24 - Louis dalokat írt rólam?

Drága Olvasóim!

Végre meghoztam a huszonnegyedik részt, ami hivatalosan az utolsó előtti, nem hivatalosan pedig még lesz egy epilógus is,  úgyhogy... Nagyon nagyon, és még annál is jobban meg szeretném köszönni, amiért ennyien írtatok nekem, rengeteg jelent, hogy szakítotok rám időt! Remélem ez a rész tetszeni fog, és szeretlek Titeket, hálás vagyok, mert ha Ti nem lennétek...

UI: Kérlek szóljatok, ha hiba van benne! :)
UI2.: Még a hétvége folyamán minden kommentre válaszolok, cserkészbecsszó! (haha, nem is voltam cserkész)
UI3.:Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában szavazott, fontos a véleményetek!

A világ összes puszija, Azy

Kívántad azt, hogy bárcsak valaki beléd látna? Hogy mennyire jó lenne, ha megértene mindent, ami lezajlik benned? Gondolkoztál azon, mennyien máshogyan néznének rád, ha látnák az egyedül töltött pillanataidat? A világ sokkal, de sokkal jobb lenne, ha mindenki oldalán állna valaki, aki szavak nélkül is megérti. Aki nem megy el, mégha kéred se. Egy olyan valaki, akit hiába löksz el, veled marad, és egyszerűen csak megragad, majd közelebb húz. Aki teljes szívéből szeret. És gondolkoztál azon, mi van, ha egyszer csak elveszíted?
Majdnem hat métert zuhant. Életveszélyes sérülései voltak. Sikerült stabilizálni az állapotát. De nem ébredt fel. Kómában van, az intenzív osztályon. 
Lassan tudatosul minden, amit mond. Hiába próbálok minden egyes részletre odafigyelni, nem megy. Csak az jár a fejemben, hogy hiába nem halt meg, nem is él. Élet és halál között van.
- Rendben, és lehet tudni mikor fog felébredni? - Jay remegő hangja zökkent ki a gondolataim közül. - Egy hét?
A doktor arca fájdalmas grimaszba torzul, halk sóhaj szökik ki a száján. Látom rajta, mennyire terhes számára ez az egész. Hiába közöl minden nap rossz híreket, szerintem ezt soha sem lehet megszokni.
- Nem tudjuk pontosan, a gyógyulás megjósolt esélyei igen változóak - magyarázza, de mikor idegesen merednek rá, inkább abbahagyja a köntörfalazást. - Hónapokba is eltelhet.
Mindenki megretten, Jay idegesen szorít bele Mark karjába, Deon a szemét lesütve próbálja felfogni a hallottakat, a Tomlinson testvérek egymást vigasztalják, míg a fiúkon megdöbbenés látszik. Az a fajta, amikor az ember azt hiszi, csak egy rossz rémálomba csöppent bele, és mindjárt véget ér. Az egyetlen baj az, hogy itt senki sem fog felébredni. Louis sem.
Úgy érzem a kórház falai túl szűkek számomra, képtelen vagyok egy percig is ott maradni, látni a keserves arcokat. Hiába ígértem meg magamnak, hogy végre talpra állok, nem egészen megy. Sarkon fordulok, sietős léptekkel hagyom el a folyosót. Egyébként sem érdemlem meg, hogy velük legyek. Ők mind folyamatosan támogatták és szerették Louis-t, míg én rengetegszer okoztam neki fájdalmat. Megbántottam. És nem számít, hogy ez nekem ugyanannyira fájt-e, mert most ő fekszik azokra a rohadt gépekre kötve és nem én!
Nem figyelem merre visz az utam, egyedül akarok lenni. Magamban, mert akkor senki sem látja a könnyeimet. Sosem kezeltem jól, ha valaki sajnál vagy próbál kedves lenni, miközben hibás vagyok.
Leszaladok a lépcsőn, az embereket kerülgetve sietek előre. Egyenesen a földszintig menekülök, onnan már nincs tovább. Kint fotósok, tévések és rajongók tömege van, kizárt, hogy kimerészkedjek. Fejemet oldalra fordítom, reménykedve pillantom meg az automatát. Keresek némi aprót a zsebemben, bedobom, majd már készhez is kapom a kávémat. Lehet ha nem lenne koffein, ki sem bírnám.
Keresek egy kihaltabb folyosórészt, lerogyok, az üres poharat a mellettem lévő kukába hajítom. Kezeimbe temetem az arcomat, egyedül halk lélegzetvételeim mutatják, hogy élek. Azt hittem, ha már nem lát senki, sírni tudok. Hogy majd a falat verve szabadíthatom ki az érzelmeimet, de képtelen vagyok rá. Úgy gondoltam, minden dühömet kiereszthetem. És most mégis... inkább érzem magamat üresnek. Mintha az egyik felem teljesen meghalt volna. Fogalmam sincs mit kéne éreznem, hogyan kéne viselkednem. Nem tudok rendesen gondolkodni, az agyam leblokkolt. Lehet már annyi fájdalom érte az elmúlt napban, hogy megkímél, és inkább felmondja a szolgálatot.
- Sejtettem, hogy el fogsz menni - hallom a fejem felől, először nem is vagyok biztos benne, hogy hozzám szól. - Bevallom, tényleg nem könnyű ott maradni.
Végre elemelem kezemet az arcom elől, összezavarodottan pillantok fel. Harry tornyosul felém, bizonytalan tekintettel fürkész. Soha nem találkoztam még vele, éppen ezért érdekes a velem kapcsolatos megállapítása. Mégis mire alapozza?
- Leülhetek? - mutat a mellettem lévő műanyag fehér székre, mire aprót bólintok.
Mikor helyet foglal, nem rám néz, hanem egyenesen előre. Hosszú, néma percek következnek. Nehéz eldöntenem, hogy a földet vagy a cipőjét nézi, esetleg csak bambul. Elkezdi a karkötőit piszkálni, végre megtöri a csendet.
- Megígérsz nekem valamit? - fordul felém féloldalasan. Komolynak tűnik. - Ha egyszer felébred, tedd boldoggá!
Számat szólásra nyitom, de a szó a torkomon ragad. Szememet könnyek homályosítják el, mégis halovány mosollyal bólintok. Nem kezdhetem el mondani, hogy én nem tehetem boldoggá. Nem árulhatom el neki, hogy Louis jobbat érdemel.
- Basszus, annyira szeret téged - sóhajtja. Furcsa tőle ezt is hallani. Louis barátai, családja, mindenki tud arról,  mit érez? - És azok a dalok...
- Miről beszélsz?
- Tudod, amiket rólad írt, amikor... - kezd bele, de amint észreveszi az értetlenségemet, megáll. Ajkait kicsit szétnyitva döbben rá, hogy fogalmam sincs semmiről. - Nem, nem tudod.
- Louis dalokat írt rólam? - ismétlem suttogva, úgy érzem, ha nem széken ülnék, mentem összeesnék.
- Egy tucatot legalább - bólint.
- Miért nem mondta senki?
Kicsit hisztérikusnak hat az egész, úgyhogy Harry nyugtatólag kezd magyarázni.
- Úgyse változtatott volna semmin, ne rágódj ezen! Louis csak egyet mutatott meg önszántából, a többibe akkor lestem bele, amikor nem figyelt.
- Látni szeretném őket - mondom halkan.
- A londoni házában vannak - húzza el a száját.
- Oh!
Ezek szerint nincs sok esély arra, hogy elolvashassam őket. Louis lakásában vannak, én pedig kizárt, hogy elhagyjam Doncaster-t.
- Mindegy, amúgy sem érdemlem meg - nyögöm ki automatikusan a fejemben tomboló érzelmeket.
- Tessék? - vonja össze furcsállóan a szemét Harry. - Miért nem érdemled meg?
Felé kapom a fejem, legszívesebben felpofoznám magamat, amiért hangot adtam gondolataimnak. Ajkamba harapva méreget a mellettem ülő Harry-t, képtelen vagyok eldönteni mit fog reagálni. Mi van, ha egyet ért velem? Biztosan nem bírnám ki, ha még ő is elítélne.
- Mindegy, felejtsd el - legyintek inkább egyet, megszakítom a szemkontaktust, és felpattanok. Illetve csak pattannék, mert még idejében elkapja a csuklómat. Smaragdzöld szemeit rajtam nyugtatja, komoly arccal méreget.
- Ne menekülj már minden elől!
- Én nem...
- De igen - szakít félbe, elengedi a csuklómat.
Egy ideig csak farkasszemet nézünk, mire végre én adom fel. Halk sóhajjal visszaülök a helyemre. Kezemmel megdörzsölöm az arcom, utána tovább vezetem, és a hajamba túrok. Nem érdekel, mennyire vagyok kócos, nyúzott vagy sápadt. Semmi se érdekel.
- Bocsánat, nem kellett volna - szólal meg hirtelen, rekedtes hangján kicsit felmordul, azt hiszem saját magára mérges. - Csak nehéz ez az egész!
- Nem - rázom meg a fejemet. - Igazad van, folyamatosan menekülök, mert azt hiszem máshol már jobb lesz.
- Kérdezhetek valamit? - kérdez már nyugodtabban. - Nem kell válaszolni, ha nem akarsz.
- Ne kímélj! - eresztek meg egy halovány mosolyt. Vicces, hogy már szinte analizálta a viselkedésemet, teljesen olyan, mintha évek óta ismernénk egymást, és most mégis udvariaskodik.
- Miért gondolod, hogy nem vagy elég Louis-nak?
Oké, úgy tűnik Harry nem az a fajta ember, aki sokat köntörfalazik vagy éppen nincs bátorsága megkérdezni, amit tudni akar.
- Ez bonyolult és hosszú - sóhajtom, semmi humorom az alacsony önértékelésem megvitatni. Nem szól semmit, de a hallgatása segít elárulni, hogy nem igazán fogja feladni. Jobban járok, ha ezen gyorsan túl vagyok. - Jobbat érdemel. Nekem van egy bizonyos múltam, amit régen Louis elítélt. De ez lett a jelenem, úgyhogy miért ne ítélne el másodjára is?
Amint belegondolok abba, amit mondtam csak még jobban elkeseredek. Pontosan tudom, hogy igazam van.
- Mert szeret - válaszolja lassan. Mielőtt még közbevághatnék, folytatja. - Nézd, én nem mondom meg mit csinálj, de ha te is szereted, akkor abbahagyjátok ezt a szarságot, amit már régóta kevertek, és végre boldogok lesztek.
Olyan egyszerűen hangzik. Megbeszélünk mindent, félretesszük az összes félelmet, és boldogak leszünk. Ha ez tényleg ilyen könnyű, nekünk miért nem megy?
Számat összeszorítom, időre van szükségem, hogy ezredjére is átgondoljam a dolgokat.
- Menjünk! - ragadja meg óvatosan a karomat, finoman segít fel.
Elfogadja, hogy nem vagyok képes többet erről beszélni, és nem is érdemes. Elmondta, amit szeretne, és itt lezárult a dolog. Lassan sétáltunk vissza az emeletre, mindketten a gondolatainkba temetkezünk.
Nem csak ő, mindenki, aki szereti Louis-t, támogat és mellettem áll. Attól féltem, hogy nem is fogják engedni, hogy idejöjjenek, most meg azt mondják, hogy Louis-nak fontos vagyok, úgyhogy tegyem majd boldoggá.
Mikor felérünk, úgy érzem muszáj mondanom neki valamit. Valamit, amivel éreztethetem vele, mennyit jelent, hogy beszélgetett velem. Talán neki ez semmiség, elvégre csak kedvesen bánt valakivel. Mindennap ezt teszi a rajongókkal is, a vérében van. De ezzel rengeteget segített rajtam.
- Hé - maradok le egy kicsit a lépcsőfordulóban, hangommal hívom fel magamra a figyelmet. Harry visszafordul, kíváncsian pásztáz. Azt hiszi valami baj van, ezért gyorsan mosolyt varázsolok az arcomra. - Én csak... - kezdek bele. - Izé, szóval köszönöm - bököm ki végül, hálásan nézek rá.
Harry elvigyorodik, láthatóan kicsit sikerül jobb kedvre derítenem azzal, hogy ennyire kínosan fejezem ki a köszönetemet. Nem mondja, hogy "igazán nincs mit" vagy "bármikor". Pusztán int a fejével, hogy ideje menni. És azt hiszem pont így jó. Semmi szükség ígérgetni, ha egyszer már most bizonyított.

Magamra húzom Louis egyik pólóját és tréningnadrágját. Eléggé nagy rám, de annyi baj legyen. Szőke hajamat egy laza kontyba fogom a fejem tetején. Arcomra vizet fröcskölök, most nincs mit lemosni, egy gramm smink sincs rajta.  Megfogom az ágytakaró szélét, egyszerűen rántom le. Felrázom a párnát, és szép nyugodtan befekszem. Kezemben a telefonomat forgatgatom.
A mai napon még nem engedtek be minket hozzá meglátogatni, azt mondták, ha éjszaka sem lép fel semmi komplikáció, akkor valószínűleg ezen a héten már bemehetünk. A menedzser keresett egy szállodát, ahol  a fiúk meg tudtak szállni. Elég sok galiba volt a biztonsággal, mert a rajongók "Jobbulást Louis" feliratokkal követték őket szinte mindenhova.
Fogalmam sem volt, én hová mehetnék, de Jay és Lottie ragaszkodtak, hogy náluk aludjak. Így kerülök Louis szobájába, Louis ágyába, Louis ruháiban. Az egész olyan, mintha velem lenne. Megnyugtató tudni, hogy itt élt éveken keresztül.
Fogalmam sincs mi lesz, ha nem ébred fel. Képtelen vagyok azzal a tudattal létezni hogy ő egy kórházban fekszik, mozdulatlanul. Ha ő nincs, nincs értelme semminek. Most is csak egyetlen a remény tart életben. A remény, miszerint fel fog ébredni. Mert akkor végre elmondhatom neki mindazt, amit eddig nem tettem. Hogy mennyire szeretem, mennyire fontos számomra. Nem mondtam ki időben.
A telefon hirtelen kiesik a kezemből. Újra felveszem, ujjaimmal a képernyőt birizgálom. Akaratlanul megyek a névjegyzékbe, ott 'Apa' nevénél állok meg. Őt is szeretem. Az összes rossz tulajdonságával együtt. És valószínűleg ezt nem tudja.
Rányomok a hívásra, és türelmesen várok. Pár csöngés után felveszi, egy köszönés után kérdezi meg hívásom okát.
- Apa... - nyögöm, hangom elcsuklik.
- Igen?
- Én csak azt akartam mondani, hogy... - mély levegőt veszek, aztán elmosolyodok. Nem láthatja, mégsem érdekel. - Szeretlek.
Mert nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát. 

45 megjegyzés:

  1. Drága Azy!

    Sajnálom, hogy nem írtam két részhez, de semmi időm sem volt, ami rossz kifogás. De most igyekszem összeszedni a gondolataimat és leírni valami értelmeset. Nekem tetszett ez a rész, talán a legjobban, de bevallom kicsit rövid lett, amit sajnálok!

    Tetszett a "Dr. Styles, a pszichológus" stílus, mert ideje volt már, hogy megtörténjen ez a bizonyos ominózus pillanat, amikor Norinát szembesítik az igazsággal, amit rögtön gondoltam, hogy nem tudja elhinni. Több dolgot most hirtelen nem tudok mondani!

    Illetve van még valami! Sajnálom, hogy már csak egy rész és egy epilógus van hátra, szívesen olvasnám tovább, de megértelek.

    Ölel,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Ugyan, örülök, amiért itt vagy! Igen, kicsit tényleg rövid lett, azonban most ennyit sikerült csak összehoznom, ígérem legközelebb hosszabb lesz! Én még jobban örülök, hogy tetszett a rész, ez hatalmas dolog számomra! Köszönöm! Én is nagyon sajnálom, amiért már csak ennyi van hátra, de úgy érzem nem kell már több!
      Nagyon nagyon, és még annál is jobban hálás vagyok, amiért írtál nekem, egy ilyen komment, mint a Tied, egészen egyszerűen rengeteget segít! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Éreztem, hogy fent kell maradnom hajnalig, mert lesz rész. És tessék, igazam lett.
    Nagyon tetszett! Most nincs sok gondolatom, de meg próbálok írni.
    Meg könnyebbültem, hogy Nina egy picit jobban érzi magát. És hát Harry, nagyon édes volt. Várom a következő részt, meg nem is. Azért nem várom, mert az azt jelenti, hogy vége lesz nemsoká a történetnek. De még túl korai búcsúzkodni!
    Imádom, ahogy írsz!
    Nagyon-nagyon várom a következő részt! :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Hatalmas megkönnyebbülés számomra, amiért sikerült időben felrakni a részt, bűntudatom lenne, ha csalódást okoztam volna! És ahw, én pedig Téged imádlak, tényleg elképesztő az a fajta erő, amit a szavaiddal képes vagy nekem adni, ezerszer köszönöm! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!:) <3

    Most nem nagyon tudom, hogy mit írjak.. Még mindig sokkos vagyok az eleje miatt.. Azt hittem hogy nem ilyen komoly Louis baja.. Kómára meg végképp nem számítottam..

    És a depi hangulatomnak most szeretnék véget vetni! :DD
    Imádlak Harry! Nem csak az életben, már a történetben is! Végre valaki szembesíti Nona-t az igazsággal! Nem futhat el folyton..
    A vége pedig.. Nagyon-nagyon aranyos! Jól döntött Nina, hogy felhívta az apukáját:)!
    Még szerintem nem mondtam, de fantasztikus lett a rész!<33

    Pihenj sokat!<3
    Siess a következő résszel!<33 El sem hiszem, hogy már csak egy rész és az epilógus van hátra:(
    Millió puszi és ölelés, Lizi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lizi!

      Én a Te kommentjeid után érzek így, hiszen olyan szívesen kifejezném mennyit jelent, amiért itt vagy, és ilyen kedvesen gondolkozol a részről-történetről, de mindig kevésnek érzem a szavaimat! Tudom, hogy rengetegszer talán csak ismétlem magamat, hasonló kifejezésekkel bombázlak, csak hát... nehéz De remélem azért megelégszel ennyivel is! Mindenért, komolyan mindenért hálával tartozom! Csodálatos Olvasó és ember vagy, köszönöm, amiért mellettem állsz! <3333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!

    Fú... Nem is tudom, mit mondjak először... :) Valahogy éreztem, hogy ez a rész más lesz, mint a többi, és igazam is lett. Nem tudom, honnan jött, hiszen ugyan olyan hangulattal kezdődött, mint az ezt megelőző (persze ez nem negatívum :D), de... á. :3
    Gondolkodtam a részen, még a héten, és arra jutottam, hogy ha kinyírnád Lou-t, az nagyon... hát, rossz lenne. Viszont ha egyből felébredne, az se lenne izgalmas, mert nem jellemző rád a könnyű megoldás, az utolsó előtti részben a Happy End... :) És így a legjobb.
    Szóval a kóma a leglogikusabb, hiszen se nem jó, se nem rossz, mert tudjuk, hogy nem halt meg, de nem is él... Lehet, hogy hülyén fogalmaztam, na mindegy. :D
    Harry-t imádtam, ilyen tipikus filmbeli jelenetként láttam magam előtt az egészet, annyira... ááá <3
    Akkor ott én már jól voltam, főleg, amikor a vége felé már olyan pozitívan írtál... Mármint na, ahogy leírtad Nina... ööö helyzetét, az már olyan pozitív érzést keltett bennem, reméltem, hogy itt már nem lesz gond (a fejezetre értem :D), és amikor felhívta az apját... Jaj. Nagyon édes volt. <3 Egy szó, mégis többet mond bármilyen hosszú monológnál. :))
    Nagyon-nagyon siess, fantasztikus lett, imádom, meg téged is :D
    xxxxxxxxxx. S :D
    Ui.: Fogalmam sincs, melyik blogodhoz írtam már ezt, de azért tudd, hogy ez egy egyesített fiók a barátnőmmel és írótársammal, szóval én (Stella Forster, de a stílusomból szerintem leeshetett, meg a szokásos "elköszönésemből" is :DD) vagyok az. :D Csak nem akarok mindig ki-be jelentkezni mindenhonnan. :D és mindenhova. Imádlak. <3333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Stella!

      Aaaaahw, nem is tudom mivel kezdhetném a töménytelen hálálkodást! Talán azzal kéne, hogy csodálatos, fantasztikus és varázslatos vagy, el sem hiszem, hogy egy ilyen Olvasóm van, te jó ég! Boldoggá tesz, ha bármiféle érzés átment, ez az egyik legnagyobb bók, amit csak kaphatok! Én is szörnyen imádlak Téged, egészen egyszerűen hihetetlen az a sok minden, amit kapok Tőled, legyen az szeretet vagy támogatás. Rengeteget jelent, hogy mindig itt vagy, köszönöm, köszönöm, köszönöm és ezerszer is köszönöm! <333333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága egyetlen Azy!
    Komolyan mondom, a rész végére bekönnyeztem, pedig nem vagyok az a fajta érzelgős lány... :)
    Nagyon jó rész lett, annyira jól írod le Norina érzéseit, hogy úgy érzem, mintha az ő bőrében élnék. Imádom a stílusod, nem bírom abbahagyni az olvasást egy másodpercre sem, és amikor vége egy fejezetnek azt mormolom 'de én még olvasni akarom.' Hihetetlen vagy. :)
    Millió ölelés, Kikiih <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kikiih!

      Akkor ez még többet jelent, mint egyébként jelentene! Elvégre az fantasztikus, ha még belőled is sikerült valamit kiváltanom! Jaj, annyira jó ilyeneket olvasni, komolyan az ilyen kommentekért már megérte... Te vagy a hihetetlen, köszönettel tartozom mindenért! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!

    Ez a rész hihetetlenül meghatott. Annyira szeretném most jól megölelgetni Norinát, hogy ne érezze magát egyedül, hogy ne hibáztassa magát. És persze Harryt is, amiért ennyire kedves volt a lánnyal, annak ellenére, hogy nem ismeri, de Louisért mindent megtesz. Harryt az életben is ilyen kis érzelmesnek, gondoskodónak képzelem el. Ő olyan, aki szereti az emberek viselkedését megérteni és nem itél el amitt aki vagy, amit teszel, vagy tettél. Egész egyszerúen egy csodálatos ember, ahogy a többi tag is.
    Remélem, hogy Louis felébred majd és Nona elmondja neki, hogy szereti, mert ha meghal én tuti gyászolni fogom. xDDD És belegondolni is rossz mi lesz a többiekkel, Nona-val, a családjával, a bandával és nem utolsó sorban a rajongókkal.
    Nem győzőm elégszer leirni, hogy mennyire imádom, azt amit csinálsz. Fantasztikusan irsz, az érzelmek nagyon átjönnek, és eltudod érni azt, hogy úgy bőgjek, mint egy gyerek, pedig engem nem igayán lehet megsirattatni. Neked sikerült, de ez igy van jól. Ha nálam ezt elérted akkor nem tudom mi van mással?
    Rettentően várom a folytatást, habár azt sem szeretném ha vége lenne. Nagyon a szivemhez nőtt a történet. Remélem majd még irsz a 1D-s srácokkal.

    Love, Jule

    Ui: Pihend ki magad, és kitartás, hiszen nemsokára karácsony és szünet. xDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Ah, komolyan? Ezt rettenetesen jó olvasni, örülök neki! Igen, én is hihetetlenül sajnálom, amiért ez történt, de ahogyan Te is mondtad, jó volt, hogy Harry kiállt mellette. És az még inkább boldogabbá tesz, ha a való életben is ilyennek képzeled.
      Én pedig nem győzöm elégszer leírni, hogy mennyire, de mennyire szeretlek! Oké, furcsán hangzik ez most, viszont igaz! Mert biztos vagyok benne, hogy csodálatos vagy! Aki ennyire kedves, kitartó és imádni való, nem is lehet más! Szeretnék megköszönni mindent, mert el sem tudod képzelni mennyit jelent a támogatásod! Hálás vagyok mindenért, és Te is pihend ki magadat! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Kedves Azy!

    Oh, el sem hiszed, hogy ezzel is mennyire meghatottál. Wow, elképesztő ez az egész. Istenem, Hazzám, annyira édes volt, és olyan segítőkész, és olyan ahhhww... imádni való!<3 Azt hiszem talán a végére érzékenyültem el, hiába ébresztettél az olvasóidban pozitív reményeket. Nina gondolatai, miközben Louis ágyában fekszik, Louis ruháiban, ohw Louis illat, emlékek, te jó ég mindjárt sírok!<3 Annyira ahhhw, és wow, na meg úristen ez az egész, hogy te jézusom, mekkora baromságokat írtam, kicsit sem nézhetsz hülyének, na nem baj. :D
    Hatalmas ölelés, és sok puszi,
    Patricia F.

    UI.: Remélem már meggyógyultál!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Patrícia!

      Te is ugyanezt teszed most velem! Elképesztő, hogy valaki, és most pont Te, így gondolja! Annyira... nem is találok rá szavakat, mindig meglep! Én vagyok a legboldogabb, ha sikert ilyesfajta érzelmeket kiváltanom belőled, ez rengeteg jelent! Nem számít, hogy te mekkora "baromságokat" írsz, mert ami azt illeti, imádom az ilyen "barom" Olvasókat, akik a "barom" szavaikkal könnyeket csalnak a szemembe! Nagyon nagyon, de tényleg nagyon köszönök mindent, élvezet volt olvasni a véleményedet! <333333

      Puszi, Azy

      UI: Igen, köszönöm szépen!

      Törlés
  8. Drága Azym, aki feldobja a hétvégémet mindig!

    Ez a rész egyszerűen tökéletes lett, jó persze hogy szomorú és rossz volt olvasni hogy Lou nincs jól. Viszont az nagyon tetszett amit Harry tett, meg mondott Norinának és az pedig csak még csodásabb hogy nem csak elgondolkodtatta hanem cselekedetre is ösztönözte, ez már nem semmi! A vége nagyon aranyos volt, jól döntött hogy felhívta és elmondta ezt az apukájának! :) Az is annyira ötletes volt hogy Lou szobáját kapta meg, szerintem így könnyebben lehet elviselni a hiányát..., hogy néhány tárgy ami az övé az körül veszi! Remélem meggyógyul Louis és végre el tudja mondani neki Norina hogy szereti!!!
    Jaj, Azy! Nincs mit köszönj nekem, azért írok neked mert megérdemled! <3 Magadnak köszönhetsz mindent. :) Csodás hetet kívánok neked!

    Puszi, Pippád <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippám, aki örömet okoz mindig!

      Komolyan már nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire jól esik olyat olvasni, hogy így gondolod! Ez... ah, egyszerűen fantasztikus érzés! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Már lassan most sírok, mert minden, amit írsz... komolyan erről álmodni sem mertem, eszméletlen hálás vagyok neked, csodálatos vagy! Szerintem nem is sejted mennyire megszerettelek, ezerszer köszönöm! <3333333333
      De van, nagyon is van. Egyáltalán nem természetes, hogy bárki, és most itt éppen Te, írj nekem! Ez egy hatalmas kiváltság és megtiszteltetés, ami hihetetlen sokat jelent nekem! Köszönöm még egyszer, hogy vagy, és támogatsz, fogalmam sincs mivel érdemeltem ki! <33333333
      Neked is csodálatos hetet kívánok és rengeteg kitartást!

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága!
    Úristen. Igen, ennyi. Csak úristen, és kész. Lehet, ez most közhelyes lesz, de nem találok szavakat, ami kifejezhetné, mit érzek most.
    Bocsi, csak... tényleg.
    Most pedig megpróbálok összeszedni valami normálisat is, mert eddig egy nagy kupac semmi a kommentem:D
    Az eleje, Harry, meg az, hogy milyen aranyos volt, és. Egyszerűen csak aranyos, ennyi. Na meg ez a 'tedd boldoggá' dolog. Vah, remélem Louis felébred és Nina végre rájön, hogy komolyan egymásnak lettek teremtve, mert ez már így nem állapot. Őszintén, ennyi szenvedés után már megérdemlik.
    Most vettem egy nagy levegőt, kifújtam, és azon agyalok, mit is írhatnék még. Nem tudom, de tényleg. Annyira egyben volt ez a rész (is), hogy komolyan nem tudok semmit mondani.
    És talán túlzás nélkül mondhatom, hogy ez volt az egyik legszebb rész.

    Imádás, J. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága J.!

      Hát azt hiszem én sem tudok mást mondani, mint hogy: Úristen. Rettenetesen, sőt még annál is jobban örülök egy ilyen kommentnek. Mert ez számomra azt jelenti, hogy sikerült valamilyen hatást kiváltanom, ami wáo, ez elképesztő! Sokat jelent, ha valóban így van, ááá, annyira boldog vagyok! Hihetetlen érzés, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Hálás vagyok, annál is jobban, mint azt el tudod képzelni! <33333

      Puszi, Azy

      UI: Imádlak!

      Törlés
  10. Drága Napsugaram!<3

    Hát igen. Mindig meg tudsz lepni!:) Amikor azt hiszem ennél jobb már nem lehetsz, jössz, és megcáfolod az állításom, ugyanis: ez eszméletlenül sikerült.
    Imádom, ahogy megformálod az összes karaktert. Egyszerűen elképesztő. Harry-t is ritkán írják le így, ő mindig az a pimasz, vigyori, vagy esetleg a komor, perverz, de most... én így képzelem el az igazi Harry-t.
    Sajnálom Ninát. Fogalmam sincs, milyen érzés lehet ekkora tudatlanságban lenni. Mégiscsak a szerelmed, a másik feled fekszik kómában, és azt sem tudod, felébred-e valaha. :(
    Sajnálom, hogy hamarosan befejezed, de azért remélem számíthatunk még tőled fanfiction-ökre!:) Igaz, az Avril-es blogod is imádom<3 Végül is mindegy, csak te írd!:D

    Sok, sok, sok csók; Tina <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gyönyörűm!

      Tényleg? Csodálatos ilyet olvasni, te jó ég, annyira kedves vagy velem, nem is tudom mivel érdemeltem ki! Ez egészen egyszerűen olyan "eztaelsemhiszem" szituáció, rettenetesen jól esik minden, amit írsz! És ahw, ha sikerült eltalálnom szerinted Harry-t... Ennek nagyon örülök!
      Én is nagyon sajnálom, de ennek is el kellett egyszer jönnie! Szeretném megköszönni a hihetetlen kitartásod, az a rengeteg szeretet, amit Tőled kapok, felfoghatatlan! Hálás vagyok mindenért! <33333333

      Ezermillióbillió puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága Azy ♥!

    Imádtam a részt, mint mindig ♥! Tökéletes lett, egyszerűen fantasztikus és nagyon de nagyon tehetséges írónő vagy ♥ :) Totálisan átszellemülve olvastam a sorokat és közben kezdtem belegondolni abba, hogy mi van akkor, ha Louis nem ébred fel... Borzasztó volt :/ Nagyon tetszett, hogy Harry végre szembesítette Nina-t a dolgokkal :D Teljes mértékben igazat adok a göndörkének :DD A rész vége rettentően tetszett :) Nina hihetetlenül édes volt, ahogy "áradozott" Louis szobájában :3

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! Holnap megpróbálok írni az Engedj el!-hez is ;) További szép estét és a jövő héthez kitartást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Én pedig imádlak Téged, mint mindig! Hihetetlen, ha valóban ezen a véleményen vagy, hidd el, én vagyok emiatt a legboldogabb! Nincs is jobb, mintha valóban "átszellemültél", és sikerült valamilyen hatást kiváltanom belőled! Köszönöm, hogy megint írtál, ráadásul ilyen édeseket, drága vagy! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága Azym!

    Wáá de jó. Vagyis nem jó..na. tudod hogy értem. Remek lett a rész, de egyben szomorú is. Szomorú, mert Louis kómába esett. Harry olyan aranyos..most is teljesen elkalandoztam az olvasásban. Mint ahogy az előző résznél is ìrtam teljesen belemerültem. Mintha egy filmet néztem volna. Láttam magam előtt. A vége pedig cuki lett. Jó, hogy Nina felhívta az apukáját és elmondta neki hogy szereti.
    Ne siess a következő résszel, mert nem akarom hogy vége legyen.
    Ui.: ha valami hiba van sajnálom. Csak telefonról írtam.

    Puszi.: Gabriella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gabirellám!

      Igen, értem, és örülök is neki, hiszen egészen eszméletlen, ha tényleg így van! Az, hogy sikerült belemerülni, és láttad magad előtt... Hát hű, fogalmam sincs mit tudnék mondani, ez rettenetesen sokat jelent, csak remélni tudtam hasonlót! Semmi hiba nem volt benne, ne aggódj! <3
      Köszönök mindent Neked, drága Gabriella, örökké hálás leszek! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága, csodálatos, utánozhatatlan Azym!
    Ez a rész eddig a kedvencem, és most nem túlzok. Személy szerint nem találtam benne egyetlen hibát, és ... és ennél tökéletesebben meg sem írhattad volna. Nagyon tetszett az a beszélgetés Harry-vel és ma pont írtam egy olyan dalra ráadásul, ami szerintem nagyon illett ez alá a fejezet alá, és ezzel olvastam, szóval gondoltam gyorsan belinkelem neked ide: https://www.youtube.com/watch?v=-OF14kklFuY
    Ez a kómás dolog annyira szomorú - és most megsúgom neked, hogy az egyik történetembe pont ehhez hasonlót terveztem, így már most bűntudatom van, amiért meg szeretném írni. Úgy érzem - bár már nyáron elterveztem - másolnék, amit sosem szeretnék. :((
    Remélem Ninának ennyi szenvedés elég volt ahhoz, hogy megértse mennyire fontos Louisnak és hogy a fiú is mennyire fontos neki. Úgy gondolom, mi mind azt a szerelmet viszonozzuk, amit úgy hiszünk mi magunk is megérdemlünk. Nem hibáztatom Ninát, amiért eszerint cselekszik, hiszen nem tartja magát sokra szegény, pedig szerintem igenis megérdemli Louis.
    Sajnálom, hogy már alig van hátra ebből a történetből, de alig várom a folytatást <333 Nagyon imádlak, eszméletlen rész lett <333
    Millio puszi Xx szeretlek <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága csodálatos, végtelenül kedves és túlzó szerecsendióm! <3

      Wá, te jó ég, tényleg? El sem tudod képzelni ez mennyit jelent! Ah, most sírok, komolyan csak hullanak a könnyeim, és ez neked köszönhető! Boldog vagyok, mert annyira, de annyira édes minden, amit értem teszel, és nem is sejted mennyit jelent, hogy itt vagy, és támogatsz. Hihetetlen, hogy így gondolod, ráadásul pont Te, aki eszméletlen tehetséges, ez megtiszteltetés!
      Jaj, ne legyen bűntudatod, neked is eszembe jutott, ennyi az egész! Tudom, hogy nem rólam másolsz, úgyhogy nyugodtan, biztosan szuper lesz a történet, és ha így tervezted el, akkor ki ne merd hagyni! :)
      Igen, azt hiszem most már ő is rádöbbent, hogy nem kellett volna ennyire... hát zárkózottan viselkednie. Igen, ez a mondat azt hiszem pont benne volt Egy különc srác feljegyzései c. könyvben is, amit imádok! (Most itt erre célzok: "Mind azt a szerelmet viszonozzuk, amit úgy hisszük, magunk is megérdemlünk.")
      Na, akkor most jön az a rész, amikor próbálom összeszedni magamat, és elmondani, hogy nagyon nagyon, és még annál is jobban szeretlek, nem tudom mivel érdemeltem meg a támogatásod, de rettenetesen köszönöm! <3333333

      Millió puszi, Azy

      UI: Meghallgattam a dalt, te jó ég, nagyon megimádtam, azt hiszem az Epilógust erre fogom írni! Köszönöm, hogy megmutattad! :)

      Törlés
  14. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Azym!

      Nagyon jó fejezet volt. Remélem, Louis felébred és minden rendben lesz.
      Harry eszméletlenül jófej volt Ninával, remélem egyszer olvashatjuk az ő történetét is. Az is nagyon jó, hogy Nina tudomást szerzett a dalokról, kíváncsi lennék a véleményére róluk.
      Jó, hogy Norina végre tanul a hibáiból, és felhívta az édesapját.
      Ez a rész tele van bolond reménnyel. Ez hatást gyakorolt rám is. :) Vajon a reményeinknek van alapjuk, hogy az az élet rendje, hogy egyszer minden rendben jön? Hogy minden okkal történik? Nos, remélem. :D
      Bocs a filozófia miatt, de kihagyhatatlan volt.
      Kár, hogy nem sokára ennek a történetnek is a végére érünk.. Kíváncsi vagyok, milyen befejezést eszeltél ki.:)
      Alig várom a következő fejezetet!

      U.i.: Nem írtam ki a hibákat, de érdemes lenne még egyszer átolvasnod. Vannak benne gépelési hibák, és előfordul, hogy kevered a jelen és múlt idő használatát. Biztos, mert nagyon siettél a résszel. :))

      Ezer és egy csók, Vi :*

      Törlés
    2. Drága Vim!

      Örülök, ha így gondolod, tudod, hogy sokat számít a véleményed. Harry-t én is szívesen írtam bele, úgy gondoltam szükség van most rá. Nem tudom, hogy Norina véleményét lehet-e majd olvasni a dalokról, de előfordulhat. Jaj, annyira boldog vagyok, ha tényleg hatást gyakorolt rád, ez rengeteget jelent számomra! Semmi gond, szeretem olvasni a filozófiáidat. Én is nagyon sajnálom, de egyszer mindennek vége van. :(
      Nagyon szeretném megköszönni, amiért ismét írtál, hihetetlen érzés olvasni a gondolataidat! <33333

      Ezer puszi, Azy

      UI: Köszönöm, amiért szóltál, amint tudom, átolvasom! :)

      Törlés
  15. Drága Azym!
    Harry nagyon rendes volt Norinával, nagyon aranyosak voltak. Sajnálom, hogy már csak egy rész + epilógus van hátra, de boldog is vagyok, mert egy remek történet lezárását olvashatom nemsokára.
    Még mindig imádom, imádlak, bár már nem meglepő szerintem. ♥ :)

    Puszillak,
    Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biusom!

      Szerintem is nagyon aranyosak, és jó érzés volt róla írni. Ah, akkor ne tudd meg én mit érzek, olyan, mintha elvennék egy részemet! :( Én is nagyon nagyon imádlak, mindig támogatsz, amiért nem lehetek elég hálás! Iszonyú kedves vagy, köszönöm! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága Azy!

    Igen is kell sajnálkoznom. Mindig olyan későn kommentelek,de most nézd kedd van és itt vagyok. Gondolom neked is fura. :) Úgyhogy bocsi mindenért. A történet fantasztikus lett,és olyan aranyos volt,ahogy Harry elmondta Nonának,hogy Louis dalokat írt róla. Remélem Louist azért megmented,mert nem akarok bőgni hétvégén! :DD <3 Simán kínézem magamból. Iszonyatossan beléélem magam,de úgy,hogy te azt nem is hiunnéd. :) Vissza kanyarodva tetszett,hogy Nornia felhívta az apukáját,majdnem a síráson voltam,de türtőzettem magamat. És igen te vagy a pélaképem. Olyan fanatsztikus,és különleges lány vagy. Ilyen kincset meg kell örizni.<3 Nagyon remélem,ha befejezed nem hagysz itt.Mert olvastam már jó történetet,de a tiéd fantasztikus. Kicsit szomorú vagyok,hogy vége lesz,de tutom minden jónak egyszer vége szakad. Amúgy hogy vagy? Öltözz fel ilyen hideg időben nehogy megfázzon a kedvenc blogírónőm! <3 Vigyázz magadra. Kitartást holnap már szerda! :) <3 Sok-sok puszi & ölelés.


    Legnagyobb rajondód: Dórci <3 xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dórci!

      Nem, nem kell, és már csak azért sem, mert én pedig mindig későn válaszolok, már iszonyúan ég a képem, sajnálom...:(
      Ah, tényleg így gondolod? Hát ez csodálatos, annyira, de annyira örülök! Sokat jelent a véleményed, ezért boldoggá tesz, hogy neked elnyerte a tetszésed. Ez az egyik legnagyobb bók, amit csak kaphatok, soha nem reméltem, hogy valakinek egyszer be fog jönni, amit írok, pláne nem az, hogy beleélni magát! Köszönöm! <3
      Ah, most pedig sírok, mert elképesztően megható, amit írsz! Még annyira bennem van, amikor ezt az egészet elkezdtem, és rajtam kívül senki nem olvasott. És éppen ezért fel sem tudom fogni, hogy valaki így gondolkodhat! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, tényleg sírok! <33333333
      Ah, köszönöm jól vagyok, és nagyon remélem, hogy Te is! Ígérem felöltözök! <33333

      A világegyetem összes puszija & ölelése, Azy

      Törlés
  17. Drága Azym!

    Fantasztikus lett ez a rész is. Csodálatosan le tudtad írni Norina érzéseit. Annak ellenére hogy szomorú a történet nagyon élvezhető és átérezhető volt. Nagyon remélem hogy Louis felébred és Nina betartja az ígéretét miszerint boldoggá teszi Lou-t. Harry nagyon aranyos volt és tetszett hogy ennyire kitart barátja mellett valamint ennyire a szívén viseli a sorsát! Végre megtudta Nina hogy dalok születtek róla! Bár nem így képzelte el ez is tökéletes út afelé hogy együtt legyenek!
    Nagyon kíváncsi vagyok hogyan fogod folytatni! Annyira izgatott vagyok hogy megtudja mi lesz a vége de egyben szomorú is vagyok mert vége lesz a blognak amit nagyon nem akarok ... :(
    Csodás, fantasztikus, elképesztő vagy és még sorolhatnám a lényegen nem változtatna. Profi írok lett belőled!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordim!

      Sokat jelent, amennyiben így gondolod, és rengeteget számít a véleményed, így szerintem el tudod képzelni mit érzek most. Sajnos nem tudok nyilatkozni a végével kapcsolatban, de őszintén bízom benne, hogy bármi is legyen, tetszeni fog.
      Én is rettenetesen szomorú vagyok, hogy vége lesz, már most iszonyúan hiányzik, fogalmam sincs hogyan tovább... :(
      Ah, te jó ég! Ne mondj ilyet, mert már az előző kommentek miatt így is eléggé elérzékenyültem, úgyhogy.... Rendben, sírok, egyszerűen képtelenség kibírni! Szerintem nem is sejted mennyit jelent ez a töménytelenül sok szeretet és támogatás, amit Tőled kapok! Köszönettel tartozom mindenért, hálával tartozom! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  18. Kérlek ne nyírd ki Louis-t!! Nagyon jó lett!! :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nem tudom mi lesz a vége, így sajnos ezt nem tudom megígérni... De remélem, bármi is legyen, tetszeni fog! Nagyon szépen köszönöm! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  19. Nagyon nagyon nagyon nagyon jó lett:)) Annyira jól fogalmazod meg a dolgokat,imádom a blogod<3. Siess a kövivel:) És említettem már h nagyon jó lett?:D Nem lehet elégszer elmondani!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon nagyon nagyon nagyon köszönöm szépen! Ah, rettenetesen boldoggá tesz, amiért így gondolod, hálás vagyok! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  20. agyon jó rész lett telis-tele érzelmekkel.Megjelent Harry is!! :)) Remélem Lou hamar felépül alig várom már,hogy újra lássák egymást!Bocsi hogy ilyen későn komiztam,de nem voltam nagyon mostanában gépközelbe://
    Puszi:
    Nati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nati!

      Jó érzés olvasni, amiért így gondolod. Én is nagyon remélem! Semmi gond, már az is rengeteget jelent, hogy írsz! Köszönöm szépen! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  21. Istenem, életemben nem olvastam még ilyen jó fanfictiont! És ezt nem csak úgy mondom, komolyan így gondolom. Még csak ma találtam meg, de ez lett a kedvencem, éppen ezért nagyon szomorú vagyok, hogy vége. Ugye kezdesz még egy blogot? Az tuti, hogy elejétől a végéig olvasnám :)
    Ezer puszi!<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ah, azta, te jó ég! Ha tényleg így gondold, az egészen egyszerűen fantasztikus, nagyon köszönöm, rengeteget jelent! Nem tudom, szerintem úgysem bírom ki, hogy ne írjak, úgyhogy... :) Nagyon köszönöm, amiért írtál, örömet okoztál! <3333

      Ezer puszi, Azy

      Törlés
  22. Szia mikor lesz rész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ami azt illeti már kint is van, utólag is bocsánat a késésért. :)

      Puszi, Azy

      Törlés