25 - Örökké szeretni

Sziasztok!

Te jó ég, nem is tudom mit tudnék mondani, amivel kifejezhetném mennyire sajnálom, hogy csak most teszem közzé a részt. Az igazság az, hogy már tegnap megírtam, de annyira rossznak éreztem, így inkább elnapoltam a dolgot. Szerintem most sem az igazi, de remélem, azért nektek tetszeni fog!
A másik... Tudom, hogy szóltatok páran, hogy egy blog ( egész pontosan ez: http://one-way-or-another-1d-blogok.blogspot.hu ) az én munkámat lopja. Ezt nagyon szépen köszönöm nektek, jól esik, amiért felhívtátok rá a figyelmem, de sajnos nem tudok mit tenne ellene. Mert hiába szóltam a lánynak, hiába kerestem fel Facebook-on is, nem hajlandó beismerni, hogy az övé, pláne nem leszedni...:(
Szeretném megköszönni, amiért ennyien írtatok az előző részhez, ígérem, amint tudom, már válaszolok is rájuk, ne féljetek! Hálás vagyok mindenért, imádlak Titeket!

Puszi, Azy

UI. Jövőhéten jön az utolsó-utolsó-denagyonutolsó rész-epilógus!:)


Sosem, tényleg sosem gondoltam volna, hogy egyszer igazán erős lehetek. Hiába viselkedtem máshogyan, folyamatosan bennem volt a félelem, miszerint az életem egy szempillantás alatt kártyavárként omolhat össze. Nem véletlenül, ez megtörtént, méghozzá akkor, amikor Louis betoppant az életembe, és mindent megkavart. A szerelem ledöntött a lábamról, a porba lökött, és megsebzett. De pont ez kellett ahhoz, hogy igazán rendbe jöjjek, és felfogjam, az életben mindig lesznek akadályok, amiket le kell győznöm. És az egyetlen megoldás az, ha félreteszek mindent, és harcolok.

Szorosan ölelem át, arcomat a nyakába fúrom. Mélyen beszívom az illatát, még inkább közelebb húzódom hozzá. Csendben hallgatom légzését, egyszerűen élvezem a jelenlétét. Kicsit eltol magától, éppen csak annyira, hogy ajkát az enyémre tapassza. Forrón, szenvedélyesen csókol, mintha ez lenne az utolsó. A lábam megremeg, ha nem tartana biztosan összeesnék. A gyomrom apróra zsugorodik, ezer meg ezer pillangó röppen fel egyszerre. Az az érzésem, mintha csak ő meg én lennék ezen a világon. Nem szeretném, hogy véget érjen. Azt akarom, hogy a mi szerelmünk örökké tartson. Hirtelen elszakad tőlem, és hiába kutatom kétségbeesetten, már nem látom. Keresem, szaladok utána, esélytelenül.
Sötét folyosókon barangolok, körülöttem ajtók. Az egyik mögött lesz, tudom. Próbálom kinyitni az egyiket de nem megy, beragadt. Teljes erőből rángatom, hisztérikusan sírok.
- Nyugi, nyugi! - fogja le a két karomat valaki. Ki akarok szabadulni, csapkodni kezdek. Muszáj kinyitnom az ajtót, különben sose láthatom már. - Norina!
A hang immáron erélyesen érkezik felém, ezzel teljesen felébresztve. Riadtan ülök fel, a hajam csatakosan tapad a homlokomra. Még mindig folynak a könnyeim. Megdörzsölöm az arcomat, igyekszem csillapítani a nyugtalanságomat.
Riadtan nézek körbe, zihált sóhaj szökik ki belőlem, rájövök, hogy Louis szobájában vagyok. Előttem Felicité, aggodalmas tekintettel vizsgál.
- Még szerencse, hogy senki nem ébredt fel - suttogja halkan, leül az ágyra. - Jól vagy?
Bár szapora légzésem egyáltalán nem erről árulkodik, bólintok.
- Rendben... - sóhajt egy aprót, kifürkészhetetlenül bámul.
Nagyon nagyon, de nagyon hasonlítanak egymásra Charlotte-tal, ha a haja nem lenne sötétebb, talán össze is keverném őket. Fejemben automatikusan rémlik fel a kép, amikor Felicité csendben szenvedett a kórház padlóján, míg Lotte könnyeit kieresztve könnyebbült meg. Úgy tűnik sokkal inkább zárkózott, éppen ezért tartok tőle mit gondol most rólam. Mi van, ha nem fog elfogadni?
- Sajnálom, hogy felkeltettelek - szabadkozom. Lelkiismeret furdalásom van, amiért folyamatosan gondot okozok.
 - Miattam ne aggódj - rázza a fejét. - Amúgy sem aludtam.
Fejét leszegi, a takaró szélével kezd babrálni. Olyan, mintha mondani akarna valamit, de nem tudja hogyan kezdjen bele. Talán túl nehéz, talán nekem nem bírja elmesélni. Az mindenesetre biztos, hogy belülről emészti fel. Az a fajta lány, aki minden fájdalmát jó mélyen eltemeti magában, mert azt hiszi, akkor azok teljesen eltűnnek.
- Nem tudtál?
- Nem... - ismétli meg.
Hát, nem valami bőbeszédű, de nem is várom el tőle a nyílt érzelemnyilvánítást. Szerintem nem akar elmenni, örül, amiért nem csak ő van most már ébren így hajnalban.
- És eddig mit csináltál? - vonom össze furcsállóan a szemöldököm.
- Filmeztem - rántja meg egy kicsit a vállát. - Meg Pringles-t ettem - nevet fel halkan.
Ajkam szétnyílik a csodálkozástól, az információ meglep. Ezek szerint ilyesfajta családi hagyomány az amerikai kajáért való imádat? Eszembe jut, amikor kirámoltam Louis hűtőjét és tizenegy dobozt találtam. Teljesen le voltam döbbenve, mégis miképpen zabálhatja folyamatosan, erre most kiderül, hogy Felicité ugyanúgy odáig van érte.
- A kedvencemet az Örökké szeretni-t néztem - zökkent vissza a beszélgetéshez. - Láttad?
- Nem hallottam még róla - vallom be a számat húzva. - De kíváncsi vagyok rá -  eresztek meg egy bizonytalan mosolyt. Felicité szemében igazi csillogást látok, azt hiszem felvillanyozza, amiért ő mutathatja meg nekem először.
- Akkor mindjárt jövök - áll fel, gyorsan kisiet. A szobája pontosan az enyémmel szemben van, így körülbelül fél percen belül már vissza is jön. Ahogyan belép van alkalmam alaposan is megnézni, felfedezni mennyire hasonlít Lottie-ra és Louis-ra. Oké, tudom, hogy testvérek, de akkor is döbbenetes.
- Itt is van - nyújtja felém a dvd tokot. Kiveszem a kezéből, elolvasom miről szól. Romantikus dráma, szóval nagy valószínűséggel tetszeni fog.
Felicité berakja a filmet, először illedelmességből az ágy széléről nézi. Ez már csak azért is furcsa, mert itt én vagyok a vendég és nem ő.
- Nem szeretnél mellettem feküdni? - kérdezem halkan, nem akarom ráerőltetni magamat vagy ilyesmi, csak rosszul esik.
- Alig ismerjük egymást, nem lenne furcsa? - pillant rám furcsállóan.
- Szerintem nem, de ahogyan szeretnéd - rántok egy kicsit a vállamon, halovány mosolyt varázsolok az arcomra.
Felicité még egy ideig habozik, de utána félreteszi a gátlásait, és ő is felfekszik az ágyra. Arrébb húzódok, csinálok neki helyet, de nem igazán van szükség rá, olyan vékony, hogy simán elférünk.
A film lényege, hogy a két főszereplő halálosan szereti egymást, de ugyanakkor vegyes érzelmeket váltanak ki másikból, hiszen egyformák. Nagyon sok mindenben hasonlítanak, és amikor egy ilyen dolog a felszínre tör, idegesek és feszültek lesznek. Eléggé hosszú ideig nem jönnek rá miért, csak a végére derül ki. A válasz pedig egyszerű. Egyikük se elégedett magával, egyenesen gyűlölik néhány tulajdonságukat. Furcsa érzés, amikor másban pont azt tetszik, amit magadból legszívesebb kiölnél. Furcsa és érthetetlen.
Felicité  aznap este nálam alszik, és bár nem beszélünk sokat, sőt, konkrétan semmit, nekem bőven elég. Ő ilyen, így már az is rengeteget jelent, hogy elfogadott és nem hibáztatott azért, ami Louis-val történt.
Másnap reggel halkan osonok ki a fürdőbe, nem szeretném felkelteni a még halkan szuszogó lányt. Elkezdtek készülődni, mint minden egyes reggel, azzal a különbséggel, hogy a szívem legalább hat tonna súlynyi. Azt hiszen nem fogom kibírni, ha nem láthatom Louis-t, fontos tudnom, hogy jól van. Fogat és arcot mosok, minden mozdulatom erőltetett, azonnal el akarnék menni. Egy hatalmas sóhaj kíséretében törlöm meg magamat, ám amikor tekintetem a tükörképemre esik, lefagyok. Csak állok, és nem bírok megmozdulni. Lassan méregetem azt a személyt, aki teljesen más, mint én. Gyengébb, határozatlanabb és sokkal könnyebben feladja.
Alaposan megnézem a hajamat, ami már eléggé hosszúra nőtt. Nem foglalkoztam vele különösebben, viszont most már elegem van. Hirtelen ötlettől vezérelve fogom az ollót, és a fejem tetején lófarokba fogott copfot egyszerűen levágom. Kicsit megrettenek, de nem hagyom abba, ahol csak érem belevágok, nem érdekel, hogy miképpen fog kinézni. Semmi nem számít, csak az, hogy a hajammal együtt megszabadulhassak a gyengébb énemtől.

Két hosszú hónap telik el. Minden egyes nap egyre inkább nő bennem a remény, hogy bármikor felébredhet. Akórház szinte a második otthonommá válik. Reggelente felkelek, egész délelőtt Jay-nek segítetek az irodában, ahol dolgozik. Ez a legkevesebb, amivel viszonozhatom azt a vendégszeretet, amit a családtól kapok. Apa is meglátogat, lehozza egy bőröndbe a többi dolgomat, ami szükséges. Félreteszem a haragomat, elfelejtem mit tett, és végre beszélgetünk. A helyzet London-ban nem változott, valószínűleg rövid időn belül még a házunkat is elveszik. Ez egyáltalán nem derít jobb kedvre, de meggyőzöm apát, hogy járjon el egy szenvedélybetegeknek tartott csoportba, ami talán segíteni fog.
Miután Jay és én végzünk a munkával, ő egyenesen a kórházba megy. Fel akarták vinni Louis-t a londoni kórházba, de ez természetesen elképzelhetetlen. Szükség van rá, sőt egyenesen kell, hogy meg tudjuk látogatni, amennyiszer csak akarjuk. Mark és Jay ilyenkor órákon keresztül csak beszél hozzá, elmesélik, hogy mi volt az ebéd, a munkahelyen az egyik kolléga milyen nagyképű és bunkó, hogy egyre hidegebb az idő, és már nagy pelyhekben hullik a hó, aztán efféle ilyen apróságok, amik talán semmit se jelentenek, de arra tökéletesek, hogy úgy érezzék, nincs gond. Lottie mindig egyedül megy be hozzá, senki sem tudja mi történik, de valószínűleg kiönti neki a szívét, ahogyan akkor tette, mikor még ébren volt. Az ikrek folyamatosan rajzolnak neki, a kórterme már tele van aranyos kis rajzokkal, amin mind a négy testvér boldogan mosolyog. Felicité eközben pedig csak erősen szorítja a bátyja kezét, egy szót sem szól. Azt hiszem neki erre van szüksége.
Eléggé sokáig ott is szoktak maradni a kórházban, de aztán valamikor már haza kell menniük, hiszen vannak olyan dolgok, amik mennek tovább a normális kerékvágásban. Mint például az iskola, amire  a lányoknak tanulniuk kell, a vacsora, amit Jay-nek meg kell főznie és a hó, amit Mark-nek kell összelapátolnia.
De Louis éjszaka sem marad egyedül. Minden éjszaka mellette vagyok, és beszélek. Elmesélem, hogyan szerettem belé, milyen volt az első igazi csókunk, mennyire biztonságban éreztem magamat, amikor a mellkasára vont, és jó éjszakát kívánt. Nem számít, hogy nem hallja, jól esik kiadni magamból. Legtöbbször annyit jártatom a számat, hogy teljesen elfáradok. Ilyenkor mindenkire magasról téve bebújok mellé, és a mellkasára dőlve alszom el. Megnyugtat, ahogyan a mellkasa fel-le emelkedik, ez segít elűzni a rémálmokat.

- Szia - suttogom mosolyogva, megsimítom az arcát.
Annyira nyugodt, annyira békés. Miatta még a kórház kellemetlen szagát is elviselem, ami a levegőben terjeng. A gépek emellett ütemesen csipognak. Az elején minden fehér volt, de a sok dolog, amit idő közben behordunk kicsit elviselhetőbbé teszik. A legrosszabbak a csövek és drótok, amik ellen semmit se tudunk tenni. Louis mereven fekszik, szinte mozdulatlan. Egyedül mellkasa mozog egyenletesen, annak jeleként, hogy legalább még él. Ennek ellenére nincs is kapcsolata a környezetével. Mintha csak aludna. Jó mélyen. Egy külön kórteremben van, az ő esetében elképzelhetetlen,  hogy bárkivel is összerakják.
- Látom, ma sem unatkoztál - jegyzem egy finom szurkálódással a hangomban az ikrek képeire, a virágcsokorra és egy véletlenül ott hagyott telesírt zsebkendőre tekintve. - Én is hoztam neked valamit - húzok elő egy koszorút, leteszem a mellette lévő éjjeli szekrényre. - Ez az első vasárnap - borítom lángba a kanócot. Inkább lekapcsolom a lámpákat, hogy egyedül a gyertya fénye világítson. A láng néha megremeg, mégis oda vagyok érte. Sokkal meghittebb és hangulatosabb, hogy nincs más csak ez a halovány világítás. Tekintetem az ablakra esik, már régen besötétedett, a hó szinte már szakad. Bizonyára csípős hideg van kint, jó érzés pusztán bentről nézni, ahol meleg van.
- Az lenne a legnagyobb karácsonyi csoda, ha felébrednél - pillantok újra Louis-ra, keserves mosoly kúszik fel arcomra. - Úgyis jön a szülinapod, huszonhárom leszel - szorítok rá biztatóan a kezére.
Percekig csak bámulom tökéletes vonásait. A borosta újra kezd megjelenni rajta, nem árt, ha pár nap múlva újra le lesz borotválva. Bár ami ezt illeti nekem így is hihetetlenül tetszik.
- Hiányzol - mormolom neki, akaratlanul is elérzékenyülök. - Nagyon - törlök le egy könnycseppet. Aztán elmosolyodom, bár fogalmam sincs miért. - De nem számít mikor ébredsz fel, mert amikor megtörténik én itt leszek - jelentem ki határozottan, ebben az egyben hiszek száz százalékig.
A fülem mögé tűrök egy barna tincset. Úgy döntöttem szakítok a festéssel, így most már természetes színében pompázik a rövid hajam. Eléggé szokatlan, de mindenki azt mondja, hogy jobban áll. Nem tudom, kissé olyan, mintha mást látnék a tükörben, ez pedig kifejezetten örömmel tölt el.
- Majd kíváncsi vagyok mit mondasz. Szerinted jól áll? - kérdezem tőle, tanácstalanul fogok ujjam közé egy keveset. - Hát ha nem, akkor is marad - vigyorodok el.
Amint abbamarad a nevetésem csengése súlyos csend nehezedik rám. Ahogyan mindig, közel vagyok a síráshoz, mégis inkább összeszedem magamat. Közelebb hajolok Louis-hoz, ajkamat a homlokára nyomom. Sós könnyeimnek nem tudok gátad szabni, eláztatják az arcomat. Kezemmel közrefogom Louis fejét, tenyerem puha arcbőrét simítja. A borosta ugyan serceg az ujjam alatt, de ezt is imádom, ahogyan mindent benne. És éppen ezért soha nem fogom feladni a reményt, hogy felébred. Kitartok mellette, nem hagyom el, várok. Ha kell örökké is.

51 megjegyzés:

  1. Drága Azy!

    Csak annyit tudok mondani: tökéletes.

    Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!

      Nagyon szépen köszönöm, örülök, ha így gondolod! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága!
    Hát... Majdnem sikerült megríkatnod, tényleg, uh. Nem tudom mit érzek most, egy kicsi ürességet, mégis valahogy megnyugtató. Az, hogy végre ott van Louis-val, és végre beismerte az érzéseit, és annyira várom már, hogy felébredjen! Esküszöm, jobban mint Nina:D
    Az elején kajak azt hittem, hogy ugrottunk az időben, de aztán ott az ajtós résznél már rájöttem, hogy álom, pedig, Úristen, de örültem volna...
    Bevallom, már iszonyatosan vártam a részt, jobban, mint valaha, és most meg itt van, de jelenleg viszont a következőt várom, aztán meg nemsokára epilógus, és nem lesz mit várni. Azta, ebbe még bele sem gondoltam.
    Azért remélem, nem hagysz itt fanfiction nélkül...
    Millió ölelés, meg minden, és siess,
    J. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága J!

      Ennek akkor most nagyon örülök, mert ha sikerült kiváltanom belőled valamilyen érzelmet, az már eleve jó, és ha ráadásul ilyet... Hát hű, szerintem nem is sejted mennyit jelent ez! Ah, annyira édes vagy, hihetetlenül jó érzés ilyen kommenteket olvasni! Én sem tudom mi lesz ezután, már most hiányzik...:(
      Nagyon nagyon nagyon szeretném megköszönni, amiért írtál, csodálatos vagy, örömet okoztál! Komolyan lassan sírok...! <333

      Millió ölelés & puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!
    Nem is tudom, hogy mit mondjak....
    Ez az egész, annyira megható...és...és....Nem tudom...
    Az írásstílusod és a fogalmazásod elképesztően gyönyörű és hihetetlen, ahogy áttudod adni az érzéseket! Bevallom, sírok. Nem akarom, hogy így legyen vége! Nem történhet meg! Kérlek! :c
    Könyörög neked: Madison Xx
    U.i: Sajnálom, hogy csak ennyi lett, de egyszerűen nem jutok szóhoz, méh mindig sokkos állapotban vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Madison!

      Nem is kell semmit, nekem már az is rengeteget jelent, hogy szakítottál rám időt, el sem tudom mondani mennyire örülök neki! Ah, ne mondj ilyeneket, mert már az előző komment miatt sírok, de így már abba sem tudom hagyni...! Köszönöm, amiért ismét itt vagy, a támogatásod sok erőt ad! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!
    De jó hogy itt vagy. Nagyon jó, nagyon nagyon de nagyon. Nem okollak, azaz szerintem egyikünk sem okol azért mert késtél kettő napot, szerintem meg érte. És ez így tökéletes. Nagyon jó fogalmazás. Tudtam hogy te vagy az én NAGY példaképem... mert te vagy az, nem tagadom. Imádom az összes írásod. :D de nem nem kell ez a szmájli mert nem örülök. Egyszerűen sírok. Én is, biztos sokan mások is. De ezt nem lehet ki bírni egy csepp könny nélkül. Mert nagyon megható, a lelkembe hatolt. Én is várnék Loura ennyit, sőtiinkább arra akit szeretek. Annyira cuki, szuper. Ahh.. sajnálom de nem tudok rá szavakat mondani. Csak sírok sírok és sírok, magyon szomorú is vagyok. Hiszen nem kelt fel :( Bocsi ha vannak benne hibák nem látok a könnyeimtől, sajnálom. Tökéletes az egész blog, az írásod, nem kezdem el elölről a példaképem fényezését PEDIG igazak :))
    XxDodge

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dodge!

      Ah, én is pont ezt gondoltam, amikor megláttam a nevedet. De jó, hogy itt vagy, mert Te mindig olyan édeseket írsz nekem, hogy a könnyeim hullanak! Most sincs másképpen, egészen egyszerűen szóhoz sem jutok ennyi szeretet után. Tudod, fogalmam sincs mivel érdemeltem ezt ki, de annyira boldog vagyok... Köszönöm, amiért írtál pláne, hogy ilyeneket. Komolyan csak még inkább sírok, soha nem hittem-reméltem, hogy valaki ilyen kedves lesz velem, mint Te! Nem tudom hogyan hálálhatnám meg... Annyira édes vagy, te jó ég! Köszönök mindent, csodálatos ember vagy, nem is sejted mennyit jelent számomra ez a komment! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy!

    Húh, sok minden kavarog a fejemben, még mindig extázisba vagyok a fejezet miatt. Most nem szeretnék kritizálni, úgy érzem néha jobb, ha befogom a számat, és most ez a pillanat. Írtad az elején, hogy nem érzed az igazinak én pedig semmit sem fogok mondani, mert még véletlenül rá erősítek, ami nincs is szándékomban. Szóval tetszett a fejezet!

    Megmondom őszintén sikerült meglepned, ami már nem igazán gyakori dolog, főleg ha fanfictionokat olvasok. De igazából kifejezetten tetszett a vége, bár nagyon remélem, hogy az Epilógus nem lesz ennyire "elharapott" végű, mert azt nem igazán csipázom.
    Végre Norinával teljes mértékig semmi bajom és most nem is tudnék mást írni.

    További sok sikert kívánok neked, de persze nem szabadulsz meg tőlem.
    Majd jövök, ha meglepsz minket az utószóval!

    Csóközön,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hupsz, a helyesírási hibákért elnézést, nem olvastam át!

      Törlés
    2. Drága Diana!

      Bár igazán kritizálhatnál, hiszen én azt mindenképpen építő jellegűnek venném, de rendben...:)
      Örülök, ha tényleg tetszett a fejezet, akkor remélem nem rontottam el annyira... Annak meg hogy sikerült meglepnem Téged örülök! Kifejezetten boldoggá tesz, köszönöm, amiért elmondtad! Nem tudom, hogy az epilógus elnyeri majd-e a tetszésedet, én őszintén bízom benne, hogy azért igen... :)
      Köszönöm, amiért itt vagy, és megosztod a véleményedet velem, nagyon sokat jelent! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Kedves Azy!
    Szerintem nincs igazad abban amit mondtál, mert fantasztikus lett ez a rész is. Mint a többi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kata!

      Hatalmas megkönnyebbülés, ha így gondolod, ezúton is köszönöm! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azy!

    Ez a rész is, mint a többi egyszerűen tökéletes lett. Remekül leírtad Norina érzéseit. Alig hiszem el, hogy már csak az epilógus van. Nem akarom, hogy vége legyen! Egyszerűen imádom a történeted. Teljes mértékben átjöttek az érzések főleg, hogy közben a 'Half a heart' című dalt hallgattam a srácoktól. Ha anyum nem lett volna mellettem mikor olvastam a részt biztosan elsírtam volna magam!
    Millió puszi,
    Anastasia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anastasia!

      Jaj, ne mond ilyeneket! Természetesen borzalmasan örülök, amennyiben tényleg így gondolod, csak nem értek egyet vele! Nagyon, és még annál is jobban hálás vagyok a kedves és túlzó szavaidért, fogalmam sincs mivel érdemeltem ki őket! Az pedig rengeteget jelent, ha az érzések átmentek, nem is sejted mennyire boldoggá tesz!
      Köszönök mindent. Hogy folyamatosan írsz, támogatsz, erőt adsz, fantasztikus érzés a kommented olvasni! <333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy ♥!

    Szóhoz nem jutok. El sem hiszem, hogy már is itt a történet vége. Rendben van, hogy vár ránk még egy Epilógus, de akkor is. Túlságosan a szívemhez nőtt a történet, egyszerűen nem fogom fel, hogy ez az utolsó rész. Sírógörcsöm van, komolyan.
    Fantasztikus - mint mindig - résszel rukkoltál elő, minden elismerésem. Teljes mértékben átéreztem Nina fájdalmát, aggodalmát. Felnézek erre a nőre: rendkívül kitartó és erős jellem. A remény szóval tudnám őt még jellemezni. Bátor is. Én sosem lettem volna képes levágni a hajam rövidre, ráadásul lenöveszteni. Nina megtette! Örülök, hogy az apukájával jó viszonyba került, bár annak nem, hogy hamarosan elveszik a feje fölül a házat. Borzasztó dolog lehet az ilyen, egyáltalán nem irigylem se Nina apját, se a lányt. És végül, de nem utolsó sorban, itt a mi jóképű mókamesterünk, Louis. Őszintén remélem, hogy az Epilógusban fel fog ébredni... Mert ha nem, itt forradalom tör ki! Komolyan beszélek... Nem érhet így végez ez a történet!

    Tűkön ülve várom az Epilógust ♥! További szép estét és a hét további részéhez kitartást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Jaj, akkor ne tudd meg, hogy én mit érzek. Komolyan, mintha egy részemet elvették volna... De ettől függetlenül nekem most azért van sírógörcsöm, mert olyan kedves és aranyos Olvasóim vannak, mint Te! Szerintem fogalmad sincs róla, mennyit jelent a kommented, itt ülök, és próbálom felfogni mit tettem, amivel kiérdemeltelek. Rettenetesen hálás vagyok, már annyira régen mellettem állsz, hihetetlenül csodálatos, amit értem teszel! Köszönök mindent, köztük a véleményedet is, mert jó érzés olvasni, hogy Te hogyan látod a dolgokat! Hálás vagyok, és az is leszek mindig is! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Nem tudok mit írni.. ritkán van hogy befogom a számat, de most el hallgattattál.. >.<

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Akkor ezt jó jelnek veszem, úgyhogy köszönöm! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Napsugaram! (nem érdekel, ezentúl így hívlak :D)

    Miért is van az, hogy itt bőgök a laptopom előtt vagy öt perce? Hm? Te nem tudsz egy épkézláb magyarázatot erre?
    Annyira, de annyira, de annyira imádom! Eszméletlen.
    Szegény Nina... borzalmas lehet, ahogyan azt várod, hogy felébredjen, és másod sincs, csak a remény. Én biztos vagyok benne, hogy Louis magához tér majd. Hisz ők ketten egymásnak lettek teremtve, nem itt fog véget érni a történet... érzem. Olvasni, átérezni azt a sok szeretetet, illetve szerelmet, amit Lou kap, egyszerűen felemelő...
    Nem akarom, hogy vége legyen, annyira tökéletes!:( <33

    Sok-sok puszi, Tina x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gyönyörűm!

      Engem sem érdekel, én is így foglak hívni! Oh, nem tudom, de azt igen, hogy most én ugyanezt teszem! Sírok, mert boldog vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen megtörténhet, komolyan fogalmam sincs mit mondjak... Ez hihetetlen, én pedig Téged imádlak! Mindig, amikor írsz az elején mosolygok a neved láttam, aztán már sírok! Hihetetlen vagy, szeretnék megköszönni mindent, rengeteget köszönhetek neked, nagyon szeretlek! <333

      Sok-sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  11. Miért mondod azt, hogy nem lett jó?!
    Ez tökéletes lett!!! Mikor az elejét olvastam, azt hittem, hogy Louis felébredt. Kicsit furcsáltam is, hogy pont azt a részt nem írtad bele.
    De aztán, csak álom volt. Nagyon aranyos az egész család! És hát Nina, ő mégjobban az!
    Már itt tartunk? Epilógus? Gyorsan megy az idő!
    Nagyon-nagyon várom, a következő, utolsó részt! :') <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Nem tudom, én úgy érzem... De ha tényleg így gondold, az sokkal fontosabb, úgyhogy köszönöm, hatalmas megkönnyebbülés! Igen, tényleg eléggé gyorsan elment, és már most hiányzik minden... :(
      Köszönöm, amiért ismét írtál, rettentő kedves és kitartó vagy! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága, Kedves és Utánozhatatlan Azym!!

    Nem értem, hogy mi a bajod ezzel a résszel, mert szerintem csodálatos lett! :) Jó, persze vártam hogy Louis fel fog ébredni..de ami késik az nem múlik, ugye? :P Nagyon tetszett az ahogy leírtad Norina gondolatait, megérintettek. Aztán Felciti karakterét máris megkedveltem, kár hogy már csak egy rész van, hihetetlen szomorúsággal tölt el ez! :( Ahw, borzalmas!! Azy, az a film létezik amit leírtál benne, mert megtetszett meg minden de nem találom.... :I Pedig szívesen megnézném. :$ A vége is olyan szívbemarkoló volt, remélem happy end lesz azért! :) Mert ennyi szenvedés után megérdemlik mindketten a boldogságot! *-*
    Nem baj hogy késtél, teljesen megértelek, én többet is tudnék várni egy ilyen részre! Amúgy jól vagy? Minden rendben veled? :)

    Pippád <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, hihetetlen, döbbenetes, édes Pippám!

      Fogalmam sincs, nekem egyszerűen nem tetszik, de a Te véleményed százszor többet jelent, úgyhogy most nagyon örülök! Hihetetlen érzés, amennyiben tényleg sikerült elnyernem a tetszésedet, komolyan csodálatos... Nem, a filmet csak kitaláltam, pedig én is vevő lennék egy ilyesmire, de nem létezik.:(
      Na, akkor most jön az, hogy: köszönöm, köszönöm, köszönöm! Köszönöm, amiért most is itt vagy, nem is sejted mit érzek, amikor olvasom a kommentedet! Hálás vagyok mindenért! <33333
      Igen, köszönöm jól vagyok, és te? Hogy megy az iskola, már várod a karácsonyt?:)

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azym!
    Nagyon megérintett ez a rész.Sajnálom Norinát és Lout is reméltem,hogy felébred,DE még van rá ideje ;)) Remélem az epilógusban felkel és akkor Happy And lesz :DD Imádom a blogod és sajnálom,hogy abbahagyod,mert a szívemhez nőtt és te is <333 Olvasni fogom a többi blogod is régieket és újjakat is egyaránt!Kívánom,hogy nagyon sokáig írj még na de nem is fecsegek most tovább,majd az epilógusnál!!! :***
    SzázEzerszer Puszil:
    Natii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja és megnéztem azt a blogot ami másolt téged,jól írtam csak másolT szerencsére mert már kitörölte a bejegyzéseket úgyhogy Happy van :DD

      Törlés
    2. Drága Natiim!

      Tényleg? Hűha, ezt nem is mertem remélni, de akkor nagyon örülök! Én pedig Téged, nagyon nagyon nagyon sokat jelent, hogy ilyeneket írsz nekem, az ilyesfajta kommentek adnak erőt a folytatáshoz! Köszönöm szépen a hihetetlenül drága szavaidat! <3333

      Százezer puszi, Azy

      UI: Igen, azt láttam, hogy nincs bejegyzés most már csak a fejlécem díszeleg az oldalán...:(

      Törlés
  14. Drága Azy!

    Elkell mondanom, hogy habár ez majdnem az utolsó rész én még mindig úgyanúgy imádom a történetet mint az elején. Fantasztikus, a rabja vagyok.
    Remélem lesz még 1D-s blogod, mert imádom őket és téged is.
    A részhez visszatérve pedig, még mindig kétségbe vagyok esve Louis sorsát illetően. Remélem nem fogod "megőlni" őt, mert akkor eláztatom a házat a könnyeimmel. xDDD
    Annak viszont örülök, hogy Nona és Lou családja ennyire összetartanak és várják a csodát. Én őszintén remélem, hogy karácsonyi csoda történik majd és Lou "visszatér", jó lenne már végre boldognak látni őket, együtt.
    Szomorú vagyok, de boldpgit, hogy a elkezdhetem olvasni a másik blogodat. Azért nem fogtam még neki mert nem szerettem volna összezavarni a történéseket de az itteni vég után mindenképp nekilátok.

    Love, Jule

    Ui: Tégy csodát Lou-val! xDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Én pedig még mindig ugyanúgy imádlak Téged! Nem is sejted mennyi érzelmet hoz ki belőlem egy ilyen komment, komolyan köszönöm! Rettenetesen édes vagy velem, nem tudom mit tettem ezért, azt hiszem semmit, csak egyszerűen Te ennyire csodálatos ember vagy! <3333
      Köszönök mindent, hálás vagyok! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága Azym!

    Húha. :D Nem hiszem el... Hihetetlenül jó az egész és nem hiszem el, hogy vége lesz ezen a héten... :(
    Jó, hogy Fizzy karakterét is megismerteted velünk, olyan jó, hogy mindenki más személyiség, és ahogy leírod... :)) Meg ahogy Mark, Jay és a lányok kötődnek Louis-hoz... szívmelengető. ♥
    Én is remélem, hogy Lou visszatér kedves kis köreikbe, olyan jó lenne... szenteste ááá, már látom is magam előtt. *-* :D
    Nagyon-nagyon siess, várom, nagyon, de nem akarom, hogy vége legyen..
    xx. S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Stellám!

      Ah, valóban így gondolod? Ez hitetlen számomra, köszönöm, köszönöm! Én vagyok a legboldogabb, ha tetszett, rengeteget jelent, szerintem nem is sejted mennyit! Ami azt illeti már kint is van az epilógus, őszintén remélem, hogy nem okozok vele csalódást! Hálás köszönetem neked, drága Stella! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Kedves Azy!
    Csak annyit tudok mondani, hogy fantasztikus! Mindennél jobban sajnálom Norinát, és nagyon-nagyon szeretném, ha Louis felébredne végre! :)
    Várom az utolsó felvonást!
    Ölel hűséges olvasód,
    LTP

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága LTP!

      Ah, köszönöm! Örülök, ha tényleg így gondolod, ez sokat jelent számomra! Amikor ezt írom az epilógus már kint van, nagyon bízom benne, hogy tetszeni fog! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága Azy!

    10 szó:csodálatos,fantasztikus,tökéletes,hihetlen,különleges,értelemmel teli,szomorú,boldog,furcsa,lenyűgöző
    Ezeket tudom mondani!!
    Most már tényleg nem tudok mást!!!!
    Sajnálom hogy nemsokára vége!!
    Imádtam!!!

    A Legnagyobb Azier!! :-)

    Somebody xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Somebody!

      10 szó Rólad: csodálatos, kitartó, édes, kedves, túlzó, hihetetlen, támogató, aranyos, egyetlen, drága! Az, hogy nem tudsz mit írni, többet nekem mond nekem mindennél, köszönöm! <33333
      És én is sajnálom...:(

      Puszi, Azy

      Törlés
  18. Drága Azym!

    Szerintem egyáltalán nem lett rossz a rész, ahogy azt állítottad! Nekem kifejezetten tetszett. :)
    Csak.. Louis még mindig kómában van. Kezdek megőrülni. Fel fog ébredni? És ha igen, mikor? Mert ugye fel fog? És mi lesz Nináék házával?? Meg az adósságok.. Megöl a kíváncsiság. Tele vagyok kérdésekkel. Remélem az epilógusban ezekre mind választ kapunk.
    Tök jó, hogy Nina levágta a haját, egyszer én is ki akarom próbálni ezt:D
    Érdekes, hogy mindenki másképp viselkedik a kórteremben, ezt nagyon jól leírtad. Felicité és Nina hasonlóak, legalább is szerintem. Profik az elfojtásban. Kár, hogy Ninát egy ekkora tragédia kellett, hogy érje ahhoz, hogy képes legyen a változásra. Őszintén remélem, hogy Louis felébred és láthatja ezt.
    Izgatottan várom az epilógust! :S

    Ezer és egy csók, Vi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vim!

      Ah, el sem tudod képzelni, milyen jó ezt olvasni, hatalmas kő esik le a szívemről! Jaj, erről nem árulok el semmit, mellesleg már csak azért sem, mert kint van az epilógus, és úgyis megtudod... )
      Köszönöm, amiért még az iskola mellett is sikerült időt szakítanod a részre, ez nagyon sokat jelent számomra! Ismét jó érzés volt olvasni a véleményedet, csak köszönni tudom, hogy megörvendeztettél vele! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  19. Drága, egyetlen, fantasztikus Azym!

    Istenkém, azt se tudom mit mondjak, hol kezdjem! Először is, el sem hiszem hogy csupán az epilógus van hátra, ezt még jövőhétig fel kell dolgoznom magamban. Egy újabb fantasztikus blog zárja be kapuit, ami a szívemhez nőtt.
    Sajnos a 25. részre kifogytam a "fantasztikus" szó szinonimáiból, szóval bocsáss meg, ha ismétlem önmagam.:) Képtelen vagyok elhinni, hogy valaki ilyen csodálatosan írjon, és talán fogalmad sincs arról, mit vált ki az emberből az, amit alkotsz. Mindent annyira tökéletesen kifejezel, minden mozdulatot és érzelmet, hogy egyszerűen nem lehet hibát találni benne.
    Imádtam az előző részben Harry és Norina közös kis részét, azt, hogy mindenki így befogadta a lányt.
    De ez a 25. fejezet...ez valami pofátlanul jóra sikeredett! Nem emlékszem pontosan, melyik részt említettem úgy, mint a legjobb rész a sztoriban, de talán még azt is felülmúlja. A könnyeimmel küszködtem az olvasás közben, és imádtam ezt az érzést. Mert annyira élethű volt és annyira magával ragadó. Egyszerűen képtelen vagyok kivárni a folytatást!
    Annyira sajnálom, hogy az elmúlt hónapokban nem minden rész alá kommenteltem, mert szerintem minden egyes résznél tudnod kell, milyen remek munkát végeztél.:) Egyenlőre talán még nem szeretném tudatosítani magamban, hogy hamarosan az Angyal az éjben is véget ér, mert akkor aztán tényleg nem tudom, mit fogok olvasni.:)

    Tűkön ülve várom a tökéletes folytatást & befejezést, mert tudom, hogy azzal sem fogsz csalódást okozni! :)

    Millió sok puszi, Lily

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen, utánozhatatlan Lilym!

      Na, akkor most azt hiszem ugyanolyan helyzetben vagyunk. Mert most itt ülök, és próbálom feldolgozni, hogy Te, éppen Te gondolod így! El tudod képzelni ez mekkora megtiszteltetés - és egyben megdöbbenés - számomra? Jelen pillanatban hullanak a könnyeim, igyekszem összeszedni azt a sok mindent, amit szeretnék megosztani veled. Hogy mennyire köszönöm, mennyi erőt adnak a szavaid, mennyire felnézek Rád, mennyire örülök, ha tényleg valamire valónak ítéled az irományomat... Ez egészen hihetetlen, komolyan nem tudom hogyan kellene ezt lereagálnom...!
      Ah, eszedbe se jusson bocsánatot kérni! Annak is örülök, ha csak szimplán olvasol, és tudom, mennyire elfoglalt vagy, így...! Ez komment is most nagyon meghat, köszönöm, hogy megírtad, mert határtalan boldogságot okoztál vele! <333333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  20. Drága, egyetlen, különleges és tehetséges Azym!
    Te nem vagy komplett, komolyan mondom kezdek aggódni az ítélőképességed miatt. Mi az, hogy ezzel a résszel nem voltál megelégedve?! Fel vagyok háborodva, ugyanis ez maga a tökéletesség. És ha azt mered állítani, hogy elfogult vagyok, akkor el leszel verve <33
    Olyan jó volt erről a sok őszinte érzelemről olvasni, arról, hogy Norina mennyire szereti Louist, s azt kívánom, bárcsak hallaná a fiú - és nem mellesleg bárcsak tényleg bekövetkezne ez a karácsonyi csoda. Nagyon hangulatos volt a koszorú gyújtás, én személy szerint imádom nézni a gyertya lángját, ahogy meg meg remeg a légáralmástól, legyen az bármily aprócska.
    A film is ötletes volt, bírom, hogy ilyenkor mindig valami olyat néznek az emberek, ami rájuk is rájuk illik *.* Én még nem találtam meg az életemhez passzoló filmet, de majd igyekszem <3
    Áá, és ki nem hagyhatom a kedvenc momentumomat. A hajvágás. Igen, kicsit fura vagyok, de akkor is ez tetszett a legjobban, hiszen ennek van egy olyasfajta jelentése, ami nekem sokat jelent. Hallottam már, hogy egy új külsővel - legyen bármilyen kicsi is a változás - könnyebb elviselni az életünkben bekövetkező tragédiákat. Szerencsére még nem éltem át ilyet, nehogy azt hidd, csupán úgy gondolom, hogy én is pontosan ezt tenném, ha magam mögött akarnám hagyni a múltam.
    Millio puszi xx nagyon szeretlek és ez nagyon csodás lett *.*
    ui.: bocsi, hogy így megkésve és bocsi, hogy ilyen kuszán hagytam itt ezt a véleményt, de csak most és ilyen későn volt időm elolvasni <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, fantasztikus, túlzó és ledöbbentő szerecsendióm!

      Ah, de ha tudnád mennyit szenvedtem vele! Órákon keresztül csak ültem rajta, nehezen írtam meg, nem jöttek maguktól a szavak, szörnyű érzés volt... De rengeteget jelent, ha Te ezt nem észlelted, köszönöm, köszönöm, megkönnyebbültem!
      Azt is nagyon köszönöm, hogy megosztod velem a véleményedet, annyira élvezetes olvasni, el se hiszed! A hajvágásos rész nekem is tetszik, már sokszor gondolkodtam rajta, hogy én is megteszem, de eddig ez a dolog nem fajult tettlegességig... Igen, azt hiszem ez tényleg így lehet, szerencsére nekem sem volt még ilyenbe részem, de könnyen elképzelhető, hogy csak úgy minden indok nélkül is meg fogom tenni.:)
      Ah, na akkor most jön az a rész, mikor közlöm veled, hogy egy fantasztikus, lehengerlő, kedves, túlzó és kitartó vagy! Nem tudom mikor döntöttél úgy, hogy támogatni kezdesz, de rengeteget jelent számomra, hihetetlen sok erőt merítek a kommenteidből, köszönöm, köszönöm! <333 Nagyon szeretlek! <3

      Millió puszi, Azy

      UI: Elfogult vagy! <3

      Törlés
  21. Drága Azym!

    Nagyon is büszke lehetsz a részre, mert tökéletes lett! Nagyon nagyon nagyon nagyooooooon jó lett, csak úgy suhantam át minden egyes mondaton. A vége, amikor Nina mutatta neki az új haját, és nem reagál semmit. Tudtam, hogy nem fog reagálni, de én nem tudom mit csináltam volna. Nem bírnám elviselni ezt a fájdalmat. A végén el is sírtam magamat... Nagyon szomorú vagyok, hogy már csak az epilógus van hátra, de örülök is, mert legalább egy csodálatos történetet olvashattam. Nem lett túl összeszedett ez a komment, sebaj. :)
    Imádlak, imádtam!!!! ♥

    Milliószor puszillak, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biusom!

      Jaj, azta! Örülök, ha tényleg így gondolod, jó érzés olvasni! Te pedig nagyon nagyon nagyon nagyoooooon kedves vagy velem, boldog vagyok, amiért olvasol! Az is rengeteget jelent, hogy elsírtad magadat, mert akkor ezek szerint valamilyen érzelmet sikerült kiváltanom belőled, fantasztikus! Szerintem tökéletes volt, hálás is vagyok érte! Én pedig Téged imádlak! <33333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  22. Kééééééééérlek ne nyírd ki Louis-t! Nagyon jó, de ne nyírd ki! :DDDD Kéééééérlek szépen, jöjjenek össze újra, és legyen Harry End! :D pls!
    u.i.: nagyon jó lett, csak így tovább! :)
    u.i.2: ha ezzel a bloggal végzel, nyitsz egy újat, és folytatod az Engedj el!-t, vagy csak folytatod az Engedj el!-t ? o.o

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jaj, hát remélem, hogy akkor tetszeni fog a vége! Köszönöm szépen, felemelő érzés, ha tényleg jónak ítéled! Nem tudom pontosan még mit fogok tenni, de az írói utószóban már biztosan benne lesz... Minden attól függ, hogy be merek-e vállalni egyet úgy, hogy nincs sok időm...:(
      Köszönöm, amiért írtál! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  23. Drága Azym!
    Az első olyan történet, aminek megkönnyeztem a végét... :'(
    Várom az epilogust! :)
    Ölel, Cordelia. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cordeliám!

      Ah, akkor ennek nagyon örülök! Köszönöm, hogy elmondtad! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  24. Drága Azym!
    Sikerült megsiratnod...:') pedig tényleg soha nem szoktam sírni, de te még ezt is kihozod belőlem. Ez a történet rettenetesen fog hiányozni, komolyan nem is tudom mit fogok olvasni hétvégente, mire fogok tűkön ülve várni. Igaz, olvasok még ezen kívül legalább 100 blogot, de egyiket sem szeretem annyira mint ezt. Egyszerűen fantasztikus. Még most is könnyezem, annyira meghatott ez a rész.., meghatott, mert szép. Ahogy mindent leírsz, meg minden. Louis-t annyira sajnálom, olyan rég kómában van :c Ahogy pedig Nina-t elképzeltem rövid és barna hajjal, tiszta szép volt :D ami miatt pedig mindjárt megint bőgni kezdek az az, hogy utolsó rész lesz :'(( Nagyon nagyon szeretem amit írsz és téged is szeretlek, sok sikert a továbbiakban is!
    Puszi.: Gabriella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gabriellám!

      Ezt most nagyon jó jelnek veszem, mert akkor ezek szerint sikerült kihoznom belőled egy ilyesfajta érzelmet, te jó ég! Hidd el, nekem is, fogalmam sincs mit fogok kezdeni nélküle... Jaj, de édes vagy, én pedig a Te kommenteden sírok, hihetetlen, amiért ennyire támogatsz! Én is nagyon szeretlek, komolyan káprázatos, amit értem teszel, nem is tudom elégszer megköszönni! Csak hogy tudd, örökké hálás leszek! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés