02 - 493-as szoba

Nagyon szeretném megköszönni a megjegyzéseket, feliratkozókat, sokat jelentenek, hálás vagyok!

Belépni ugyanabba a szobába, ahol még napokkal ezelőtt teljesen megaláztak ; nehéz. Borzalmasan az, hiszen úgy kell viselkednem, mintha mi se történt volna. Természetes Louis szavai mélyen megsértettek, de okot nem adott arra, hogy abbahagyjam, amit csinálok. A napjaimat ugyanúgy délelőtt a fősuli, délután a szobalánykodás, éjszaka pedig a gyors pénzszerzés tölti ki. Az már más kérdés, hogy évek óta nem aludtam ki magamat, valószínűleg olyan sötét karikák húzódnak a szemem alatt, hogy bármelyik pillanatban betuszkolhatnak az állatkertbe, mint pandát. 
Félve nyitok be, de a szerencsém ezúttal is elkerül. A kanapén tesped Louis, ahogyan eléggé sokszor, mióta itt vannak a fiúkkal. Úgy tudom, hogy valami filmhez jöttek a szállodába forgatni néhány jelenetet. Valószínű, hogy azt a kevés szabadidejét, ami neki jutott, azt pont akkor tölti el, mikor én tisztogatok mellette.  Remek!
Ahogyan mindig, most is csak csendesen betolom a kocsit, nem veszek tudomást arról, hogy esetleg nem kívánatos személy vagyok a lakosztályban. Szó nélkül kezdek neki a fürdőszoba takarításának, és úgy érzem, hogy a derekam is beleszakad, amikor a fürdőkádat mosom.
Az ajtó hirtelen nyitódik ki, észre se veszem. Felemelem a fejemet, és Louis-t látom, ahogyan fölöttem áll. Mintha egy cseppnyi részvét csillogna a szemében, de nyilvánvalóan tévedek. Nem sajnál, hanem szán. A kettő között van különbség.
- Szeretnék vécézni - közli, mire csak tisztelettudóan bólintok és felállok.
Kimegyek a helyiségből, hagyom, hogy végezze a dolgát. Amúgy sem akarom, hogy okot adjak újabb sértegetésre. Bár, ami azt illeti, azóta egy olyan sem történt. Louis úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Leszámítva azt, hogy teljesen hitelesen játssza a szerepét, néha már én is elhiszem, hogy megbánta, amit mondott. Sokszor látom, hogy elmerengve figyel, ahogyan dolgozom, de amikor ránézek, elkapja a tekintetét. Egész biztos vagyok benne, hogy mardossa a bűntudat, azt figyeli, hogy mennyire bántott meg. De ha nem akarta ezt, akkor miért mondta? Lehetséges, hogy történt előtte valami, és rajtam vezette le. Ha igen, akkor sem érdemeltem meg.
Fáradtan rogyok le az egyik székre, hogy kicsit kipihenjem magamat. Alig tudok pár percig ülni, Louis hamar végez, s már mehetek is be. Hála az égnek nem olyan koszos a kád, a többit már hamar betudom fejezni.
Végezve vele a többi már gyerekjáték. A takarítás teljesen leköti a figyelmemet, főleg, hogy Louis bevonult a hálóba és ki se jön onnan. Ez nekem azért jó, mert anélkül tudok porszívózni, hogy pillantásokat vetne rám. Nem zavar, egyszerűen könnyebb koncentrálnom, ha nincs velem egy légtérben.
Amikor az ajtón kopognak, fogalmam sincs mit tegyek, de végül is úgy döntök, majd Louis kinyitja, hiszen ez az ő lakosztálya, az ő feladata. Az idő telik, de a hálószoba bejárata nem nyílik ki. A munkát félbehagyva feszülten figyelek, várom, hogy történjen valami. Azonban arra a döntésre jutok, hogy én fogom beengedni a kint várakozó személyt. Idegesen nyomom le a kilincset.
A férfi, öltönyös, jóképű, de szemmel láthatóan annyira megterheli az élete, hogy már halvány ráncok mélyítik a homlokát Csokoládébarna szemei megkönnyebbülten pillantanak rám. Azt hiszem még huszonöt éves sincs...vagyis nem tudom, nehéz róla megállapítani.
- Louis-t keresem - köszörüli meg a torkát, beletúr szintén barna tincseibe. - Itt van?
- Igen, de... - kezdeném a helyzet ismertetését, ami pontosan azt takarja, hogy a keresett személy bezárkózott.
- Szólj neki, hogy el ne merjen késni, két óra múlva a szálloda bejáratánál találkozó- hadarja el gyorsan, majd tüstént a csengő mobiljára szegezi a tekintetét. - Előre is köszönöm - zárja le az igencsak rövidnek nevezhető beszélgetést, majd a füléhez szorítva a készüléket sétál el.
Mérgelődve indulok el a popsztárt rejtő szoba felé, de mikor a tölgyből készült bútordarab előtt állok, elfog az idegesség. Tisztában vagyok vele, hogy nem szabad félnem tőle, elvégre nem egy bérgyilkos, csak valamiért indulatos és rosszindulatú huszonéves srác.
- Az előbb keresett egy személy, és azt üzeni, hogy két óra múlva a szálloda bejáratánál kell lenned! - kiabálok be még mindig egy helyben toporogva.
Semmi választ nem kapok, ezért újra megismétlem a mondatot. Nagy sajnálatomra így sem szolgál semmi információval nekem. Képtelen kiordítani, hogy tudomásul vette? Egyáltalán nem azt kértem, hogy vígan köszönje meg.
- Hallod, amit mondok, Louis? - ordibálok még mindig, a nyomatékosság kedvéért még kopogok párat az ajtón. Az ajkamat harapdálva várok valami reakciót, ami csakúgy elmarad, mint az előbbi percekben. - Ha  nem szólsz semmit, be fogok menni - figyelmeztetem előre, hátha ez már meggyőzni, de a próbálkozásom hasztalan. Nem sokat tétovázok, minden bátorságomat összeszedve nyitok be, és a látványtól teljesen elképedek.
- Te jó ég! - suttogom.
Louis teljesen kiütve az ágyon fekszik. Mellette egy vodkás üveg, aminek több, mint a fele már üres. A piaszag, ami belőle árad kissé sem kellemes. És így kell megjelennie a nyilvánosság előtt pontosan két múlva!
- Mit kezdjek veled? - lépek egy kicsit közelebb hozzá, és jobban megszemlélem az eredményt, amit saját maga ért el.
Haja kócosan hullik szemébe és homlokába, bőre borostás. Ami pedig a leginkább zavarba ejtő benne, az az, hogy csak egy alsónadrág van rajta, egyébként semmi. Elidőzik a tekintem a kidolgozott izmain, a tetkóin és talán még a bőrén is.  Halkan szuszog, és kifejezetten szexi látványt nyújtana, ha nem ilyen helyzetben látnám.
Többször is megrázom, azonban meg se mozdul. Olyan mélyen alszik, hogy szimpla keltegetéssel nem fogom felébreszteni. Jobb ötletem támad, amit talán még később nagyon visszakapok tőle, de éppen a büdös hírnevét fogom megvédeni, ami fontosabb annál, hogy még jobban lecsússzak a szemében.
A fürdőbe szaladok, megtöltök egy poharat hideg vízzel, majd visszatérve egyenesen Louis arcára öntöm. Nem ébred fel hirtelen, de használ. Lassan nyitogatja a szemeit, laposokat pislog, de végül valamennyire éber lesz.
- Mi a...? - hagyja félbe a mondatot, majd rám elemi a tekintetét. Végignéz, de nem szól semmit. Értetlen fejjel fordít nekem hátat, aztán visszafekszik. Abban a percben, ragadom meg a karjánál fogva, semmi esetre se hagyom, hogy újra elaludjon.
- Kelj fel, nagyfiú, ki fogsz józanodni amennyire csak lehet! - nyögöm két húzás közben, miközben Louis mérgesen próbálja kiszabadítani magát a karjaim közül, azonban erre semmi esélye sincs, hiszen nem képes annyi erőt kifejteni, hogy ezt megvalósíthassa.
Elsőre annyit sikerül elérnem, hogy felül. Azonban még ezt is hatalmas sikernek könyvelem el magamban. Arcát a kezeibe temeti, én pedig kifulladva támaszkodom a térdemre. Pihenek, míg ő kicsit felrázza magát.
- Mi a szarért keltettél fel? - teszi fel a kérdést. Lassan beszél, és a mássalhangzói mintha összefolynának.
- Két óra múlva jelenésed van - közlöm vele a tényt felhúzott szemöldökkel. - El kell menned, de nem így.
- Nem kell a segítséged - csattan fel hirtelen, megrémiszt a hirtelen hangulatváltozása. - Aludni akarok - halkul el ismét, testhelyzete megint közelít a vízszinteshez.
- Itt kéne hagynom téged - nevetek fel keserűen. - De elég, ha csak az egyikünk élete fut zátonyra - komolyodok el, szomorúan nézek rajta végig. - Gyerünk, támaszkodj rám! - tapsolok kettőt, majd a karjánál felrántva két lábra állítom. Meginog, egy percig azt hiszem, hogy elesik, de szerencsére minden súlya rám nehezedik. Az összes erőmet összeszedve, összeszorított fogakkal támogatom el a fürdőig.
Beérve muszáj kicsit pihennem, ezért leültetem a vécékagyló mellé. Louis nekitámaszkodik, szemeit lehunyva marad a helyén. Nem mintha ilyen állapotban bárhova is képes lenne menni.
Fáradtan rogyok le a kád szélére, beletúrok összekuszálódott tincseimbe. El sem hiszem, hogy ezt teszem egy emberért, aki még jó hogy le nem köpött első találkozásunkkor. De valahogy most elveszettnek tűnik, nincs szívem magára hagyni, engedve  a karrierje teljes lecsúszását.
A következő pillanatban Louis a vécé fölé hajolva hányja ki magát. Undorodva húzom az orromat, de megnyugszom, mert így talán egy része a bent lévő méreganyagokból elhagyja a testét. Mikor végez, kézfejével megtörli a száját, de még így is egy jó adag hányás marad az arcán és a felsőtestén.
- Fürdés idő - csapok a combomra, majd energikusan állok fel, pedig alig maradt bennem már erő, úgy érzem bármelyik percben összerogyhatok. Odalépek mellé, újra felsegítem, és iszonyatos nehézségek árán cipelem. A lábát megfogom a térdhajlatánál, majd behelyezem a másikat is a fehér kádba. Itt már nem próbálkozok azzal, hogy talpon maradjon. Louis  a testét a kád oldalának dönti, fejét pedig a csempének. A vizet eléggé hidegre állítom, majd szólás nélkül irányítom a vízsugarat Louis felé, aki összerándulva veszi észre a rá érkező zuhét.
- Hagyd már abba! - szól rám erélyesen, de hangjában még sincs annyi indulat, amennyit a szándéka és a nem akarása tükröz.
Muszáj elmosolyodnom a látványon. Nem törődve Louis harmatgyenge próbálkozásaival folytatom a fürdetését. Nem sokkal később már eléggé vizes, sőt még a alsónadrágja is átázik, így próbálom kerülni a látványt, mielőtt még olyan gondolatok támadnának a fejemben, amit nem akarok. Kis gondolkozás után elzárom a vizet, és a tusfürdőjét használva szépen megmosdatom. Kezem végig simít izmos és lapos hasán, erőteljes karjain. Arcát megpaskolom, talán használ. Végül tisztára mosom, és kiráncigálom a kádból. Ugyanazzal a módszerrel, amivel bejuttattam.
- Kösz - közli semleges hangon, valahogyan próbál megtámaszkodni, és örömmel állapítom meg, hogy jobb állapotban van, hála a hidegfürdőnek.
- Muszáj fogat mosnod, a szád is bűzlik - húzom a mosdókagylóhoz, de sajnos képtelen még megállni, így inkább a lehajtott vécéülőkén helyezkedik el. Sok fogkrémet nyomok a kefére, és közelebb lépve hozzá automatikusan kezdem mosni a fogait. Viszonylag könnyen megy, hála annak, hogy Louis úgy viselkedik, mint egy kisfiú és nagyra tátja a száját. Az öblítést is sikerül megoldani, és elégedetten nézek végig a látványon, amit egy kicsit jobban fest. De a bágyadt tekinteteket még most is nehéz lemosni róla.
- Fáj a fejem - panaszolja, halántékához lomha mozdulatokkal nyúl.
- Maradj itt - kérem meg és a nappaliban álló bőröndjéhez sietek. Átkutatom a zsebeit valami gyógyszer után kutatva. A kezembe tudva a fehér kis pirulát még gyorsan a kocsimhoz rohanok. Sok tálcát szedtem itt össze, az egyiken egy kenyér csücske van, ami tökéletesen meg fog felelni arra a célra, hogy a Louis gyomrában maradt alkoholt valamennyire feligya.
Sebes léptekkel térek vissza hozzá, és kérdés nélkül a kezébe nyomom a gyógyszert. A fogmosáshoz használt poharat kiöblítem, majd tiszta vizet öntve belé, leerőszakolom Louis torkán a pirulát. Nehézkesen ugyan, de sikerül.
- Kérlek egyél - török le egy kis darabot a kenyérből, és odaadom neki. Engedelmesen veszi el és nyeli le. Így megy ez addig, amíg el nem fogy az egész. - Huh - sóhajtom fáradtan.
- Most már hagyhatsz - dörzsöli meg a szemét, elfogyasztva az utolsó falatot.
- Tudom, de nem foglak - nézek rá, és meglepően veszem észre, hogy ő is rajtam nyugtatja a tekintetét. - Gyere, keressünk neked valami rendes szerelést, utána hagylak aludni. Egy óra alatt kipihened magadat, és talán nem fog senkinek feltűnni az állapotod, ha nem beszélsz.
Csendben bólint, és feltápászkodik. Meginog, ezért mindenféle hozzáfűznivaló nélkül állok fel. Átkarolja a vállamat, én pedig a kezét szorítva segítem el az ágyig. Ott rögtön ledől. Újra kimegyek a fekete bőröndhöz, és kihalászva egy tiszta melegítőt megyek vissza hozzá.
Talán meg se kéne lepődnöm azon, hogy újra elaludt. Sóhajtva húzom fel a lábaira a ruhadarabot, de már nem reagál rá. A felsőjét már nem vagyok képes ráadni. A komódján heverő telefonhoz lépek, és beállítok neki egy ébresztőt pontosan háromnegyed óra múlva, hogy semmiképpen se aludjon vissza, és még ideje is legyen elkészülni. Azért a biztonság kedvéért még rá fogok nézni.
A vodkás üvegre rendesen rácsavarom a kupakot, és a kocsim szemetesébe dobom, hogy ne jusson többet eszébe inni. Bár fogalmam sincs mi vitte erre rá, tudom, hogy nem velem fogja megosztani.
Mielőtt még kimennék a szobából egy utolsó pillantást megengedek magamnak. Látom, ahogyan a bőre libabőrös, valószínűleg fázik. Visszasétálok, ráterítek egy takarót, aztán már tényleg magára hagyom.
Mintha mi sem történt volna lépek ki a 493-as szobából, dolgozásom során először úgy, hogy nem takarítottam ki rendesen. De azt hiszem többet tettem ebben a pár órában Louis-ért, mint bármelyik itt lakó vendégért. 

20 megjegyzés:

  1. Drága Azy ♥!

    Imádtam és már nagyon vártam a folytatást ♥!

    Le voltam nyűgözve, egyszerűen fantasztikus lett :D Louis még részegen is iszonyat édes, nemcsak józan állapotban :$ ♥ Igazából furcsa, vicces és mégis nyomasztó volt...mármint Norina szemszögéből nézve :D Nem kellemes egy olyan embert pátyolgatni, aki ráadásul bunkó is meg részeg is :$ De Norina vette az akadályt és segített a mi kis mókamesternek most nem mondható énekespacsirtánknak ;) Remélem, azért Louis emlékezni fog valamire ebből az esetből és valamiféle köszönöm-t elmorog majd Norinának :D

    Tűkön ülve várom a folytatást itt és A legjobb ellenségen is ♥! További szép estét és kitartást a héthez ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyit jelent, hogy így gondolod! Igen, pontosan értem, hogy hogyan érted, és egyetértek. Igen, azt hiszem inkább emberként szeretem a fiúkat megformálni és nem énekesként. Iszonyatosan köszönöm, hogy írtál! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!

    Fantasztikus lett! Norina elképesztő. Nem csak fizikailag erős amit ugye.most be is bizonyított hanem szellemileg is. Azok után ahogy Louis visekledett vele ilyen godnoskodó lett. Csodálatos leírásaid vannak és màr nagyon várom a folytatást!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordi!

      Eszméletlenül örülök, hogy így gondolod, hiszen sokat adok a véleményedre. És az kifejezetten boldogsággal tölt el, hogy Norina karakterét erősnek tudod mondani, mert ez a célom. Huh, köszönöm szépen, hogy írtál! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!

    Elképesztő!
    Azt hiszem, felnézek Norinára.
    Mennyi erő van benne. Képes mindezek után segíteni a részeg Louison, félretéve minden sérelmet, és inkább gondol rá, mint saját magára. Ehhez rengeteg akaraterő kell. Le a kalappal!
    Tetszik, ahogyan megformázod a karakterét, pedig ez még csak a második rész.
    Sok sikert, már alig várom a folytatást!

    Puszi, Tina xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tina!

      Komolyan ezzel az egy mondattal iszonyatosan boldoggá tettél, hiszen hatalmas megtiszteltetés ezt olvasni. Azt hiszem nem is remélhetnék többet, minthogy felnézel a karakterre. Borzalmasan sokat jelentenek a szavaid, köszönöm! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Azy!
    Iszonyat jó, és elgondolkodtató rész lett!A fogalmazásod megint csak csodás, a történetedért teljesen oda vagyok:) Csodálom Norinát, mert ilyen erős maradt(minden tekintetben), és azon gondolkozom, hogy lehet ilyen jó történetet kitalálni!Már megint annyira nem akartam, hogy vége legyen..Nagyon várom a kövi részt,sok sikert hozzá!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Huh, számomra ez nagy dicséret, így nem is tudok mást mondani, minthogy KÖSZÖNÖM! Imádom, hogy oda vagy a történetért és Norináért, rengeteget jelent. Elmondani nem tudom, hogy mennyi támogatást kapok Tőled, hálás vagyok, de komolyan! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. áááá és itt van a várva várt következő rész :) hát nagyon imádtam :D milyen kis édes még részegen is Lou :)) nagyon jó kis történet :) már nagyon várom a folytatást :) <3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Juj, tényleg?! Tényleg elképesztő, hogy ezt írod, köszönöm! Köszönöm szépen, hogy írtál, megszámlálhatatlan erőt ad! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Erre nem tudok mit mondani. Elképesztő lett mint mindig. Siess a kövivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen, borzalmasan örülök, hogy így gondolod!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azym!

    Norina jelleme erősebb mint gondoltam, és én most nem arra gondoltam hogy fizikailag is milyen, hanem szellemileg, mert nem sok ember tudna kedves lenni azzal aki előtte csúnyán viselkedett vele, ám Norina megtette ezt, ami nagy szívre utal!! :) Louist sajnáltam mert tuti valami nagy baja van ha így leitta magát, egy cseppet sem ítlem el. Köszönöm neked ezt a csodás részt, megint.!

    Dodóka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dodó!

      Igen, teljesen egyetértek veled, és örömmel tölt el, hogy sikeresen formáztam meg a karakterét ilyenre. Hatalmas dicséret számomra, hogy csodás résznek tartottad, köszönöm szépen, hálás vagyok! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy! :)
    Hát ez... erre nincsenek szavak. *-* Norinának tényleg nagy szíve van. :) És hihetetlen jól írsz!! *w*
    Szegény Louis... :/ Kíváncsi vagyok, mi lehet vele. O.o :o
    Nem jutok szóhoz! :D
    xx. S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Stella!

      Juj, annyira hihetetlen, hogy ezt írod, köszönöm! Idővel természetesen ki fog derülni, hogy miért ilyen...Tényleg hálás vagyok mindenért! :') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. szia draga Azy! :)
    nagyon tetszett ez a resz is, nem gondoltam volna hogy ezek utan megteszi louisert.. megmosolyogtatott, mikor megmosdatta es gondoskodott rola. :)
    varom a kovetkezot. :)
    puszillak, bius<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Valójában én se, mert ez az egész blog spontán ötleten és spontán részekkel formázódik meg, így fogalmam sincs, hogy mi lesz a vége... Köszönöm, hogy leírtad, hogy így gondolod, sokat jelent! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Szia!

    Eddig még soha nem írtam egyik blogra sem, de ide muszáj voltam írni pár sort!
    Egyszerűen fantasztikusan írsz!!!! Imádom ahogy fogalmazol és hogy az érzelmek is átjönnek az olvasó számára! Szerintem én olvasás közben azt sem venném észre ha körülöttem kigyulladna a lakás mert annyira belemerülök a történetedbe. Utálom mikor vége van egy fejezetnek és alig várom h a következőt olvashassam!!! Csak így tovább! Nagyon várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Igazán hálás vagyok, hogy most mégis írtál, mert sokat jelent, és borzasztóan jó érzés a soraidat olvasni. Huh, nem tudom hogyan kéne ezt most lereagálnom, de szeretném megköszönni, hogy így gondolod!:') Ha tényleg beletudsz merülni az nekem hatalmas öröm, boldog vagyok miatta!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés