy megtudjuk miért viselkedik ilyen távolságtartóan Nina. Nem hiszem el, hogy nem szereti.!!
    Lottie-nál jobb húgot senki nem kívánhatna magának, felnézek rá amiért ilyen erős maradt,mert hát az ő élte sem könnyű.Le sem tagadhatnák egymást:)
    Örültem, hogy Zayn és Deon is megjelent a történetben, klassz volt róluk is olvasni, és jó látni, hogy boldogok együtt.!Igazi barátok, jöttek amikor kellett és tették amit kellett:)(jót mosolyogtam amikor elmondták miért piros Deon homloka:'D)
    A részt imádtam, de tényleg minden percét élveztem az olvasásának, bárcsak gyakrabban tudnám :/ Sok sikert a kövihez.! Sya.!<3
    Ui.:jujj, annyira örülök, hogy elkezdtél még egy blogot, főleg, hogy most Avril-ről és Chad-ről írsz.!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Barbara!

      Nem kell sajnálnod, az a lényeg, hogy most itt vagy. Tökéletesen megértem, amiért nincsen időd, az iskola engem is teljesen leszív.
      Viszont aaaanyira köszönöm, amiért most írtál, és ráadásul ennyire édeseket, nem győzöm kapkodni a fejemet a drága szavaidat olvasva. Eszméletlenül hálás vagyok, amiért elmondod mit gondolsz, mi a véleményed, jó érzés olvasni! Tehát köszönettel tartozom, amiért időt szakítottál rám, meg is becsülöm, imádlak! <33333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága,utánozhatatlan Azy!

    Képzeld én vagyok a szerencsétlenség embere! Már írtam egy kommentet neked,de látom,hogy nincs rajta,az hogy "Dórci". Erre valami rosszra rámentem,és volt komment nincs komment. Szóval ez a második kommented felém,de legalább csinálok addig valamit. :D (Bocsi ha nem érted,de bonyolult vagyok,és fáradt). A rész fantasztikus lett. Tetszett,hogy Louis szemszögéből írtad meg. Ááá de jó szeretii Norniát,és remélem Nornia is szereti őt. Majd valahogy össze hozod őket. Ebben bízom.:) Örültem,mert szerepelt benne Zayn és Deon. Lottie meg fantasztikus,bár sajnálom,hogy szakított Martinnal. Mikor végeztem a résszel elkezdtem rikogatni.Nyugi tudtommal még nem bolondultam meg,de muszály volt. Olyan jó a történet...függővé tesz. Te pedig nekem lasacskán a példaképemmé ilyen téren. Fantasztikus vagy. Ilyen jól megfogalmazott írást csak egy pár blogban olvastam,de a tiéd ezek közül is kiemelkedik <3 Nagyon a szívemhez nőtt ez a történet,bár nem régóta vagyok tagja az olvasói körödnek! <3 És szörnyem sajnálom,hogy megint extra késéssel kommentelek,de telloról nem merek.Azzal csak neked okozok plussz melót meg nekem. xdÉs elhiheted az előző kommentben nem túloztam. fantasztikus,különleges,tökéletes,precíz vagy,mint a történeted. Várom,hogy egy új résszel jelentkezz,de tudom pihenned is és tanulnod is kell. Én megértelek,hisz ehez nagy erő,és a kevés szabadidőből is lejön. Ha még szüneted van,akkor még pihenj sokat,és élvezd-amennyire engedi. Vigyázz magadra kedvenc blogíró nőm! Sokszor puszillak! xxxx <3

    U.i: Bocsi a helyesírási hibákért lusta vagyok átnézni. <3 :D



    Dórci <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes Dórcim!

      Akkor ezt a kommentet most mégjobban megbecsülöm, elképesztően meghat, amiért újra írtad, pedig pontosan tisztában vagyok vele, hogy jobb dolgod is lenne... Köszönöm, hálás vagyok! <3
      Az pedig, ha tényleg tetszett a rész, hát hű, nem is tudom mit mondjak, annyira, de annyira hálás vagyok komolyan, fogalmam sincs mivel érdemeltem ki ezt a sok szeretet!<3333 Köszönöm, köszönöm! Soha nem reméltem, hogy valakinek tetszeni fog, amit írok, úgyhogy most bízom benne, sejted mekkora boldogságot okozol nekem! Kis híján mindjárt sírok, komolyan nem lehet szavakkal kifejezni mit érzek, köszönöm! Ettől függetlenül tudom, hogy túlzol, de akkor is jól esik olvasni! <3 Te is vigyázz magadra, imádott Olvasóm! <3333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága azym!

    Rengeteg gondolat van most bennem, de komolyan. Lou, Nina... ah. Megőrjít, hogy nem tudom Nina mit miért tesz. Szeresse, hát szeretnie kell! ._____________.
    Összeségében remek fejezet lett! Alig várom a következőt! :)*-*
    Ölel,
    LTP♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága LTP-m!

      Jaj, tudom én, hogy nem nagyon világos Norina mit miért tesz, de a következőkben ki fog derülni, és remélem megfogod érteni! Köszönöm szépen, amiért írtál, sokat jelent! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  18. Drága Azym!

    Régóta nem írtam már, és elég szarul is éreztem magam miatta. Na de a lényeg, hogy most itt vagyok, és írok. :)
    Nem mondok újdonságot azzal, hogy imádom az egészet, úgy ahogy van. Lottie csodálatos testvére Louis-nak, irigylem a kapcsolatukat. Úgy látszott, hogy Zayn és Deon kicsikét kizökkentette a Ninán való rágódásból. Örültem neki.
    Nagyon kíváncsi vagyok már egy Nina szemszögre, és örülök, hogy a következő az lesz. :) Bár azt sajnálom, hogy Louis szemszögéből nem olvashatunk már többet.

    Puszillak,
    Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Azym!

      Jaj, pedig igazán nem kellene, tudod, hogy akkor írsz, amikor tudsz! Remélem én se azzal, hogy én pedig Téged, rettenetesen sokat jelent, amiért elmondod a véleményed, élvezet olvasni! Én is nagyon várom a Ninás részt, de ugyanúgy hiányozni fog Louis is... Mindegy, ami a fontos az, hogy iszonyatosan hálás vagyok neked, már akkor örültem, mikor megláttam a neved!:') <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  19. Drága Azym!

    Sajnálom, hogy csak most írok, de szörnyű hetem volt.
    A rész most is magával ragadt, továbbra is imádom Lottie és Louis testvérkapcsolatát. Annyira helyesek. Csak azt sajnálom, hogy Lou-t kell Lottie-nak támogatni, és nem pedig fordítva, viszont érthető, hiszen szegény srác szörnyen kiborulhatott. Átérzem a helyzetét, és remélem minél előbb talpra áll!
    Sajnálom, hogy ez az utolsó Louis szemszög, szeretem olvasni a gondolatait, de most már kíváncsi vagyok Nina érzéseire is. Hány rész lesz még? Ah, egyszerűen fantasztikus.
    Ja, és ismét: ZEON!<3

    Csókol, Tina xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tinám!

      Ne kérj sose bocsánatot egy ilyen miatt, hiszen akkor írsz, amikor lehetőséged adódik! <3
      Iszonyatosan boldog vagyok, ha tényleg elnyerte a tetszésedet a rész, ez számomra rettenetesen sokat jelent, többet, mint el tudnád képzelni. Mindig félek tőle, hogy elrontom, egyszer csak már nem fogjátok/fogod szeretni... Éppen ezért hatalmas megkönnyebbülés, amiért ilyeneket olvashatok! Nem tudom szavakkal kifejezni, mennyire köszönöm, drága, csodálatos vagy! <3

      Sok puszi, Azy

      UI: Összesen 25 rész lesz!:)

      Törlés
  20. Drága Azym!

    Sajnálom! Most fedeztem fel teljesen ledöbbenve, hogy a blogger nem küldte el ide és ezek szerint még más fejezetekhez sem a kommentejimet! Bocsánat. Máris pótlom ezeket!!
    Ha visszaemlékezem, amikor olvastam ezt a részt, az volt a benyomásom, hogy én is valahogy így reagálnék Louis helyében. És azt olvasni, ahogy Zayn és Deon (Lottie-val együtt persze) felvidítják, nem engedi, hogy mélyre süllyedjen, nagyon jó érzés volt. Megmosolyogtatott. :)
    Sajnos ez a hozzászólásom csak annyi, hogy leírjam - nem túl részletesen, hogy olvastam és tetszett a rész. Minden bizonnyal az utólag megírt válaszaim mind ezt fogják tükrözni. De az új fejezeteknél igyekszem ugyanúgy kifejteni a véleményem, mint eddig. :D (bár lehet, kicsit túl hosszan.)

    Nagyon szeretem az írásaidat, Azy! Sose hagyj fel velük! ;)

    Ezer és egyszáz csók, Vi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vim!

      Jaj, nem számít, már az is teljesen boldoggá tesz, hogy veszed a fáradságot, és visszamenőleg is írsz! Komolyan döbbenetes vagy, köszönöm! Borzasztóan örülök neki, ha tetszett a rész, nagyon nagyon sokat jelent! Hűha, ez egészen elképesztő, és ne aggódj, nem szándékozom abbahagyni! Rengeteget segít, hogy ennyire támogatsz, nem lehetek elég hálás, köszönöm, köszönöm! <333

      Ezer puszi, Azy

      Törlés