1.:Honnan jött az ötlet ehhez bloghoz?
Csak egyszerűen elkezdtem gondolkozni azon, milyen lenne, ha nekem kéne prostituáltnak lennem. Őket eléggé elítélik, miközben nem lehet tudni miért is csinálják, valószínűleg nem jókedvükből. Ezért szerettem volna egy ilyen múltú személyről írni. Talán így kicsit egyértelműbbé válik az emberek számára, hogy nem kellene elítélniük ezeket a lányokat.
2.: Ha lehet ilyet kérdezni akkor te mire vagy a legbüszkébb a történeteddel kapcsolatban?
Hűha, valójában semmire. Mindig úgy érzem, hogy kevés, amit csinálok, de azt hiszem nekem ez is pont elég. Írom a részeket, nagyjából totál homályban, egészen a tizenkilencedik részig azt se tudtam mi lesz a vége. Több leírást, több kidolgozottságot, több tartalmat szeretettem volna, de imádom írni, így... Mindenesetre talán az az egyetlen plusz a blogban, hogy nem befejezetlen, így akiknek még a rengeteg hibájával együtt is tetszik, végig olvashatja.
3.:Mi inspirál téged a legjobban a történet írásában?
Szerintem a legjobban a határidő. Szombatonként van a rész hozásának időpontja, ezért ha törik, ha szakad, én megpróbálom megírni addigra. Egyébként nincs is annál stresszesebb dolog, amikor már csak egy órám van hátra, és körülbelül húsz mondat van még készen. Ha nem lenne megadva mikorra kell, és én nem az utolsó pillanatban pötyögném be a részt, akkor szerintem képtelen lennék írni...
4.: Mennyit változott a cselekmény és a részek közötti tolódás a legelső terveid óta?
Spontán írok, tulajdonképpen semmit nem terveztem meg az elején. Annyit tudtam, hogy lesz Norina és Louis. Mindig elkezdtem valamit írni, abból jött a következő cselekmény, aztán így tovább. Talán mégis azt tudnám mondani, hogy a karakterek az elején kicsit mások voltak, de szerintem hozzá tartozik a dologhoz a fejlődésük.
5.:Mióta blogolsz?
A Blogger-profilom szerint 2012 májusa óta, tehát tavasszal lesz a harmadik éve. Az az igazság, hogy csak erre tudok alapozni, nem emlékszem még én se pontosan... Ami biztos, hogy a "A legjobb ellenség" c. blogomat egyik ősszel kezdtem, így gondolom az előtte lévő időszak, vagyis az a nagyjából fél év az előző két blogomat jelenti. Ennyi időbe telt beleszokni mindenbe is. :)
6.: Mennyi időbe telik egy-egy rész megírása? :)
Eléggé későn szoktam hozzákezdeni a részek írásába, ezért is érkeznek tizenegy óra után. Nagyjából egy-két órát szoktam vele foglalkozni, viszont akkor nem igen koncentrálok másra.
7.: Mennyiben segít az, hogy, ha pozitív visszajelzést kapsz az olvasóktól? :)
Nagyon sokat, egyszerűen az Olvasóimtól akkora mennyiségű szeretet és támogatást kapok, hogy kis híján sírva fakadok a legtöbb kommenten. Imádom őket, lehengerlő mennyire kedvesek, elnézőek, türelmesek és kitartóak. Rengeteget jelent számomra a véleményük, így ha pozitív visszajelzést kapok, teljesen boldog vagyok.
8.: Mi a helyzet a negatív kommentekkel? Ezek általában hogyan érintenek téged?
Hála az égnek igazi negatív kritikával még nem találkoztam, a kisebb észrevételek, nem-tetszések pedig nem érintenek rosszul, hiszen hozzájárulnak a fejlődésemhez. Ha valaki mégis jól lehúzná a történetemet, az írásomat vagy valamit, amit a Blogger-világában csinálok, szerintem próbálnám megítélni mennyi ráció van benne, és ahhoz mérten változni. Természetesen mindenki véleményét szeretem tiszteletben tartani, csak normális hangnemben érkezzen.
9.: Honnan jött az Azy név? :)
Ez az a kérdés, amit nagyon sokszor megkapok, és mindig ugyanakkora lelkesedéssel tudok rá válaszolni, mert nevetségesnek tartom a név létrejöttét. Még régebben a bemutatkozásomban írtam egy kis angol szöveget, amiben valami olyasmi állt, hogy "I'm a little bit crazy, so call me just..." és itt jött a bökkenő, nem igazán tudtam mi rímel a 'crazy' szóra, így csak egyszerűen levágtam az elejét, és létrejött - sok-sok gondolkodás után, roppant leleményes módon - az Azy. Mindegy, a lényeg az, hogy bármennyire is szánni való az eredete, de rám ragadt. (Egyébként abban sem vagyok biztos, hogy az angollal kellett volna próbálkoznom...) :)
10.: Elérkeztünk az utolsó kérdéshez, ami az lenne, hogy gondoltál-e arra, hogy komolyabban el kezdesz foglalkozni az írással. (pl. újságíró, könyvíró)
Egyáltalán nem bánnám, ha lenne belőle valami. Fantasztikus érzés lehet, ha a saját könyvedet tartod a kezedben, és tudod, hogy te alkottad, egyszóval látod a munkádat megtérülni... Ennek ellenére szerintem ez csak egy álom marad, hiszen nem vagyok eléggé tehetséges, fejlett, tapasztalt. Mindenesetre én tökéletesen boldog vagyok jelenleg is, nem számít könyvet írok-e vagy blogot.
Mi volt az első gondolatod, amikor megláttad a kérésem?
Az, hogy hihetetlen, hogy valaki éppen rám gondol, iszonyúan nagy megtiszteltetés számomra! Szeretném megköszönni, hálás vagyok miatta!
Eddig két One Directionnal foglalkozó blogod volt, mégis nemrégiben egy Avril-el foglalkozót is nyitottál. Hogy jutottál erre a döntésre, hogy a srácok után, most az énekesnővel is indíts egyet?
Nagyon szeretem a fiúkat, így a legnagyobb élvezettel alkotok róluk történeteket még a mai napig is, de úgy gondoltam, hogy egy kis újítás nem árthat... Sokat gondolkodtam, hogy kiről lennék képes még ugyanekkora szenvedéllyel írni, és arra a következtetésre jutottam, hogy Avril-el és Chad-el kettőt ütök egy csapásra, hiszen mindkettejükért odavagyok.
Az olvasóid szeretik, amit írsz, de volt-e már olyan komment, vagy üzenet, ami mégis bántó volt?
Szerintem nem, mindenki rettentő édes és kedves velem!
Rengeteg "rajongóval" rendelkezel. Milyen érzés ez neked?
Fantasztikus, egyszerűen az Olvasóim hihetetlenek, nincs is náluk jobb! Támogatnak, szeretnek és mellettem állnak, ez csodálatos! Fogalmam sincs, miképpen történhetett ez velem, iszonyúan hálás vagyok mindenért, amit Tőlük kapok! Nagyon szeretem Őket!
Sokan álnevet használnak, ha írásba kezdenek. Te miért döntöttél emellett?
Nem szerettem volna, ha az ismerőseim-barátaim megtalálják az írásomat, hiszen a mai napig nem olvastak tőlem semmit... Így egyszerűen kerestem egy nevet, ami alatt nyugodtan blogolhatok. Ráadásul a sajátomat nem is szeretem annyira.
Vannak komolyabb terveid is az írással a jövőre nézve?
Nincsenek, hobbiként tartom számon. Szerintem rengeteg mindenben kell fejlődnöm, meg sem fordul a fejemben, hogy talán ebből lehet valami.
Amikor elkezdted a történetet, számítottál ekkora sikerre?
Te jó ég, dehogy! Sosem számítok rá, a mai napig nem értem, honnan jött ez a rengeteg ember, és miért szánták el magukat a blogom olvasására, de felemelő érzés a sok fantasztikus kommentet olvasni!
Mint sokan mások, te is elfoglalt vagy, mégis írsz. Mivel szoktál a szabadidődben foglalkozni?
Leginkább a barátnőimmel vagyok, de nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni, illetve a sorozataimat is próbálom rendszeresen nézni.
Mit javasolnál azoknak, akik most kezdenek bele az írásba?
Azt, hogy sose adják fel, bárki bármit mondjon! Ha szereti csinálni, ne álljon le! Gyakorolni kell, amennyit csak lehet, és rengeteget olvasni mellette. Kérjenek tanácsokat másoktól, mert fontos a visszajelzés is!
Köszönöm szépen, hogy elvállaltad a felkérésem, további sok sikert!
Én örülök, amiért megkértél rá, és nagyon nagyon nagyon köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése