21 - Egy angyal démonjai

Drága Olvasóim!

Hát, elérkeztünk egy újabb Norina-szemszöghöz, én már nagyon vártam, imádtam írni, azt hiszem az egyik kedvenc részemmé vált. Remélem ettől  a fejezettől egy kicsit most mindenki meg fogja érteni a lányt!:)
Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Teljesen elképesztő, amiért annyian vagytok, akik fáradnak azzal, hogy amikor csak tudnak, írnak! Ez számomra iszonyatosan sokat jelent, mert el tudom képzelni mennyire kimerültek vagytok folyamatosan... Hálás vagyok és az is leszek! Nálatok kedvesebb, kitartóbb és túlzóbb Olvasókat sose reméltem, hihetetlen érzés látni a soraitokat, köszönöm! Nagyon szeretlek Titeket, és soha sem fogom elfelejteni a támogatásotokat!

A világ összes puszija, Azy

UI: Az eleje picit keserűbb, mint az eddigiek, de bízom benne, hogy azért tetszeni fog!

Sokáig nem tudtam milyen igazából szeretni és szeretve lenni. Ám ekkor hirtelen mégis, mint derült égből villámcsapás, megjelent valaki. Valaki, aki tudta nélkül egyre közelebb került hozzám, bármennyire is meg akartam akadályozni. Gyűlöltem a gondolatot, hogy megszerethetem, mert csak az árnyoldalakat láttam. Nem attól tartottam, majd nekem kell csalódnom, hanem hogy én fogok azt okozni. Pontosan tisztában voltam vele, milyen múltam van, milyen értékeim. Úgy éreztem, jobbat érdemel nálam, de ehhez előbb el kell felejtenie. És mi a legjobb módszer arra, hogy örökké lemondjon rólam? Az, hogy összetöröm a szívét, elhitetem vele: nem jelent semmit.
Hangosan zokogva rogyok a fürdőszoba padlójára, kezemmel próbálom csitítani szenvedésem feltörő hangjait. Térdemet magamhoz ölelve igyekezem valamennyire egybetartani magamat, mert úgy érzem, kis híján darabokra hullok. Egy hét telt el mióta Louis-t utoljára láttam. Hét hosszú nap, amiken mindig kicsit meghalok. 
Hisztérikusan túrok bele hajamba, hiába próbálok is megnyugodni, nem megy. Még hangosabb sírás vesz erőt rajtam, az a fajta görcs, amikor megállás nélkül kapkodom a levegőt, de soha nem elég. Kezemmel ügyetlenül dőlök a kád felé, a dugót behelyezve indítom meg a csapot. A forró víz hangosan zubogva ömlik bele, ezzel megszüntetve a kifelé szűrődő zajokat. 
Mély levegőt próbálok venni, egyszerűen nem gondolni Louis arcára. Azzal nyugtatom magamat, hogy mindkettőnknek ez lesz a legjobb. Ezért tettem. Az ő érdekeit nézve hazudtam a képébe. 
- Figyelj már arra, amit mondok! - rázza meg a vállam, próbál rávenni, hogy csakis rá koncentráljak. Mély levegőt vesz, kicsit habozik, aztán tudomásomra hozza azt, amit soha nem reméltem:- Szeretlek, érted?
Egyetlen mondat. Csak egyetlen rohadt mondat és már tudtam, vége van. Bármennyire is azt kívánja a szívem, nem lehetek vele. Nem merek, túlságosan szeretem ahhoz, hogy tönkretegyem az életét. Adósságaink vannak, és én... én újra prostituáltként dolgozom.  
- Én viszont nem. Úgyhogy menj és felejts el! 
Amint a szavak elhagyták az ajkaimat, éreztem, ezzel végleg megszakítottam valamit. Nem csak benne, hanem bennem is. Az ő sebe egyszer be fog gyógyulni, de az enyém... az soha.

Órák telnek el, míg én a fürdőkádban áztatom magamat. Közben megnyugszom, mindenféle gondolatot kiírtok a fejemből, véletlenül sem gondolok olyanra, ami képes lenne fájdalmat okozni. A víz teljesen kihűl már a végére, így fázni kezdek. 
Lassan kikászálódok, felveszek egy jó meleg köntöst, a derekamnál megkötöm. Kihúzom a dugót, némán figyelem, amint a kád kiürül. A tükör elé szándékosan nem megyek, nem bírnám a látványt. Megdörzsölöm az arcomat, halkan nyitom ki az ajtót. Már hajlani kettő van, alaposan elszállt az idő.
Óvatos léptekkel indulok el a szobám felé, egyetlen kívánságom, hogy minél hamarabb ágyba jussak. Fáradt és álmos vagyok, a szemeim égnek a sok sírástól, és a fejem is fáj. Talán egy alvás jót fog tenni. Bár azt hiszem az ilyesfajta fájdalmakat még ez se tudja csitítani.
Nyakamig húzom takarót, egy párnát ölelek szorosan magamhoz. Kibámulok az ablakon, ahol már a hold magasan jár, az ő fénye világítja csak meg a szobát. Ajkaimat összepréselve próbálkozom az összes emlékemet kiűzni a fejemből, hátha menekülni tudok. Már ha van még hová... Elértem azt a pontot, amikor sehol sincs nyugtom, a démonjaim folyamatosan követnek, minden pillanatban visszarántanak a mélységbe, bármennyire is akarjak kijutni belőle.
- Kérlek! - suttogom kétségbeesetten, teljesen elkéstem, a könnyeim már így is megállíthatatlanul folynak. - Kérlek, fejezzétek be!
Hiába minden kérés, könyörgés, nem kegyelmeznek. Úgy döfik belém a kést, ahogyan csak tudják, és ott, ahol csak érnek. Összebilincseltek a saját hibáimmal, szembesítenek életem rossz döntéseivel.
Louis arca, mosolya, hangja, illata, karjai, ölelése, haja, biztatása, tekintete, puha bőre, kékeszöld íriszei... a biztonság, amiben éreztem magamat vele. Mindent megadnék, ha még egyszer azt suttogná, hogy "Jó éjt, angyalkám!" Bármimet odaadnám, ha még egyszer újraélhetném a vele töltött pillanatokat. Amikor kezemet rásimítottam az arcára, ő elmosolyodott, és ezért én is. Amikor lassan közeledett felém, a szívem őrült tempóban kezdett verni, és aztán végül megcsókolt.
Zokogásomat nem tudom többé elfojtani a párnába fúrom arcomat, azért fohászkodom, hátha valaki megkönyörül rajtam, és elenged. Szabad utat ad, felment a szenvedéseim alól.
- Annyira hiányzol! - suttogom. - Hiányzol, hiányzol, hiányzol - ismételgetem, hangom elcsuklik.
Kezemet a mellkasomhoz szorítom, naivan remélem, majd ettől minden elmúlik. Ajkam megremeg, szívem kettéhasad, lélekben ezredszer is meghalok. Nem segít semmit, erre nincs gyógyír. Elvesztem.
Jobbat érdemel, jobbat érdemel, jobbat érdemel... 
Pontosan tudom, hogy ez így van. Louis egy csodaszép barátnőt érdemel, aki az ég világon semmiféle problémát nem okoz neki. Aki mellett boldog lehet.
Saját magamat kínzom, újabb és újabb sebeket tépek fel, hagyom, hadd vérezzenek, talán én is velük halok meg. Megtudnám magamat győzni arról, hogy Louis-t nem érdekli a múltam, de nem akarom. Mert mélyen biztos vagyok benne, mekkorát tévedek. Prostitált voltam és vagyok. Egy ilyen tény felett senki sem csúszik át. Adósságaink vannak. Már nem a főiskola tandíja a legnagyobb gondom hanem a rengeteg tartozás. Az a sok tartozás, amiről nem én tehetek. Nem én halmoztam őket fel! Egyedül apám mindenért a hibás, azt hittem már évekkel ezelőtt elmúlt a játékszenvedélye. Úgy tűnik tévedtem...Semmire se gondol, csak a gyors nyerés lehetősége lebeg a szeme előtt, amiből majd kihúz minket a bajból. Nem veszi észre, hogy ezzel csak még inkább lejjebb taszítja a családunkat?
Kezemmel erősen markolok rá a párnára, annyi gondolat kavarog bennem. A tehetetlenség dühe miatt szorítok még keményebben, ujjaim már teljesen elfehérednek. De mindhiába szeretnék megszabadulni a bennem lakozó tonnányi gyötrelemtől, képtelen vagyok.

Engedelmesen szürcsölöm a kesernyés kávét, kezemmel a kifli végével játszadozom. Apa valószínűleg már dolgozni ment, a reggeli nyugodt csendben telik el. Nekem csak jövő héttől kezdődik a téli szünet, viszont ezt a pénteket már ellógom. Egyszerűen képtelen vagyok még egy napot bent tölteni, elég volt hétfőtől csütörtökig. Úgysem tudok koncentrálni, tegnap megint annyit sírtam, hogy a fejem kis híján széthasad. Nagyjából egy lórúgás erősségével egyenlő gyógyszert vettem be, őszintén bízom a gyors hatásban, különben az se lenne kevésbé pocsék, ha nekisétálnék egy láncfűrésznek.
Papucsomban slattyogok át a konyhába, az érintetlen kiflit a tányéron hagyva vágom le a pultra, a kávésbögrét pedig a mosogatóba helyezem. Elindulok a nappali felé, de útközben véletlenül megpillantom a tükörképemet, ami legalábbis felér egy pofáncsapással.
Karikás, vörös és bedagadt szemek, hófehér, sápadt arc hozzá igencsak vonzó sovány alak, a kulcscsontom szinte áthasítja a bőrömet. Ajkam száraz és repedezett, mintha évekkel ezelőtt ittam volna utoljára. Gyorsan elkapom a tekintetemet, inkább nem szeretném tovább tanulmányozni testem és lelkem összefonódó, szégyenletes leépülését.
Éppen hogy visszaindulnék a szobámba - ahol összes reményem szerint végre elaludhatok - csöngetnek. Az első reakcióm egy felnyögés, miszerint muszáj lesz ajtót nyitnom. A második már sokkal logikusabb, rádöbbenek, hogy egyáltalán nem várok senkit, meg amúgy is: ki keresne?
Furcsállva igyekszem rájönni, mégis ki lehet az, lábam azonban már magától indul meg. Tétovázva tárom ki a bejáratot, a kis résen kukucskálva mérem fel a terepet.
Két lány hálózsákot és táskákat szorongatva, széles mosollyal az arcukon. Ami azon nyomban lefagy az arcukról, mikor meglátnak. Oké, talán nem lehetek a legszebb látvány, de azért több, mint kellemetlen ez a nyílt undor.
Lottie szőke haját befonta, édes kis fonatban hullik vállára, most erősebben festette ki, mit eddig, de igazán jól áll neki, kiemeli mandulavágású szemeit. Újszerű kabátot visel, krémszínű nadrággal, fekete bakanccsal, amin apró szegecsek vannak. Nyakában egy halványrózsaszín sál, különösen illik a halovány bőréhez.
A mellette toporgó lányt még nem ismerem, de első látásra szimpatikusnak tűnik. Már csak azért is, mert homlokán egy csúnya seb éktelenkedik. Azúrkék szemei a lehető legbarátságosabban tekintenek rám, habár úgy érzem erősen nem erre számított. Lassan fenekéig érő fekete haja van, amibe lágy hullámok költöztek. Charlotte-hoz hasonlóan ő is a visszafogott stílus képviselője. Egyszerű fekete szövetkabát, kék farmer, magassarkú bokacsizma, fehér sapka és sál.
- Mondtam, hogy ez lesz - sóhajt Lotte, fáradtan mutat rám.
- Mi ez az egész? - nyögöm ki végül, értetlenkedve szobrozok még mindig az ajtóban, nem nagyon áll szándékomban beengedni őket.
- Jöttünk segíteni - dob felém egy kedves mosolyt a másik lány, majd mikor szemöldökömet felhúzva követkelek választ, inkább témát terel. - Deon vagyok - nyújtja a kezét, kis híján elejti az összes cuccát.
- Üdv - szűröm a fogaim között.
Láthatóan nem örülök a felbukkanásuknak, nem kell nekem semmiféle segítség, jól vagyok.
- Bemehetünk? - int Lottie, kissé türelmetlenül pislog.
Csak ledöbbenve váltogatom közöttük a tekintetemet, végül magától adódóan jelentem ki, mintha kérdezni is hülyeség lenne ilyet.
- Nem - rázom a fejemet.
- Norina ne csináld - nyafog Charlotte, ellentmondást nem tűrve lök félre, benyomul a házba. - Szükséged van ránk, meglásd! Hű, mi van itt!
Deon-ra nézek, várom, ő mit lép, de mivel közelsem olyan pofátlan, mint Lotte, csak csendesen áll az ajtóban. Aggódóan mér végig, de amint felháborodhatnék, hogy igenis normálisan nézek ki, megelőz.
- Zayn barátnője vagyok, így ismertem meg Lottie-t is - magyarázkodik. - Azért jöttünk, mert fontos, és ne aggódj, nem maradunk sokáig - szabadkozik.
Egy szó nélkül kezdem szuggerálni a hálózsákját, amolyan "nem úgy tűnik" üzenet tudatva vele. Nem maradnak sokáig, csak pár napig vagy mi van?!
- Gyere be - sóhajtom inkább, homlokomat megdörzsölve nyitom előtte ki az ajtót. Charlotte-ot úgysem lehet most már kilökdösni. Csak remélem azért visszavesz a buldózer-stílusából, és nem kell kínszenvedéseket átélnem a segítség címszó alatt.
Deon is belép a házba, Lottie mellé áll, csendesen veszik szemügyre a lepusztult házunkat.
- Szép - présel ki magából egy kedves mosolyt. Szegény lány,  kísérletet tesz menteni a menthetetlent.
- Inkább szánalmas - jegyzi meg a szőke barátnője, mire Deon és én is dühösen mered rá. Ekkor jön a pillanat, mikor felháborodva kezd védekezni. - Mi van? Nincs értelme hazudni, kétségbeejtő, ami itt van! - tárja szét a kezeit, kicsit enyhébben simítja meg a vállamat. - Valakinek szembesítenie kell ezzel, és örülj, amíg én vagyok.
Látok rációt a szavaiban, így nem ellenkezem többet. Kifújom a levegőt, kíváncsian kémlelem az arcukat. Érdekel mégis mit szeretnének elérni nálam. Azonban nem hajlandóak tudomásul venni, egyszerűen Deon másról kezd beszélni.
- Lotte vonatja holnap este megy vissza Doncaster-be - igazítja meg a táskáját, közben megerősítést várva sandít a szőkeségre.
- Úgy gondoltam, nálad tökéletesen elleszünk, és amúgy se ismerted még Deon-t - mosolyog rám, száját bocsánatkérően húzza el. - Remélem azért nem bánod!
- Nem - forgatom meg kicsit a szemeimet, akaratlanul is boldogság önt el Lotte jelenléte miatt. Már eléggé sokat voltunk együtt, és a fiatal kora ellenére remekül lehet vele szórakozni. Ráadásul folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, tud mindenről. Mindenről, ami miatt nem akarok Louis-val lenni. Éppen ezért nem értem mit keres itt?! Mit szeretne elérni ezzel?
- Mihez van kedved? Mit szeretnél csinálni ma? - ránt ki a gondolataim közül Deon, egy tincset tűr a füle mögé, miközben érdeklődve pásztázza az arcomat.
- Fürdeni, hajat mosni, sminkelni, rendesen felöltözni, enni valamit, kitakarítani, elmosogatni fogunk és persze előkészíteni a helyünket a szobájába, ahol éjszakázni fogunk - előz meg Lottie. Ellentmondás nem tűrően sorolta ezeket fel.
- Aludni - morgom helyette. - Ezeket maximum te csinálod, én kizárt - integetek hevesen nem-et a kezemmel.
- Norina, kérlek! - dörzsöli meg a halántékát, fáradtan teszi le a táskáját a földre.
Az arckifejezése mindent elárul, tisztán látom rajta, hogy mennyire akarja ezt. Mennyire meg akar menteni. Bár még fogalmam sincs miért. Azt hiszem az a fajta ember, aki szimplán szeretne mindenkit boldognak tudni maga mellett, még akkor is, ha közben pontosan ő az, aki szenved. Ha már Martin-t elveszítette, a bátyját vissza akarja szerezni, és azt hiszi Louis boldogságához én kellek. Pedig pontosan tudnia kellene, hogy nélkülem könnyebb lesz neki. Rossz helyre jött. 

49 megjegyzés:

  1. Szia!:) nagyon jo a blogod <3
    Hogy hivjak Norina karakteret?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen, örülök, ha tetszik! <3 Ashley Benson a színésznő neve!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
    2. Ó köszi :)
      Nagyon siess a kövivel!! CSAK így tovább :)

      Törlés
    3. Igazán nincs mit, és köszönöm! <33 :')

      Törlés
  2. Drága Azym!

    Attól eltekintve, hogy itt-ott van néhány helyesírási hiba a részben, egyszerűen fantasztikus lett!
    Az előző részhez azt írtam, jobb lett volna, ha Louis egyenesen megy tovább, és nem fordul Norináék felé... Nos, ehhez még mindig tartom magam. Bár mostmár kezdem megérteni az ő szemszögéből nézve is, de... Hát, nem tudok mást mondani, csak azt, hogy Norina hülye. Nem ilyen pontosan, de körülbelül, ha érted mire gondolok. Annyira "vak" szegény lány! Mindjárt odamegyek hozzá, és leordítom a fejét, hogy Louisnak szüksége van rá. De ha ezt Lotte vagy Deon megteszi helyettem... Az is szuper. :D
    Uh, nem tudom, pontosan mikor jönnek rá arra, nekik szükségük van egymásra. Remélem mihamarabb. :)
    Nagyon várom már a következő részt!

    Ölel, Cordelia.

    P.S Képzeld el, jövő hét péntektől, 17-ig, minden este diákszínpados előadásunk lesz. :) Nagyon izgulok.! Na, mindegy. Igazából ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy mivel legalább 3 órás lesz mindig, nem tudom, mikorra érek haza, úgyhogy nem tudom, mikor fogom tudni elolvasni a következő részt...

    P.S2 Komolyan ennyiszer használtam a "tud" különböző alakjait?! Jaj, de ügyi vagyok. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cordeliám!

      Igen, sejtettem, hogy lesznek benne elírások, hiszen nagyon siettem vele, de most sikerült átolvasni, úgyhogy remélem kiiktattam az ilyesfajta hibákat! Mindenesetre köszönöm, amiért felhívtad rá a figyelmem!
      Rettenetesen sokat jelent, amiért kezded megérteni Norinát, még attól függetlenül is, hogy hülyének tartod... Hát makacs, és kicsit alacsony az önértékelése azt hiszem, de én is igazán remélem, hogy Deon és Lottie megoldják a helyzetet...:)
      Borzasztóan hálás vagyok, amiért mindig írsz! Szerintem nem is tudod mennyire, de mennyire boldog vagyok, ha látom a nevedet, és olvashatom a soraidat! Sokat köszönhetek neked, imádlak! <33

      Puszi, Azy

      UI: Juj, nagyon gratulálok, ez fantasztikus! Elhiszem, hogy izgulsz, de nem kell, hiszen biztosan csodálatosan fog menni! És ez sokkal fontosabb, mint a blog, úgyhogy egy cseppet se aggódj, ha nem tudod elolvasni őket, megvárnak! <333 Még egyszer gratulálok!

      Törlés
  3. Drága Azy!

    Millió apró kis darabra hullott a szivem. Mindig van valami, ami a szerelem útjába áll. Legalább is ezt a kifogást találták ki az emberek. Ha Norina nem lenne ennyire makacs, na meg Louis sem, boldogok lehetnének eggyütt.
    Louis szenvedéseit olvasni fájdalmas volt, de azt hiszem Norina szenved a legjobban. Nagyon sajnálom szegény lányt. Remélem előbb-utóbb, de inkább előbb, az egyikük lépni fog annak érdekében, hogy egymásra találjanak, mert már nekem is fáj olvasni a szenvedéseiket.
    Lottienak szurkolok, hogy az egyik makacs öszvért meggyözze arról, hogy mi a helyes. ;) Birom a csajt, a korához képest rendkivül inteligens és érett. :)
    Egyszóval ez is fantasztikus volt. Hihetetlenül várom már a folytatást. És reménykedem, hogy lesz még Louis-szemszög. xDD

    Ölel Jule

    P.S.: Imádom a történetet és azt, ahogyan irsz: nagyon érthető, de remek! Azt hiszem az a legkevesebb, amit tehetek köszönetképp annyi, hogy irok pár sort. És rettentően örülök, ha ezzel örömet szerzek neked. <3333333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Igen, azt hiszem tökéletesen látod a dolgokat, ha máshogyan kezelnék a helyzeteket, máshogyan gondolkodnának, már rég együtt lehetnének, csak sajnos nagyon hasonló a személyiségük, így mindketten sikeresen rontották el a dolgokat. Norina lehet sokkal könnyebben menne ebbe bele, ha Louis az elején nem ítélte volna annyira el. Most már akaratlanul is ott az a félelem, hogy megismétlődhet...
      Szerintem pedig éppen Te vagy a fantasztikus, imádlak! Folyamatosan boldog vagyok, amikor írsz, most is mindjárt elsírom magamat, mert sose reméltem, hogy lesz egy ilyen édes ember, aki támogat, és most... Hálás köszönetem!:') <3333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
    2. Én tartozom köszönettel, ugyanis a történet olvasésa kozben magamra ismertem Norina személyében. Én is makacs vagyok, félek az újabb csalódásoktól, stb. Úgy érzem kicsit saját magam is jobban megismerem. A történet pedig egyszerűen fantasztikus. És nagyon örülök, ha csak pár silány szóval is, de örömet okozok. :) <3333333

      Törlés
    3. Drága Jule!

      Jaj, valahogyan nem szerettem volna, ha valaki ilyesmit ír, nem feltétlen könnyű ilyesmi félelmekkel élni....:( Ettől függetlenül én merem állítani, hogy biztosan így is boldogulni fogsz! És tényleg örömet okozol, nem is sejted mennyit jelentenek ezek a "silány" szavak - mi az, hogy silány, ezekből merítek erőt! <3333333 Köszönök mindent!

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!

    Egy újabb tökéletes részt olvashattunk. Norina szerintem is "vak" nem látja vagy csak nem meri bevallani magának hogy szükségük vam egymásra Louis-val. Remélem rájön és nem szenvednek többet.maximum az esküvő tervezésével!:D Nagyon várom a kövi részt.:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Judit!

      Boldoggá tesz, ha tényleg sikerült elnyerni a résznek a tetszésedet! Norina tényleg vak, ahogyan mondod, és én is borzalmasan remélem, hogy nem szenvednek többet! Nagyon nagyon nagyon köszönöm, hogy írtál! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy :)

    Először is ne haragudj, hogy ez előzö részhez nem írtam, nem tudok mit felhozni a mentségemre. :/
    Ez a rész egyszerűen csodálatos és az eleje, szívszaggató. !!! Tudod mikor az ehhez hasonló részeket olvasom, sokszor elgondolkozom rólad, és mindig ugyan ahhoz a megállapításhoz lyukadok ki, amit itt nem szeretnék leírni, bár szeretném neked elmondani, de nem túlságosan publikus, remélem egyszer lesz rá alkalmam, hogy négyszemközt, majd így virtuálisan megosszam veled :) Remélem Deon, és Lottie tudnak, majd segíteni Norinán :)
    Puszi Tami :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tami!

      Semmi gond nincsen, az számít, hogy most itt vagy! <3
      Hűha, ezzel most alaposan felkeltetted a kíváncsiságomat, és borzasztóan érdekel, hogy mire jutottál! Ha szeretnéd elmondani, akkor írj az email-címemre!:') <3 Ismét örömet szereztél azzal, hogy írtál, köszönöm, drága vagy! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Kedves Azy!

    Ez szinte hihetetlen, hogy így megtudod fogalmazni, letudod írni, hogy mit érez Norina. Teljesen beleéltem magam ahogy olvastam.
    De megjött a felmentő sereg. Remélem tudnak majd segíteni Norinának. És hát Deon, már most kedvelem. Gyönyörűen írsz!!!
    Kérlek siess a következő résszel!
    Imádlak! <3 :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Adrienn!

      Jaj, iszonyatosan, és még annál is jobban örülök, ha tényleg így gondolod! Igen, Deon és Lottie jöttek segíteni! Juj, tényleg Te még nem is ismered Deont! Hát akkor pedig pláne boldog vagyok, amiért szimpatikusnak találod! Köszönöm, amiért ismét megosztottad velem a véleményed, rettenetesen hálás vagyok! Én is imádlak, hogy is ne tudnálak?! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azy!

    Eddig egyszer sem kommenteltem, szégyellem is magam emiatt, viszont most úgy éreztem, muszáj lesz írnom, pár sort, egyszerűen, még jobban tudatnom kell veled, hogy valami eszméletlen amit művelsz. Teljesen átéreztem a mostani rész érzelmeit, hogy mit is érez Norina, és már csak arra figyeltem fel, hogy potyognak a krokodil könnyeim... tudom, nem direkt akarsz megsiratni, sőt biztosan, még csak eszedbe sem jutott, hogy valaki is sírni fog a részen... hát most na, érzékeny típus vagyok.:$
    Lottie -t nagyon bírom, tetszik a karaktere, mint ahogy te is írtad, buldózer-stílusa van, ami nekem nagyon tetszik.!!!
    Hm, nem írtam valami sokat, nem is az volt a célom, csak, hogy mint már mondtam, tudatni, hogy itt van még egy olvasód, aki imádja a történeted, a fogalmazásod... és a kinézetet! O, mamám ez a fejléc, valami eszméletlen gyönyörű!!!!!! Le ne cseréld!!!

    Ölel egy dilis és érzékeny olvasód,
    Patricia Freelove

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Patrícia!

      Nem kell szégyellned magadat, hiszen most itt vagy, írsz, és ahw! Rettenetesen meghatnak a dolgok, amiket most megosztottál velem, lassan én is sírni fogok! Boldoggá tesz, ha sikerült átadnom Norina érzéseit, ez rengeteg jelent számomra, hálás vagyok, amiért Nálad elértem!:')
      Még egyszer rettenetesen köszönök neked mindent, iszonyúan boldoggá tesz, hogy most úgy gondoltál írsz! Drága vagy! <33333333

      Nagyon nagyon sok puszi & ölelés, Azy

      UI: Jaj, örülök, ha legalább neked tetszik! Szerintem egy ideig maradni fog, ne félj! <333

      Törlés
  8. Drága, Egyetlen és Legkedvesebb Azym!

    Az eleje nem volt baj, hogy picit keserűbb volt, nekem pont így tetszett! Teljesen azonosulni tudtam Norina érzéseivel ami egyszerűen tönkreteszi őt, mérhetetlenül sajnáltam. :( Saját maga teszi tönkre az életét ezzel a döntésével, mégha csak a puszta jószándék vezérelte, akkor is... Nagyon megörültem a két váratlan vendégnek, akik remélem egy kis fényt hoznak majd sötét hétköznapjaiba és egy kis életet is! Na és az új design nagyon tetszik. ;) Minden csodás, a részednek is örültem nagyon, ezzel feldobtad a vasárnap reggelemet. :$ Hogy telt neked az őszi szünet, tudtál valamit pihenni? :)

    Puszil, - Pippa <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Édes, Legaranyosabb Pippám!

      Hűha, most megkönnyebbültem, kicsit tartottam tőle, hogy túlságosan szenvedő lett... Illetve nagyon boldog vagyok, ha sikerült azonosulni Ninával, nem győzöm hangsúlyozni mekkora bókot jelent ez! Ettől függetlenül természetesen jól látod a dolgokat, saját magukat taszították idáig... Igen, én is ezért "küldtem" őket Norina segítségére, hiszen mindketten alapvetően vidám személyiségek, így nyilván nem fogják engedni, hogy depressziós legyen!
      Az őszi szünet nekem teljes mértékben a pihenésről szólt most, tényleg sikerült feltöltődnöm, csak ne jönne ez a fránya iskola! És neked? Jól telt, miket csináltál?:)
      Szeretném megköszönni a még mindig töretlen kitartásodat, támogatásodat, remélem tudod, hogy mikor meglátom a nevedet a rész alatt, már reflexszerűen elmosolyodom, sokat jelent, amiért folyamatosan itt vagy mellettem, nem is tudom mivel érdemeltem ki, de hálás vagyok/leszek! <3333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Azy!
    Máris jobb a szombat estém, hogy elolvastam a legújabb fejezetet. Valahol legbelül sejtettem, hogy Norina ismételten visszatért a régi "munkájához" még ha csak kényszerből is. Teljes mértékben át tudtam érezni Nornia fájdalmát ahogyan leírtad. Sajnálom szegényt, hogy ennyit kell szenvednie azért, hogy apján segítsen ( megjegyzem nem érdemelném meg az apja Nornia segítségét )
    Hihetetlen, hogy Lottie mennyire kitartó és mennyire törődik Norinával. Remélem, hogy ő és Deon tudnak valamit segíteni neki.

    Az új kinézet pedig egyszerűen fantasztikus! ♥

    Sok puszi,

    Anastasia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anastasia!

      Hihetetlenül jó érzés, ha örömet tudtam okozni pusztán ezzel a résszel, köszönöm, hogy elmondtad! Illetve az is rengeteget jelent nekem, hogy sikerült átérezni Nina szenvedéseit, hiszen ez egy igazán fontos szempont számomra! Igen, Lottie az emberek megmentője lett! :')
      Nagyon hálás vagyok, amiért ismét írtál, jó elolvasni, hogy mit gondolsz, milyen lett szerinted a rész! Köszönettel tartozom emiatt, csodálatos vagy! <333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azy!

    Sikeresen elérkeztem erre a blogodra is! Fogalmam sincs mióta nem kommentáltam ennyiszer a blogspoton, talán soha. Na, mindegy is! Mostantól aktív tagja leszek a blogjaidnak.

    Norina úgy érzem kicsit önző. Túlságosan is elvakítja a múltja és ez neki, se Louisnak se jó. Nem tudom mit fogsz kihozni a végére, de igazán kíváncsi vagyok. Lottie pedig imádni való!

    Ölel,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Diana!

      Jaj, ennek pedig iszonyatosan örülök, fogalmam sincs mit tettem, amivel kiérdemeltem a véleményeidet, de rettenetesen hálás vagyok!
      Szerintem ha az elején Louis nem ítélte volna el annyira az elején, talán nem félne annyira attól, hogy ismét meg fogja tenni... Viszont így eléggé nehéz!:( Boldoggá tesz, hogy elmondod, Te mit gondolsz, hiszen ez borzasztó fontos számomra! Köszönettel tartozom mindenért! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága Azy! <3:)

    Azt írtad nekem előzőleg, hogy Reméled megfogom érteni azt, hogy Nina mit és miért csinál.. Megértettem, és nagyon sajnálom.. Igazán nem számítottam arra, hogy megint elkezdi azt, amit egyszer már befejezett..:(
    De! Minden egyes másodperc elteltével biztosabb vagyok abban a tényben, hogy Loui eltudná fogadni még így is !

    Deon és Lottie:DDDDDDD Kicsit meglepődtem.. Lehet régi módi vagyok, de én arra számítottam, hogy megjelenik a herceg, vagyis Lou az ajtóban.. :D De persze nagyon örülök buldózer Lottie-nak és ügyetlenkedő Deon-nak :)
    Remélem sikerül meggyőzniük Nina-t :) Ééssss majd.. Jöjjenek össze jejejejje :DD*-*
    Imádtam a részt! <3
    Pihenj sokat! <333
    Sok puszi és ölelés: Lizi*-*

    U.i.: Nagyon tetszik a kinézet<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lizi!

      Jaj, ez csodálatos, nagyon örülök, amennyiben tényleg így van! Én is sajnálom, amiért Norina újra belekezdett, de nem lehet mit tenni... Igen, itt nem Louis-val van a probléma, hiszen alapvetően már beleszeretett a lányba, hanem azzal, hogy az elején teljes mértékben elítélte, ezután pedig akaratlanul is ott van Norinában az a felélem, hogy ez megismétlődhet...:(
      Jaj, bocsánat, ha nem erre számítottál, de bízom benne, hogy azért Deon és Lottie legalább akkora hatással lesz rá!
      Megint itt vagy, ami még mindig csodálatos nekem, így köszönöm, köszönöm, köszönöm! Mindig félek tőle, hogy egyszer csak az Olvasóim közül, valaki - akit ennyire szeretek, mint Téged - szóval egyszer csak eltűnik, és nem ír többet...:( Hatalmas megkönnyebbülés, amiért Te még kitartasz mellette, hálás vagyok! <33333
      Te is pihenj sokat, drága!

      Sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  12. Drága, fantasztikus és egyetlen Azym!

    Maximálisan megértem Nina-t. Már nem tartom hülyének, amiért kíbozzák egymást Louis-val... Nem lehet könnyű neki prostituáltként dolgozni megint. Az apja pedig egy görény. Jó..lehet azért csinálja, mert magukon akar segíteni, de ez így nem oké. Úgy bírom Deon-t.. Mikor írtad, hogy egy sebhely van a homlokán, azonnal tudtam kiről van szó. Charlotte pedig....cuki, hogy segíteni szeretne Nina-nak.
    Igaz, van néhány helyesírási hiba, de ettől eltekintve fantasztikus rész volt.

    Ui.: képzeld vett bátyám egy tengerimalacot szülinapomra -előző megfulladt- és Nina-nak hívják. Vagyis az állatkereskedésben ezt a nevet adták neki..imádom. Olyan cuki ^^
    Jövőhéttől folyamatosan tanulnom kell, angolt -TZ halleluja ._.- úgyhogy nem biztos, hogy tudok majd megjegyzést írni..de igyekszem majd :)

    Puszi.: Gabriella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uh és még valami. A fejléced isteni! Gyönyörű lett

      Törlés
    2. Drága Gabriella!

      El sem tudod képzelni, mennyire örülök, amiért sikerült megérteni Ninát, ez számomra rettentő sokat jelent! Elhiszem, hogy mérges vagy az apjára, tényleg nem cselekszik helyesen, viszont ettől függetlenül én sajnálom...:(
      Bocsánat, a helyesírási hibákat próbáltam javítani, remélem már nagyjából jó! És nagyon örülök, ha elnyerte a tetszésedet a fejléc, de már le is cseréltem, hiszen Diana munkája ezerszer szebb! Viszont ígérem, ezután már nem lesz változtatás!:)
      Megint csak iszonyat hálás vagyok, szerintem sejtésed sincs mit okozol a szavaiddal, hihetetlen mennyi erőt adsz, soha nem fogom tudni rendesen megköszönni, elképesztő vagy, komolyan!:') <33333333333

      Puszi, Azy

      UI: Jaj, el tudom képzelni mennyire édes, és vicces a névválasztás! Hűha, akkor sok sikert, biztosan jól fog sikerülni! És nem kell, ha nem jut rá időd, a tanulás sokkal fontosabb! Ügyes légy! <3

      Törlés
  13. Azy!

    Régóta figyelemmel követem a blogjaidat és régóta szövődik bennem a vélemény az írásodról!
    Van tehetségedamit ki is használsz!Még egy rossz blog se került ki a kezed alól!Precíz vagy,pontos,ügyelsz a részletekre!Fantasztikusan írsz!
    Miközben olvasom a soraidat,bennem is lejátszódik mindaz,ami a szereplőkkel!
    Mintha velem történne meg!
    Kevés könyv tudja ezt nyújtani,hát még egy blog!
    De neked sikerült!
    És én ezért csak gratulálni tudok!
    Ne hagyd abba az írást,ne foszd meg az emberiséget az ilyen gyönyörűségektől!
    Várom a kövi részt!!!

    Somebody xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Somebody!

      Oh, te jó ég! Nem jutok szóhoz, komolyan egész egyszerűen már folynak a könnyeim a boldogságtól! Annyira köszönöm, hogy így látod! Soha nem reméltem, hogy valakinek valamikor tetszeni fog, amit én kreálok, pláne nem, hogy ilyen édes dolgokat fog gondolni! Egyszerűen fogalmam sincs mivel érdemeltem ezt ki... Rettenetesen hálás vagyok mindenért, komolyan iszonyúan sírok, nem is tudom mit mondjak, köszönöm, köszönöm, köszönöm, annyira köszönöm! <3333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága Azy ♥!

    Sajnálom, hogy ilyen későn írok :( De most itt vagyok és megajándékozlak a szavaimmal, aztán szaladok az Engedj el!-re is :D

    Imádtam a fejezetet, nagyon de nagyon ♥ :) Végre lelepleződtek Nina igazi érzései; ő is szereti Louis-t, de amilyen bolond, hagyja szenvedni a fiút :3 Valahogy éreztem, hogy Deon-ék Norina-t is boldogítani fogják :DD Tetszett, nagyon is :D Sajnálom, hogy Norina ilyen Louis-val, de remélem, ez meg fog változni :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥ :) További szép estét és a jövő héthez sok sikert kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Én meg, hogy ilyen későn válaszolok...:( Aranyos vagy, köszönöm!
      Az tesz a legboldogabbá, ha tetszett neked, hihetetlen sokat jelent! Köszönöm, amiért még mindig nem hagytad abba az ostromlásomat, borzasztó kitartó és kedves vagy! <333
      Neked is sok sikert a héthez, drága! :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága Azym!

    Nagyon tetszett ez a fejezet, mert végre megértettem Ninát! Nehéz döntést hozott, de szerinte, érthető és meggyőző érveket állított a mellé, hogy eltaszította magától Louis-t. Mérhetetlenül sajnálom, hogy újra "munkába" kellett állnia és nagyon reménykedem benne, hogy hamarosan megváltozik az helyzet és nem kell majd ezt csinálnia, valamint az is remélem, hogy egyenesbe fog jönni mind anyagilag mind magánügyileg!
    A két lánytól nagyon aranyos volt, hogy elmentek hozzá és megpróbálták a lehetetlent vagyis felvidítani akkor mikor a legnehezebb helyzetben van. Viszont remélem, hogy míg Deon ott van szóba kerül majd az Ő és Zayn kapcsolata is felmerül és elmeséli, hogy nekik milyen nehézségeik voltak.
    A fogalmazásod megint mennyei lett. Csak úgy faltam a szavaidat és Norina minden érzését áttudtam élni. Megható volt! Igazi profi munka, mint mindig szóval nem sok újdonsággal szolgáltam. De ez sem meglepő, mert minden ami hozzád kapcsolódik fantasztikus!!!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordi!

      Jaj, ebben nagyon reménykedtem, hatalmas megkönnyebbülés, ha komolyan megértetted Ninát, és az érveit elfogadtad! Borzasztóan adok a véleményedre, tényleg hatalmas öröm, ha Te így vélekedsz! Nem is győzök hálálkodni, amiért ismét megosztottad velem a gondolataidat! Annyira, annyira hálás vagyok mindenért, el se hiszed! Folyamatosan mosolygok, mikor olvaslak, köszönöm! Meg se érdemellek, komolyan drága vagy! <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága Azy!

    Sajnálom, hogy az előzőhöz nem írtam, olvastam csak nem volt időm értelmes gondolatokat leírni.

    Imádtam az előző fejezetet is. Úgy örülök Deon és Zayn felbukkanásának. Tetszik hogy belevontad őket a történetbe, ez olyan különleges. Jó egy kicsit róluk is olvasni.
    Lottie bizonyítja, hogy mennyire jó testvér, s kitartóan ostromolja Louis-t a támogatásával. Louis utálja ezt, mégis ezért imádja a lányt. Furcsa kettősség. Louis szenvedése érthető, de nagyoon szomorú.

    Ez a rész annyira őszinte volt. Norina végre elmondja a saját érzelmeit, és nem.csak azt hajtogatja, amit Louis-nak szerinte hallania kell. Megrázó az ő érzelmi állapota is, s valamilyen szinten elfogadható a döntése. Erős lány, hogy így elhatározta magát, s eltaszította magától Louis-t.
    Mindketten meghaltak egy kicsit a másik hiányától...

    Lottie és Deon felbukkanása meglepett. Nem számítottam rá, kíváncsi vagyok mi lesz ebből.

    Egyszerűen csodás rész lett, az előzővel együtt. Imádom, imádom és imádom!!! :-) <3
    Várom a következő részt.

    Puszillak, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cami!

      Soha ne kérj ezért bocsánatot, hiszen az a lényeg, hogy most itt vagy, ami már így is egy hatalmas ajándék számomra! Nem is tudom mit tettem, amiért már a másik blogom óta rendíthetetlenül mellettem állsz, egyszerűen csodálatos vagy! Szerintem sose tudom rendesen meghálálni ezt a sok szeretet, én pedig Téged imádlak! Jó volt olvasni a véleményedet, köszönöm! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága, egyetlen, édes Azy <3!
    Lassan indulok edzésre, de úgy gondoltam, gyorsan bepótolom a lemaradásomat, hiszen jócskán felgyülemlett az olvasni való, mialatt a mamánál voltam. s ott ugye nem létezik olyan, hogy internet... na mindegy is, nem panaszkodom, inkább leírom a véleményem erről a részről is, hiszen ma már meglátogattam a másik blogodat is.
    Nagyon jó volt ismételten Nina szemszögét olvasni, bevallom neked, már nagyon régóta vártam, hiszen érdekelt, mit miért csinált, és így utólag visszagondolva - fura - de meg tudom érteni. Én is sokszor éreztem már hasonlóan, mindig úgy gondoltam, hogy nem tudnék valakit olyannyira szeretni, mint amennyire megérdemelné, így minduntalan visszautasítottam a fiúkat, és szerintem ez még jó darabig nem fog változni, hiszen ilyen vagyok, és az ember nem változik meg olyan könnyen. Láthatod Ninán is. A lány nagyon belopta a szívembe magát, hiszen olyan, mintha tükörbe néznék. Annyira szeretem ezt a történetet és nem akarom hogy vége legyen, főleg nem ilyen korán ! :'( Amúgy, Lottieban nem csalódtam, ő egy igazi angyal, és Deon is. Nina szerencsés lehet, hogy meg akarják menteni, hogy van, aki meg akarja menteni, és remélem sikerülni fog a lányoknak. És hogy később Lou is megért mindent, mert nem szeretném, hogy elutasítsa a lányt, akit kikupálnak majd a vendégek.
    A fogalmazásod nagyon élethű volt, csak gratulálni tudok ehhez is, de hát nem is kell csodálkozni, ez természetes. Ez az eddigi kedvenc részem *.*
    Millio puszi Xx nagyon szeretlek :) <3
    ui.: jaj, nem akarok én itt reklámozgatni, csak szeretném elmondani, hogy elkezdtem az új történetet az I know-on Louisról, tudod amit még régebben említettem. Szerdán kerül fel az első rész, szóval, ha érdekel nézz be nyugodtan. remélem hamarosan újra beszélünk, és egyszer fenn leszek, amikor te is. Sok sikert a sulihoz <3 puszi <33333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legdrágább szerecsendiom!

      Talán még nem mondtam, de nagyon össze kell szednem magamat, mikor a Te kommentedre válaszolok, hiszen mindig annyi minden kavarog bennem, semmit se szeretnék kihagyni. Először is boldoggá teszel azzal, ha élvezted a rész olvasását, nincs annál jobb, mikor örömet tudok okozni! Általában jól esik, mikor azt olvashatom, hogy sikerült felfedeznie magát valakinek Norinában, de ennél résznél őszintén reménykedtem benne, hogy senki nem fog így érezni... Sajnálom, ha neked volt már hasonlóban részed! Nem is tudom mit tudnék ehhez hozzáfűzni, hiszen - sajnos - még nem ismerlek annyira, és fogalmam sincs milyen vagy igazán...! Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy akkor is ha ilyen maradsz, lesz valaki, aki Louis-hoz hasonlóan nem fogja egykönnyen feladni! <3
      Nagyon nagyon nagyon szeretlek, komolyan hihetetlen, hogy mindig itt vagy, és támogatsz! Nem tudom mit tettem, amivel ezt kiérdemeltem, de örökké hálás leszek! <3333333333

      Millió puszi és még annál is több, Azy

      UI: Ne viccelj, ha lett volna időm, már a korábbiakat is elolvastam volna, viszont ez így remek lehetőség, hogy végre lemaradás nélkül követhesselek Téged hiszen aaanyira tehetségesen írsz! Már fel is iratkozok, köszönöm, amiért szóltál! <33

      UI2.: Neked is nagyon sok sikert! <3

      Törlés
  18. Drága Azy!
    Egyszerűen már nem tudok mit mondani, mindig csak önmagam ismétlem. Csodálatos részt írtál, és annyira boldog vagyok, hogy Deon is benne vana történetben. :) Az előző blogodnak a felénél tartok, amit szintén imádok, de azzal lassabban haladok időhiányban... Mindegy is, a lényeg, hogy nagyon jó így kívülről olvasni róla, és már most legalább annyira szeretem Ninat, mint Deont. :)
    Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Lottie tervéből, remélem, hogy sikerrel jár, és azt is, hogy minél előbb.:DD
    Millió puszi, Kikiih

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kikiih!

      Nagyon, nem is, borzasztóan örülök, amiért így gondolod, szerintem nem is sejted mennyit jelent, amiért ez a rész elnyerte a tetszésedet, illetve az első blogomat is olvasod! Ez hihetetlenül jól esik, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Hálás vagyok, amiért ismét írtál, csodálatos vagy! <333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  19. Drága Azy!
    Mint már megszokhattuk ez a rész is PER-FECT lett !!!Fáj látni,hogy mindketten mennyire szenvednek remélem mi hamarabb újra összejönnek..!! :DD így tovább I love you <3333
    xoxo,
    Pici N. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pici N.!

      Jaj, aranyos vagy, amiért ezt mondod, köszönöm! I love you too, és hálás vagyok, amiért írtál, édes Tőled! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  20. Drága Napfény!

    Az új kinézet az eddigi kedvencem!<3 Úr isten, egyszerűen élmény ide feljönni!:3
    Annyira sajnálom Ninát. Teljes mértékben megértem, hisz én sem szívesen okoznék csalódást bárkinek, viszont az nem megoldás, ha egyáltalán meg sem próbáljuk.
    És aaah Deon.:3 Ő egy megunhatatlan karakter.:) És szerintem Nina is az. Egyszerűen fáj, ahogyan írsz! Eszméletlen vagy, te nő!<3

    Csók, Tina xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gyönyörűm!

      Nekem is, hiszen Diana csodálatos fejlécet készített, rettenetesen tehetséges, nem igaz? Boldog vagyok, ha sikerült megérteni Ninát, ez borzasztóan sokat jelent nekem. És az is örömmel tölt el, ha szívesen láttad viszont Deont! Elképzelhetetlenül kitartó vagy, drágám, nem is tudom mivel érdemeltem ezt ki a fajta támogatást, de örök hálám! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  21. Drága Azym!

    Elnézést kérek az eltűnésemért (bár már tudom előre az erre való reakciódat :D ♥), gyorsan elolvastam mindkét fejezetet, ééééés itt vagyok, csak az a nyomorult bloglovin' nem engedett be a fiókomba. -.-" :D
    Most inkább ezzel a résszel kapcsolatban fejteném ki a gondolataimat, az előzőt is imádtam, szerintem ezzel nem okozok meglepetést. :)
    Az elején... hát, magam előtt láttam az egészet. És egyszerűen olyan hihetetlenül jól írtad le Nina gondolatainak kavargását, hogy én magam is kezdtem így érezni. :')
    És megjelent Lottie. Akaratlanul is mosolyogtam onnantól, csak aztán a végén megint nem. :D De ez nem baj, sőt... Imádom, ahogy van. :)) Lottie-val még egy közös vonás, én is kb. így cselekednék a helyében.. :D
    És PONT ERRŐL BESZÉLTEM HÁÁÁH. :D Deon és Norina végre találkoztak. *-* Na mondtam vagy mondtam? :DDDDD
    Akkor én most megyek, és leütöm a szomszédunkat, mivel fúrnak, és nagyon zavar. :3 :D Oké, nem ütöm le, de abbahagyhatná...

    xx. S

    Ps.: Megértettem Ninát. Kijelentem. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Stellám!

      Naaa, ha tényleg tudod, akkor ne izélj azzal, hogy bocsánatot kérsz! Tudod, hogy nem kell, már így is annyi mindennel tartozok neked, hogy nem igaz! :')
      Örömmel tölt el, ha tényleg sikerült magad elé képzelni a jelenetet, szerintem nem is tudod, mennyire megkönnyebbülök, ha ilyesfélét olvashatok, köszönöm! Illetve az is boldoggá tesz, hogy Deon és Nina találkozása pozitív reakciókat váltott ki belőled, elképesztő érzés, ha tényleg sikerült örömet okoznom vele!
      Már lassan nem tudom szavakkal kifejezni mennyire édes, kedves és hihetetlen vagy, egy hatalmas köszönöm-mel tartozom, amiért részről- részre támogatsz, és erőt adsz a folytatásra! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, imádni való vagy, komolyan! <33333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  22. Drága Azym!

    Ide is (nagyon) megkésve írok. Bocsánat! tudom ,mindig szabadkozom emiatt, de igyekszem változtatni ezen, mármint a késéseken.
    Nagyon jó rész volt, imádom a sítlusodat!
    Norina szenvedése szívbe markoló és valóban keserű. Borzasztó, hogy ezt teszi magával és Louis-al.
    Lottie és Deon felmentőseregére nagyon szüksége van a szőkeségnek. Még ha nem is vallja be. Jó, hogy őt sem hagyják tovább szenvedni egyedül, neki is segítenek, mint Louis-nak. :)
    Szépen megfogalmaztad, Nina érzéseit és viselkedése is teljesen érthető a személyiségéből fakadóan.
    Remélem ő is képes a változásra s félre tenni félelmeit. :)
    Nagyon várom a következő részeket! Fantasztikus vagy.

    Ezer és egy csók, Vi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vim!

      Nekem az se gond, ha nem tudsz változtatni, és késve írsz, ugyanannyit jelent, mintha időben tennéd! Jaj, ez csodálatos, el sem hiszem! Azt meg főleg jól esik olvasni, hogy így gondolkodsz a részről, wáó! Hálás vagyok, amiért ilyen szavakkal örvendeztetsz meg, köszönöm, köszönöm! És szerintem pedig éppen Te vagy fantasztikus! <333

      Ezer puszi, Azy

      Törlés